Öt hét léghajón/XII. fejezet

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← TIZENEGYEDIK FEJEZETÖt hét léghajón
szerző: Jules Verne
Tizenkettedik fejezet
TIZENHARMADIK FEJEZET →
TIZENKETTEDIK FEJEZET

Átkelés a tengerszoroson. - A Mrima. - Dick terve és Joe indítványa. - A kávé-recept. - Uzaramo. - A szerencsétlenül járt Maizan. - A Duthum hegy. - A doktor térképei. - Egy éj a nopálfán.

A lég tiszta, a szél enyhe volt. A Victoria csaknem függélyesen 1500 lábnyi magasra emelkedett, amit a légsúlymérőn két vonal híján két hüvelyknyi süllyedés jelzett.

E magasságban egy erősebb légáram délnyugatnak vitte a léggömböt. Mily felséges látvány tárult fel az utazók szemei előtt! Zanzibár szigete ama kisebb szigettel együtt, ahol felszálltak, egész pompájában feltárult előttük és pedig sokkal élesebb színben, mint azt a földtekén rajzolják; a mezők különböző színű mustrák gyanánt tarkállottak és hol kisebb, hol nagyobb lombbokréták jelenték, hogy ott berkek, erdők feküsznek.

A szigetlakók mint valami kis bogarak látszottak mozogni a fűben. A hurráh és éljenkiáltások lassanként elenyésztek a levegőben és csak a hajó ágyúinak dörgése reszketteté meg még néha-néha a léghajó alatt elterülő ürt.

- Ejnye be szép itten - töré meg Joe először a csendet.

De választ nem kapott. A doktor el volt foglalva a barometrikus változások szemmeltartásával és az emelkedés tüneteinek megfigyelésével, Kennedy pedig csak nézett, nézett, majd a szemét kinézte.

A nap sugarai segítségére jöttek a fütőkészüléknek, a gáz terjeszkedése nagyobbodott. A Victoria kétezerötszáz láb magasságot ért el.

A Resolut kis csónaknak látszott csak és Afrika partjai nyugaton egy hosszú tajtékszegélyben rajzolódtak le.

- Hát önök nem is beszélnek? - kérdé Joe.

- Mi szemlélődünk - felelé a doktor, látcsövét a földnek szegezve.

- Már ami engem illet, én meg nem állom beszéd nélkül.

- Hát csak beszélj bátran, a mennyit tetszik.

Joe magában heves párbeszédet folytatott, az «ah!» az «oh!» meg a «nono» egymást érte ajkain.

Míg a tengerszoroson átszállanak, Fergusson jónak látta ezen magasságban maradni; innen sokkal nagyobb kiterjedésben figyelhette meg a tengerpartot; a hőmérő és barométer a sátor belsejében függve, folyton szeme előtt volt; egy másik kívül elhelyezett barométer pedig az éjjeli változásokat mutatta meg. Mintegy két óra alatt valamivel több mint nyolc mérföldnyi sebességgel jóformán elérték Afrika partjait. A doktor most közelebb szállt alá a földhöz; mérsékelte fűtője melegét és a léggömb nemsokára csak mintegy háromszáz lábnyira repült a föld felett.

Mrima fölött voltak; így nevezik Afrika keleti partjának e részét. A partokat sűrű ecetfák széles sorai szegélyezték, melyeknek gyökerei az apály sekély vize mellett ágbogasan nyúltak ki az indiai óceán hullámai által erősen kimosott talajból. A homokzátonyok, melyek eddig a part szélét jelölték, összefolytak a láthatárral; északnyugaton a Ngura hegye dugta ki fejét.

A Victoria egy város felett repült át, mely a térképen Kaole névvel van megjelölve.

Az egész összegyűlt lakosság a félelem és harag felkiáltásában tört ki, de nyilaikkal hasztalanul vették célba a légi szörnyeteget, mely felséges nyugalommal lebegett el a hasztalanul erőlködő dühöngők fejei felett.

A szél iránya akkor délnek fordult, de a doktor nem bánta, mert így a léghajó azon irányba került, melyen egykor Burton és Speke kapitányok haladtak.

Kennedy elvégre maga is oly beszédes lett, mint Joe és csodálkozó felkiáltásaik váltogatták egymást.

- Bujjatok el a gyorskocsival - mondá az egyik.

- Meg a gőzössel - felelé a másik.

- De még a vasúttal is, - vágott vissza Kennedy - mellyel átszaladjuk az országokat, a nélkül, hogy látnók!

- Már csak léggömb a léggömb, - tódítá Joe - nem is érezzük, hogy megyünk és a természet ugyancsak iparkodik, hogy kitárja előttünk bájait.

- Mily látvány! mily csodálat! mily nagyszerűség! mint egy álom a függő hintaágyon!

- De talán ebédelnénk! - mondá Joe, kinek a jó levegő meghozta az étvágyát.

- Mondasz valamit fickó!

- Ó az ebéddel nem lesz nagy baj, a kétszersült és konzervált hús megteszi.

- Sőt még kávé is lesz - tevé hozzá a doktor. - Megengedem, hogy elvégy egy kis meleget a fütőmből, marad ott azért elég. De azért másrészről tűzveszélytől sem kell tartanunk.

- No az rettenetes is volna, - mondá Kennedy - úgy van itt, mintha valami puskaporgyár volna a fejünk felett.

- Az éppen nem - felelé Fergusson; de utóvégre, ha a gáz lángot fogna is, az csak lassanként égne el és mi szépen leszállanánk a földre, ami bizony nem volna valami szép; de legyetek nyugodtak, a mi léghajónk légmentesen van elzárva.

- Együnk már! - mondá Kennedy.

- Tessék uraim! - felelé Joe - és egészen önöket utánozva, szolgálok azonnal egy kávéval is, ha mondanak nekem valami újságot.

- Szó a mi szó - mondá a doktor - ez a Joe ezer jó tulajdonságai mellett, kitűnően tudja elkészíteni ezt a zamatos nektárt; ő azt különféle származású kávékból keveri össze, aminek a módját sohasem bírtam belőle kikapni.

- No hát, uram, most az Isten szabad ege alatt elárulhatom a receptemet... Ez egyszerűen egyenlő rész mokka, bourbon és rio-nunez kávé keveréke.

Pár pillanat mulva ott párolgott előttük a három csésze és befejezé az ebédet, melynek legjobb fűszere az ebédelők jó kedélye vala; és mindenki visszatért megfigyelő helyére.

A vidék alattuk rendkívül termékeny, a természet buja volt. Kanyargó szűk ösvények kígyóztak a gazdag zöld között. Dohány, tengeri és árpaföldek felett szállottak át; minden teljes érésben. Itt-ott nagy tábla rizsültetvények a rizs kövér száraival és biborvirágaival. Magas faoszlopokra épített aklokban juh- és kecskenyájak heverésztek, így jól elzárva és megvédve a leopárdok vérszomjától. Pazar növényzet borítá e csodás vidéket.

Az előtünedező számos falvak mindegyikében meg-megújúlt a bennszülöttek nyugtalan zavaros kiáltozása a Victoria láttára, sok helyt nyilakat ragadoztak és a léggömbre lövöldöztek; de a doktor előrelátólag oly magasban tartotta magát, ahol a nyílvesszők már el nem érhették és a lakosok kunyhóik köré csoportosulva még sokáig követték szemeikkel a csodatüneményt.

Délben a doktor megállapította, hogy Uzaramo tartomány felett lebegnek. A föld kókusz-, dinnyefa és pamutcserjékkel volt benőve, melyek fölött a Victoria játszva suhant keresztül. Joe e buja tenyészetet igen természetesnek találta, hisz' Afrikában járnak. Kennedy nyulakat és fürjeket látott, melyek szinte várták, hogy közéjük durrantson; de ez csak lőporpazarlás lett volna, mert amit elejt, úgy sem lehetett volna felszedni.

Most a léghajó óránként tizenkét mérföld sebességgel haladt és nemsokára a hosszúság 38° 20' alatt Tunda nevezetű falu felett állottak.

- Itt érte utól - mondá a doktor - Burtont és Speket ama kegyetlen láz, melytől tartottak, hogy egész vállalatukat dugába dönti. Pedig még közel voltak a parthoz, de a fáradtság és nélkülözések máris egészen kimerítették.

És a talaj itt valóban felette egészségtelen; a tartományban a malária folyton uralkodik; a doktor máskép nem bírta kikerülni, hogy az rájok ne ragadjon, minthogy kellő magasságban tartotta léghajóját a miazmákkal terhelt nedves föld és légréteg felett, hol a forró nap heve annak mérgét közömbösítette.

Néha-néha látni lehetett egy «kraal»-ban pihenő karavánt, mely az est hűvösebb levegőjére várakozott, hogy útját folytathassa. Ezek azon nagy puszta őserdők és ligetektől megszakított rengetegek, hol a vándor kereskedőknek nemcsak a vadállatok ellen, hanem a vidék martalóc csapatai ellen is kell védekezni. Látták, amint a bennszülöttek a Victoria láttára szaladoznak, összeverődnek és ismét széllyelmennek; Kennedy közelebbről szerette volna őket megnézni, de Sámuel elleneszegült ezen szándéknak.

- Ezeknek főnökei - mondá - jó puskákkal vannak ellátva és a mi léggömbünk nagyon jó célpont volna, hogy bele egy golyót röpítsenek.

- Hát egy kis lyuk a léggömbön lezuhanásunkat idézné elő? - kérdé Joe.

- Közvetlenül nem; de ez a kis lyuk csakhamar tovább szakadna és a nagy szakadáson minden gázunk elillanna.

- Akkor csak tartsuk magunkat jó távol ezektől a hitetlenektől. Vajjon mit gondolhatnak azok, mikor látnak bennünket mászkálni a levegőben? Biztos vagyok benne, hogy imádnának bennünket.

- Hát csak imádjanak, de jó messziről. Elég jó az nekünk. Lássátok a vidék már kezd változni, a falvak ritkulnak, a mangó-fák hova-tovább kevesbednek, itt van az ő terjeszkedésüknek a határa. A talaj dombosodni kezd és a hegyvidék kezd közeledni.

- Csakugyan, - mondá Kennedy - már látszik is néhány magaslat ezen az oldalon.

- Nyugaton... igen, ezek az Urizara-hegység első kiágazásai; ez a Duthumi-hegy, mely mögé kell meghúzódnunk, hogy kihúzzuk az éjszakát. Mindjárt nagyobb működésbe hozom a fűtőt, nekünk most öt-hatszáz láb magasban kell tartani magunkat.

- Ez mind pompásan van kieszelve, uram, - mondá Joe - a kezelése sem nem nehéz, sem nem fárasztó, az ember egyet fordít a csavaron és megvan az egész.

- De még egyéb jó is van mellette, - mondá a vadász, amint a léggömb emelkedett - a napsugaraknak e piros homokról való visszaverődése valóban elviselhetetlen volna.

- Nini, milyen nagy fák, - kiáltá Joe - igaz, hogy az természetes; de azért mégis szép. Tíz-tizenkettő az ilyen fából és megvan az erdő.

- Ezek a baobab-fák, - felelé Fergusson doktor - ott van például egy, melynek törzsöke lehet, vagy száz láb kerületű. Talán éppen ennek a tövében halt meg 1845-ben Maizan Ferenc, mert éppen Dezse la Mhora falu fölött vagyunk, hová ő egymaga elmerészkedett, de ott a vidék főnöke elfogta és egy baobab-fa törzséhez kötöztette; a vad néger azután ízenként tépte ki tagjait, míg környöskörül a vadak éneke hangzott; azután fölmetszette a nyakát, újra kifente tompa kését és leszakítá a szerencsétlennek a fejét, mielőtt még keresztül lett volna vágva.

- És Franciaország nem állt boszút e gonosz tettért? - kérdé Kennedy.

- Franciaország felszólalt, a zanzibári szultán mindent elkövetett a gyilkos kézrekerítésére, de hiába.

- No kérem, én itt le nem szállok, - mondá Joe elborzadva - csak fel, csak fel uram, fogadjon szót nekem.

- Szívesen, annál is inkább, mert imhol előttünk van a Duthumi hegye, ha számításom nem csal, esti hét órára ezen is túl leszünk.

- Hát nem megyünk tovább az éjjel? - kérdé a vadász.

- Nem, ha csak nem muszáj. A kellő óvatosság és éberség mellett az nem hozna ugyan mi reánk veszedelmet; de nem elég Afrikát átrepülni, azt látni is kell.

- Hisz eddig még nincs okunk panaszra. Ezek a világnak legmíveltebb és legtermékenyebb vidékei, nem pedig valami pusztaságok! - mondá Joe. - Elbujhatnak a geográfusok a tudományukkal.

- No no, csak várjunk Joe, majd látunk mink még egyebet is.

Este félhétkor a Victoria csakugyan elérte a Duthumi-hegyet, de hogy fölötte átszállhassanak, háromezer lábnál magasabbra kellett felemelkedniök, mivégre a doktor tizennyolc fokra emelte a hőmérsékletet.

A doktor, mondhatni, ujjával kormányozta a léggömböt. Kennedy megmutatta az akadályokat, melyeket le kellett küzdeni, a Victoria pedig repült a légen át, lenézve a hegyek tetejét.

Nyolc órakor a hegy túlsó oldalán ereszkedtek alá, ahol a lejtő nem volt oly meredek. A horgonyokat kivetették a csónakból s azok egyike egy nopálfa óriási ágaiba akadt. Joe mindjárt leereszkedett egy kötélen, a horgonyt szorosan az ághoz kötötte: leadták neki a selyemlétrát és ő ügyesen mászott rajta fölfelé. A léggömb csaknem egészen mozdulatlanul vesztegelt, miután ott védve volt a keleti szelektől.

Elkészült a vacsora is és utazóink a levegőben tett séta után derekasan hozzáláttak.

- Mekkora utat tettünk meg? - kérdé Kennedy, becsületes darabokat tömve a szájába.

A doktor a hold állását kísérte figyelemmel, azonfelül a legjobb Afrika-térkép állott szolgálatára, mely tudós barátja, Petermann által Gothában kiadott «Atlas der neuesten Entdeckungen in Afrika» című műben jelent meg és egyenesen az ő számára lett megküldve. Ez egyenesen a doktor utazása számára készült; magában foglalá Burton és Speke utazását a nagy tavak környékén, Szudánt Barth után, Alsó-Szenegált Lejean Vilmos után és a Niger deltáját Baikie doktor nyomán. Fergusson továbbá el volt látva ama nagy művel is, melyben a Nílus forrásaira vonatkozó összes adatok fel voltak dolgozva és amelynek teljes címe: «The sources of the Nile, being a general survey of the bassin of that river and of its head stream with the history of the Nilotic discovery by Charles Beke Th. D.».

Meg voltak neki azonfelül a londoni földrajzi társaság kitűnő térképei, melyek annak «Közleményeiben» jelentek meg; és a már fölfedezett vidékekből egy pont sem kerülte ki figyelmét.

Térképei szerint úgy találta, hogy két fokot, azaz százhúsz mérföldet haladtak nyugatra.

Kennedy megjegyzé, hogy útjok tetemesen dél felé hajlik; de ezen irány éppen tetszett a doktornak, aki amennyire csak lehet, éppen megelőzőinek útirányát óhajtotta követni.

Elhatározták, hogy az éjet három részre osztják és megállapodtak, hogy egyik-egyik felváltva ébren virraszt, míg a másik kettő pihen. A doktor virraszt kilenc órától, Kennedy éjféltől, Joe pedig reggeli három órától kezdve.

Így hát Kennedy és Joe takaróikba burkolózva, kényelmesen elaludtak; a doktoré volt az első virrasztás.