Ördög (Magyar mythologia) 1.
Az ördögrőli őshitfogalmat értelmező különös szólások nyelvünkön, melyek ma már nagyobbára rosz tulajdonságára vonatkoznak, mint: a rosz, a gonosz, a ress lélek, gonosz lélek (népd. 3. 219, 291). Azért az ördöggel cimboráló boszorkányok gyülekezetében ki kellett hagyniok a „miatyánk” végkérelmét: de szabadíts meg a gonosztól (Szirmay Szatm. v. 77)[1]; ellentétben az istennel, mint jóval, ő: a nem jó, mint a mondatokban: nincs is az a jóval, nemis a jó tette, azaz: ördög, nemis a jótól van v. jő, azaz: ördögtől; azért neve mint irtózat tárgya, a szabadkozó, mentegetődző szólásokkal fejeztetik ki: az a: isten bocsáss, az a: isten ne adj az a: isten őrizz ― azaz ördög, a németb.: gott bei uns, szláv: ten bog ne daj st. A sajátabb nevek melyek az ördög név helyett váltva, s mintegy véle egyértelműleg használvák, már a fentebb tárgyaltak mint: manó, patvar, guta, fene, st. a km. szerint: mindegy pokol, ördög, fene, patvar, guta D. 1. 170, melyek a különféle szólásokban, mi a patvar, mi a fene st. feledett sajátibb értelmeknél fogva, annak csupán gyengébb, simitóbb kifejezéseül jelentkeznek. Sajátságosabbakul jelentkeznek még a különös apellativumok mint: hepciher, hopciher, kopciher minőket még a Lugossy-szombatos codex (850 akad. közl. 103) hozzámellékelt magyarázattal tartott fen, hol a 104 zsoltár forditásáb. előjövő: hopciher szóhoz egyik leiró jegyzete, kérdést tévén: quid hoc sit vocabulum ignoro, a másik kéz a feleletet adá: „az hopciherben értsed az ő ellenségeinek fejét az fenn megirt dőeget. Ujfalvi Mihály deák magyarázta meg mi legyen az hopciher, Gábor deák mi legyen nem tudta. A név értelme, a mennyire az még értelmezhető, vagy hason formájuakkal magyarázható, ma csak átvitt homályos jelentésekben maradt fen, sőt hang és alakra nézve elég eltérőnek mutatkoznék, hogy azt idegennek tartsuk, de nyelvünkön még élénken fenmaradt nyomai, ez üres, és szinte mintsem magyarázó, idegen eredet felvétele ellen tiltakoznak; igy isméri tudomásomra a mai közbeszéd, a: hepciás és hepciáskodó kifejezést a: kötekedő, hetvenkedő, kapcáskodó értelemmel; még közelebb nevezi a népd (3. 279) mese a három dévaj garaboncosféle deákot; a tájszótb.: kopciher, székely és pápavidéki szóként, nagyon határozatlanul: a húzó, vonó értelemmel áll; a kópé szó már u. o. dévaj, Kreszn. Sándor Ist. és Szabó D. joculator, scurra, bohó, tréfás, nagy kópé, kópéság ― scurrilitas, a közbeszédi erősebb: góbé ― durva, műveletlen; a név másik része: ciher a tájszótb: apró, cserbokros harasztos hely, és találóbban ismét az eltérőbb: cihó u. o. léhűtő, ügyetlen, hitvány ember, ugy szinte u. o. ciher ― durva, avar. A szó ezekben, nyelvünk kétségtelen sajátjakint nyilatkozik, valamint némi rosz az ördöggel már fentebb összefüggésbe hozott dévaj, a latin scurra, durva, avar st. ördög tulajdonsági fogalmakkal találkozik; alakja is hason összetett alakú s fogalma mythologiai neveinkhez, mint péld.: garabonciás (l. alább) ― hepciás hasonlít; hogy az ördög névvel értelemre azonos csupán a szombatos cod. commentatora kezességét birjuk, miután már akkoriban is annak ezen értelme feledésbe ment volt, mint az első, kérdéses megjegyzés mutatja.
Fenmaradt hason név: a: fránya. Cucor (u. muz. 1. 363) szerint, a dunántúli szólásban: ördög, a tájszótb: gonosz, véle hasonlón a szólások: fránya vigyen ― ördög vigyen, ejnye de fránya ember u. o. ― gonosz ember; sajátlagi értelme homályos, s aligha nyomozható ma már. Cucor. i. h. gyöki értelménél fogva azonosnak találja az ördöggel, kit m. fent. id. a körüljáró, keringő, környező értelemmel magyaráz.
További más név: a drumó, dromó, a népd. (3. 330) az ördög és zsidóróli (előttem más népkönyvi példányainkból is ismeretes) mondában az ördög igy: drumónak és drumó úrnak mondatik. Hasonlón jő már az elő más népkönyvekben, igy a régi Brunsvik és Stielfriedrőli krónikás népkönyvi példányokban: dromó ördög (példányom: Céh evári kiad. 25 l.) és pedig véleményem szerint saját eredetiséggel; miután a sajátlag cseh tárgya miatt ezen eredetűnek vélt krónikát a cseh e nemű népkönyvekkel (szakolcai Skarnitzl kiad. példánynyal) összehasonlítván, a nevet az utóbbiakban nélkülözöm; másrészt figyelmeztettetem az: illust. chron. v. Böhmen (folyóirat 129 l.) által a Brunsvikróli terjedt magyar mondák régibb, s így eredeti voltára, tudomásomra nyomtatott példányai honunkban még a múlt század első feléből fenvannak, (a Széchenyi catalog. 1770 bir). A név tehát szinte sajátságos régi lehet, ha bár felderítéséhez semmi adalékkal sem járulhatok; még is m. látni a névben: drumó, dromó az urdung, ördöng betűi jelentkeznek.
Különös predicatumkint tűnik fel régibb iróinknál az: ördög sívó szóvali jellemzése: sívó ördög. Zrinyi (zrin. 13): mint a sívó ördög megyen. Listi (moh. 20) pokolbéli sátán mint sívó oroszlány; a mint ezekben előjő, a sz. Pétertől adott képzethez: sicut leo rugiens, látszik leginkább közelítni, a sívó ― rivó, sivallani értelemnél fogva; ma a szó ily használatát a süvít, sivíten kivül szótáraink és a közbeszéd nem ismeri; könnyen azért, hogy a szó értelme itt is összefügg a: siv szógyök: sivar, sivatag, sivár, sivány, és maig is sivó homok ― avar ― sterilis pusztultságot, és ennek netán okát is, a pusztítást, rombolást kifejező értelmével, ily mythosi, ördögünkkel azonos alakokat, névre ismét ezen sivóhoz közelítőleg ismerünk a hindu: Siva és egipt: Typho-ban, kik a romlás pusztitás személyesített elvei, valamint mindezen devi, ördögi, halált, döghalált, vészt, romlást eszközlő rosz szellemek; valjon ily sivai értelem forog-e fen az ördög ezen régi praedicalumában, és a: sivó, sivatag, sivar, st. szavak értelmében? meghatározni nem merem, csak figyelmeztetni akarok még, hogy az önállólag, mint személynév jőne elő a: zsivány szóban, praedo, latro értelemmel, miben ismét a: romboló, pusztitó, öldöklő fogalom forog fen, valamint hogy épen előbb láttuk (a jegyz.), a szláv ördögi név: zliduh és zlodej, a latin: latro és latrare st. találkozásaik, mikép nálunk: ármány mellett (II) a: haramiát, és ismét lejebb a hősőknél (VI), ezeknek istenségi átmenetükből, egészen a nép eposi hősök, zsiványokkali mondai elvegyülésök. —
Előjőnek még szinte homályos apellativnmok mint: gersei ördög, markotai ördög, melyeket még a kmdások említenek: heten vannak mint a gersei ördögök E. 3068 és heten vannak mint a markotai ördögök E. 5414, értelmük ki nem vehető, s valószinűleg egy ma már feledett mondai alap, vagy ördögi, a fentebbiekhez hasonló nomenclatión alakultak, magyarázatokkal mint Dugonics és Ballagi-nál előjőnek, bé nem érhetjük, miszerint hét ily markotai zsiványt jelentenének, ellenében áll hogy Erdélyinél, Cucor után már hét gersei is áll, ha csak itt ismét a zsiványt nem vesszük ama fentebbi Guta, és az ördögbe átjátszó mythosi értelemmel; lehet azonban hogy a: hét a fő gondolat benne, a km. szerint is: hét ördög E. 6068, mi ismét a bibliai: septem daemonia, parabolán, de a nemzeti mythos vallási értelmű: hetes számán is fenekelhet (l. XVI c.)
Bizonyára önállólag is használtatott azonban a név másik tagja: dög, ördög jelentésben, mint azt még a szombatos cod. tudja I. f. s valamint azt még a maiglani: dög ember, dögös ― lusta, röst, tunya értelembeni használat mutatja; így vélném már hogy az óvallásban eredeti: dev formájában is előjött, mint a fentebbi nyomozás hinni engedi, és maig: devaj szavunk — épen egy tulajdonságot jelentve, melylyel a népmonda az ördögöt különösen jellemzi l. alább — értelme gyanítat. Véleményem szerint, mint az őr név, úgy a többi itt elszámlált, ördögre alkalmazott nevek, mindannyi: dev, dögi, sajátságos elnevezésekül jelentkeznek, melyek által a mythosi képzetek, és tanok, ezen összes daemoni szellemeket, egyes a néphitben feltűnt képleteik, sajátságosan nékik tulajdonított főnökség, különös cselekvés, és működési körüknél fogva, általuk elnevezék, ép úgy mint a régi parzi, és a későbbi mai keleti daemonologiában, találjuk a különféle divek, dzsinek st. képleteit elnevezve; a régiebbekről már fentebb emlékezénk a későbbi néphitregeiek, minők például Firdusinál i. h. 1001 éji, és más keleti regékben előjőnek: a div-sefid, as-div, div-akvan, puladvend, evlad, aevlek, gaevl, ersenk st., melyek már, majd önállólag, mint apellativumok, majd a div névvel összefüggőleg, tulajdonságnevekkint jőnek elő[2].
Még inkább képesek az ördög óvallási jelentését értelmezni ama számos szólások, és kifejezések, melyek valamint az isten szóval, úgy még élénkebben az ördöggel alakulva maig fenmaradtak, a szitkot, káromlást, roszértelmet, tagadást erősítőleg, s így ellentétben épen az istennel az ördög rosz természetét, tulajdonságát jelentve. Igy mondjuk már, a mint hogy a jót: isten hozta, isten fogadja st. úgy a roszat: az ördög hozta, ördög adta, ördög szedte, ördög vigye, a km.: vigyen ördög, tartson pokol E. 6081, az elrontott, tékozlott, eltörött dolog: már az ördögé, az ördög elvitte, az ördög nyakára hágott; mint a jót, az: isten áldja, úgy a roszba: az ördög bujon belé E. 6083, ördöggel bélelt, ördöggel határos, és ördög ül a szívében, ott is a közepén D. 2. 87, ördög van vele E. 6062; általában ide mutat az ellentétezés: a km. szája isten, szíve ördög E. 7000, szép a szeme de ördög a szíve v. az éha E. 7142, utcán angyal otthon ördög E. 8132, sok ördög sem ér egy angyalt E. 6059, azért a kifejezések péld. a gonosz nőre: ördög panna, ördög borda, ördög unta banyája, a tájszótb.: ebugatta vén asszonya, a km. hová az ördög nem mehet vén asszonyt küld maga helyett E. 311, azaz a roszbani felülmulása; vén bába ördögök hadnagya E. 590; a csintalan gyermek: ördög edénye, a tájszótb: ördögösködni ― csintalankodni, ördögség ― res improba, invisa Sándor, Kreszn. ördög hada ― scelerati Kreszn. süveg ördög E. 3077. Tőle ered minden rosz, vétek, bűn; a hazugságot: az ördög súgta a km. csapd pofon az ördögöt, azaz mondj igazat E. 6071, az ördög baj ― malum confictum Kreszn. ördög tojás ― inventum diaboli, Pázm. kal. 96; ördög tojta, Cserei hist. 251; az ördög is a dombra tojik E. 1848. Rest: mint az ördög, és irigy: mint az ördög E. 6085, csaló és hamis: olyan az ördög sokat ígér és keveset ad E. 6054, kegyetlen: úgy tartotta ördög a fiát is, hogy enni adott s inni nem B. 5799, öregebbik leányát héringgel, csöp vizet sem adván rá D. 2, 39. ördög módra tartotta vendégét E. 8302, farkas vacsora, ördög ebéd. E. az éhesen aludni menő: ördöggel álmodik; a hiában fáradozó: az ördögnek egy uttal, vagy fuvarral tartozott E. 6079, a kelletintúl egymásnak kitérők közt maradt út: az ördögnek maradt E. 6078, a hátfordítva menő: az ördög karjába jő, a hosszú terhes út, és egyébre: az ördög mérte mérföldjét, s akkor is kötele elszakadt D. 2. 45, az ijesztgető: ördögöt fest a falra E. 6077, a veszélyt merőnek mondjuk: nem alszik az ördög E. 6063. ördög szekere, a tájszótb: um. veszedelmes, nyakatszegő, kezet s lábat törő játék neme, Balatonmellékén, azonos-e az u. o. említett: cserkabala ― ördög matola székely szóval? mi um.: cserfa cövekre csinált fa, melynek egy forgó levél a kődökébe van téve, két felől két gyermek rá ül, egy a középből forgatja. A tetten kapott bünhödő ismét: ördögöt fogott E. 6075, a kellemetlenül meglepett felkiáltása: mi az ördög, ki az ördög, mindegy ördög; valamint általában az állítás erősítésére isten nevet használván mondjuk: amúgy: istenesen, isten igazában, úgy a tagadásban: ördögöt ― azaz semmit, ördögöt hozott, ördögöt csinált, azaz semmit sem. Régi befolyása, hatalma, tisztelete, vagy az újabb kísértő, rosz szellemrőli tudatra, vonalkoznak-e a kmdásokbani nézetek?: az isten hatalmas, az ördög nem alszik E. 8710, segít az ördög, magáénak, ördögnek is kell gyertyát gyujtani, E. 6055 ― 62, ki ördögnek szolgál, kínnal füzet annak Cserei hist. 458; kétségtelenül olyan eredetű azonban, a nyilván rosz szellemtőli világlétel, teremtésre vonatkozó: ördög adta teremtette (világ X)[3].
- ↑ A szlávb. is: zli, zliduh, honnét Grimm 940: a zlodej, igy tartja a: latrot is és a latrare — ugatni, a rosz léleknek tulajdonított kutyái alak, s ugatástól, nálunk is a: lator szó, és a zsiványnak alább különösen találkozása. A németb. is: der böse st. lásd warg is u. o. 948.
- ↑ az előjövő: ersenk név mellett röviden figyelmeztetni akarok, az ertenk, és estenk, Manes v. Mani tankönyvei, azon címneveire, melyek ördögünkkeli azonosításul annyiszor felhozattak; újabb. péld. Bodor pog. hitr. 62. Jerney (uj muz. 2. 385), Repicky (u. o. 238 és 731) de ha úgy volna is, a szavak jelentése annyira homályos és bizonytalan l. Repicky i. h., hogy az ősnevünk s fogalmunk magyarázatára mitsem lendít; ha csak e miatt ősvallasunk a manichaeismussal nem azonosítjuk, mi más védvek hijában, nem a kritikai vizsgálat feladata.
- ↑ Ezen népfogalmakon megáll Bartal com. 1, 150 óvallásunk ördögérőli állítása: daemonem malum ördög vocabaot, huiusque velut omnium inter viros calamitatum auctoris vim, quibus male vellent imprecabantiur, de mire alapítja további állítását: et quia implacabilem crediderunt nullo dignabantur sacrificio?