és használatára vonatkoznak, óhajtásunkat és kérésünket Isten útmutatásához kell szabnunk s attól se jobbra, se balra térnünk nem szabad. Mert mint az apostol is írja:[1] „Mit és miképpen imádkozzunk, nem tudjuk”, főkép e tekintetben hibázunk a földi és múlandó dolgok kérésénél. Azért e javakat úgy kérjük, amint kell, nehogy valamit helytelenül kérvén, Istentől azon feleletet nyerjük: „Nem tudjátok, mit kértek.”[2] Annak megítélésére pedig, melyik kérés helyes s melyik nem, biztos jel a kérőnek szándéka és czélja. Mert a ki a földieket úgy kéri, hogy azokat igazi jóknak tekinti és azokban, mint óhajtott czélban megnyugodva, semmit mást nem kíván: kétségkívül, nem úgy imádkozik, mint kell. „Mert, – úgymond sz. Ágoston – nem kérjük a múlandókat, mint jókat, hanem mint szükségeseket.”[3] Az apostol is a korinthusiakhoz írt levelében tanítja, hogy mindent, a mi az élet szükségleteihez tartozik, az Isten dicsőségére kell irányozni. „Akár esztek, – úgymond – akár isztok, akár valami mást műveltek, mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek.”[4]
IV. Mennyi és mily nagy előnynyel bírt az ember az ártatlanság állapotában?
Hogy lássák a hívek, mily nagy e kérés szükségessége: említsék meg a lelkipásztorok, mily igen szükségesek a külső dolgok a táplálásra és az élet fenntartására, a mit jobban meg fognak érteni azoknak összehasonlításából, a mik nemünk ősatyjának s később a többi embereknek az életre szükségesek voltak. Mert jóllehet az ártatlanság fönséges állapotában, a melyből mind ő, mind az ő bűne által minden utóda kiesett, az erő visszaszerzésére neki is eledelre volt szüksége: mindazáltal az ő és a mi élet-szükségleteink közt nagy különbség létezik. Mert ő nem szorult volna ruházatra a test befödése –, sem lakásra menhely –, sem fegyverekre védelem –, sem gyógyszerekre egészsége végett, sem sok egyébre, melyek nekünk a természet gyengesége és gyarlósága miatt szükségesek. Elég lett volna a halhatatlan életre azon gyümölcs, melyet az életnek áldott fája az ő vagy utódai fáradtsága nélkül nyújtott volna. De azért az éden annyi gyönyöre
