legfőbb oka mindennek; azért nem kell szerfölött megindulnunk, hanem csüggedetlen lélekkel viselnünk és buzgón imádkoznunk: „Legyen az Úr akarata”, felkiáltván szent Jobbal: „Amint az az Úrnak tetszett, úgy lőn: legyen áldott az Úr neve.”[1]
XIII. FEJEZET.
A negyedik kérésről.
Mi kenyerünket mindennapit adjad nekünk ma.
I. Mily rend van tartva az Ur imádságában?
A negyedik kérés és a többi következő, melyekkel a lélek és test szükségleteinek megadását tulajdonkép és névszerint kérjük, a fentebbi kérésekhez járulnak. Mert az Úr imádsága oly rendet és módot tart, hogy az isteni dolgok kérését követi a test és az élet fenntartására szükségesek kérése. Mert valamint az embereknek végczélja az Isten: úgy az emberi élet javai ép azon viszonyban vannak az isteniekkel.
II. Miért szabad a földi élet javait Istentől kívánni és kérni?
Ezeket pedig azért kell kívánni és kérni, mivel vagy az isteni rend úgy kívánja, vagy, mivel az isteni javak elnyerésében, azokra mint segédeszközökre szükségünk van, hogy általuk támogattatva, a kitűzött czélhoz eljussunk, mely a mennyei Atya országában és dicsőségében és azon parancsok tiszteletében és megtartásában áll, melyekről tudjuk, hogy Isten akaratát fejezik ki. Azért e kérés egész tartalmát és értelmét az Istenre és az ő dicsőségére kell irányoznunk.
III. Mily czélból és hogyan kell az ideig tartó javakat kérni?
Kötelessége tehát a lelkipásztornak a hívekkel megértetni, hogy, midőn olyanokat kérünk, a mik a földi javak élvezetére
- ↑ Job 1, 21.
