között sem élt volna tétlen életet az ember; mert Isten munkálkodás végett helyezte a gyönyörűség ama lakába: de semmi foglalkozás neki terhes és semmi kötelesség teljesítése kellemetlen nem lett volna. Az áldott kertek műveléséből a legzamatosabb gyümölcsöket élvezhette, munkája és reménye soha sikertelen nem maradott volna.
V. Mennyi rossz követte Ádám törvényszegését?
Ámde az utódok nemcsak az élet fájának gyümölcsétől fosztattak meg, hanem ama rettenetes ítélet is kimondatott reájok: „Átkozott a föld a te munkádban; fáradtsággal eszel abból életed minden napjaiban; töviseket és bojtorványokat terem az neked és a föld veteményeit eszed: arczod verítékével eszed a kenyeret, míglen visszatérsz a földbe, melyből vétettél: mert por vagy és porrá leszesz.”[1] Velünk tehát ellenkezője történt mindazoknak, a mik neki és utódainak osztályrészül jutottak volna, ha Ádám Isten parancsának engedelmeskedett volna. Ekkép minden felfordult s a legrosszabbra változott minden. A miben az a legsajnosabb, hogy a legnagyobb költség, fáradozás, izzadás igen gyakran gyümölcstelen, midőn a vetés ki nem kel, vagy a fölsarjadzó pad füvek elnyomják, vagy a köd-, szél-, jégeső-, üszög-, ragyától sújtva és letarolva elvesz, hogy az egész évi munka csekély időközben az ég vagy a föld valamely csapása által semmivé tétetik. És mindez iszonyatos vétkeink következménye, melyek miatt Isten tőlünk elfordulva, nem adja áldását munkánkra; hanem megmarad a rémületes ítélet, melyet kezdetben kimondott reánk.
VI. Az embereknek munkálkodniok kell, hogy szükségeiket kielégítsék, de, ha Isten nem kedvez, hasztalanul munkálkodnak.
Azért a lelkipásztorok e hely kifejtésére nagy gondot fordítsanak és értessék meg a hívő néppel, hogy az emberek saját vétkük miatt esnek ezen szorultságba és nyomorúságba: hogy megértsék, hogy izzadni és dolgozni kell ugyan azok megszerzésében, a mik az életre szükségesek: de ha Isten meg nem áldja munkánkat, csalóka lesz minden remény és hasztalan minden
- ↑ Móz. I. K. 3, 18-19.
