Vita:Az öreg ember

Információ erről a kiadásról
Eredeti kiadás:
Forrás:	[1]
Szerkesztő(k):	Zlajos
Feldolgozottsági szint:	Teljes szöveg
Megjegyzések:
A szöveg pontosságát ellenőrizték:	Zlajos 2009. május 4., 16:33 (CEST)

Az öreg ember szerző: Csokonai Vitéz Mihály

[2]1795

Igaz, Tisztes Öreg, szád kedves szózatja,
  Melly érző szívemet annyira meghatja,
Hogy könnyű tereh az, mellyet bár végtére
  Múló élteteknek a természet mére.
Tám azért buzog ki szátokból az átok,
  Hogy roskadt házatok vinni meguntátok?
Talám nehéz terhe a lecsüggő főnek?
  Hiszem azon drága ezüstszálak nőnek.
Nem tudjátok, hogy az ért gabonaszálnak
  Ősz kalászi főldre függesztetve állnak?
Semmi, hogy kezetek tágult markolatja
  A fegyvert, mint régen, úgy nem forgathatja,
Csak tartson a haza őrző csillagának
  Titeket, mert sokak már leballagának,
Lám, hiszen a népek mint főldi Istennek,
  Tiszteletetekre seregestűl mennek,
Így szólnak, hogy ennek mind esze, mind keze
  A ránk omló veszély ellen védelmeze:
"Tisztes Öreg, aki mindaddig tartottad
  A kórmányt, míg a szélt s veszélyt meghaladtad.
Te, aki hajódat az omló hab között
  Megtartád, bár sokszor kőszálba ütközött,
E koronát, mellyet a háládás keze
  A tisztaszívűség gyöngyével hímeze,
Vedd el, s ó, bár légyen fáradságod bére,
  Hogy ezt cselekedjed, erre hazánk kére."

Változatok, hol kis betűvel, hol nagy Betűvel, pedig Csokonai biztos nem cifrázta. Zlajos 2009. augusztus 13., 18:20 (CEST)