meghalt bujában 1544-ben, Danzig felé utazva, Morvaország Igló városában, életének 22-1 k évében.
Az elnyomatás és elszigeteltség következtében , melynek különösen a német zsidók századokig ki valának téve, egy különös jargont sajátitottak el, mely alapjában német, héber szavakkal és más nyelvekből vett korrupcziókkal tarkitott vegyüléket képez : az ugynevezett zsidónémetet, mely nyelv rövid időn irodalmi nyelvükké vált, és tartalmas, eddig nem eléggé méltányolt irodalmat bir felmutatni. E zsidó-német köntösben vezettettek be német hősmondák és lovagregék, keleti mondák és elbeszélések, gyilkossági és rablótörténetek, költemények és dalok »asszonyok és leányok tiszteletére« a ghettóba; ekként ébresztetvén fel és tápláltatván a zsidónőkben és hajadonokban a szépirodalom iránti érzék.
Az irodalom ezen ága is miveltetett a 17-ik és 18-ik században zsidó nők által, a mennyiben ily népies iratokat vagy maguk szerzettek vagy adtak ki, vagy a kiadásra előkészitettek. Nem ritkán azonban az egész szerzői czim csak könyvárusi nyerészkedésre volt irányulva. Tudták, vagy legalább ugy vélték, hogy ha női név pompázik a czimlapon, a hitsorsosnők és tudni- vágyó hitsorsosok is annál inkább vásárolgatják majd az illető iratkát.
Bizonyos hirnévre tett szert e zsidó irónők közül Fiktiner Rebekka. Sőt Zellner G. G. rostocki tanár egész dissertácziót is irt e Rebekka felől, melyből azonban nem igen tudunk meg felőle egyebet, mint nevét. Lengyel nő volt, Tiktiner Mei'r rabbi leánya, s a női kötelmek felől irt egy zsidó-német nyelvü erkölcstant, melyet »magának emlékezetül és minden asszonyoknak tiszteletére »MeneketRibka« vagyis «Rebekka dajkája« czimmel látott el és mely halála után 16o9-ben jelent meg Prágában, második kiadásban pedig 1618-ban Krakkóban. Más egyebet nem tudunk e »tudós hitszónoknő«-ről — ekkép neveztetik — sem rég elzüllött könyvéről.
Vele egyidejüleg élt Prágában Pan Taube, Pizker Mózes Lőb rabbi leánya és Pan Jakab neje. Egy öt oldalra terjedő éneket irt, mely az évszám és hely megnevezése nélkül, valószi- nüleg azonban 16o9-ben Prágában jelent meg és e czimet viselé:
Ein schönes Lied, neu gemacht, Beloschen Techina ist's worden ausgetracht. (Ujon szerzett szép ének Techina nyelven költetett.)
Ezen ének utsó versszakába szőtte be a szerzőnő nevét:
Kivánjátok tudni, hogy e dalt ki irta ? Megboldogult Pizker Lob rabbi leánya, Pan Jakabnak neje, én, Taube, nevemre ; Mindnyájunkat óvjon Isten mindörökre !
Egy moralizáló »prédikátornő«-vel találkozunk Hanna személyében, ki Katz Jehuda Lőb leánya és Askenzi Izsák özvegye volt. Ez egy zsidó-német derasa vagyis szónoklat szerzője, melyet különböző ethikai iratokból irogatott össze és mely Amsterdamban az évszám megnevezése nélkül nyomattatott ki.
Lengyelországban az akkori zsidó tudományosság központjában is volt több asszony, ki az irodalom terén működött. Mendels Edel Krakkóból, Mendels Mózes ben Jesaiás rabbinak — ki Majna melletti Frankfurtban, Prágában és Posenben élt mint rabbinus; — leánya, egy zsidónémet nyelvű kivonatot készitett a »Josippon«- ból, vagyis a zsidóknak rövidre foglalt történe tét Josephus után, mely lakhelyén Krakkóban jelent meg 167o-ben
Rőz e l, szintén krakkói hölgy, Lévi Jehuda rabbinak, ki ötven évig állott Lodomirban egy felsőbb talmudiskola élén, volt unokája és Fischl rabbinusnak neje. Özvegykorában Hannoverben folytatott vándorlásai közben leirta Stendal Mózes thillim- vagy zsoltárkönyvének héber-német forditását a már emlitett Sámuel-könyv vcrsmérté- kében és 1586-ban Krakkóbankiadta, »hogykellemes olvasmány legyen férfiak, asszonyok és jámbor leánykák számára.«
ZsidiS nők. I. 13
Tudós nő gyanánt magasztaltatik Ellusch, Machel Mordechai leánya Zluzkból Lengyelországban, ki Götz Áron ben Eljakim rabbinak
— ki egy ideig Vilna közelében tartózkodott mint rabbinus — volt felesége. Férjével együttesen tett palesztinai utazása közben leforditá a reggeli isteni tiszteletnél szokásos imákat zsidó - német nyelvre, mely forditás 17O4-ben Odera melletti Frankfurtban jelent meg ; és a Berachjeh Áron által szerzett halotti gyászrituálét zsidónémet nyelvre dolgozta át.
A nyomtatványairól hires prágai zsidó hitközségben is voltak nők, kik mint zsidó-német iratok irónői és kiadónői nem egész ismeret lenek.
Hurwitz Bathséba (Petschel), Hurwitz Seligman neje Prágában, 16o2-ben kinyomatta Zurita Mózes 55 strófából álló, az isteni csodatételek tiszteletére készitett rimes dicsénekét. Chasan Bella, a vértanuhalált szenvedett Horwitz Lévi Bár ben Chiskia leánya s a bécsi exuláns Chasan József neje, 17o5-ben kiadá »Dá- vid házának történetét« és Rachel asszonynyal
— ki Porges Lőb leánya és Rausnitz Náthán neje volt — együttesen a zsidók Prágába jöttének történetét. »Egy szép történet, mely akkor esett, midőn még nem éltek jehudim (zsidók) Prágában.« Egy imát is szerzett Bella, mely »uj évtől a kiengesztelődés napjáig mondandó.«
Még régebben adta ki Sorel »Fromm R. Jakob« leánya, az atyja által szerzett »Thora dalt.« Rac h e l, Sofer Mordechai leánya, »Te- chinot«-ot, vagyis nők számára való imákat adoit ki; és Pinne asszony, Wolf leánya, Eszthcr könyvét adta ki német targummal (magyarázattal).
Nem hagyhatjuk emlités nélkül e helyütt Schöndele asszonyt sem, ki idegen tulajdonhoz nyúlt, a mennyiben Wárter Mei'r tizparan csolatdalát a szerző acrostichonját (névrejtő versét) csupán egy szóval változtatva meg, saját neve alatt adta ki és magának sajátitotta.
Habár nem mint irónő, de minc jeles képzettségü prágai nő emlitést érdemel Perlhöf- ter Bella. Férje, Perlhöfter Bár Issakár Eiben- schützből, ki 1715-ben mint rabbinátusi asszeszor Prágában élt, kizárólag az ő számára készitett »B'er Serva« czim alatt egy-két részből (paradicsom és pokol) álló erkölcsi művet, mely kéziratban most is létezik.
Sonnenheim Sára Mannheimban I714-ben egy »végrendelkezés«-t irott héber-németnyelven gyermekei számára ; és Sára, Lévi Jakab leánya Dubnóból 1783-ben Odera melletti Frankfurtban egy héber-német nyelvü áhitat könyvét adott ki a bűnbánati napok idejére.
Az itt nevezett nők valamennyiénél kiválóbb Hamel (jlückel, hamburgi születésü
