Szent szonett

A Wikiforrásból
Szent szonett
szerző: John Donne, fordító: Kosztolányi Dezső


Halál, ne kérkedj, bár úgy hív a vásott:
nagy és iszonytató, egyik se vagy:
nem hal meg az, ki karjaidba fagy,
szegény Halál: nem öl meg csapásod.

Ha édes az álom, mely puszta másod,
tőled mi kéjjel nyughat el az agy,
hozzád igyekszik az, ki jó, ki nagy –
lelkük kiröppen, s csontjuk földbe ásod!

Cselédje sorsnak, kórnak, régi búknak,
királyoknak, mérgeknek, háborúknak,
de a bűbáj s mák szebb álmot talál

mégis nekünk. Hát mért vicsogsz röhögve?
Egy kurta álom, s ébredünk örökre,
aztán nem is vagy és meghalsz, Halál!