Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/39

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> 55. Elmész úgy-e? el bizony én. Itt hagysz úgy-e? itt bizony én. Elmentedet nem kívánom. Visszajöttöd holtig várom.

De te elmész, engem itt hagysz, Szivemre nagy bánatot hagysz. Ha elmész, csendesen járjál, Csendes folyóvizet igyál.

Akkor jussak én eszedbe, Mikor kenyér a kezedbe. Akkor se jussak egyébről. Csak az igaz szeretetről.

56. Elvesztettem lovam A bükkös erdőben, Elszakadt a csizmám, A nagy keresésben.

Ismerem a lovam Csengője szaváról. Ismerem a babám, Kevély járásáról.

Ne keresd a lovat, Be van az már hajtva, A székház udvarán Szól a csengő rajta.

Ne keresd a babád, Szavát már nem tartja, A biró fiával Lakodalmát tartja.

57. Elvirágzott már a búza, kaszálják, Búza között búzavirág, levágják; Viszik már a regementet, Vágják ott is már a rendet, Hej, csak az én virágomat ne bántsák!

58. (Csángó dal.) Elvirult már az én kincsem, kedvesem, Fáj a szivem érette nagy szüvesen,