Névnapi versezetek

Névnapi versezetek szerző: Csokonai Vitéz Mihály

[1]

                VERSUS ONOMASTICI

Nominis en retulit December festa diebus,
  Quae fuerant votis festa vocata meis.
Ipse videns Phoebus depellit nubila coelo,
  Purior et roseo surgit ab axe dies.
Undique conveniunt praeclara stirpe creati,
  Quos amor et cultus jussit inire viam.
Et tibi vir, cujus rumor super aethere notus,
  Prospera sincero pectore vota canunt.
Si faveant igitur famae sic aetheris arces,
  Non deerit officio casta Minerva suo.
Castalides Musae, qui te venerantur amore,
  Non decet, ut nectant in Helicone moras.
Quin praesentes sint et te venerentur amore
  Et pro te voti fundere dona deo.
Huius ego quondam pars quantulacunque cohortis
  Imploro pro te numina sacra deum,
Magne deus sanctos spectas qui lumine blando,
  Praebes terrigenis praemia digna piis.
Hunc in longa virum cupio quod saecula serves,
  Fac super et proprios absque dolore dies.
Foemina seu princeps vivat tibi laeta per annos
  In gremio virtus, quum generosa tenet
Vivat tota domus, vivat pietate celebris
  Possit Nestoreos et superare dies.

 

VOTUM

1

Benignus precor, quod favor coeli
  Te tueatur cura fideli,
Te dominus legat et partim tegat
  Dextra Zeli.

2

Fortuna favens semper abundet,
  Et tuos conatus obsecundet,
Terra suos flores donet atque rores
  Coelum fundet.

3

Castalidum gregis o solamen.
  Parca tuum longe ducat stramen
Spiritus ad astra laeta poli castra
  Migret. Amen.


CONCLUSIO

Devota haec vota tibi do,
Quae fata lata ut dent opto.
Sunt plura, quae pura mente latent,
Condita deo sed illa patent.

 
                NÉVNAPI VERSEZETEK

Napjaival neved ünnepjét meghozta December,
  Hogy vágyott e dicső ünnepi napra szivem!
Ezt látván Phoebus maga is felhőit elűzte,
  Tisztábban kel a nap rózsapiros szekerén.
Mindenhonnan gyűl, ki e híres törzsnek a sarja,
  Hűség és szeretet készteti útra haduk.
S fényes férfi, neked, kit az égen túl visz erényed,
  Jókívánságát zengeti tiszta szivük.
Hogyha a hírednek kedveznek az ég palotái,
  Szűzi Minerva se fog késni, de megjelenik.
S kik tisztelnek, a szent múzsák is Castaliában,
  Már nem késhetnek tájaidon, Helikon,
Sőt idejöjjenek, és téged tisztelve kiöntsék,
  Mit kértünk néked, szent adományaikat.
Bármilyen apró leszek is egykor majd seregükben,
  Érted kérem a szent, égbeli isteneket.
Ó, ki kegyes szemmel nézel le a jókra, nagy Isten,
  Méltó díjat nyer tőled a földi kegyes.
Tartsad e férfit meg - kérem - s éljen sok időig,
  S hozzá teljenek el napjai gondtalanul.
Hercegi asszonyként örvendően élje a virtus
  Kebleden éveidet, míg csak emel nemesen.
Éljen egész házuk, s éljen ragyogó kegyes élte,
  Múlja felül Nestort is kora napjaival.

ÓHAJ

1

Jószívvel kérem, hogy az ég gondja
  Életedet hű készséggel óvja,
Buzgóság urának válasszon magának,
  S védjen jobbja.

2

Féltő Fortunád mindig kegyeljen,
  Minden szándékod jó végre menjen,
A föld virágával, az ég harmatával
  Néked kedvezzen.

3

Múzsa-nyáj kedve csak veled száll fenn,
  Párka ne tépje léted fonalát sem,
Lelked majd víg égi csillagseregbéli
  Légyen. Ámen.


ZÁRADÉK

Óhajom, ezt adom én néked.
Kívánom, megáldjon az élet.
A tiszta ész titka még sok minden,
De rejtett jövőt egy fejthet: Isten.