János király

JÁNOS KIRÁLY

HENRIK HERCEG, a fia

ARTHUR, bretagne-i herceg

MARESHALL VILMOS, Pembroke grófja

FITZ-PETER GODOFRÉD, Essex grófja

LONGSWORD VILMOS, Salisbury grófja

BIGOT RÓBERT, Norfolk grófja

DE BURGH HUBERT, a király főkamarása

FAULCONBRIDGE RÓBERT

FAULCONBRIDGE FILEP (később RICHÁRD néven)

GURNEY JAKAB, Faulconbridge-né szolgája

POMFRETI PÉTER

FÜLÖP, francia király

LAJOS, a dauphin

AUSZTRIA FŐHERCEGE

PANDOLF BÍBORNOK, a pápa követe

MELUN, francia úr

CHATILLON, francia követ

ELEONORA, II. Henrik angol király özvegye

CONSTANTIA, Arthur anyja

BLANKA, Alphonso castiliai király leánya

FAULCONBRIDGE-NÉ

Urak, hölgyek, Angiers város polgárai, sheriff, heroldok,

híradók, tisztek, katonák, porkolábok és kísérők

DRAMATIS PERSONAE

KING JOHN.

PRINCE HENRY, his son; afterwards KING HENRY III.

ARTHUR, Duke of Bretagne, son to GEFFREY, late Duke of Bretagne, the elder brother to King John.

WILLIAM MARSHALL, Earl of Pembroke.

GEOFFREY FITZ-PETER, Earl of Essex, Chief Justiciary of England.

WILLIAM LONGSWORD, Earl of Salisbury.

ROBERT BIGOT, Earl of Norfolk.

HUBERT DE BURGH, Chamberlain to the King.

ROBERT FALCONBRIDGE, son to Sir Robert Falconbridge.

PHILIP FALCONBRIDGE, his half-brother, bastard son to King Richard I.

JAMES GURNEY, servant to Lady Falconbridge.

PETER OF POMFRET, a prophet

PHILIP, King of France.

LOUIS, the Dauphin.

ARCHDUKE OF AUSTRIA.

CARDINAL PANDULPH, the Pope's legate.

MELUN, a French lord.

CHATILLON, Ambassador from France to King John.

ELINOR, Widow of King Henry II and Mother to King John.

CONSTANCE, Mother to Arthur.

BLANCH OF SPAIN, Daughter to Alphonso, King of Castile, and Niece to King John.

LADY FALCONBRIDGE, Mother to the Bastard and Robert Falconbridge.

Lords, Citizens of Angiers, Sheriff, Heralds, Officers, Soldiers,

Messengers, Attendants, and other Attendants.

Színhely: részint Angol-, részint Franciaországban.

SCENE: Sometimes in England, and sometimes in France.

1. szín Northampton. Trónterem a palotában.

SCENE 1. Northampton. A Room of State in the Palace.

János király, Eleonora királyné, Pembroke, Essex,

Salisbury és mások, Chatillonnal jőnek.

Enter KING JOHN, QUEEN ELINOR, PEMBROKE, ESSEX, SALISBURY, and others, with CHATILLON.

No szólj, Chatillon, mit kíván a Fransz?

Now, say, Chatillon, what would France with us?

Frankhon királya, üdvözlés után,

Ezt mondja fölségednek általam,

Az álfönségnek, Angliában itt -

Thus, after greeting, speaks the King of France,

In my behaviour, to the majesty,

The borrow'd majesty of England here.

Ez furcsa kezdet! Álfönség, ugyan?

A strange beginning:—borrow'd majesty!

Békén, anyám: halljuk, mi a követség.

Silence, good mother; hear the embassy.

Fülöp, franszok királya, néhai

Bátyád, Godofréd kiskorú fia,

Plantagenet Arthur jogán s nevében,

Törvényes ígényt formál ellened

E szép szigethez s tartományihoz,

Mint: Irland, Poitiers, Anjou, Touraine, Maine;

S kivánja, hogy tedd félre kardodat,

Mellyel bitorlod mind e címeket,

S add azt ifjú öcséd, Arthur kezébe,

Urad-királyodéba jog szerint.

Philip of France, in right and true behalf

Of thy deceased brother Geffrey's son,

Arthur Plantagenet, lays most lawful claim

To this fair island and the territories,—

To Ireland, Poictiers, Anjou, Touraine, Maine;

Desiring thee to lay aside the sword

Which sways usurpingly these several titles,

And put the same into young Arthur's hand,

Thy nephew and right royal sovereign.

Mi lesz belőle, ha ezt megtagadjuk?

What follows if we disallow of this?

Hát büszke, véres háború daca,

Visszacsikarni a csikart jogot.

The proud control of fierce and bloody war,

To enforce these rights so forcibly withheld.

Had ellen itt lesz had, dac a dac ellen,

Vér ellen is vér: mondd a Fransznak ezt.

Here have we war for war, and blood for blood,

Controlment for controlment;—so answer France.

Vedd hát királyom harcüzenetét,

Mely küldetésem véghatára volt.

Then take my king's defiance from my mouth,

The farthest limit of my embassy.

Vidd az enyém is; járj Isten hirével.

Légy mint a villám fransz urad szemébe;

Mert míg jelentést tennél, hogy megyek,

Ágyúm dörejje fog hallatszani.

Most menj! Te légy haragunk harsonája

S önpusztulástok gyász előjele.

Kövesse illő kíséret; te láss

Utána, Pembroke. Jó utat, Chatillon.

Chatilion és Pembroke el.

Bear mine to him, and so depart in peace:

Be thou as lightning in the eyes of France;

For ere thou canst report I will be there,

The thunder of my cannon shall be heard:

So, hence! Be thou the trumpet of our wrath,

And sullen presage of your own decay.—

An honourable conduct let him have:—

Pembroke, look to 't. Farewell, Chatillon.

Exeunt CHATILLON and PEMBROKE.

Nos hát, fiam? nem mindig mondtam-e,

Hogy e kevély Constantia nem pihen,

Míg fel nem gyújtja Frankhont s a világot

Fia jogáért s pártja érdekében?

Ezt elkerülni, s jóra hozni, könnyű

Lett volna eddig szíves alkuval:

Most két királyság fölszerelt hada

Mond benne szörnyü vér-itéletet.

What now, my son! Have I not ever said

How that ambitious Constance would not cease

Till she had kindled France and all the world

Upon the right and party of her son?

This might have been prevented and made whole

With very easy arguments of love;

Which now the manage of two kingdoms must

With fearful bloody issue arbitrate.

Részünkön a jog, s a birtokba tétel.

Our strong possession and our right for us.

A birtok jóval inkább, mint a jog;

Baj volna másképp mind neked s nekem:

Füledbe öntudatom ezt sugallja;

Rajtunk kivűl csupán az Isten hallja.

Northampton megye sheriffje jő s valamit súg Essexnek.

Your strong possession much more than your right,

Or else it must go wrong with you and me:

So much my conscience whispers in your ear,

Which none but heaven and you and I shall hear.

Enter the Sheriff of Northamptonshire, who whispers to Essex.

Királyom, itt a legfurcsább perügy

Van a megyéből s vár itéletedre;

Sohsem hallottam olyat életemben;

Előállítsam a két fél perest?

My liege, here is the strangest controversy,

Come from the country to be judg'd by you,

That e'er I heard: shall I produce the men?

Hadd jöjjenek.

Sheriff el.

Monostorink, apátságink fizessék

E had költségeit.

Visszatér a sheriff, meg Faulconbridge Róbert és Filep,

ennek természetes bátyja.

Kik vagytok?

Let them approach.—

Exit SHERIFF.

Our abbeys and our priories shall pay

This expedition's charge.

Re-enter Sheriff, with ROBERT FAULCONBRIDGE and PHILIP, his bastard Brother.

What men are you?

Én

Felséged hű jobbágya, e megyéből

Való nemesfi, és ha jól gyanítom,

Faulconbridge Róbert öregebb fia,

Egy bajnoké, kit harcmezőn ütött

Lovaggá Cordelion hős keze.

Your faithful subject I, a gentleman

Born in Northamptonshire, and eldest son,

As I suppose, to Robert Falconbridge,—

A soldier by the honour-giving hand

Of Coeur-de-lion knighted in the field.

S ki vagy te?

What art thou?

A mondott lovag fia,

És örököse.

The son and heir to that same Falconbridge.

Ő az idősebb, s te az örökös?

Nem egy anyától vagytok eszerint.

Is that the elder, and art thou the heir?

You came not of one mother then, it seems.

Egytől bizony mi, felséges király,

Sőt egy apától, én úgy gondolom;

Azonban e részt a való iránt

Az Éghez utasítlak, és anyámhoz;

Én kétkedem, mint bárki más fia.

Most certain of one mother, mighty king,—

That is well known; and, as I think, one father:

But for the certain knowledge of that truth

I put you o'er to heaven and to my mother:—

Of that I doubt, as all men's children may.

Píh, durva ember! e kételkedéssel

Anyádat sérted és becsűletét.

Out on thee, rude man! thou dost shame thy mother,

And wound her honour with this diffidence.

Én, asszonyom? Nekem nincs rá okom;

Öcsém használja érvül azt, nem én,

Mit ha bepróbál, hát engem kiüt

Éventi ötszáz fontból, legalább.

Ég, óvd anyám erényét s földemet!

I, madam? no, I have no reason for it,—

That is my brother's plea, and none of mine;

The which if he can prove, 'a pops me out

At least from fair five hundred pound a-year:

Heaven guard my mother's honour and my land!

Be jó bolond fickó. - De mért igényli,

Ifjabb létére, a te örököd?

A good blunt fellow.—Why, being younger born,

Doth he lay claim to thine inheritance?

Hát tudom én? Csak hogy föld kell neki.

Csúfolt, tudom, hogy zabgyerek vagyok:

Azonban, oly híven fogantam-e

Mint ő, anyámnak lelke rajta, mondok;

De hogy csakoly derékul megfogantam

(Áldás a csontra, mely fáradt velem!),

Vesd össze arcaink, s itélj magad.

Ha vén Sir Róbert nemze engem, őt is,

S rá, mint apára, e fiú ütött:

Ó, vén apám, Sir Róbert, térden, ím,

Adok hálát, hogy arcod nem enyim.

I know not why, except to get the land.

But once he slander'd me with bastardy:

But whe'er I be as true begot or no,

That still I lay upon my mother's head;

But that I am as well begot, my liege,—

Fair fall the bones that took the pains for me!—

Compare our faces and be judge yourself.

If old Sir Robert did beget us both,

And were our father, and this son like him,—

O old Sir Robert, father, on my knee

I give heaven thanks I was not like to thee!

Mi dőre fickót külde ránk az Ég!

Why, what a madcap hath heaven lent us here!

Vonási közt egy Cordelioné;

Rá emlékeztet hanglejtése is.

Nem látsz ez ember vaskos termetén

Fiamból, Cordelionból valót?

He hath a trick of Coeur-de-lion's face;

The accent of his tongue affecteth him:

Do you not read some tokens of my son

In the large composition of this man?

Szemügyre vettem jól vonásait:

Richárd, tökéletes. - Fickó, felelj,

Te mért igényled bátyád földjeit?

Mine eye hath well examined his parts,

And finds them perfect Richard.—Sirrah, speak,

What doth move you to claim your brother's land?

Azért la, hogy félképű, mint apám,

S e fél pofához kén’ egész vagyon:

Félarcu pénznek ötszáz font bevétel!

Because he hath a half-face, like my father;

With half that face would he have all my land:

A half-fac'd groat five hundred pound a-year!

Felséges úr, míg élt szegény apám

Szolgálatával bátyád sokszor élt.

My gracious liege, when that my father liv'd,

Your brother did employ my father much,—

De hé, így nem kapod meg birtokom:

Arról beszélj te: hogyan élt anyánkkal.

Well, sir, by this you cannot get my land:

Your tale must be how he employ'd my mother.

S egyszer követnek elküldötte volt,

Hogy a német császárral bizonyos

Fennforgó államügyben értekezzék.

Használta távollétét a király,

S atyám lakásán tölté ez időt;

Hogy boldogult ott, szégyen elbeszélni,

De a való való: sok messzi tenger

Sok part feküdt apám, anyám között

(Apám tulajdon ajkáról tudom),

Midőn e drága úrfi megfogant.

Halálos ágyán, véghagyásul írta

Földjét nekem; s haló hitére mondá,

Hogy nem övé anyámnak e fia;

Másképp tizennégy héttel hamarább

Jött vón világra, mint természetes.

Add meg tehát, felség, mi az enyém,

Apám földjét, apám hagyásaként.

And once despatch'd him in an embassy

To Germany, there with the emperor

To treat of high affairs touching that time.

The advantage of his absence took the King,

And in the meantime sojourn'd at my father's;

Where how he did prevail I shame to speak,—

But truth is truth: large lengths of seas and shores

Between my father and my mother lay,—

As I have heard my father speak himself,—

When this same lusty gentleman was got.

Upon his death-bed he by will bequeath'd

His lands to me; and took it, on his death,

That this, my mother's son, was none of his;

And if he were, he came into the world

Full fourteen weeks before the course of time.

Then, good my liege, let me have what is mine,

My father's land, as was my father's will.

Fickó, a bátyád törvényes fiú:

Apádnak szülte, nász után, neje;

Ha csalfa volt az asszony, lelke rajta;

Ennek kitéve minden férj, ki nőt

Veszen magának. Hátha már az, aki

Szerinted e fiúval fáradott

Visszaperelte volna, mint övét?

Bizony, barátom, a kerek világér

Sem adta vón apád üszője borját;

Bizony, nem az. Hahát bátyám, fia

Levén, nem kívánhatta jog szerint:

Apádnak sincs kizárni őt joga,

Bár nem övé is. Egy szó annyi mint száz:

Apád utódot nyert anyám fiától:

S apád utódja nyerje birtokát.

Sirrah, your brother is legitimate;

Your father's wife did after wedlock bear him;

And if she did play false, the fault was hers;

Which fault lies on the hazards of all husbands

That marry wives. Tell me, how if my brother,

Who, as you say, took pains to get this son,

Had of your father claim'd this son for his?

In sooth, good friend, your father might have kept

This calf, bred from his cow, from all the world;

In sooth, he might; then, if he were my brother's,

My brother might not claim him; nor your father,

Being none of his, refuse him. This concludes,—

My mother's son did get your father's heir;

Your father's heir must have your father's land.

Így hát nem áll atyám végrendelése,

Amely kizárja ezt a nem-fiát?

Shall then my father's will be of no force

To dispossess that child which is not his?

Cseppel sem áll jobban kizárni, hé,

Mint rajta állott engem nemzeni.

Of no more force to dispossess me, sir,

Than was his will to get me, as I think.

Faulconbridge lenni volna kedved inkább,

S úgy, mint öcséd, élvezni birtokod,

Vagy Cordelion hírneves fia,

Ura magadnak, s hozzá semmi földnek?

Whether hadst thou rather be a Falconbridge,

And like thy brother, to enjoy thy land,

Or the reputed son of Coeur-de-lion,

Lord of thy presence and no land beside?

Ha ő bírná külsőmet, asszonyom,

S én az övét, Sir Róbert képe mását;

Ha lábam oly két vesszőparipa,

Karom két oly tömött ángolnabőr,

S oly vézna orcám volna, mint neki,

Úgy hogy fülemhez egy rózsát se mernék

Feltűzni, félve, rám kiáltanak:

»Ni, a háromfilléres hol megyen!«

Örökleném ez országot vele,

Ne mozduljak ki e helyből soha,

Ha egy talpallat kéne, s az a kép:

Sir Róbert nem maradnék semmiképp.

Madam, an if my brother had my shape

And I had his, Sir Robert's his, like him;

And if my legs were two such riding-rods,

My arms such eel-skins stuff'd, my face so thin

That in mine ear I durst not stick a rose

Lest men should say 'Look where three-farthings goes!'

And, to his shape, were heir to all this land,

Would I might never stir from off this place,

I would give it every foot to have this face;

I would not be Sir Nob in any case.

Tetszel nekem. Hagyd néki birtokod,

Hagyd rája földed, és jer énvelem:

Harcos vagyok, megyünk a franciára.

I like thee well: wilt thou forsake thy fortune,

Bequeath thy land to him, and follow me?

I am a soldier, and now bound to France.

Öcsém, tiéd a föld; enyém a kocka.

Képed ma ötszáz font hasznot szerez:

Áruld öt pénzen, úgy is drága lesz.

Követlek a halálba, asszonyom.

Brother, take you my land, I'll take my chance:

Your face hath got five hundred pound a-year;

Yet sell your face for fivepence and 'tis dear.—

Madam, I'll follow you unto the death.

De már előttem menj inkább oda.

Nay, I would have you go before me thither.

Minálunk a feljebbvalót szokás

Elől bocsátni.

Our country manners give our betters way.

Hogy hínak?

What is thy name?

Filep;

Filep vagyok, mert úgy keresztelének;

Idősb fia vén Sir Róbert nejének.

Philip, my liege, so is my name begun;

Philip, good old Sir Robert's wife's eldest son.

Viseld ezentúl annak a nevét,

Kinek alakját viseled. (Lovaggá üti)

Térdelj le mint Filep, s kelj mint nagyobb:

Állj fel mint Sir Richárd Plantagenet.

From henceforth bear his name whose form thou bear'st:

Kneel thou down Philip, but rise more great,—

Arise Sir Richard and Plantagenet.

Öcsém anyárul, addsza jobbodat:

Atyám díszt, a tied csak földet ad. -

Áldott az a nap, óra, perc, melyen

Fogantam s Róbert úr nem volt jelen.

Brother by the mother's side, give me your hand:

My father gave me honour, yours gave land.—

Now blessed be the hour, by night or day,

When I was got, Sir Robert was away!

Igaz Plantagenet szellem! - Richárd,

Híj nagyanyádnak, az vagyok.

The very spirit of Plantagenet!—

I am thy grandam, Richard; call me so.

Esetleg,

Madám; nem jog szerint: de mit tesz az?

Így, vagy amúgy - kissé bal útakon;

Ha nem az ajtón, hát az ablakon;

Éjszaka jár, ki nappal járni nem mer;

S van a van, bárhogy jut hozzá az ember.

Távol, közel - csak célt lőj - egyre mén:

S én én vagyok, akárhogy lettem én.

Madam, by chance, but not by truth; what though?

Something about, a little from the right,

In at the window, or else o'er the hatch;

Who dares not stir by day must walk by night;

And have is have, however men do catch:

Near or far off, well won is still well shot;

And I am I, howe'er I was begot.

Faulconbridge, elmehetsz: egy földtelen

Lovag, ím, földes apróddá teszen. -

Jerünk, anyám; Richárd, jer: nincs idő;

A franszra, franszra! Útunk siető.

Go, Falconbridge; now hast thou thy desire:

A landless knight makes thee a landed squire.—

Come, madam,—and come, Richard; we must speed

For France, for France, for it is more than need.

Öcsém, szerencse kísérjen, habár

Te a becsűletben fogantatál.

Mind el, Richárdon kívül.

Egy lábnyi ranggal több ma, mint valék,

De sok, sok lábnyi földdel kevesebb;

Most bármi Pannát úrnővé tehetnék.

»Jó reggelt, Sir Richárd.« - »Szervusz, fiú!«

S ha Péter volt, Pálnak szólítom őt,

Mert újdonsült rang a nevet felejti:

Ily fordulatkor, emlékezni rá

Komázás lenne s túlzott figyelem.

Nos, útazónk - ő, s fogpiszkája itt űl

»Mélt’sám« ebédjén, és midőn lovag

Gyomrom betelt, hát szívom a fogam,

S kicsípett emberkémet vallatom

Külországok felől: »Ah! kedves úr« -

Környékre dűlve így kezdek belé,

»Szabadna kérnem« - Ez kérdés vala;

Most jő a válasz kis-káté gyanánt:

»Szolgálatára« úgymond »kedves úr!

Tessék, uram! parancsoljon velem.«

»Nem!« szól a kérdés - »a parancs öné«;

S így, mielőtt tudná a felelet,

Mi hát a kérdés, puszta bók között

Foly Alpesről, Apenninről a szó,

Beléjön a Pyréne és a Pó,

És ily modorban eltart estvelig.

De hát ez a »jó társaság«, s nagyon kell

Kapaszkodó szellemnek, mint magam.

Mert az korának korcsszülötte csak,

Kin meg nem érzik e finomkodás

(Érzik, nem érzik: én már az vagyok)

Nemcsak szokásán, módján, külsején,

Egész valóján és viseletében:

De, hogy bel ösztönből is tudjon adni

A kor fogára édes, édes mérget;

Mit én is, bár nem szándokom vele

Rászedni mást, igyekszem eltanulni,

Csak hogy kerüljem a rászedetést;

Mert ez jövőm útját egyengeti. -

Hanem ki nyargal itt, lovagruhában?

Mi hölgyfutár ez? Nincsen férje, hogy

Fúná előtte a tülök-szarut?

Faulconbridge-né meg Gurney Jakab jő.

Ó, jéh! anyám ez. - Nos, jó asszony’ám?

Mi jóba fárad ily lélek-szakadva?

Brother, adieu. Good fortune come to thee!

For thou wast got i' th' way of honesty.

Exeunt all but the BASTARD.

A foot of honour better than I was;

But many a many foot of land the worse.

Well, now can I make any Joan a lady:—

'Good den, Sir Richard:'—'God-a-mercy, fellow:'—

And if his name be George, I'll call him Peter:

For new-made honour doth forget men's names:

'Tis too respective and too sociable

For your conversion. Now your traveller,—

He and his toothpick at my worship's mess;—

And when my knightly stomach is suffic'd,

Why then I suck my teeth, and catechize

My picked man of countries:—'My dear sir,'—

Thus leaning on mine elbow I begin,—

'I shall beseech you'—that is question now;

And then comes answer like an ABC-book:—

'O sir,' says answer 'at your best command;

At your employment; at your service, sir:'—

'No, sir,' says question 'I, sweet sir, at yours:

And so, ere answer knows what question would,—

Saving in dialogue of compliment,

And talking of the Alps and Apennines,

The Pyrenean and the river Po,—

It draws toward supper in conclusion so.

But this is worshipful society,

And fits the mounting spirit like myself:

For he is but a bastard to the time,

That doth not smack of observation,—

And so am I, whether I smack or no;

And not alone in habit and device,

Exterior form, outward accoutrement,

But from the inward motion to deliver

Sweet, sweet, sweet poison for the age's tooth;

Which, though I will not practise to deceive,

Yet, to avoid deceit, I mean to learn;

For it shall strew the footsteps of my rising.—

But who comes in such haste in riding-robes?

What woman-post is this? hath she no husband

That will take pains to blow a horn before her?

Enter LADY FALCONBRIDGE, and JAMES GURNEY.

O me, 'tis my mother!—w now, good lady!

What brings you here to court so hastily?

Hol a gazember? hol öcséd, aki

Becsűletem hurcolja fel s alá?

Where is that slave, thy brother? where is he

That holds in chase mine honour up and down?

Róbert öcsém? vén Sir Róbert fia?

Colbrand, az órjás? a hatalmas ember?

A Sir Róbert fiát tetszik keresni?

My brother Robert? old Sir Robert's son?

Colbrand the giant, that same mighty man?

Is it Sir Robert's son that you seek so?

Róbert fiát! Azt hát, te rossz gyerek.

A Sir Róbert fiát. Mit gúnyolódol?

Ő Sir Róbert fia, s az vagy te is.

Sir Robert's son! Ay, thou unreverend boy,

Sir Robert's son: why scorn'st thou at Sir Robert?

He is Sir Robert's son, and so art thou.

Hagynál magunkra egy kissé, Jakab.

James Gurney, wilt thou give us leave awhile?

Jó, jó, Filep.

Good leave, good Philip.

Filep? csirip! Jakab,

Nem addig a! Majd mondok többet is.

Gurney el.

Én nem vagyok Sir Róberté, anyám:

Róbert úr, ami bennem része van,

Megehette volna, bőjtszegés nekűl,

Nagypénteken is. Róbert úr, ha lelkét

Kitette volna - csak szóljunk valót -

Bírt volna engem nemzeni? Soha! -

Ismerjük a müvét. - No hát, anyám,

Kinek köszönjem én e tagokat?

Róbert ezekhez társ nem volt soha.

Philip—sparrow!—James,

There's toys abroad:—anon I'll tell thee more.

Exit GURNEY.

Madam, I was not old Sir Robert's son;

Sir Robert might have eat his part in me

Upon Good-Friday, and ne'er broke his fast.

Sir Robert could do well: marry, to confess,

Could not get me; Sir Robert could not do it,—

We know his handiwork:—therefore, good mother,

To whom am I beholding for these limbs?

Sir Robert never holp to make this leg.

Hát már öcsédhez esküvél te is,

Ki védni tartoznál becsűletem

Önhasznodért is? Mit csufolkodol,

Te mosdatlan szájú cseléd!

Hast thou conspired with thy brother too,

That for thine own gain shouldst defend mine honour?

What means this scorn, thou most untoward knave?

Lovag, anyám, lovag! - mint Basilisco.

Azzá ütöttek: itt van vállamon.

De Róbert úré nem vagyok, anyám;

Lemondtam Róbert úrról, birtokostul;

Törvényes állás, név - mind, mind oda.

No hát, anyácskám, mondd apám nevét:

Csinos legény volt, úgy-e? ki, anyám?

Knight, knight, good mother,—Basilisco-like;

What! I am dubb'd; I have it on my shoulder.

But, mother, I am not Sir Robert's son:

I have disclaim'd Sir Robert and my land;

Legitimation, name, and all is gone:

Then, good my mother, let me know my father,—

Some proper man, I hope: who was it, mother?

Hát megtagadtad Faulconbridge neved?

Hast thou denied thyself a Falconbridge?

Teljes szivemből, mint az ördögöt.

As faithfully as I deny the devil.

Oroszlánszívü Richárd volt atyád.

Megejte hosszu és hév ostroma,

Hogy férjem ágyán helyt adék neki. -

Az Ég ne rója bűnül tévedésem!

E drága vétség gyümölcse te lől:

Nem volt menekvés annyi csáb elől.

King Richard Coeur-de-lion was thy father:

By long and vehement suit I was seduc'd

To make room for him in my husband's bed:—

Heaven lay not my transgression to my charge!—

Thou art the issue of my dear offence,

Which was so strongly urg'd, past my defence.

No, Isten engem! ha ma kéne újra

Foganni, sem kivánnék jobb apát.

Némely bűn e földön kivételes:

Az a tiéd: bűn volt, de nem bolondság.

Hogy is ne adtad volna szíved annak

Kényére, mint parancsoló szerelme

Jobbágy adóját, akinek dühe

S hatalma ellen még a félhetetlen

Oroszlán sem bírt harcot áltani

S megóni tőle fejdelmi szivét!

Az, ki oroszlánszíveket rabol,

Egy asszonyét ne? - Igenis, anyám,

Teljes szivemből köszönöm atyámat!

Ki élve gáncsot lél e tetteden,

Annak lelkét pokolba kergetem.

Most jer, anyám, ismerd meg a családot;

Azt mondja, meglásd, az lett volna bűn,

Ha Richárdot »nem« szóval elbocsátod;

Ki bűnnek mondja, hazud, egyszerűn.

Elmennek.

Now, by this light, were I to get again,

Madam, I would not wish a better father.

Some sins do bear their privilege on earth,

And so doth yours; your fault was not your folly:

Needs must you lay your heart at his dispose,—

Subjected tribute to commanding love,—

Against whose fury and unmatched force

The aweless lion could not wage the fight

Nor keep his princely heart from Richard's hand:

He that perforce robs lions of their hearts

May easily win a woman's. Ay, my mother,

With all my heart I thank thee for my father!

Who lives and dares but say, thou didst not well

When I was got, I'll send his soul to hell.

Come, lady, I will show thee to my kin;

And they shall say when Richard me begot,

If thou hadst said him nay, it had been sin:

Who says it was, he lies; I say 'twas not.

Exeunt.

Egyik oldalon Ausztria főhercege, csapatokkal;

másikon Fülöp, francia király és hadai; Lajos,

Constantia, Arthur és kíséret jőnek.

Enter, on one side, the ARCHDUKE OF AUSTRIA and Forces; on the other, PHILIP, King of France, LOUIS, CONSTANCE, ARTHUR, and Forces.

Angiers előtt légy üdvöz, Ausztria. -

Vérednek, Arthur, nagy előde, Richárd,

Ki az oroszlánt megrablá szivétől

S Palesztinában szent hadat viselt,

E herceg által ment korán a sírba:

Ki, hogy utódján ezt jóvátegye,

Most unszolásainkra megjelent

S kibontja érted zászlait, fiú,

Hogy megtorolja természettelen

Bátyád, János király bitorlatát.

Öleld, szeresd meg, üdvözöld meg őt.

Before Angiers well met, brave Austria.—

Arthur, that great forerunner of thy blood,

Richard, that robb'd the lion of his heart,

And fought the holy wars in Palestine,

By this brave duke came early to his grave:

And, for amends to his posterity,

At our importance hither is he come

To spread his colours, boy, in thy behalf;

And to rebuke the usurpation

Of thy unnatural uncle, English John:

Embrace him, love him, give him welcome hither.

Isten bocsássa meg Richárd halálát,

Kivált hogy az övéit élteted

S hadadnak szárnya védi jogukat.

Erőtlen a kéz, mely ímhol köszönt,

De teljes a szív és tisztán szeret.

Üdv, herceg, itt, Angiers kapúinál.

God shall forgive you Coeur-de-lion's death

The rather that you give his offspring life,

Shadowing their right under your wings of war:

I give you welcome with a powerless hand,

But with a heart full of unstained love,—

Welcome before the gates of Angiers, duke.

Kedves fiú! ki hagyná el jogod?

A noble boy! Who would not do thee right?

Arcodra hintem e hév csókomat

Pecsétül arra, mit fogad szivem:

Hogy innen addig nem térek haza,

Míg Angiers, s ami fransz földön tied,

Meg a fehérlő, halványképü mart,

Mely visszarúgja a zúgó tenger-árt,

S elzárja más földtől szigetlakóit,

Míg e tenger-sövényü Anglia,

E vízfalú vár, biztos menedék

Mindenha külföld támadási ellen,

Míg a nyugatnak e szélső zuga.

Királyul nem köszönt: addig, fiú,

Csatázom és nem gondolok haza.

Upon thy cheek lay I this zealous kiss,

As seal to this indenture of my love,—

That to my home I will no more return,

Till Angiers, and the right thou hast in France,

Together with that pale, that white-fac'd shore,

Whose foot spurns back the ocean's roaring tides,

And coops from other lands her islanders,—

Even till that England, hedg'd in with the main,

That water-walled bulwark, still secure

And confident from foreign purposes,—

Even till that utmost corner of the west

Salute thee for her king: till then, fair boy,

Will I not think of home, but follow arms.

Vedd anyja háláját, az özvegyét,

Míg oly erőre kap erős karodtul,

Hogy megtetézze szíves kölcsönöd.

O, take his mother's thanks, a widow's thanks,

Till your strong hand shall help to give him strength

To make a more requital to your love!

Az Ég áldása lesz a fegyveren,

Mit íly igaz s kegyes harcban fogunk.

The peace of heaven is theirs that lift their swords

In such a just and charitable war.

No hát dologra. Szegjük ágyuink

Ez ellenálló város homlokának.

Hívjátok a vezérkar főbbjeit,

Hogy ostromunkhoz tervet adjanak.

Királyi csontunk itt rakjuk le, vagy

Be a piacra véren gázolunk:

De meghódítjuk e fiúnak azt.

Well then, to work: our cannon shall be bent

Against the brows of this resisting town.—

Call for our chiefest men of discipline,

To cull the plots of best advantages:

We'll lay before this town our royal bones,

Wade to the market-place in Frenchmen's blood,

But we will make it subject to this boy.

Várd meg, királyom, mit hoz a követ,

Nehogy vaktába vér szennyezze kardod.

Chatillon Angliából, úgy lehet,

Meghozza békén, amért harcra keltünk:

És akkor minden csöpp vér fájni fog,

Mit hő sietség ok nélkül kiont.

Chatillon jő.

Stay for an answer to your embassy,

Lest unadvis'd you stain your swords with blood:

My Lord Chatillon may from England bring

That right in peace which here we urge in war;

And then we shall repent each drop of blood

That hot rash haste so indirectly shed.

Csudák csudája! - Íme, asszonyom,

Kivánatodra itt jön a követ. -

No, mit beszél az Angol, mondd hamar;

Rád várva, veszteg űlünk. Szólj, Chatillon.

A wonder, lady!—lo, upon thy wish,

Our messenger Chatillon is arriv'd.

Enter CHATILLON.

What England says, say briefly, gentle lord;

We coldly pause for thee; Chatillon, speak.

Hagyd félbe hát e hitvány ostromot,

S nagyobb tusára buzdítsd népedet.

János király, felbőszülvén jogos

Kivánatidra, fegyvert ragadott.

Én kedvező szelekre vártam, így

Ő partra is szállt már, együtt velem.

Gyors hadmenetben e város felé tart,

Erős a serge, bíznak harcosi.

Velök van anyja, az özvegy királyné,

Őt vérbosszúra késztő fúria;

Ezzel meg Blanka, spanyol hercegasszony,

A volt király egy fattya is velök;

S az ország minden nyugtalan feje,

Szilaj, nyers, vakmerő önkéntesek

Kisasszonyarccal, bősz sárkányepével;

Otthon eladtak házat és vagyont,

Egy-egy örökség büszke hátukon,

Hogy új szerencsét kísértsenek itt.

Egyszóval, elszánt szellemek különb

Csapatja ennél, mely most Anglia

Partjárul átkelt, nem lengett soha

A duzzadó habon, hogy a keresztyén

Világra romlást hozzon és veszélyt.

Dobszó.

De büszke dobjuk megszakítja már

Előadásom; jőnek; alkudozni

Vagy víni: rajta hát, résen legyünk.

Then turn your forces from this paltry siege,

And stir them up against a mightier task.

England, impatient of your just demands,

Hath put himself in arms: the adverse winds,

Whose leisure I have stay'd, have given him time

To land his legions all as soon as I;

His marches are expedient to this town,

His forces strong, his soldiers confident.

With him along is come the mother-queen,

An Ate, stirring him to blood and strife;

With her her neice, the Lady Blanch of Spain;

With them a bastard of the king's deceas'd:

And all the unsettled humours of the land,—

Rash, inconsiderate, fiery voluntaries,

With ladies' faces and fierce dragons' spleens,—

Have sold their fortunes at their native homes,

Bearing their birthrights proudly on their backs,

To make a hazard of new fortunes here.

In brief, a braver choice of dauntless spirits

Than now the English bottoms have waft o'er

Did never float upon the swelling tide

To do offence and scathe in Christendom.

Drums beat within.

The interruption of their churlish drums

Cuts off more circumstance: they are at hand;

To parley or to fight: therefore prepare.

De mily váratlan egy hadjárat ez!

How much unlook'd-for is this expedition!

Minél váratlanabb, annál dacosb

Védelmi harcra szánjuk el magunk;

Szükséggel együtt nő meg a merény:

Hadd jöjjenek hát, mi készen vagyunk.

János király, Eleonora, Blanka, Richárd

és Pembroke jőnek haddal.

By how much unexpected, by so much

We must awake endeavour for defence;

For courage mounteth with occasion:

Let them be welcome, then; we are prepar'd.

Enter KING JOHN, ELINOR, BLANCH, the BASTARD, PEMBROKE, Lords, and Forces.

Békét a Fransznak, ha békén a Fransz

Örökbe hagyja venni a miénket.

Ha nem, hadd folyjon a fransz vér, s a béke

Szálljon föl égbe, míg mi, haragos

Szolgája Istennek, a büszke gőgöt,

Mely visszaverte békéjét az égre

Megostorozzuk.

Peace be to France, if France in peace permit

Our just and lineal entrance to our own!

If not, bleed France, and peace ascend to heaven,

Whiles we, God's wrathful agent, do correct

Their proud contempt that beats his peace to heaven!

Béke Angliának,

Ha innen a had Angliába tér

S békén marad. Mi Angliát szeretjük,

Érette izzaszt fegyverünk sulya.

Ez a mi munkánk rád nézett vala:

De nemhogy Angliát szeresd, hanem

Aláaknáztad törvényes királyát,

Elvágtad az öröklés fonalát,

A kiskorút kitudtad államából,

S rablást tevél a szűz, szent koronán.

Nézd, ím, Godofréd bátyád arca ez:

E szem, e homlok bátyádéra ömlött,

E másolat kicsínyben a nagyot

Mutatja, mely Godfréddal sírba ment,

S e kivonatból oly nagy kötetet

Fog majd csinálni az idő keze.

Elsőbb szülött volt nálad e Godofréd:

És ez Godfréd sarja. Az Istenért,

Hogyan neveznek hát téged királynak,

Míg e halánték élő vérrel üt,

Amelyre néz bitorlott koronád?

Peace be to England, if that war return

From France to England, there to live in peace!

England we love; and for that England's sake

With burden of our armour here we sweat.

This toil of ours should be a work of thine;

But thou from loving England art so far

That thou hast under-wrought his lawful king,

Cut off the sequence of posterity,

Outfaced infant state, and done a rape

Upon the maiden virtue of the crown.

Look here upon thy brother Geffrey's face:—

These eyes, these brows, were moulded out of his:

This little abstract doth contain that large

Which died in Geffrey; and the hand of time

Shall draw this brief into as huge a volume.

That Geffrey was thy elder brother born,

And this his son; England was Geffrey's right,

And this is Geffrey's: in the name of God,

How comes it then, that thou art call'd a king,

When living blood doth in these temples beat,

Which owe the crown that thou o'er-masterest?

Kitől nyeréd, Fransz, e nagy megbizást,

Hogy megfeleltess kérdőpontjaidra?

From whom hast thou this great commission, France,

To draw my answer from thy articles?

A leghatalmasb bírótól, ki üdvös

Eszmére gyújt fejdelmi szíveket,

S beláttat a jog szeplőzésibe.

Az a bíró tett őrül e fiúnak;

Parancsa folytán vádlom bűnödet,

Segélye által megfenyítem azt.

From that supernal judge that stirs good thoughts

In any breast of strong authority,

To look into the blots and stains of right.

That judge hath made me guardian to this boy:

Under whose warrant I impeach thy wrong;

And by whose help I mean to chastise it.

Hahó! bitorlás ám ez a tekintély.

Alack, thou dost usurp authority.

Bocsánat: a bitorlást sújtja le.

Excus,—it is to beat usurping down.

Ki a bitorló? kit nevezsz te így, Fransz?

Who is it thou dost call usurper, France?

Hadd én feleljek: ten bitor fiad.

Let me make answer;—thy usurping son.

Csitt, szemtelen! Fattyad legyen király?

Te meg királyné, s packázz a világgal?

Out, insolent! thy bastard shall be king,

That thou mayst be a queen, and check the world!

Ágyam fiadhoz mindig volt olyan hű,

Mint a tied férjedhez, s e fiú

Jobban hasonlít atyjához, Godofréd

Herceghez, mint te Jánoshoz, kivel

Erkölcsben oly hasonló vagy, miként

Víz és esőcsepp, ördög és az anyja.

Az én fiam fattyú! Lelkemre! apja

Oly tiszta ágyból nem került soha!

Hogy is, ha egyszer anyja te valál!

My bed was ever to thy son as true

As thine was to thy husband; and this boy

Liker in feature to his father Geffrey

Than thou and John in manners,—being as like

As rain to water, or devil to his dam.

My boy a bastard! By my soul, I think

His father never was so true begot:

It cannot be, an if thou wert his mother.

Jó kis mamád van, hé, gúnyt űz apádból!

There's a good mother, boy, that blots thy father.

Jó nagymamád van, hé, gúnyt űz belőled!

There's a good grandam, boy, that would blot thee.

Csend!

Peace!

Halljuk a dobost!

Hear the crier.

Mi ördög ez?

What the devil art thou?

Olyan, ki ördögöt fogat veled,

Csak bőröd egyszer a kezére kapja.

Te vagy a hős nyúl a példabeszédben,

Ki holt oroszlán bajszát tépdeli.

Megfüstölöm még kacagányodat,

Vigyázz, kölyök; meg én, meg én, biz Isten!

One that will play the devil, sir, with you,

An 'a may catch your hide and you alone.

You are the hare of whom the proverb goes,

Whose valour plucks dead lions by the beard:

I'll smoke your skin-coat an I catch you right;

Sirrah, look to 't; i' faith I will, i' faith.

Ó, annak illett ez arszláni mez,

Ki az oroszlánt megmezteleníté.

O, well did he become that lion's robe

That did disrobe the lion of that robe!

De ennek úgy való hátára, mint

Szamárra nagy Heráklesz sarui. -

Várj csak, szamár, lerántom terhedet,

Vagy megrakom vállad, hogy meggebed.

It lies as sightly on the back of him

As great Alcides' shows upon an ass:—

But, ass, I'll take that burden from your back,

Or lay on that shall make your shoulders crack.

Ki e gebeszkedő, hogy itt fülem

Ily bő beszéddel süketíti meg? -

What cracker is this same that deafs our ears

With this abundance of superfluous breath?

Lajos, határozz, mit tegyünk.

Louis, determine what we shall do straight.

Nők és bolondok, félre a vitával. -

János király, eddig van az egész:

Angol- meg Írhont, Anjout, Maine-t, Touraine-t

Arthur nevében kívánom s jogán.

Lemondasz rólok, s lefegyverkezel?

Women and fools, break off your conference.—

King John, this is the very sum of all,—

England and Ireland, Anjou, Touraine, Maine,

In right of Arthur, do I claim of thee:

Wilt thou resign them, and lay down thy arms?

Éltemrül inkább: dac neked, Fülöp. -

Bretagne-i Arthur, bízd magad kezemre;

S többet megád rokon szivem, bizony,

Mint gyáva Fransztól nyernél valaha.

Hódolj, fiú.

My life as soon:—I do defy thee, France.

Arthur of Bretagne, yield thee to my hand;

And out of my dear love, I'll give thee more

Than e'er the coward hand of France can win:

Submit thee, boy.

Jer nagymamádhoz, édes.

Come to thy grandam, child.

No, édes! menj a nagymamához, édes:

Adj nagymamának országot, fiam,

S nagymámi ad szilvát, fügét, cseresznyét:

Jó nagymama!

Do, child, go to it' grandam, child;

Give grandam kingdom, and it' grandam will

Give it a plum, a cherry, and a fig.

There's a good grandam!

Anyám; lelkem, ne többet!

Ó, bár fekünném mélyen föld alatt!

Nem érdemes miattam ennyi patvar.

Good my mother, peace!

I would that I were low laid in my grave:

I am not worth this coil that's made for me.

Szégyent hoz anyja rá; hogy sír szegény!

His mother shames him so, poor boy, he weeps.

Szégyen terád! Hoz, nem hoz anyja rá,

Nagyanyja sérti, nem anyja gyalázza;

Az csal szegénynek oly éghasgató

Gyöngyöt szeméből, mit ajándokul

Vesz a menny; úgy van, a kristály bogyók

Részére hajtják az eget, hogy álljon

Mellé ügyének, s bosszút rajtatok.

Now, shame upon you, whe'er she does or no!

His grandam's wrongs, and not his mother's shames,

Draws those heaven-moving pearls from his poor eyes,

Which heaven shall take in nature of a fee:

Ay, with these crystal beads heaven shall be brib'd

To do him justice, and revenge on you.

Te, menny-föld szörnyeteg rágalmazója!

Thou monstrous slanderer of heaven and earth!

Te, menny-föld szörnyeteg bántalmazója!

Rágalmazónak engemet ne mondj:

Te bitorlod s fiad, ez elnyomott

Gyermek biralmát, címeit, jogát.

Idősb fiadnak volt ez a fia,

Boldogtalan csak benned, általad.

Te bűneid vannak szegény gyerekben

Meglátogatva; érted fogta meg

A törvény súlya, mert csak másod íz,

Mely bűnfogantó méhedből eredt.

Thou monstrous injurer of heaven and earth!

Call not me slanderer: thou and thine usurp

The dominations, royalties, and rights,

Of this oppressed boy: this is thy eldest son's son,

Infortunate in nothing but in thee:

Thy sins are visited in this poor child;

The canon of the law is laid on him,

Being but the second generation

Removed from thy sin-conceiving womb.

Bolondok háza, csitt!

Bedlam, have done.

Csak még ez egyet:

Nemcsak nagyanyja bűniért lakol,

De Isten-átok bűne s ő maga

E távol ízen, melyet érte ver,

Az ő átkával, az ő bűniért;

Az ő bántalma, e vétek-poroszló,

Fiam bántalma, mindért ez lakol

S őérte mind. Az átok verje meg!

I have but this to say,—

That he is not only plagued for her sin,

But God hath made her sin and her the plague

On this removed issue, plagu'd for her

And with her plague, her sin; his injury

Her injury,—the beadle to her sin;

All punish'd in the person of this child,

And all for her: a plague upon her!

Bolond civódó, oly végrendelet

Van a kezemben, mely fiad kizárja.

Thou unadvised scold, I can produce

A will that bars the title of thy son.

Igen? ki kétli? Asszony-rendelet!

Rendetlen rendelet! gaz rendelet,

Minőt rendelhet egy rossz nagyanya!

Ay, who doubts that? a will, a wicked will;

A woman's will; a canker'd grandam's will!

Csend, asszonyom! vagy mérsékeld magad.

Illetlen e körhöz, lovalni e

Nem illő hangu kitöréseket. -

Egy kürt idézze a falakra Angiers

Lakóit; ők hadd szóljanak magok:

Arthurt uralják vagy János királyt?

Harsona. Polgárok a falon.

Peace, lady! pause, or be more temperate:

It ill beseems this presence to cry aim

To these ill-tuned repetitions.—

Some trumpet summon hither to the walls

These men of Angiers: let us hear them speak

Whose title they admit, Arthur's or John's.

Trumpet sounds. Enter citizens upon the walls.

Ki az, ki minket e falakra hí?

Who is it that hath warn'd us to the walls?

Franszok királya, az angol nevében.

'Tis France, for England.

Nem, az angol király, saját nevében.

Angiersi nép, kedvelt jobbágyaim -

England for itself:—

You men of Angiers, and my loving subjects,—

Angiersi kedvelt nép, Arthur jobbágyi,

Kürtünk idéze, szép szót váltani.

You loving men of Angiers, Arthur's subjects,

Our trumpet call'd you to this gentle parle.

A mi ügyünkben; hát mienk a szó. -

E várostok szemébe s kapui

Elé nyomuló fransz dandárok a ti

Romlásotokra táboroznak itt.

Álgyúik gyomra telve bősz haraggal,

És számszerelve vannak, érc boszút

Köpdösni e város bástyái ellen.

Egy véres ostrom minden készlete

S e franszok annyi ádáz hadmüve

Áll szembe várostok szemeivel, a

Behúnyt kapukkal; s ha mi nem jövünk,

E szunnyadó, s öv módra titeket

Körülfogó kövek, sortüzeikre,

Mész-ágyaikból már azóta ki-

Mállottak volna, tág rést nyitva, hol

Véres erőszak rontson csendetekre.

De látva minket, a jogos királyt,

Kik gyors hadúttal, fáradalmasan

Hozánk feloldó serget e kapukhoz,

Hogy meg ne sérüljön várostok arca:

Döbbenve a fransz, ím, alkudni készül;

És tűzbe burkolt ércgolyók helyett,

Miktől hideg rázná ki e falat,

Csak füstbe göngyölt szép szóval lövöldöz,

Hogy hitszegővé bújtsa fületek;

Úgy higgyetek, jó polgárok, neki!

Bocsássatok be minket, e sebes

Hadútban ellankadt királytokat,

Ki nyugtanyát kér e falak között.

For our advantage; therefore hear us first.

These flags of France, that are advanced here

Before the eye and prospect of your town,

Have hither march'd to your endamagement;

The cannons have their bowels full of wrath,

And ready mounted are they to spit forth

Their iron indignation 'gainst your walls:

All preparation for a bloody siege

And merciless proceeding by these French

Confronts your city's eyes, your winking gates;

And, but for our approach, those sleeping stones

That as a waist doth girdle you about,

By the compulsion of their ordinance

By this time from their fixed beds of lime

Had been dishabited, and wide havoc made

For bloody power to rush upon your peace.

But, on the sight of us, your lawful king,—

Who, painfully, with much expedient march,

Have brought a countercheck before your gates,

To save unscratch'd your city's threatn'd cheeks,—

Behold, the French, amaz'd, vouchsafe a parle;

And now, instead of bullets wrapp'd in fire,

To make a shaking fever in your walls,

They shoot but calm words folded up in smoke,

To make a faithless error in your ears:

Which trust accordingly, kind citizens,

And let us in, your king; whose labour'd spirits,

Forwearied in this action of swift speed,

Craves harbourage within your city-walls.

Hadd szólok én is: úgy feleljetek. -

Jobbom felől, mely védni fogadá

Annak jogát szentül, kit fogva tart,

Áll, íme, az ifjú Plantagenet,

Ez ember elhunyt bátyjának fia,

S királya ennek, minden birtokostul.

Ez eltiport igazságért tiporja

Hadunk dobajja várostok gyöpét,

Ellenség nem tovább, addig csupán,

Míg kényszerítő vendégszeretet

Buzgalma serkent e nyomott fiú

Javára szentül. Szíveskedjetek

Megadni hát az illő tartozást

Annak, kit illet, e királyfinak:

S hadunk ártalma, mint kantárra tett

- Ránézni szörnyű - medve, kötve van;

Álgyúnk hiún fecsérli bősz dühét

Az ég sebezhetlen felhőire;

S mi áldások között hátrálva szépen,

Nem-csorba karddal, zúzatlan sisakkal

Visszük megint a pezsgő vért haza,

Mit e falakra fecskendezni jöttünk,

S békén hagyunk itt, nőstül, gyermekestül.

De, hogyha rá nem álltok botorul

Ajánlatunkra: e vén-arcu kőfal

Hadunk postái ellen meg nem óv,

Bár mind ez ángol s harci készlete

Belül tanyázna durva gyűrüjén.

Fog-é uralni várostok tehát,

Annak nevében, akiért idéztünk?

Avagy dühünknek adjunk harci jelt,

S véren hatoljunk önnön birtokunkba?

When I have said, make answer to us both.

Lo, in this right hand, whose protection

Is most divinely vow'd upon the right

Of him it holds, stands young Plantagenet,

Son to the elder brother of this man,

And king o'er him and all that he enjoys:

For this down-trodden equity we tread

In war-like march these greens before your town;

Being no further enemy to you

Than the constraint of hospitable zeal

In the relief of this oppressed child

Religiously provokes. Be pleased then

To pay that duty which you truly owe

To him that owes it, namely, this young prince:

And then our arms, like to a muzzled bear,

Save in aspect, hath all offence seal'd up;

Our cannons' malice vainly shall be spent

Against the invulnerable clouds of heaven;

And with a blessed and unvex'd retire,

With unhack'd swords and helmets all unbruis'd,

We will bear home that lusty blood again

Which here we came to spout against your town,

And leave your children, wives, and you, in peace.

But if you fondly pass our proffer'd offer,

'Tis not the roundure of your old-fac'd walls

Can hide you from our messengers of war,

Though all these English, and their discipline,

Were harbour'd in their rude circumference.

Then, tell us, shall your city call us lord

In that behalf which we have challeng'd it?

Or shall we give the signal to our rage,

And stalk in blood to our possession?

Szóval, mi az angol királyt uraljuk:

Jogán, s nevében védjük városát.

In brief: we are the King of England's subjects:

For him, and in his right, we hold this town.

Ismerjetek el hát, s bocsássatok be.

Acknowledge then the king, and let me in.

Azt nem tehetjük; aki megmutatja,

Hogy ő király, mi annak hódolunk;

Addig kizárjuk az egész világot.

That can we not; but he that proves the king,

To him will we prove loyal: till that time

Have we ramm'd up our gates against the world.

Hát nem elég az angol korona?

S kell több bizonyság: íme, a tanúk:

Harmincezer szív, Angolhon fia -

Doth not the crown of England prove the king?

And if not that, I bring you witnesses,

Twice fifteen thousand hearts of England's breed,—

Fattyúk s a többi.

Bastards, and else.

Pecsétli jogcimünket életével.

To verify our title with their lives.

Megannyi, s oly nemes vér, mint azok -

As many and as well-born bloods as those,—

Fattyúk is, szinte.

Some bastards too.

Áll szembe, s mond ellent igényeidnek.

Stand in his face, to contradict his claim.

Míg döntve nem lesz, ki joga különb,

Mi egyik félnek sem adunk jogot.

Till you compound whose right is worthiest,

We for the worthiest hold the right from both.

Isten bocsássa hát minden lélek bünét,

Kik, mielőtt az estharmat leszáll,

Örök honukba átlebbennek e

Szörnyű vitán: ki országunk királya.

Then God forgive the sin of all those souls

That to their everlasting residence,

Before the dew of evening fall, shall fleet,

In dreadful trial of our kingdom's king!

Úgy légyen, ámen. Föl, fegyverre! lóra!

Amen, Amen!—Mount, chevaliers; to arms!

Szent György, ki a sárkányt megölted, és

Azóta csapszék-ajtón lovagolsz,

Taníts harcolni egy kicsit.

Ausztria hercegéhez.

No, hé,

Volnék csak otthon, barlangodba, hé,

Nőstény oroszlánoddal: majd ökör

Fejet növesztnék arszlán bőrödön!

Csudádra járnának.

Saint George, that swinged the dragon, and e'er since

Sits on his horse' back at mine hostess' door,

Teach us some fence!—Sirrah To AUSTRIA., were I at home,

At your den, sirrah, with your lioness,

I would set an ox-head to your lion's hide,

And make a monster of you.

Csitt már! elég.

Peace! no more.

Reszkess; világ! elbődült az oroszlán.

O, tremble, for you hear the lion roar.

Feljebb, a síkra; ott bontjuk ki majd

Legrendesebben minden ezredünket.

Up higher to the plain; where we'll set forth

In best appointment all our regiments.

Sietve hát, hogy jó állást vegyünk.

Speed, then, to take advantage of the field.

Lajoshoz.

Legyen; s a többit e másik halomra

Parancsolod fel. - Isten és jogunk!

Mind el.

It shall be so;—To LOUIS. and at the other hill

Command the rest to stand.—God and our right!

Exeunt severally.

After excursions, enter a French Herald, with trumpets, to the gates.

Ugyanott. Riadó, csatározás, majd hátráló.

Francia hírnök jő, harsonákkal, a kapu elé.

Angiers lakói! tárjatok kaput

Arthur bretagne-i hercegnek, ki ma

Frankhon kezével sok angol anyának

Könnyhullatásra bő okot csinált

Kiknek a véres földön fiai

Szórvást feküsznek; és sok özvegyasszony

Fetrengő férje fagyva öleli

A színevesztett földet szanaszét;

S a győzelem, kis veszteséggel, a

Fransz lobogókon lejtve játszadoz,

Melyek kibontva, diadalmasan

Közelgnek, hogy mint hóditók, bemenve,

Bretagne-i Arthurt egyben Anglia

Királyává, s tiétekké kiáltsák.

Angol hírnök jő, harsonákkal.

You men of Angiers, open wide your gates

And let young Arthur, Duke of Bretagne, in,

Who, by the hand of France, this day hath made

Much work for tears in many an English mother,

Whose sons lie scatter'd on the bleeding ground;

Many a widow's husband grovelling lies,

Coldly embracing the discolour'd earth;

And victory, with little loss, doth play

Upon the dancing banners of the French,

Who are at hand, triumphantly display'd,

To enter conquerors, and to proclaim

Arthur of Bretagne England's king and yours.

Enter an ENGLISH HERALD, with trumpets.

Örvendj, angiersi nép; zúdíts harangot!

János, királytok s Angolhon királya,

E hév s gonosz nap hőse, közelít.

Ezüstös fényben indult fegyverét

Fransz vérrel aranyozva hozza vissza.

De toll se lengett angol sisakon,

Melyet levert voln’ a fransz dárdanyél;

Zászlónk mind visszatér, azon kezekben,

Melyek kibonták indulás előtt;

És mint vadászok vídám serge jő,

Vert ellenének véritől veres,

Bibor kezekkel, örvendő hadunk.

Tárj kaput, Angiers, a győző előtt.

Rejoice, you men of Angiers, ring your bells:

King John, your king and England's, doth approach,

Commander of this hot malicious day:

Their armours, that march'd hence so silver-bright,

Hither return all gilt with Frenchmen's blood;

There stuck no plume in any English crest

That is removed by a staff of France,

Our colours do return in those same hands

That did display them when we first march'd forth;

And, like a jolly troop of huntsmen, come

Our lusty English, all with purpled hands,

Dy'd in the dying slaughter of their foes:

Open your gates and give the victors way.

Láttuk mi tornyainkból, hírnökök,

Hogy támadott s hátrált mindkét sereg

Eleitül végig, a legjobb szemű

Se bírt különbséget fölvenni köztük.

Vér díja vér volt, ütleg ütlegé,

Dac szembeszállt daccal, s erő erővel:

Egyforma két had, úgy tetszik, s egyenlőn

Tetszik nekünk, míg a győztes kitetszik.

Amíg nagyobb nem lesz, vagy ez, vagy az:

Mindkettőé e hely, de egyiké sem.

Egy oldalon János király és hada, Eleonora, Blanka, Richárd;

másikon Fülöp király, Lajos, az ausztriai herceg és hadaik jőnek.

Heralds, from off our towers, we might behold,

From first to last, the onset and retire

Of both your armies; whose equality

By our best eyes cannot be censured:

Blood hath bought blood, and blows have answer'd blows;

Strength match'd with strength, and power confronted power:

Both are alike, and both alike we like.

One must prove greatest: while they weigh so even,

We hold our town for neither; yet for both.

Enter, on one side, KING JOHN, ELINOR, BLANCH, the BASTARD, and Forces; at the other, KING PHILIP, LOUIS, AUSTRIA, and Forces.

Van még több véred tékozolni, Fransz?

Csapjon tovább is jogunk árvize?

Mely gátod által megboszantva útján,

Kihág szokott medréből, s elnyeli

Zavart folyammal szomszéd partod is,

Ha nem hagyod ezüst hullámait

Békén lefolyni a nagy óceánba.

France, hast thou yet more blood to cast away?

Say, shall the current of our right run on?

Whose passage, vex'd with thy impediment,

Shall leave his native channel, and o'erswell

With course disturb'd even thy confining shores,

Unless thou let his silver water keep

A peaceful progress to the ocean.

Angol király, egy csöppel sem maradt

Több véred e tusában, mint nekünk,

Sőt több kifolyt; s karomra esküszöm,

Mely bírja mind ez égalj földeit,

Hogy mielőtt letennők fegyverünk,

Téged teszünk le, kire vontuk azt,

Vagy a holtakhoz egy királyi számot

Adunk, s királyi névvel ékesítjük

Az e csatán leöltek lajstromát.

England, thou hast not sav'd one drop of blood

In this hot trial, more than we of France;

Rather, lost more: and by this hand I swear,

That sways the earth this climate overlooks,

Before we will lay down our just-borne arms,

We'll put thee down, 'gainst whom these arms we bear,

Or add a royal number to the dead,

Gracing the scroll that tells of this war's loss

With slaughter coupled to the name of kings.

Hah, fölség, mily dicsően tornyosulsz,

Ha a királyi dús vér lángra kap!

Ó, most acélba szegi a halál

Inyét: agyar s fog benne hősi kardok.

Most lakomázik, emberhúst fal ő,

Míg e király-vitának vége nincs. -

Mért áll merőn e két fejdelmi had?

»Hajrá«-t, királyok! Vissza vérmezőre,

Ti pár hatalmak, tűzláng szellemek!

Egy fél bukása szüljön másikának

Szilárd békét: addig seb, vér, halál!

Ha, majesty! how high thy glory towers

When the rich blood of kings is set on fire!

O, now doth Death line his dead chaps with steel;

The swords of soldiers are his teeth, his fangs;

And now he feasts, mousing the flesh of men,

In undetermin'd differences of kings.—

Why stand these royal fronts amazed thus?

Cry, havoc, kings! back to the stained field,

You equal potents, fiery-kindled spirits!

Then let confusion of one part confirm

The other's peace: till then, blows, blood, and death!

Hát már kivel tart e nép odabenn?

Whose party do the townsmen yet admit?

Polgáraim, ki éljen Angliában?

Speak, citizens, for England; who's your king?

Hát a király, ha tudnók, hogy ki az.

The King of England, when we know the king.

Ismerjetek rá bennünk; jogait

Mi képviseljük.

Know him in us, that here hold up his right.

Bennünk! mi tulajdon

Képünk viselve itt személyesen,

Magunk urai vagyunk, s a tiétek.

In us, that are our own great deputy,

And bear possession of our person here;

Lord of our presence, Angiers, and of you.

Tagadja ezt egy felsőbb hatalom:

S amíg ez eldől, mi erős kapunk

Mögé rekesztjük az előbbi kételyt;

Félsz a királyunk, míg egy bizonyos

Király a félsztől meg nem szabadít.

A greater power than we denies all this;

And till it be undoubted, we do lock

Our former scruple in our strong-barr'd gates;

King'd of our fears, until our fears, resolv'd,

Be by some certain king purg'd and depos'd.

Biz Isten! ez angiersi pugrisok

Fölségetekből csak bolondot űznek,

Bámulva biztos bástyáik megől,

Mint színdarabban, és ujjal mutatva

A vércselekvényt, mit ti játszatok.

Fogadjon szót fölségetek nekem:

Mint Jéruzsálem belső pártjai,

Béküljenek ki egy időre, s úgy

Bontsák meg, összefogva, e falat.

Állítsa színig töltött ágyuit

A fransz keletről, nyúgatról az ángol,

Míg lelket rázó hangjok e makacs

Város kőbordáit lebömböli.

Lőném szünetlen e gabancokat,

Míg védtelen dúlás oly csupaszon

Nem hagyja őket, mint a puszta lég.

Ha ez megtörtént, váljanak külön

Az egyesült hadak, vegyült szinek:

Forduljon arcnak arc, és kard-ki-kard!

Egy pillanatban a szerencse majd

Kijegyzi boldog kedvencét, vagy itt

Vagy ott, hogy a nap hősévé tegye,

Győzelmi csókkal hintve a dicsőt.

Hogy tetszik e szilaj tanács, királyok?

Van benne egy kis politika-íz?

By heaven, these scroyles of Angiers flout you, kings,

And stand securely on their battlements

As in a theatre, whence they gape and point

At your industrious scenes and acts of death.

Your royal presences be rul'd by me:—

Do like the mutines of Jerusalem,

Be friends awhile, and both conjointly bend

Your sharpest deeds of malice on this town:

By east and west let France and England mount

Their battering cannon, charged to the mouths,

Till their soul-fearing clamours have brawl'd down

The flinty ribs of this contemptuous city:

I'd play incessantly upon these jades,

Even till unfenced desolation

Leave them as naked as the vulgar air.

That done, dissever your united strengths,

And part your mingled colours once again:

Turn face to face, and bloody point to point;

Then, in a moment, fortune shall cull forth

Out of one side her happy minion,

To whom in favour she shall give the day,

And kiss him with a glorious victory.

How like you this wild counsel, mighty states?

Smacks it not something of the policy?

No, a felettünk függő boltozatra!

Nekem tetszik. - Ne fogjunk össze, Fransz,

Hogy ezt az Angierst rontsuk földszinig,

S vívjunk meg aztán, hogy ki a királya?

Now, by the sky that hangs above our heads,

I like it well.—France, shall we knit our powers,

And lay this Angiers even with the ground;

Then, after, fight who shall be king of it?

Ha van királyi benned valami,

Melyet csakúgy bánt e város daca:

Fordítsd az álgyuk torkait te is

E hetyke falnak, mint mi a miénket;

S ha földig ontók ezt: hajrá! neki

Egymásnak ütni-vétni, és dacolva

Ugratni egymást mennybe, vagy pokolba!

An if thou hast the mettle of a king,—

Being wrong'd, as we are, by this peevish town,—

Turn thou the mouth of thy artillery,

As we will ours, against these saucy walls;

And when that we have dash'd them to the ground,

Why then defy each other, and, pell-mell,

Make work upon ourselves, for heaven or hell!

Legyen tehát. - Hol fogsz támadni te?

Let it be so.—Say, where will you assault?

Mi napnyugatról küldünk pusztulást

E vár szivébe.

We from the west will send destruction

Into this city's bosom.

Én észak felől.

I from the north.

Mi délrül mennydörögjük e falakra

Golyóink felviharzó záporát.

Our thunder from the south

Shall rain their drift of bullets on this town.

félre.

Ó, bölcs hadállás! Észak s dél felől

Osztrák és fransz egymás szájába lő.

Rákisztem őket. - Talpra hát! Jerünk!

O prudent discipline! From north to south,—

Austria and France shoot in each other's mouth:

I'll stir them to it.Aside.—Come, away, away!

Egy szót, királyok! Méltóztassatok

Kissé maradni, s én megmutatom

A békét, a fehérarcú frigyet.

Egy kardcsapás, egy seb nélkül tiétek

E város; ágyban halni meg, marad

A harcnak áldozandó ennyi élet.

Engedjetek szavamra, nagy királyok.

Hear us, great kings: vouchsafe awhile to stay,

And I shall show you peace and fair-fac'd league;

Win you this city without stroke or wound;

Rescue those breathing lives to die in beds

That here come sacrifices for the field:

Persever not, but hear me, mighty kings.

Folytasd, mi keggyel hallgatunk reád.

Speak on with favour; we are bent to hear.

Ím Blanka, e spanyol királyleány,

János király kis-húga. Ám tekintsd

Lajos herceg korát, és e szüzét.

Szépért ha futna kéjes szerelem:

Hol lelne szebbet, mint e Blanka itt?

Hívért ha járna buzgó szerelem:

Hol kapna hűbbet, mint e Blanka itt?

Vért ha keresne büszke szerelem:

Ki már telibb-vér, mint e Blanka itt?

S mint a leány szép, hű, fejedelmi vér:

Az ifju herceg is merő tökély.

Egy híja van: hogy ő nem e leány:

A szűznek is - hiányul róva fel

Mi nem hiány: hogy ő meg nem Lajos,

Ki egy oly boldog fél-ember, hogy őt

Csupán egy ily szűz egészíti ki;

És Blanka szép, de csonka műremek,

Teljét, tökélyét Lajos adja meg.

Két íly ezüst ér, ó! ha egyesül,

Dicső az, összecsatló partinak:

S két egyesült ér, ily két partja ti

Lesztek, királyok, e két fejedelmi

Vérnek, ha őket egybeköltitek.

E frigy hatályosb lesz bezárt kapunkra

Ágyúitoknál: mert e nászra mi

Lőpor tüzénél pattanóbb robajjal

Tárjuk fel a bejárás nyitjait,

Hogy bébocsássunk; míg e nász nekűl

A vészes tenger nincs fél-oly süket;

Oroszlán nem bátrabb; hegy, szikla nem

Rendülhetetlenebb; sőt a halál,

Gyilkos dühében, nincs oly bősz maga,

Mint mi leszünk e várost védeni.

That daughter there of Spain, the Lady Blanch,

Is niece to England:—look upon the years

Of Louis the Dauphin and that lovely maid:

If lusty love should go in quest of beauty,

Where should he find it fairer than in Blanch?

If zealous love should go in search of virtue,

Where should he find it purer than in Blanch?

If love ambitious sought a match of birth,

Whose veins bound richer blood than Lady Blanch?

Such as she is, in beauty, virtue, birth,

Is the young Dauphin every way complete,—

If not complete of, say he is not she;

And she again wants nothing, to name want,

If want it be not, that she is not he:

He is the half part of a blessed man,

Left to be finished by such a she;

And she a fair divided excellence,

Whose fulness of perfection lies in him.

O, two such silver currents, when they join

Do glorify the banks that bound them in;

And two such shores to two such streams made one,

Two such controlling bounds, shall you be, kings,

To these two princes, if you marry them.

This union shall do more than battery can

To our fast-closed gates; for at this match,

With swifter spleen than powder can enforce,

The mouth of passage shall we fling wide ope,

And give you entrance; but without this match,

The sea enraged is not half so deaf,

Lions more confident, mountains and rocks

More free from motion; no, not Death himself

In mortal fury half so peremptory

As we to keep this city.

Ez hát az a gát, mely a vén halál

Rohadt dögét kirázza rongya közzől!

Ez egy nagy száj, valóban, mely halált,

Hegyet, sziklákat és tengert okád;

Sívó oroszlán oly kis szó neki,

Mint egy növendéklánynak ölebe.

Miféle pattantyús porontya ez,

Hogy álgyu, tűz, füst, puff, minden szava?

Huszonötig csap nyelve, és fülünk

Megostorozza; nem mond egy igét,

Melynél nagyobbat bökne fransz ököl.

Szent uccse! szó így meg nem vert, mióta

Öcsém apját úgy híttam, hogy: tata.

Here's a stay

That shakes the rotten carcase of old Death

Out of his rags! Here's a large mouth, indeed,

That spits forth death and mountains, rocks and seas;

Talks as familiarly of roaring lions

As maids of thirteen do of puppy-dogs!

What cannoneer begot this lusty blood?

He speaks plain cannon,—fire and smoke and bounce;

He gives the bastinado with his tongue;

Our ears are cudgell'd; not a word of his

But buffets better than a fist of France.

Zounds! I was never so bethump'd with words

Since I first call'd my brother's father dad.

Fiam, hallgasd meg, állj rá e kötésre,

Adj a hugoddal gazdag hozományt:

Mert e csomó oly bizton megköti

Most ingatag s nem biztos koronád,

Hogy e fiú zöld bimbaját hatalmas

Gyümölccsé nap nem érleli soha.

Látom szeméből, hajlandó Fülöp:

Ni, hogy susognak: verjed a vasat,

Míg még fogékony e becsvágyra lelkök,

Nehogy megolvadt mostani hevök

Lágy kérelem, szánás, önvéd szelétől

Kihűlve, azzá fagyjon, ami volt.

Son, list to this conjunction, make this match;

Give with our niece a dowry large enough;

For by this knot thou shalt so surely tie

Thy now unsur'd assurance to the crown,

That yon green boy shall have no sun to ripe

The bloom that promiseth a mighty fruit.

I see a yielding in the looks of France;

Mark how they whisper: urge them while their souls

Are capable of this ambition,

Lest zeal, now melted by the windy breath

Of soft petitions, pity, and remorse,

Cool and congeal again to what it was.

Mért nem felel hát ti-fölségetek

E féltett város feltételire?

Why answer not the double majesties

This friendly treaty of our threaten'd town?

Angol király, ki e városhoz elsőbb

Tartál beszédet, szólj: mit válaszolsz?

Speak England first, that hath been forward first

To speak unto this city: what say you?

Ha e dauphin itt, fönséges fiad,

Szerelmet olvas a szépség eme

Könyvébül: olyan lesz a hozomány,

Minőt királyné visz csupán jegyül:

Mert Anjou, szép Touraine, Maine, Poitiers

S mind, ami tenger innetső felén

(Letudva ez ostrom alatti várost)

Méltóságunkra s koronánkra néz,

Nászágya éke lesz, s dússá teendi

Őt címre, rangra, díszjelekre, mint

Szépségre, nemre, növelésre most

Bármely királyleánnyal versenyez.

If that the Dauphin there, thy princely son,

Can in this book of beauty read 'I love,'

Her dowry shall weigh equal with a queen;

For Anjou, and fair Touraine, Maine, Poictiers,

And all that we upon this side the sea,—

Except this city now by us besieg'd,—

Find liable to our crown and dignity,

Shall gild her bridal bed; and make her rich

In titles, honours, and promotions,

As she in beauty, education, blood,

Holds hand with any princess of the world.

Mit szólsz te, gyermek? Nézz a hölgy szemébe.

What say'st thou, boy? look in the lady's face.

Cselekszem váltig; és bennök csodát

Lelek, csodálatos látványt, atyám:

Árnyát találom bennök enmagamnak,

Mely, bár fiadnak puszta árnya, ott

Nap lesz, s fiadból árnyékot csinál.

Sosem szerettem magamat, bizony,

Míg képem ott nem láttam függeni

Levonva hízelgő lapján szemének.

I do, my lord, and in her eye I find

A wonder, or a wondrous miracle,

The shadow of myself form'd in her eye;

Which, being but the shadow of your son,

Becomes a sun, and makes your son a shadow:

I do protest I never lov'd myself

Till now infixed I beheld myself

Drawn in the flattering table of her eye.

Whispers with BLANCH.

Levonva hízelgő lapján szemének,

Felkötve egy redőre homlokán,

Néggyé tagolva kamráin szivének:

Szerelmi árulót kémlel magán;

Kár, hogy levonva, felkötve s tagolva

Ily szeretőt kap egy hitvány bagoly ma.

Aside. Drawn in the flattering table of her eye!—

Hang'd in the frowning wrinkle of her brow,

And quarter'd in her heart!—he doth espy

Himself love's traitor! This is pity now,

That, hang'd, and drawn, and quarter'd, there should be

In such a love so vile a lout as he.

Bátyám akarja, így én is. Ha ő

Talál szeretni bennem érdemest:

Mit ő szeretni méltónak talál,

Könnyen lesz abból nálam akarat;

Vagy, szabatosban szólva, könnyü arra

Szerelmemet rákényszeríteni.

Nem is hizelgek többet, hercegem,

- Hogy amit benned látok, az szeretni

Való - csak ennyit: hogy semmit se látok,

Bár lenne bírád a rosszkedv maga,

Mi gyűlöletre volna érdemes.

My uncle's will in this respect is mine.

If he see aught in you that makes him like,

That anything he sees, which moves his liking

I can with ease translate it to my will;

Or if you will, to speak more properly,

I will enforce it easily to my love.

Further, I will not flatter you, my lord,

That all I see in you is worthy love,

Than this,—that nothing do I see in you,

Though churlish thoughts themselves should be your judge,—

That I can find should merit any hate.

Mit mond az ifju pár? mit szól hugom?

What say these young ones?—What say you, my niece?

Hogy tisztelettel tiszte megfogadni,

Mit bölcsességben felséged parancsol.

That she is bound in honour still to do

What you in wisdom still vouchsafe to say.

Szólj, hercegem: tudnád szeretni e nőt?

Speak then, Prince Dauphin; can you love this lady?

Kérdezd, ha nem szeretni tudom-e?

Mert a legőszintébben szeretem.

Nay, ask me if I can refrain from love;

For I do love her most unfeignedly.

Fogadd hát Volquessent, Touraine-t vele

S Maine-t, Poitiers-t, Anjout, ez öt tartományt,

És ráadásnak ángol veretű

Harmincezer ezüst márkát, kerekszám. -

Fülöp király, ha tetszésedre van,

Mondd, fogjanak kezet, fiad s menyed.

Then do I give Volquessen, Touraine, Maine,

Poictiers, and Anjou, these five provinces,

With her to thee; and this addition more,

Full thirty thousand marks of English coin.—

Philip of France, if thou be pleas'd withal,

Command thy son and daughter to join hands.

Kedvünkre van. Szorítsatok kezet.

It likes us well.—Young princes, close your hands.

De ajkat is; én úgy tettem, bizony,

Midőn elmondtam, hogy Isten-bizony.

And your lips too; for I am well assur'd

That I did so when I was first assur'd.

Angiersi nép, nyisd meg tehát kapud,

S ereszd be, akit megbékéltetél:

Mert Boldogasszony templomába mindjárt

Meg fogjuk ülni a nászünnepélyt. -

Nincs e csoportban itt Constantia?

Nincsen, tudom; az ő ittlétele

E nászi alkut megzavarta volna.

Hol van, fiastul? Aki tudja, szóljon.

Now, citizens of Angiers, ope your gates,

Let in that amity which you have made;

For at Saint Mary's chapel presently

The rites of marriage shall be solemniz'd.—

Is not the Lady Constance in this troop?

I know she is not; for this match made up

Her presence would have interrupted much:

Where is she and her son? tell me, who knows.

Búsan rajong felséged sátorában.

She is sad and passionate at your highness' tent.

S valóban e frigy, amelyet köténk,

Búját kevéssé gyógyíthatja meg -

Testvérem, Angol! hogy csitítjuk el

Ez özvegyasszonyt? Jogáért jövénk,

De tudja Isten, másra forditók:

Saját hasznunkra.

And, by my faith, this league that we have made

Will give her sadness very little cure.—

Brother of England, how may we content

This widow lady? In her right we came;

Which we, God knows, have turn'd another way,

To our own vantage.

Mind megorvosoljuk:

Arthurt bretagne-i herceggé teszem,

Richmondi gróffá, s e szép gazdag város

Urává. Híni kell Constantiát:

Sebes futárunk menjen s kérje a

Nászünnepélyre. - Bízom benne, hogy

Ha bé nem töltjük is vágyát szinig,

Kiengeszteljük némi szín alatt

S végét szakítjuk jajgatásinak.

Jerünk, siessünk, amint csak lehet,

E készületlen s nem-várt ünnepélyre.

Mind el, Richárdon kívül;

polgárok a falról visszavonulnak.

We will heal up all;

For we'll create young Arthur Duke of Bretagne,

And Earl of Richmond; and this rich fair town

We make him lord of.—Call the Lady Constance:

Some speedy messenger bid her repair

To our solemnity:—I trust we shall,

If not fill up the measure of her will,

Yet in some measure satisfy her so

That we shall stop her exclamation.

Go we, as well as haste will suffer us,

To this unlook'd-for, unprepared pomp.

Exeunt all but the BASTARD. The Citizens retire from the Walls.

Bolond világ! bolond kötés! bolond királyok!

János, hogy Arthur ígényét egészben

Elállja, egy résztől önként eláll;

S a Fransz, kinek vértjét lelkösmeret

Csatolta fel, kit irgalom s kegyesség

Hozott e hadba, Isten harcosát,

Egy fülbesúgó, szándék-másoló

Furfangos ördög tanácsára hajt,

Azéra, ki a hit nyakát szegi,

Mindennap esküt szeg, s mindent behúz:

Királyt, koldúst, vént, ifjat és leányt,

Ha nincs is a »lány« névnél egyebe,

Szegény leánytól azt is elcseni;

E símaképü úr, az önhaszon,

Csiklándó önhaszon, mind a világ

Lejtője, mely különben súlyegyent

Tartván, mehetne szépen, igyenest;

Míg e haszonvágy, e jégsíma lejtő,

Mozgást irányzó hitvány nyereség,

Irány-, cél-, szándék-, pálya-, súlyegyen-

Veszítve, nyakrafőre kergeti;

Ez a lejtő, ez a haszonlesés,

Ez a hajhász, kerítő, bűvös íge

Fogá be szemhéját a fransz királynak,

Felejteté a megajánlt segélyt,

Az eltökélt, becsűletes hadat

Egy aljas, egy gazul kötött frigyért. -

De mért zajongok én így a haszonra?

Hanemha, mert nem járt kedvembe még.

Nem mintha öklöm eldugnám előle,

Ha angyalkái ütnék tenyerem;

De mert a szűz, még nem kenett marok

Szidhatja, mint koldús, a gazdagot,

No, szidom is hát, míg koldús vagyok,

Nincs bűn előttem más, csak aki gazdag;

Ha dús leszek, ez a szó lesz erényem:

Nincs bűn, csak élni koldusan, szegényen.

Ha már királlyal érdek szót szeget:

Jer, jer, haszon, imádlak tégedet!

El.

Mad world! mad kings! mad composition!

John, to stop Arthur's title in the whole,

Hath willingly departed with a part;

And France,—whose armour conscience buckled on,

Whom zeal and charity brought to the field

As God's own soldier,—rounded in the ear

With that same purpose-changer, that sly devil;

That broker, that still breaks the pate of faith;

That daily break-vow, he that wins of all,

Of kings, of beggars, old men, young men, maids,—

Who having no external thing to lose

But the word maid, cheats the poor maid of that;

That smooth-fac'd gentleman, tickling commodity,—

Commodity, the bias of the world;

The world, who of itself is peised well,

Made to run even upon even ground,

Till this advantage, this vile-drawing bias,

This sway of motion, this commodity,

Makes it take head from all indifferency,

From all direction, purpose, course, intent:

And this same bias, this commodity,

This bawd, this broker, this all-changing word,

Clapp'd on the outward eye of fickle France,

Hath drawn him from his own determin'd aid,

From a resolv'd and honourable war,

To a most base and vile-concluded peace.—

And why rail I on this commodity?

But for because he hath not woo'd me yet:

Not that I have the power to clutch my hand

When his fair angels would salute my palm;

But for my hand, as unattempted yet,

Like a poor beggar, raileth on the rich.

Well, whiles I am a beggar, I will rail,

And say, There is no sin but to be rich;

And being rich, my virtue then shall be,

To say, There is no vice but beggary:

Since kings break faith upon commodity,

Gain, be my lord!—for I will worship thee.

Exit.

Ugyanott. A francia király sátra.

Constantia, Arthur és Salisbury jőnek.

SCENE 1. France. The FRENCH KING'S tent.

Enter CONSTANCE, ARTHUR, and SALISBURY.

Nászt ülni mentek! Békét kötni mentek

S ál vérhez ál vért! - Kézadásra mentek!

Blankát Lajos veszi? és Blanka mind

E tartományt? Nem úgy van; csak te mondtad

S hallád rosszul; gondold meg, kezdd elől;

Nem képes az; te mondod csak, hogy úgy van.

Bizony nem bízom én szavadba, mert az

Csak egy közember hiú lehellete.

Higgy nékem, ember, nem hiszek neked,

Királyi eskü áll jót ellenedben.

De meglakolsz, amért így rám ijesztél:

Beteg vagyok, lásd, hajló félelemre;

Bajtól levert, így rakva félelemmel;

Férjetlen, özvegy, rabja félelemnek;

Nő, nem szerint születve félelemre;

És valld be most bár, hogy csak tréfa volt,

E felzavart szív nem békül ma ki,

Hanem egész nap reszket és vonaglik.

Mit rázod ily jelentősen fejed?

Mért nézesz ily sötéten a fiamra?

Kebledre nyomva mit jelent a kéz?

Miért szemedben e siránkozó nedv,

Mint partjain felcsillanó folyam?

Szavad tanúi e komor jelek?

Mondd újra hát; ne mind az elsoroltat,

Csak ezt az egy szót: igaz-e beszéded?

Gone to be married! gone to swear a peace!

False blood to false blood join'd! gone to be friends!

Shall Louis have Blanch? and Blanch those provinces?

It is not so; thou hast misspoke, misheard;

Be well advis'd, tell o'er thy tale again:

It cannot be; thou dost but say 'tis so;

I trust I may not trust thee; for thy word

Is but the vain breath of a common man:

Believe me, I do not believe thee, man;

I have a king's oath to the contrary.

Thou shalt be punish'd for thus frighting me,

For I am sick and capable of fears;

Oppress'd with wrongs, and therefore full of fears;

A widow, husbandless, subject to fears;

A woman, naturally born to fears;

And though thou now confess thou didst but jest,

With my vex'd spirits I cannot take a truce,

But they will quake and tremble all this day.

What dost thou mean by shaking of thy head?

Why dost thou look so sadly on my son?

What means that hand upon that breast of thine?

Why holds thine eye that lamentable rheum,

Like a proud river peering o'er his bounds?

Be these sad signs confirmers of thy words?

Then speak again,—not all thy former tale,

But this one word, whether thy tale be true.

Oly igaz, amily csalfáknak hiszed,

Kik azt okozták, hogy igaz legyen.

As true as I believe you think them false

That give you cause to prove my saying true.

Ó, hát ha e bút hinni megtanítsz,

Tanítsd meg e bút, hogy öljön meg engem!

Ütközzék egybe hívés, élet úgy,

Mint két reményhagyott vivó dühe,

Kik összecsapva, buknak, halnak együtt.

Blankát Lajos! Ó, gyermek! hol maradsz te?

Fransz, Angol egyek! Ó, mi lesz belőlem?

Menj, menj, barátom; rád se nézhetek:

E hír oly undok emberré teve.

O, if thou teach me to believe this sorrow,

Teach thou this sorrow how to make me die;

And let belief and life encounter so

As doth the fury of two desperate men,

Which in the very meeting fall and die!—

Louis marry Blanch! O boy, then where art thou?

France friend with England! what becomes of me?—

Fellow, be gone: I cannot brook thy sight;

This news hath made thee a most ugly man.

De mit vétettem én, jó asszonyom,

Csupán, hogy a más vétkét mondtam el?

What other harm have I, good lady, done,

But spoke the harm that is by others done?

Mely vétek oly ocsmány magában is,

Hogy elmondóját vétkessé teszi.

Which harm within itself so heinous is,

As it makes harmful all that speak of it.

Anyám! könyörgök, légy nyugodt.

I do beseech you, madam, be content.

Ha te,

Ki arra kérsz, legyek nyugodt, ijesztő

Volnál, anyádnak méh-gyalázata,

Szeplővel, ocsmány foltokkal teljes,

Vagy sánta, bárgyu, görbe, váz, csuda,

S foltozna visszás anyajegy, üszög:

Azt mondanám: jó, hát nyugodt leszek;

Szeretni úgy nem volnék kénytelen,

S méltó te sem nagy névre, koronára.

De íme szép vagy: természet, szerencse

Fogtak kezet már születéseden,

Kedves fiú, hogy felmagasszanak.

Természet arcod liljomit adá

S rá rózsabimbót. Ó, de a Szerencse,

Az korcs, az átvált, s elhódítva tőled,

János királlyal fajtalankodik;

Arany kezével a Franszt is bevonta,

Megtipratá fejdelmi jellemét:

Fölsége azok keritője lőn.

Fransz a kerítő a Szerencse s János -

Ringyó Szerencse és bitor János között!

Szólj, ember, nemde hitszegő Fülöp?

Mérgezd meg őt szóval, vagy takarodj,

S hagyd egyedül búm, melyet egyedül

Kell elviselnem.

If thou, that bid'st me be content, wert grim,

Ugly, and slanderous to thy mother's womb,

Full of unpleasing blots and sightless stains,

Lame, foolish, crooked, swart, prodigious,

Patch'd with foul moles and eye-offending marks,

I would not care, I then would be content;

For then I should not love thee; no, nor thou

Become thy great birth, nor deserve a crown.

But thou art fair; and at thy birth, dear boy,

Nature and fortune join'd to make thee great:

Of nature's gifts thou mayst with lilies boast,

And with the half-blown rose; but Fortune, O!

She is corrupted, chang'd, and won from thee;

She adulterates hourly with thine uncle John;

And with her golden hand hath pluck'd on France

To tread down fair respect of sovereignty,

And made his majesty the bawd to theirs.

France is a bawd to Fortune and king John—

That strumpet Fortune, that usurping John!—

Tell me, thou fellow, is not France forsworn?

Envenom him with words; or get thee gone,

And leave those woes alone, which I alone

Am bound to under-bear.

Asszonyom, bocsáss meg:

Nélkűled visszatérnem nem szabad.

Pardon me, madam,

I may not go without you to the kings.

Szabad s fogsz: mert én nem megyek veled.

Én bánatom tanítom büszkeségre,

Mert büszke a bú, görnyed akié.

Ide gyűljenek mind hozzám s bánatom

Trónjához a királyok: mert ez a bú

Oly nagy, hogy a tömör földnél egyéb

Nem bírja meg; itt trónol búm velem:

Hajtson főt néki minden fejdelem.

Leül a földre

János király, Fülöp király, Lajos, Blanka, Eleonora,

Richárd, Ausztria hercege és kísérők jőnek.

Thou mayst, thou shalt; I will not go with thee:

I will instruct my sorrows to be proud;

For grief is proud, and makes his owner stout.

To me, and to the state of my great grief,

Let kings assemble; for my grief's so great

That no supporter but the huge firm earth

Can hold it up: here I and sorrows sit;

Here is my throne, bid kings come bow to it.

Seats herself on the ground.

Enter KING JOHN, KING PHILIP, LOUIS, BLANCH, ELINOR, BASTARD, AUSTRIA, and attendants.

Igaz, leányom; s ez áldott napot

Megűli Frankhon, évrül évre, mindig.

Ezt ünnepelni a dicső nap is

Megáll futtába s álkimista lesz,

Mert csillogó arannyá bűvöli

Szemének tündöklő sugárival

A föld sovány rögét. Évfordulója

Ne más, de mindig szent ünnep legyen.

'Tis true, fair daughter; and this blessed day

Ever in France shall be kept festival:

To solemnize this day the glorious sun

Stays in his course and plays the alchemist,

Turning, with splendour of his precious eye,

The meagre cloddy earth to glittering gold:

The yearly course that brings this day about

Shall never see it but a holiday.

Istentelen nap! nem szent nap! nem ünnep!

Mi érdemet tőn e nap és mi jót,

Hogy a naptárba, sátras ünnepek

Közé, aranybetűvel bétegyék?

Ki kell a hétből dobni e napot,

Napját erőszak-, szégyen-, hitszegésnek!

Vagy már ha bent lesz, terhes asszonyok

Kérjék az Istent, nehogy e napon

Vajúdjanak, s szörny váltsa fel reményök.

Hajós csak e napon féljen töréstől;

Alkut csak ez nap költet szegjenek;

E napi kezdet mind rossz végre váljon,

S odvas hazugsággá a hit maga!

Rising. A wicked day, and not a holy day!

What hath this day deserv'd? what hath it done

That it in golden letters should be set

Among the high tides in the calendar?

Nay, rather turn this day out of the week,

This day of shame, oppression, perjury:

Or, if it must stand still, let wives with child

Pray that their burdens may not fall this day,

Lest that their hopes prodigiously be cross'd:

But on this day let seamen fear no wreck;

No bargains break that are not this day made:

This day, all things begun come to ill end,—

Yea, faith itself to hollow falsehood change!

Az Égre, asszonyom, nem lesz okod

Átkozni e nap üdvös végzeményit.

Nem zálogúl adám fejdelmi szóm?

By heaven, lady, you shall have no cause

To curse the fair proceedings of this day.

Have I not pawn'd to you my majesty?

Rossz pénzt adál, rászedtél: próbakőn

Értéktelennek tűnt ki a csinált

Királykép. Hitszegő vagy, hitszegő;

Kardhúzva jöttél, hogy ontsd ellenim

Vérét: s karöltve, ím, belévegyülsz.

A harc erélyes, zord vonásiból

Mázolt barátság, lanyha béke lőn,

S elnyomatásunk szőtte a frigyet. -

Özvegy kiált: légy férje, ó, nagy Ég!

Sújtsd, sújtsd e hitszegő királyokat!

Ki ne napoljon ez istentelen nap.

Békével: indíts fegyveres viszályt

E hitszegő királyok közt napestig!

Halld meg, ó, hallj meg!

You have beguil'd me with a counterfeit

Resembling majesty; which, being touch'd and tried,

Proves valueless; you are forsworn, forsworn:

You came in arms to spill mine enemies' blood,

But now in arms you strengthen it with yours:

The grappling vigour and rough frown of war

Is cold in amity and painted peace,

And our oppression hath made up this league.—

Arm, arm, you heavens, against these perjur'd kings!

A widow cries: be husband to me, heavens!

Let not the hours of this ungodly day

Wear out the day in peace; but, ere sunset,

Set armed discord 'twixt these perjur'd kings!

Hear me, O, hear me!

Béken, asszonyom.

Lady Constance, peace!

Harc, harc! ne béke! békéd harc nekem.

Ó, Limoges! ó, Ausztria! be meg-

Gyalázod azt a véres martalékot.

Te szolga, gyáva, nyomorú; deréknak

Hitvány, gazembernek ugyan derék!

Te mindig az erősb félen erős!

Kalandor te, ki nem harcolsz soha,

Csak ha szeszélyes úrnőd, a Szerencse,

Melletted áll és biztosít! Te is

Már hitszegő vagy, s bújtod a nagyot

Hízelkedéssel? Mily bolond, futó

Bolond vagy: esküdözni részemen,

Lábbal topogni, szájaskodni! Gyáva,

Nem úgy beszéltél, mint az égdörej

Mellettem, esküdt lovagom gyanánt?

Nem azt mondád-e, bízzam csillagodba,

Szerencséd- és erődbe? Most pedig

Nyílt ellenimhez átpártolsz te is?

Oroszlánbőrt viselsz! Dobd el, piha!

S akassz borjúbőrt gyáva tagjaidra.

War! war! no peace! peace is to me a war.

O Lymoges! O Austria! thou dost shame

That bloody spoil: thou slave, thou wretch, thou coward!

Thou little valiant, great in villainy!

Thou ever strong upon the stronger side!

Thou Fortune's champion that dost never fight

But when her humorous ladyship is by

To teach thee safety!—thou art perjur'd too,

And sooth'st up greatness. What a fool art thou,

A ramping fool, to brag, and stamp. and swear

Upon my party! Thou cold-blooded slave,

Hast thou not spoke like thunder on my side?

Been sworn my soldier? bidding me depend

Upon thy stars, thy fortune, and thy strength?

And dost thou now fall over to my foes?

Thou wear a lion's hide! doff it for shame,

And hang a calf's-skin on those recreant limbs!

Ó, ha nekem ezt férfi mondaná!

O that a man should speak those words to me!

Akassz borjúbőrt gyáva tagjaidra.

And hang a calf's-skin on those recreant limbs.

Gazember, azt ne mondd, ha kedves élted!

Thou dar'st not say so, villain, for thy life.

Akassz borjúbőrt gyáva tagjaidra.

And hang a calf's-skin on those recreant limbs.

Ezt nem szeretjük; feleded magad.

Pandolf jő.

We like not this: thou dost forget thyself.

Itt jő a pápa szent legátusa.

Here comes the holy legate of the Pope.

Enter PANDULPH.

Üdv, fölkenett helytartói az Égnek! -

Hozzád, János király, e szent követség.

Én, Pandolf, szép Milán bíbornoka,

És Ince pápa képe mása itt,

Az ő nevében, és lelkedre kérdem:

Miért rugódozol te szent anyánk,

Az egyház ellen oly makrancosan

S tiltod ki Langton Istvánt, Canterbury

Választott érsekét e szent megyéből?

Ezt kérdem én, említett szent atyánk,

A pápa, Ince nagy nevébe tőled.

Hail, you anointed deputies of heaven!—

To thee, King John, my holy errand is.

I Pandulph, of fair Milan cardinal,

And from Pope Innocent the legate here,

Do in his name religiously demand

Why thou against the church, our holy mother,

So wilfully dost spurn; and, force perforce

Keep Stephen Langton, chosen Archbishop

Of Canterbury, from that holy see?

This, in our foresaid holy father's name,

Pope Innocent, I do demand of thee.

Mi földi név az, mely kérdőre vonja

Egy szent király szabad lehelletét?

Ki sem gondolhatsz oly silány nevet,

Bíbornok, oly fonákot, becstelent

Engem feleletre vonni, mint a pápa.

Mondd meg beszédem, s hozzá Anglia

Szájával ezt még: hogy dézsmát, adót

Nem szed olasz pap tartományimon,

De mint az Ég után fő mi vagyunk,

Utána e fő-fő hatalmat is mi

Fenntartjuk ott, hol mi országolunk,

Egyéb halandó kéz segélye nélkül.

Vidd válaszúl ezt a pápának, és

Mellőzz nevünkben minden hódolást

Bitor hatalma s önmaga iránt.

What earthly name to interrogatories

Can task the free breath of a sacred king?

Thou canst not, cardinal, devise a name

So slight, unworthy, and ridiculous,

To charge me to an answer, as the pope.

Tell him this tale; and from the mouth of England

Add thus much more,—that no Italian priest

Shall tithe or toll in our dominions:

But as we under heaven are supreme head,

So, under him, that great supremacy,

Where we do reign, we will alone uphold,

Without the assistance of a mortal hand:

So tell the pope, all reverence set apart

To him and his usurp'd authority.

Testvérem, Angol, káromlást beszélsz.

Brother of England, you blaspheme in this.

Bár téged, és más keresztyén királyt

Bután vezérel ez izgága pap,

Reszkettek átkától, mit pénz felold

S hitvány arany, por, polyva érteken

Egy embertől bocsánatot vehet, ki

Eladja ezzel önbocsánatát;

Bár te, s a többi, ily bután vezetve

Ez alakos tárházát töltitek:

Magam, magamban is, a pápa ellen

Szegűlök, és barátja nékem ellen.

Though you and all the kings of Christendom

Are led so grossly by this meddling priest,

Dreading the curse that money may buy out;

And by the merit of vile gold, dross, dust,

Purchase corrupted pardon of a man,

Who in that sale sells pardon from himself;

Though you and all the rest, so grossly led,

This juggling witchcraft with revenue cherish;

Yet I, alone, alone do me oppose

Against the pope, and count his friends my foes.

Úgy, rám ruházott szent hatalma által,

Átkozva és egyházkivetve légy.

És légyen áldott az, ki egy eretnek

Iránti hűség ellen pártot üt;

És legyen érdem a kéznek nevén,

Szentté avatva, s úgy tisztelve az,

Mely bármi titkos úton elveszi

Gyűlöletes élted.

Then by the lawful power that I have,

Thou shalt stand curs'd and excommunicate:

And blessed shall he be that doth revolt

From his allegiance to an heretic;

And meritorious shall that hand be call'd,

Canonized, and worshipp'd as a saint,

That takes away by any secret course

Thy hateful life.

Ó, ne rója Róma

Vétkül nekem, ha én is átkozom!

Jó kárdinál atyám, kiálts ament

Bősz átkaimra: mert nincs nyelv, az én

Sérelmeim nélkül, mely őt eléggé

Megátkozhassa.

O, lawful let it be

That I have room with Rome to curse awhile!

Good father Cardinal, cry thou amen

To my keen curses: for without my wrong

There is no tongue hath power to curse him right.

Asszonyom, az én.

Átkomra törvény van s teljhatalom.

There's law and warrant, lady, for my curse.

Az enyémre is: ha törvény igazat

Nem képes tenni, hát törvény legyen, hogy

Ne tiltsa törvény a bántalmazást.

Törvény nem adja országát fiamnak,

Mert aki birja, a törvény azé:

Ha hát a törvény teljes bántalom,

Hogy tiltsa törvény vissza átkomat?

And for mine too: when law can do no right,

Let it be lawful that law bar no wrong:

Law cannot give my child his kingdom here;

For he that holds his kingdom holds the law:

Therefore, since law itself is perfect wrong,

How can the law forbid my tongue to curse?

Franszok királya; átoksúly alatt

Bocsásd el a fő-szakadár kezét,

S támaszd fejére országos hadad,

Ha meg nem adja Rómának magát.

Philip of France, on peril of a curse,

Let go the hand of that arch-heretic,

And raise the power of France upon his head,

Unless he do submit himself to Rome.

Halványodol, Fransz? El ne vond kezed.

Look'st thou pale, France; do not let go thy hand.

Ördög, vigyázz, hogy a Fransz meg ne bánja

S kezét elvonva egy lelket veszíts!

Look to that, devil; lest that France repent

And, by disjoining hands, hell lose a soul.

Fülöp király, a kárdinálra hallgass.

King Philip, listen to the cardinal.

S akassz borjúbőrt gyáva tagjaira.

And hang a calf's-skin on his recreant limbs.

Jól van, gazember! ezt még zsebre tettem,

Mivel -

Well, ruffian, I must pocket up these wrongs,

Because—

Nadrágzsebedbe fér elég.

Your breeches best may carry them.

Mit szólsz, Fülöp, a bíbornok szavára?

Philip, what say'st thou to the cardinal?

Mit szólna mást a bíbornok szavánál?

What should he say, but as the cardinal?

Atyám, gondold meg; választásod ez:

Vagy Róma súlyos átkát nyerni meg,

Vagy János léha frígyét veszteni.

Hagyd a könnyebbiket.

Bethink you, father; for the difference

Is, purchase of a heavy curse from Rome,

Or the light loss of England for a friend:

Forgo the easier.

S az Róma átka.

That's the curse of Rome.

Ó, tartsd magad, Lajos! Sátán kisért

Egy újdonúj menyasszony képiben.

O Louis, stand fast! The devil tempts thee here

In likeness of a new uptrimmed bride.

Constantia asszony nem hitből beszél,

Hanem szükségből.

The Lady Constance speaks not from her faith,

But from her need.

Szükségből, no jó:

Ez csak azért él, hogy meghalt a hit;

E szükség szükségképp hozza magával,

Hogy, haljon a szükség, a hit föléled;

Tipord le szükségem: felhág a hit,

Tartsd fenn szükségem: a hit elsülyed.

O, if thou grant my need,

Which only lives but by the death of faith,

That need must needs infer this principle,—

That faith would live again by death of need!

O then, tread down my need, and faith mounts up;

Keep my need up, and faith is trodden down!

Fülöp király megindult, nem felel.

The king is mov'd, and answers not to this.

Ó, hátra indulj tőle, s mondj igent.

O be remov'd from him, and answer well!

Azt, azt, Fülöp király; miben akadsz fel?

Do so, King Philip; hang no more in doubt.

Akassz te csak borjúbőrt, édes ökröm.

Hang nothing but a calf's-skin, most sweet lout.

Zavart vagyok; mit mondjak, nem tudom.

I am perplex'd, and know not what to say.

Mondhatsz-e, ami jobban megzavarjon,

Mint átkom és az egyházkivetés?

What canst thou say, but will perplex thee more,

If thou stand excommunicate and curs'd?

Gondold helyembe, édes szent atyám,

S mondd, hogy viselnéd helyemben magad?

Ím, e királyi kéz, meg az enyém

Most kapcsolódott; frigyben lelkeink

Most házasodtak és füződtek össze

Szent fogadással, jámbor esküvel;

A csak imént hangzott lehellet is

Esküdt barátság, béke, szeretet volt

E két királyság és fejdelmi közt;

Pedig kevéssel e frigyünk előtt,

Nem többel, mint kezünk megmoshatók,

Hogy békejobbot üssünk alkura,

Tudj’ Isten, egyre mocskolá a harc

Ecsetje, mellyel festi a boszú

Lobbant királyok rettentő vitáit.

Hát már e vértől most tisztult - barátság

Most fonta - mindenikben oly erős -

Kezek feloldják üdvös kapcsukat?

Gyűrű-dugósdit játsszanak hitökkel?

Tréfát az Éggel? Változó gyerekként

Kapdossuk egymás tenyerét ki, be?

Esküdt hitünket visszaesküdjük?

Mosolygó béke nászágyára véres

Haddal tapossunk, s tomboljon csatánk

A nyíltszivűség szende homlokán?

Ó, tisztelendő férfi, szent atyám,

Csak ezt ne kívánd. Adj, rendelj, parancsolj

Valami rendszabályt kegyelmesen,

S mi boldogok leszünk, tetszésed is

Megnyerni és barátok is maradni.

Good reverend father, make my person yours,

And tell me how you would bestow yourself.

This royal hand and mine are newly knit,

And the conjunction of our inward souls

Married in league, coupled and link'd together

With all religious strength of sacred vows;

The latest breath that gave the sound of words

Was deep-sworn faith, peace, amity, true love,

Between our kingdoms and our royal selves;

And even before this truce, but new before,—

No longer than we well could wash our hands,

To clap this royal bargain up of peace,—

Heaven knows, they were besmear'd and overstain'd

With slaughter's pencil, where revenge did paint

The fearful difference of incensed kings:

And shall these hands, so lately purg'd of blood,

So newly join'd in love, so strong in both,

Unyoke this seizure and this kind regreet?

Play fast and loose with faith? so jest with heaven,

Make such unconstant children of ourselves,

As now again to snatch our palm from palm;

Unswear faith sworn; and on the marriage-bed

Of smiling peace to march a bloody host,

And make a riot on the gentle brow

Of true sincerity? O, holy sir.

My reverend father, let it not be so!

Out of your grace, devise, ordain, impose,

Some gentle order; and then we shall be bless'd

To do your pleasure, and continue friends.

Rend rendtelen, szabály szabálytalan,

Ha föl nem bomlik az ángol barátság.

Fegyverre hát, egyházunk bajnoka!

Vagy hadd lehelje átkát, anyai

Átkát, anyánk, az egyház pártütő

Fiára, rád is. Mert kígyót fulánknál,

Bőszült oroszlánt gyilkos körminél,

Éh tigrist a fogánál biztosabban

Foghatsz, mint békejobbul e kezet.

All form is formless, order orderless,

Save what is opposite to England's love.

Therefore, to arms! be champion of our church,

Or let the church, our mother, breathe her curse,—

A mother's curse,—on her revolting son.

France, thou mayst hold a serpent by the tongue,

A chafed lion by the mortal paw,

A fasting tiger safer by the tooth,

Than keep in peace that hand which thou dost hold.

Kezem feloldhatom, de a hitet nem.

I may disjoin my hand, but not my faith.

Így hited a hit ellensége lesz;

Belharcra készted esküd, esküd ellen,

És nyelved, nyelved ellen. Ó, az Égnek

Előbb tett esküd teljesítsd előbb:

Azaz, légy a szentegyház bajnoka.

Azóta esküdt másik esküdet

Magad ellen esküvéd, s nem tarthatod meg:

Mert ha fonákul tenni esküvél,

Nem lesz fonák, visszáján tenni meg;

S nem téve ott, hol a tevés gonosz,

A nem tevés kész jócselekedet.

Ha vétkes a cél, jobb elvéteni,

Közvetve így közvetlen jót teszünk,

S hibával orvosoljuk a hibát,

Mint tűzzel a tűz meghüsíthető

Friss pörkölésü égett tag erében.

Vallás parancsa: tartsd meg esküdet;

De te, a vallás ellen esküvén,

Az ellen esküvél meg, amire,

S hiteddel a hit ellen bizonyítnád,

Hogy igazad van; ámde oly igazság,

Amelyre bizton nem esküdhetel,

Nem kötelezhet hamis esküre;

Másként minő gúny voln’ az esküvés!

De te hamis-hitűvé esküvél,

Még hamisabbá, ha megtartod azt.

Azért utóbbi esküd, szembe az

Előbbivel, kész lázadás magad

Ellen, magadban; s nem víhatsz soha

Szebb győzödelmet, mint ha nemesebb

Valódat harcra készted e hiú,

Fej-szédelegtető kisértet ellen;

Mely jobb valódért mi imádkozunk,

Ha tetszésedre van; ha nem pedig,

Úgy tudd meg, átkunk terhe száll reád

Oly súlyosan, hogy nem rázod le többé,

Hanem kétségb’esett halálra zúz

Sötét tömegje.

So mak'st thou faith an enemy to faith;

And, like a civil war, sett'st oath to oath,

Thy tongue against thy tongue. O, let thy vow

First made to heaven, first be to heaven perform'd,—

That is, to be the champion of our church.

What since thou swor'st is sworn against thyself

And may not be performed by thyself:

For that which thou hast sworn to do amiss

Is not amiss when it is truly done;

And being not done, where doing tends to ill,

The truth is then most done not doing it:

The better act of purposes mistook

Is to mistake again; though indirect,

Yet indirection thereby grows direct,

And falsehood falsehood cures, as fire cools fire

Within the scorched veins of one new-burn'd.

It is religion that doth make vows kept;

But thou hast sworn against religion,

By what thou swear'st against the thing thou swear'st;

And mak'st an oath the surety for thy truth

Against an oath: the truth thou art unsure

To swear, swears only not to be forsworn;

Else what a mockery should it be to swear!

But thou dost swear only to be forsworn;

And most forsworn, to keep what thou dost swear.

Therefore thy latter vows against thy first

Is in thyself rebellion to thyself;

And better conquest never canst thou make

Than arm thy constant and thy nobler parts

Against these giddy loose suggestions:

Upon which better part our prayers come in,

If thou vouchsafe them; but if not, then know

The peril of our curses fight on thee,

So heavy as thou shalt not shake them off,

But in despair die under the black weight.

Harc! harc!

Rebellion, flat rebellion!

Hogyne, néked!

Nem dugja bé a szád egy borjubőr?

Will't not be?

Will not a calf's-skin stop that mouth of thine?

Atyám, fegyverre!

Father, to arms!

Nászod ünnepén?

A vér ellen, melyet nőül vevél?

Holt emberek közt tartsuk a menyegzőt?

Üvöltő harsonák, pergő dobok

Pokol-zajánál vígy engem haza?

Ah, férjem - ó, jaj! be szokatlan e

Név ajkamon: férj - hallgass meg, e névért,

Mely most először hangzik nyelvemen:

Térden könyörgök, ne ragadj te a

Bátyámra fegyvert!

Upon thy wedding-day?

Against the blood that thou hast married?

What, shall our feast be kept with slaughter'd men?

Shall braying trumpets and loud churlish drums,—

Clamours of hell,—be measures to our pomp?

O husband, hear me!—ay, alack, how new

Is husband in my mouth!—even for that name,

Which till this time my tongue did ne'er pronounce,

Upon my knee I beg, go not to arms

Against mine uncle.

Én is térdemen,

Mely térdelésben összekérgesült,

Könyörgök, ó, dauphin, hogy meg ne másold

Az Ég itéletét.

O, upon my knee,

Made hard with kneeling, I do pray to thee,

Thou virtuous Dauphin, alter not the doom

Forethought by heaven.

Most megtudom, szeretsz-e. Mi lehet

Nagyobb előtted, mint arád neve?

Now shall I see thy love: what motive may

Be stronger with thee than the name of wife?

Több a becsűlet, mely fölemeli,

Mint téged ő most. Ó, becsűleted,

Lajos, becsűleted!

That which upholdeth him that thee upholds,

His honour:—O, thine honour, Louis, thine honour!

Csudálkozom

Felséged olyan egykedvű marad,

Midőn ily fontos érdek sürgeti.

I muse your majesty doth seem so cold,

When such profound respects do pull you on.

Kimondom a fejére átkomat.

I will denounce a curse upon his head.

Nincs arra szükség - Angol, én szakítok.

Thou shalt not need.—England, I will fall from thee.

Ó, számüzött felség szép visszatérte!

O fair return of banish'd majesty!

Ó, francia léhaság rút lázadása!

O foul revolt of French inconstancy!

Megbánod, Fransz, ez órát még ez órán.

France, thou shalt rue this hour within this hour.

Az órahúzó, vén harangozó,

A vén idő akarja így! No, jól van;

Megbánja hát a Fransz.

Old Time the clock-setter, that bald sexton Time,

Is it as he will? well, then, France shall rue.

Vérrel borult

Be a nap: Isten hozzád, szép napom!

Melyikkel tartsak? Mindenik felen

Vagyok; két tábor fogja két kezem,

S dühökben, amint szétrobbannak, engem

Von mindenik fél s kétfelé szakítnak.

Férj, nem könyörghet szívem, hogy te győzz;

Nagybátya, kérnem azt kell, hogy veszíts;

Atyám, szerencsét nem kivánhatok;

Se, hogy beteljék vágyad, nagyanyám!

Akárki nyér, én vesztek oldalán,

Vesztésem biztos, a játék előtt.

The sun's o'ercast with blood: fair day, adieu!

Which is the side that I must go withal?

I am with both: each army hath a hand;

And in their rage, I having hold of both,

They whirl asunder and dismember me.

Husband, I cannot pray that thou mayst win;

Uncle, I needs must pray that thou mayst lose;

Father, I may not wish the fortune thine;

Grandam, I will not wish thy wishes thrive:

Whoever wins, on that side shall I lose;

Assured loss before the match be play'd.

Velem tarts, hölgy: szerencséd már velem.

Lady, with me: with me thy fortune lies.

Hol él szerencsém, meghal életem.

There where my fortune lives, there my life dies.

Öcsém, eredj, vond össze sergemet.

Richárd el.

Fransz, már elégtem lángoló haragtól

Dühömben, ami oly természetü,

Hogy el nem oltja semmi, semmi, csak vér,

Fransz vér, de annak is a legjava.

Cousin, go draw our puissance together.—

Exit BASTARD.

France, I am burn'd up with inflaming wrath;

A rage whose heat hath this condition,

That nothing can allay, nothing but blood,—

The blood, and dearest-valu'd blood of France.

Eléget a düh, és te hamuvá léssz

Előbb, hogysem vérünkkel oltsd tüzed.

Vigyázz magadra, kockán a fejed.

Thy rage shall burn thee up, and thou shalt turn

To ashes, ere our blood shall quench that fire:

Look to thyself, thou art in jeopardy.

Nem jobban, mint azé, ki fenyeget. -

Csatára, gyorsan!

El mind.

No more than he that threats.—To arms let's hie!

Exeunt severally.

Ugyanott. Térség Angiers közelében.

Riadó; csata. Richárd az ausztriai herceg fejével jő.

SCENE 2. The same. Plains near Angiers

Alarums. Excursions. Enter the BASTARD with AUSTRIA'S head.

No, istenuccse! már ma lesz meleg;

Valami ördög repdes odafenn.

S vészt szór nyakunkba. Hercegfő, pihenj itt,

Amíg Filep magát kifújja.

János király, Arthur és Hubert jőnek.

Now, by my life, this day grows wondrous hot;

Some airy devil hovers in the sky

And pours down mischief.—Austria's head lie there,

While Philip breathes.

Enter KING JOHN, ARTHUR, and HUBERT.

Hubert!

Őrizd meg e fiút. - Hajrá, Filep!

Anyámat megrohanták sátorunkban,

El is fogták talán.

Hubert, keep this boy.—Philip, make up:

My mother is assailed in our tent,

And ta'en, I fear.

Kivágtam én,

Biztos helyen van őfelsége már.

De rajta, felség! kis erőlködéssel

Szerencsés véget ér e küzdelem.

Elmennek.

My lord, I rescu'd her;

Her highness is in safety, fear you not:

But on, my liege; for very little pains

Will bring this labour to an happy end.

Exeunt.

Ugyanott. Riadó; csata; visszavonulás.

János király, Eleonora, Arthur, Richárd, Hubert és urak jőnek.

SCENE 3. The same.

Alarums, Excursions, Retreat. Enter KING JOHN, ELINOR, ARTHUR, the BASTARD, HUBERT, and LORDS.

Eleonorához.

Legyen; fölséged addig, jó erős

Őrhaddal, itt marad.

Arthurhoz.

Öcsém, ne búsulj:

Nagyanyád szeret; s nagybátyád éppen oly

Jó lesz irántad, mint megholt atyád.

To ELINOR So shall it be; your grace shall stay behind,

So strongly guarded.—

To ARTHUR Cousin, look not sad;

Thy grandam loves thee, and thy uncle will

As dear be to thee as thy father was.

Ó, meghal erre bú miatt anyám!

O, this will make my mother die with grief!

Richárdhoz.

Öcsém, siess előre, Angliába;

S míg odaérünk, láss utána, hogy

Fösvény apátok zsákját jól kirázd,

Szöktesd meg elzárt angyalkáikat;

A béke zsíros bordáin, nosza,

Hadd lakjék jól az éhes háború.

Használd szigorral teljhatalmadat.

Cousin To the BASTARD, away for England; haste before:

And, ere our coming, see thou shake the bags

Of hoarding abbots; imprison'd angels

Set at liberty: the fat ribs of peace

Must by the hungry now be fed upon:

Use our commission in his utmost force.

Harang, könyv, gyertya vissza nem riaszt,

Midőn kacsintva hí ezüst, arany.

Megyek, királyom. Édes nagymama,

Ha rám jön egyszer a szenteskedés,

Könyörgök érte. Csókolom kezét.

Bell, book, and candle shall not drive me back,

When gold and silver becks me to come on.

I leave your highness.—Grandam, I will pray,—

If ever I remember to be holy,—

For your fair safety; so, I kiss your hand.

Isten veled, fiú.

Farewell, gentle cousin.

Jó útat; öcs!

Richárd el.

Coz, farewell.

Exit BASTARD.

Jer, kis rokon, jer; egy szóm lesz veled.

Arthurt félrébb vezeti.

Come hither, little kinsman; hark, a word.

She takes Arthur aside.

Jer ide, Hubert. - Édes, drága Hubert!

Sokkal vagyunk adósod: ámde e hús-

Falak között egy oly lélek tanyáz,

Mely tartozását kész bevallani,

S tetézve adni meg hűségedet.

Él, jó barátom, e kebelben önként

Adott hited, s forrón ápoljuk azt.

Nyújtsd jobbodat. Közölnék valamit -

De várok, míg jobb hangból kezdhetem.

Az Égre, Hubert, szinte átalom

Felhozni, mily nagy becsben állsz előttem.

Come hither, Hubert. O my gentle Hubert,

We owe thee much! within this wall of flesh

There is a soul counts thee her creditor,

And with advantage means to pay thy love:

And, my good friend, thy voluntary oath

Lives in this bosom, dearly cherished.

Give me thy hand. I had a thing to say,—

But I will fit it with some better time.

By heaven, Hubert, I am almost asham'd

To say what good respect I have of thee.

Felséged oly nagyon lekötelez.

I am much bounden to your majesty.

Most még, barátom, ezt nem mondhatod;

De lesz okod rá: mert nem mászhat oly

Lassan, hogy el ne jöjjön az idő,

Mikor veled majd én is jót teszek.

Egyet akartam mondani - de hagyjuk.

Nagy-fel van a nap, s büszke fénye, minden

Világi kéjtől udvarolva, még

Sokkal ledérebb, játszibb, hogysem e szót

Hallhassa tőlem. Ha éjféli óra

Ércajkon és vasnyelven konganá

Végig az éjnek álmos ösvenyét;

Ha ez, hol állunk, sírkert volna itt,

S te rakva sújtó gondok ezrivel;

Vagy a búkór, ez a mogorva szellem

Sürűre főzte volna véredet

(Amely különben futva csörg alá s fel,

Szemünkbe egy bolondot, a kacajt,

Ültetve, mely vígságra vonja képünk,

Oly indulatra, mit tervem gyülöl);

Avagy ha engem látnál szem nekűl:

Meghallanád a szómat fül nekűl,

Felelnél nyelv nekűl, csak képzeletben,

Szem, fül, veszélyes szó-hangok nekűl:

Akkor e fészken-űlő nap dacára,

Kebledbe ráznám, amit gondolok.

De hajh! most nem teszem - pedig szeretlek,

S tudom bizonnyal, hogy te is szeretsz.

Good friend, thou hast no cause to say so yet:

But thou shalt have; and creep time ne'er so slow,

Yet it shall come for me to do thee good.

I had a thing to say,—but let it go:

The sun is in the heaven, and the proud day,

Attended with the pleasures of the world,

Is all too wanton and too full of gawds

To give me audience:—if the midnight bell

Did, with his iron tongue and brazen mouth,

Sound on into the drowsy race of night;

If this same were a churchyard where we stand,

And thou possessed with a thousand wrongs;

Or if that surly spirit, melancholy,

Had bak'd thy blood and made it heavy-thick,

Which else runs tickling up and down the veins,

Making that idiot, laughter, keep men's eyes,

And strain their cheeks to idle merriment—

A passion hateful to my purposes;—

Or if that thou couldst see me without eyes,

Hear me without thine ears, and make reply

Without a tongue, using conceit alone,

Without eyes, ears, and harmful sound of words,—

Then, in despite of brooded watchful day,

I would into thy bosom pour my thoughts:

But, ah, I will not!—yet I love thee well;

And, by my troth, I think thou lov'st me well.

Úgy én, az Égre! hogy bármit parancsolj,

Kerüljön életembe: megteszem.

So well that what you bid me undertake,

Though that my death were adjunct to my act,

By heaven, I would do it.

Hát nem tudom? Meg, úgy-e? drága Hubert!

Ó, Hubert - Hubert, vesd csak a szemed

Ama fiúra. Mit mondok, barátom:

Ez a fiú - kígyó az útamon.

Akárhová lép lábam, ott hever

Előtte. - Értesz? - Őre vagy.

Do not I know thou wouldst?

Good Hubert, Hubert, Hubert, throw thine eye

On yon young boy: I'll tell thee what, my friend,

He is a very serpent in my way;

And wheresoe'er this foot of mine doth tread,

He lies before me: dost thou understand me?

Thou art his keeper.

S megőrzöm,

Hogy sose marja meg fölségedet.

And I'll keep him so

That he shall not offend your majesty.

Halál.

Death.

Uram.

My lord?

Sír.

A grave.

Nem fog élni.

He shall not live.

Jó.

Tudnék örülni most. Hubert, szeretlek;

No, nem mondom meg, hogy mi vár reád;

Csak ne felejtsd. - Élj boldogúl, anyám;

Átküldöm aztán a segéderőt.

Enough!—

I could be merry now. Hubert, I love thee;

Well, I'll not say what I intend for thee:

Remember.—Madam, fare you well:

I'll send those powers o'er to your majesty.

Kísérjen áldásom.

My blessing go with thee!

Fel, Angliába!

Jerünk, öcsém; Hubert az embered:

Hű gondja lesz rád. Most Calais-ba, hej!

Mind el.

For England, cousin, go:

Hubert shall be your man, attend on you

With all true duty.—On toward Calais, ho!

Exeunt.

Ugyanott. A francia király sátra.

Fülöp király, Lajos, Pandolf és kíséret jőnek.

SCENE 4. The same. The FRENCH KING's tent.

Enter KING PHILIP, LOUIS, PANDULPH, and Attendants.

Így szórta hát el harsogó vihar,

Tenger dagályán, a társas vitorlák

Szétrobbantott egész hajóhadát!

So, by a roaring tempest on the flood

A whole armado of convicted sail

Is scattered and disjoin'd from fellowship.

Merény s vigasz! Még minden jóra válhat.

Courage and comfort! all shall yet go well.

Mi válna jóra, ily válság után?

Nem tönkrevertek? Nincs elveszve Angiers?

Elfogva Arthur? Sok kedves barátunk

Levágva? Nem tért vissza Angliába,

Áttörve minden gátat véresen,

Frankhon dacára, az angol király?

What can go well, when we have run so ill.

Are we not beaten? Is not Angiers lost?

Arthur ta'en prisoner? divers dear friends slain?

And bloody England into England gone,

O'erbearing interruption, spite of France?

Amit bevett, erőddel rakta meg;

Ily hév sietség, ily józan tanáccsal,

Ily vakmerő ügy, ily mérsékelő rend,

Példátlan az. Ki hallott, olvasott,

Ehhez hasonló tettet valaha?

What he hath won, that hath he fortified:

So hot a speed with such advice dispos'd,

Such temperate order in so fierce a cause,

Doth want example: who hath read or heard

Of any kindred action like to this?

Tűrném az Ángol e dicséretét,

Csak volna példa min-gyalázatunkra.

Constantia jő.

Ki jő emitt? Egy lélek sírja ez,

Mely bús lehellet hitvány börtönében

Nyűgözve tartja örök szellemét. -

Jer innen, kérlek, asszonyom, velem.

Well could I bear that England had this praise,

So we could find some pattern of our shame.—

Look who comes here! a grave unto a soul;

Holding the eternal spirit, against her will,

In the vile prison of afflicted breath.

Enter CONSTANCE.

I pr'ythee, lady, go away with me.

No, ládd, a béke mit szült! ládd-e most!

Lo, now! now see the issue of your peace!

Tűrj, édes asszonyom, s vigasztalódjál.

Patience, good lady! comfort, gentle Constance!

Nem, nem! Tanács se kell, segély se kell,

Csak ami vég-tanács, igaz segély:

Halál, halál. - Ó, kedves, jó halál,

Te illatos bűz! te ép rothadás;

Kelj örök éjed ágyából, te a

Boldogság réme és gyülölete!

S én csókkal hintem szörnyü vázodat,

Szem-üregedbe zárom szemgolyóm,

Hordom gyürűként házi férgeid,

E légnyitást rút porral bétömöm,

S irtózatos dög lészek, mint magad.

Jer, vicsorogj rám: azt hiszem, mosolygasz:

S ölellek mint nőd! Nyomorúk szerelme,

Ó, jer, jer!

No, I defy all counsel, all redress,

But that which ends all counsel, true redress,

Death, death:—O amiable lovely death!

Thou odoriferous stench! sound rottenness!

Arise forth from the couch of lasting night,

Thou hate and terror to prosperity,

And I will kiss thy detestable bones;

And put my eyeballs in thy vaulty brows;

And ring these fingers with thy household worms;

And stop this gap of breath with fulsome dust,

And be a carrion monster like thyself:

Come, grin on me; and I will think thou smil'st,

And buss thee as thy wife! Misery's love,

O, come to me!

Ó, hallgass, szép fájdalom!

O fair affliction, peace!

Nem, nem fogok, míg van lélegzetem

Üvöltni. - Ó! bár a dörgő egek

Szájába tudnám tenni nyelvemet,

Hogy jajszavam rázná meg a világot,

S verné föl a rémvázat álmiból,

Kinek fülébe női gyönge hang

Nem hat, ki földi hívást föl se vesz.

No, no, I will not, having breath to cry:—

O, that my tongue were in the thunder's mouth!

Then with a passion would I shake the world;

And rouse from sleep that fell anatomy

Which cannot hear a lady's feeble voice,

Which scorns a modern invocation.

Nem bú ez, asszony; ez őrült beszéd.

Lady, you utter madness, and not sorrow.

Nem vagy te szent, ha nékem ezt veted.

Én őrült nem vagyok.

Ez a haj, amit tépek, az enyém;

Nevem Constantia; Godfréd nője voltam;

Arthur az én fiam volt, s elveszett!

Én őrült nem vagyok: adná az Isten,

Volnék az, úgy feledném enmagam!

Ó, csak lehetne, mennyi bút felednék! -

Papolj bölcselmet és őríts meg azzal,

Szentté avatnak érte, kárdinál:

Mert nem bolond, csak bús levén az elmém,

Okos részével mind okoskodik,

Hogy’ meneküljek búmtól, és tanít

Megölni vagy felkötni magamat.

Volnék bolond: feledném a fiam,

Vagy egy rongybábra ráfognám, hogy ő az.

Őrült én nem vagyok; nagyon, nagyon is

Érzek minden csapást külön-külön.

Thou art not holy to belie me so;

I am not mad: this hair I tear is mine;

My name is Constance; I was Geffrey's wife;

Young Arthur is my son, and he is lost:

I am not mad:—I would to heaven I were!

For then, 'tis like I should forget myself:

O, if I could, what grief should I forget!—

Preach some philosophy to make me mad,

And thou shalt be canoniz'd, cardinal;

For, being not mad, but sensible of grief,

My reasonable part produces reason

How I may be deliver'd of these woes,

And teaches me to kill or hang myself:

If I were mad I should forget my son,

Or madly think a babe of clouts were he:

I am not mad; too well, too well I feel

The different plague of each calamity.

Kösd fel hát fürteid. Ó, mily szerelmet

Mutat hajának e szép serege!

Hová ezüst csepp hull véletlenül,

E csöppre tízezer sodros barátja

Csapzódik össze társas fájdalomban:

Mint válhatatlan és igaz hivek,

Kik nagy veszélyben egymáshoz tapadnak.

Bind up those tresses.—O, what love I note

In the fair multitude of those her hairs!

Where but by a chance a silver drop hath fallen,

Even to that drop ten thousand wiry friends

Do glue themselves in sociable grief;

Like true, inseparable, faithful loves,

Sticking together in calamity.

El, Angliába!

To England, if you will.

Kösd fel a hajad.

Bind up your hairs.

No, felkötöm, fel; s mért cselekszem azt?

Letéptem nyűgöket és felkiálték:

»Ó, vajha e kéz a fiam szabaddá

Tehetné úgy mint most e fürtöket!«

De már irígylem szabadságukat,

S bilincseikbe visszakénytetem,

Mivel szegény jó gyermekem fogoly. -

Azt mondtad egyszer, kárdinál atyám,

Hogy kedvesinket mennyben újra látjuk:

Ha ez való: meglátom gyermekem,

Hisz Káin, az első figyermek óta

Addig, ki tegnap vőn lélegzetet,

Ily kedves angyalt még nem szült anya.

De most virágom őrlő bú eszi,

Elűzi arca úgy-szült kellemit,

Mint egy kisértet, oly csontváz leend,

Sovány, halottszín, mint a sárgaláz,

Úgy hal meg; és ha majd feltámad is,

Előtalálom a menny udvarán

S nem ismerek rá; így soha, soha

Nem látom én Arthurt, a lelkemet!

Yes, that I will; and wherefore will I do it?

I tore them from their bonds, and cried aloud,

'O that these hands could so redeem my son,

As they have given these hairs their liberty!'

But now I envy at their liberty,

And will again commit them to their bonds,

Because my poor child is a prisoner.—

And, father cardinal, I have heard you say

That we shall see and know our friends in heaven:

If that be true, I shall see my boy again;

For since the birth of Cain, the first male child,

To him that did but yesterday suspire,

There was not such a gracious creature born.

But now will canker sorrow eat my bud,

And chase the native beauty from his cheek,

And he will look as hollow as a ghost,

As dim and meagre as an ague's fit;

And so he'll die; and, rising so again,

When I shall meet him in the court of heaven

I shall not know him: therefore never, never

Must I behold my pretty Arthur more!

Nagyon kirívó bú ez a tiéd.

You hold too heinous a respect of grief.

Még ő beszél! Sosem volt gyermeke.

He talks to me that never had a son.

Szerelmes vagy te búdba, mint fiadba.

You are as fond of grief as of your child.

Búm tölti be távol fiam helyét,

Az fekszik ágyán, az jár-kél velem:

Felölti kedves arcát, szavait

Ismétli, minden tagja kellemét

Eszembe hozza, és üres ruháit

Növendék termetével tölti be:

Van hát szeretni ezt a bút okom.

Isten veled! Ily veszteség után

Én jobb vigasszal szolgálnék neked. -

Nem kell ez a rend a fejem körűl!

Midőn az elmém ily zavarba van.

Ó, Istenem! fiam! szép gyermekem!

Arthurom, éltem, kedvem, falatom,

Egész világom, özvegy napjaim

Vigasztalása, búmnak gyógyulása!

El.

Grief fills the room up of my absent child,

Lies in his bed, walks up and down with me,

Puts on his pretty looks, repeats his words,

Remembers me of all his gracious parts,

Stuffs out his vacant garments with his form;

Then have I reason to be fond of grief.

Fare you well: had you such a loss as I,

I could give better comfort than you do.—

I will not keep this form upon my head,

Tearing off her head-dress.

When there is such disorder in my wit.

O Lord! my boy, my Arthur, my fair son!

My life, my joy, my food, my ail the world!

My widow-comfort, and my sorrows' cure!

Exit.

Kárt tesz magában, félek: követem.

El.

I fear some outrage, and I'll follow her.

Exit.

Nincs e világon már nekem gyönyör;

Éltem unalmas, mint álmos fület

Kétszer beszélve zaklató rege:

Keserű gyalázat ízét vette az

Édes világnak, úgyhogy már nekem

Belőle csak bú és szégyen terem.

There's nothing in this world can make me joy:

Life is as tedious as a twice-told tale

Vexing the dull ear of a drowsy man;

And bitter shame hath spoil'd the sweet world's taste,

That it yields nought but shame and bitterness.

Ha nagy betegség fordulóhoz ért,

Éppen ha jobbra, gyógyulásra fordul,

Tetőzik a láz; búcsuzó gonosz

Éppen a válás pontján leggonoszb.

Hát mind veszett e napnak vesztivel?

Before the curing of a strong disease,

Even in the instant of repair and health,

The fit is strongest; evils that take leave

On their departure most of all show evil;

What have you lost by losing of this day?

Öröm, szerencse, hírnév napja mind!

All days of glory, joy, and happiness.

Igen, ha ezt kivívtad volna már.

Nem, nem: midőn a sors szándéka legjobb,

Legmarconábban akkor néz reánk.

Bámúlat az, mi mindent veszte János,

Ki e csatában tisztán nyerni vélt.

Bánod, hogy Arthur foglya lett, ugye?

If you had won it, certainly you had.

No, no; when Fortune means to men most good,

She looks upon them with a threatening eye.

'Tis strange to think how much King John hath lost

In this which he accounts so clearly won.

Are not you griev'd that Arthur is his prisoner?

Oly szív szerént, mint ő örül neki.

As heartily as he is glad he hath him.

Elméd oly ifju, mint véred, királyfi.

Halld hát beszélni jósló szellemem:

Már a lehellet, mellyel ezt kimondom,

Minden porszemnyi, gazszál-bökkenőt

Lefú az angol trónra vezető

Útból előled; jól figyelj tehát.

Elfogta Arthurt, jó; de míg e gyermek

Erében a hő élet játszadoz,

Nincs mód, hogy e bitor nyugton lehelljen

Egy óra-, egy perc-, egy pillantatig.

Mohó kézzel rabolt királyi pálcát

Éppoly mohón kell védni, mint nyeré:

Sikamlós téren aki áll, bizony

Hitvány fogódzó közt sem válogat.

Hogy János állni bírjon, bukni kell

Arthurnak; így lesz, mert csak így lehet.

Your mind is all as youthful as your blood.

Now hear me speak with a prophetic spirit;

For even the breath of what I mean to speak

Shall blow each dust, each straw, each little rub,

Out of the path which shall directly lead

Thy foot to England's throne; and therefore mark.

John hath seiz'd Arthur; and it cannot be

That, whiles warm life plays in that infant's veins,

The misplac'd John should entertain an hour,

One minute, nay, one quiet breath of rest:

A sceptre snatch'd with an unruly hand

Must be boisterously maintain'd as gain'd:

And he that stands upon a slippery place

Makes nice of no vile hold to stay him up:

That John may stand then, Arthur needs must fall:

So be it, for it cannot be but so.

S én mit nyerek, ha Arthur elbukott?

But what shall I gain by young Arthur's fall?

Nőd, Blanka herceg-asszony örökén

Mindazt kivánhatd, mit Arthur kivánt.

You, in the right of Lady Blanch your wife,

May then make all the claim that Arthur did.

S elveszthetem, mint Arthur, életemmel.

And lose it, life and all, as Arthur did.

Mily bamba vagy, s újonc ez ó világban!

János neked sző ármányt; az idő

Pártodra esküdt: mert ki bizodalmát

Hű vérbe mártja, véres, hűtelen

Bizalmat nyer csak. E rossz kezdetű tett

Meghűti összes népének szivét

És megfagyasztja jóindulatok,

Hogy bármi hitvány alkalom vetődjék

Buktára, felkarolják szívesen.

Nem vethet a lég oly természetes gőzt,

Nem járhat úgy idő, nem egy vihar,

Nem egy szokott szél, rendes tűnemény,

Hogy meg ne fosszák a természetes

Okától, hogy csudának, égi jelnek,

Baljóslatú szörnynek, Isten szavának

Ne mondanák, mely nyilván hirdeti

János király fejére a boszút.

How green you are, and fresh in this old world!

John lays you plots; the times conspire with you;

For he that steeps his safety in true blood

Shall find but bloody safety and untrue.

This act, so evilly borne, shall cool the hearts

Of all his people, and freeze up their zeal,

That none so small advantage shall step forth

To check his reign, but they will cherish it;

No natural exhalation in the sky,

No scope of nature, no distemper'd day,

No common wind, no customed event,

But they will pluck away his natural cause

And call them meteors, prodigies, and signs,

Abortives, presages, and tongues of heaven,

Plainly denouncing vengeance upon John.

De hátha nem nyúl Arthur életéhez,

Csak bizton őrzi fogságban magát?

May be he will not touch young Arthur's life,

But hold himself safe in his prisonment.

Ó, jó uram! Csak hallja, hogy közelgetsz,

S ha még az ifju Arthur nem halott,

E hírre meghal: akkor tőle mind

Elpártol a nép szíve, s minden új,

Szokatlan változást csókkal fogad,

S a pártütés, düh gyilkos ösztönét

Kitépi János véres ujja közzül.

Már mintha látnám ezt a zendülést;

S ó! mennyi szolgál még javadra olyan,

Mit föl se hoztam. Faulconbridge, a korcs,

Most Angliában egyházat zsebel

Megsértve minden buzgó érzetet.

Csak tíz-tizenkét harcos francia

Lehetne ottan, mint madárcsaló síp,

Legott követné ángol tízezer;

Vagy, mint maroknyi hó, görgetve mindjárt

Heggyé növekszik. Ó, nemes dauphin,

Jer a királyhoz. Bámulásra méltó,

Mit nem tesz e békétlen hangulat

Most, hogy színig van lelkök sérelemmel;

Menj Angliába; késztem a királyt is.

O, sir, when he shall hear of your approach,

If that young Arthur be not gone already,

Even at that news he dies; and then the hearts

Of all his people shall revolt from him,

And kiss the lips of unacquainted change;

And pick strong matter of revolt and wrath

Out of the bloody fingers' ends of john.

Methinks I see this hurly all on foot:

And, O, what better matter breeds for you

Than I have nam'd!—The bastard Falconbridge

Is now in England, ransacking the church,

Offending charity: if but a dozen French

Were there in arms, they would be as a call

To train ten thousand English to their side:

Or as a little snow, tumbled about

Anon becomes a mountain. O noble Dauphin,

Go with me to the king:—'tis wonderful

What may be wrought out of their discontent,

Now that their souls are topful of offence:

For England go:—I will whet on the king.

Erős okod erős tettet csinál:

Igen-edre nem mond nem-et a király.

Elmennek.

Strong reasons makes strong actions: let us go:

If you say ay, the king will not say no.

Exeunt.

Northampton. Szoba a várkastélyban.

Hubert két porkolábbal jő.

SCENE 1. Northampton. A Room in the Castle.

Enter HUBERT and two Attendants.

Hevítsd izzóra e vasat; te meg

Állj e kárpit mögé; s ha lábam a föld

Keblére toppan, hát rohanj elő,

S kötözd erősen székhez a fiút,

Akit velem lelsz. Jól vigyázz; eredj!

Heat me these irons hot; and look thou stand

Within the arras: when I strike my foot

Upon the bosom of the ground, rush forth

And bind the boy which you shall find with me

Fast to the chair: be heedful: hence, and watch.

Van teljhatalmad erre, gondolom?

I hope your warrant will bear out the deed.

Csúf aggodalmak! Láss hozzá! Ne félj.

Porkolábok el.

Jer, kis öcsém, jer! Egy szóm lesz veled.

Arthur jő.

Uncleanly scruples! Fear not you; look to't.—

Exeunt ATTENDANTS.

Young lad, come forth; I have to say with you.

Enter ARTHUR.

Jó reggelt, Hubert.

Good morrow, Hubert.

Jó reggelt, kis herceg.

Good morrow, little prince.

Oly kicsi herceg, amily csak lehet,

Bár több lehetni oly nagy címe van.

Komor vagy.

As little prince, having so great a tide

To be more prince, as may be.—You are sad.

Volt már vígabb kedvem is.

Indeed I have been merrier.

Ó, boldog Isten! Hisz rajtam kivűl

Bús lenni oka sincsen senkinek;

Pedig fransz földön laktomban, tudom,

Sok úrfi oly komor volt, mint az éj,

Merő hívságból. A kereszt-vizemre!

Csak én fogoly ne volnék - őrzenék

Juhot bár - mily vidor lennék napestig!

Sőt itt is az; csak a nagybácsira

Gyanúm ne volna: mit forral megint.

Fél tőlem, én is tőle. Tehetek

Én róla, hogy Godofréd volt apám?

Nem, úgye? Nem bizony. Adná az Ég:

Volnék fiad! Szeretnél, úgye, Hubert?

Mercy on me!

Methinks no body should be sad but I:

Yet, I remember, when I was in France,

Young gentlemen would be as sad as night,

Only for wantonness. By my christendom,

So I were out of prison, and kept sheep,

I should be as merry as the day is long;

And so I would be here, but that I doubt

My uncle practises more harm to me:

He is afraid of me, and I of him:

Is it my fault that I was Geffrey's son?

No, indeed, is't not; and I would to heaven

I were your son, so you would love me, Hubert.

félre.

Ha szólok, ez ártatlan csevegés

Felkölti bennem holt irgalmamat:

Tehát dologra; végezzünk hamar.

Aside. If I talk to him, with his innocent prate

He will awake my mercy, which lies dead:

Therefore I will be sudden and despatch.

Beteg vagy, Hubert? Oly halvány az arcod.

Ó, vajha volnál egy kissé beteg,

Hogy én virrasszam ágyad reggelig;

Jobban szeretlek, mint engem te, lásd.

Are you sick, Hubert? you look pale to-day:

In sooth, I would you were a little sick,

That I might sit all night and watch with you:

I warrant I love you more than you do me.

félre.

Beszéde mindjárt meghódítja keblem. -

Olvasd, kis Arthur.

Papírt mutat. Félre.

Ejnye, balga nedv!

A szörnyü kínzást ajtón dobja ki!

Sietni kell, mert elhatározásom

Lágy női könnyben mindjárt elpotyog. -

Nem szép az írás? nem olvasható?

Aside. His words do take possession of my bosom.—

Read here, young Arthur.

Showing a paper.

Aside. How now, foolish rheum!

Turning dispiteous torture out of door!

I must be brief, lest resolution drop

Out at mine eyes in tender womanish tears.—

Can you not read it? is it not fair writ?

Ó, szép, nagyon is, ily rút tartalomhoz!

Ki kell taszítnod mind a két szemem

Tüzes vassal, Hubert?

Too fairly, Hubert, for so foul effect.

Must you with hot irons burn out both mine eyes?

Ki kell, fiú.

Young boy, I must.

És megteszed?

And will you?

Meg.

And I will.

Van hozzá szived?

Ha csak fejed fájt, én zsebkeszkenőm

Kötöttem, ládd-e, homlokod köré

(Az volt a legszebb, hercegnő himezte),

Azóta vissza sem kértem soha;

Kezembe tartám éjfelig fejed,

És, mint az óra fürge percei,

Fel-felvidítám a nehéz időt,

Kérdezve tőled: »hol fáj?« és: »mi kell?«

Vagy: »mit csináljak enyhitésedűl?«

Sok pórfi szunnyadt volna csendesen,

Nem vetted volna egy nyájas szavát;

Hanem királyfi volt az ápolód.

Gondolhatod most, e nagy szeretet

Csak színlés, tettetés: gondold, ha tetszik.

Ha Isten úgy akarta, hogy te bánts,

Hát bántanod kell. - Kisütöd szemem?

E két szemet, melyek terád soha

Görbén se néztek s nem fognak soha?

Have you the heart? When your head did but ache,

I knit my handkerchief about your brows,—

The best I had, a princess wrought it me,—

And I did never ask it you again;

And with my hand at midnight held your head;

And, like the watchful minutes to the hour,

Still and anon cheer'd up the heavy time,

Saying 'What lack you?' and 'Where lies your grief?'

Or 'What good love may I perform for you?'

Many a poor man's son would have lien still,

And ne'er have spoke a loving word to you;

But you at your sick service had a prince.

Nay, you may think my love was crafty love,

And call it cunning.—do, an if you will:

If heaven be pleas'd that you must use me ill,

Why, then you must.—Will you put out mine eyes,

These eyes that never did nor never shall

So much as frown on you?

Megesküvém; most vassal pörkölöm ki.

I have sworn to do it!

And with hot irons must I burn them out.

Ah! e csak ily vaskorban lehető.

De hiszen a vas, bár izzó-vörös,

Amíg szememhez ér, felissza könnyem,

S tüzes haragját e szerint maga

Ártatlanságom nedve oltja ki;

Búvában akkor rozsda rágja szét,

Amért tüzes volt, hogy szememnek ártson.

Tudnál keményebb lenni, mint a vert-vas?

Angyal ha jőne s mondaná nekem,

Hogy a szemem Hubert kiszúrja, mégse

Hinném; se másnak, Huberten kivűl.

Ah, none but in this iron age would do it!

The iron of itself, though heat red-hot,

Approaching near these eyes would drink my tears,

And quench his fiery indignation,

Even in the matter of mine innocence;

Nay, after that, consume away in rust,

But for containing fire to harm mine eye.

Are you more stubborn-hard than hammer'd iron?

An if an angel should have come to me

And told me Hubert should put out mine eyes,

I would not have believ'd him,—no tongue but Hubert's.

Gyertek be, hé!

Toppant

Porkolábok jőnek, kötéllel, vassal stb.

Tegyétek a parancsom.

Stamps. Come forth.

Re-enter Attendants, with cords, irons, &c.

Do as I bid you do.

Jaj, jaj! ne bánts, Hubert, ne bánts! szemem

Már e bakók láttára oda van!

O, save me, Hubert, save me! my eyes are out

Even with the fierce looks of these bloody men.

Mondom, kötözd meg; addszi a vasat.

Give me the iron, I say, and bind him here.

Jaj, jaj! mi szükség e bősz durvaságra?

Hisz meg se moccanok, mint egy darab kő.

Hubert, ne köttess meg, az Istenért!

Hallgass ki, Hubert: küldd el ezeket,

Oly csendesen megűlök, mint a bárány,

Egy moccanást, rúgást, szót nem teszek,

A vasra sem tekintek mérgesen,

Csak űzd el e két embert, s megbocsátom,

Akármi kínzást téssz rajtam magad.

Alas, what need you be so boist'rous rough?

I will not struggle, I will stand stone-still.

For heaven sake, Hubert, let me not be bound!

Nay, hear me, Hubert!—drive these men away,

And I will sit as quiet as a lamb;

I will not stir, nor wince, nor speak a word,

Nor look upon the iron angerly:

Thrust but these men away, and I'll forgive you,

Whatever torment you do put me to.

No, várjatok künn; hagyjatok magunkra.

Go, stand within; let me alone with him.

Sokér nem adnám, hogy itt nem leszek.

Porkolábok el.

I am best pleas'd to be from such a deed.

Exeunt Attendants.

Ó, jaj! kiszidtam egy barátomat:

Nézése zordon, de jó szíve van. -

Hídd vissza, hogy részvéte a tiédet

Élessze föl.

Alas, I then have chid away my friend!

He hath a stern look but a gentle heart:—

Let him come back, that his compassion may

Give life to yours.

Fiú, készítsd magad.

Come, boy, prepare yourself.

Hát nincs menekvés?

Is there no remedy?

Nincs; tartsd a szemed.

None, but to lose your eyes.

Ó, Istenem! bár a tiédbe csak

Egy szálka, porszem, hajszál volna most,

Vagy bármi e becses érzéknek árt:

Hogy érzenéd, mi kínos ott az is,

S elszörnyekednél bősz szándékodon.

O heaven!—that there were but a mote in yours,

A grain, a dust, a gnat, a wandering hair,

Any annoyance in that precious sense!

Then, feeling what small things are boisterous there,

Your vile intent must needs seem horrible.

Hát ezt igérted? Hallgass, fogd be szád.

Is this your promise? go to, hold your tongue.

Két száj se volna sok, Hubert, midőn

A két szemet kell védenünk vele.

Ne mondd, fogjam be a szám; ó, ne, Hubert:

Inkább, ha tetszik, vágd ki nyelvemet,

Csak a szemem ne bántsd. Ó, a szemem ne!

Ha másért nem, csak hogy nézhesselek.

Ni! eszközöd kihűlt; bizony ki az!

Lám, ő se bánt már.

Hubert, the utterance of a brace of tongues

Must needs want pleading for a pair of eyes:

Let me not hold my tongue,—let me not, Hubert;

Or, Hubert, if you will, cut out my tongue,

So I may keep mine eyes: O, spare mine eyes,

Though to no use but still to look on you!—

Lo, by my troth, the instrument is cold

And would not harm me.

Könnyű meghevítnem.

I can heat it, boy.

Nem azt ugyan; meghalt búvában a tűz,

Hogy, bár az ember kéjelmére van

Teremtve, ily méltatlan, szörnyü célra

Fordíttatik. - No, íme, nézd magad,

Nincs már e szénben semmi ártalom;

Az Ég fuvalma, ím, elfújta lelkét,

Szórván fejére bűnbánó hamut.

No, in good sooth; the fire is dead with grief,

Being create for comfort, to be us'd

In undeserv'd extremes: see else yourself;

There is no malice in this burning coal;

The breath of heaven hath blown his spirit out,

And strew'd repentant ashes on his head.

Csak rálehellek, és föléled újra.

But with my breath I can revive it, boy.

Akkor csak elpirítod újra, Hubert:

Szégyen miatt fog égni tetteden;

Sőt tán szemedbe szikrát is lövell,

És mint az eb, ha harcra mérgelik,

Hozzákap őtet csipkedő urához.

Lám, minden eszköz, mellyel ártanál,

Megvonja tisztét; csak benned hiányzik

Az irgalom, mely tűzbe, vasba megvan,

Tudjuk pedig, mily irgalmatlanok:

An if you do, you will but make it blush,

And glow with shame of your proceedings, Hubert.

Nay, it, perchance will sparkle in your eyes;

And, like a dog that is compell'd to fight,

Snatch at his master that doth tarre him on.

All things that you should use to do me wrong,

Deny their office: only you do lack

That mercy which fierce fire and iron extends,

Creatures of note for mercy-lacking uses.

Jó, láss, hogy élj: én nem bántom szemed

Bátyád egész kincstáraért se; bár

Megesküvém, fiú, és eltökéltem,

Hogy e tulajdon vassal kisütöm.

Well, see to live; I will not touch thine eye

For all the treasure that thine uncle owes:

Yet I am sworn, and I did purpose, boy,

With this same very iron to burn them out.

Ó, most megint Hubert vagy; ekkorig

Álcát viseltél.

O, now you look like Hubert! all this while

You were disguised.

Csitt! Isten veled.

Bátyád ne tudja, csak holt híredet.

E kém kutyákat álhírrel tömöm meg.

Aludj te bátran, kedves kis fiú:

Nincs a világnak kincse, amiért

Illetne Hubert.

Peace; no more. Adieu!

Your uncle must not know but you are dead;

I'll fill these dogged spies with false reports:

And, pretty child, sleep doubtless and secure

That Hubert, for the wealth of all the world,

Will not offend thee.

Ó, Ég! köszönöm.

O heaven! I thank you, Hubert.

Hallgass! ne többet. Jer titkon velem;

Kockára dobtam érted a fejem.

Elmennek.

Silence; no more: go closely in with me:

Much danger do I undergo for thee.

Exeunt.

Ugyanott. Trónterem a palotában. János király, koronásan.

Pembroke, Salisbury és más urak jőnek. A király trónra lép.

SCENE 2.The same. A Room of State in the Palace. Enter KING JOHN, crowned, PEMBROKE, SALISBURY, and other LORDS. The KING takes his State.

Megkoronázva újra, újra itt

Ülünk, s remélem, jó szemmel tekintve.

Here once again we sit, once again crown'd,

And look'd upon, I hope, with cheerful eyes.

Ez »újra«, felség, úgy tetszett; különben

Ez »újra« most egyszer fölösleges.

Felséged immár koronázva volt,

Megfosztva sem lőn e királyi dísztől;

Néped szivében nem forrt lázadás;

Országod új vágy nem zavarta fel

Várt változások, jobb kormány után.

This once again, but that your highness pleas'd,

Was once superfluous: you were crown'd before,

And that high royalty was ne'er pluck'd off;

The faiths of men ne'er stained with revolt;

Fresh expectation troubled not the land

With any long'd-for change or better state.

És így e pompát kétszer venni föl,

Dús címre új cikornyát hímzeni,

Futtatni színaranyt, kifestegetni

A liljomot, pancsolni violát

Illatszerekkel, a jeget gyalulni,

Pótolni a szivárvány színeit,

Vagy mécs-világgal gyámolítni fényét

Az ég dicső szemének: ez pazar

S nevetni méltó ráadás vala.

Therefore, to be possess'd with double pomp,

To guard a title that was rich before,

To gild refined gold, to paint the lily,

To throw a perfume on the violet,

To smooth the ice, or add another hue

Unto the rainbow, or with taper-light

To seek the beauteous eye of heaven to garnish,

Is wasteful and ridiculous excess.

Ne vón királyi tetszésed müve,

E tett hasonló ismételt regéhez:

Előlkezdése fülháborgató,

Kivált, ha rosszkor zaklatnak vele.

But that your royal pleasure must be done,

This act is as an ancient tale new told;

And, in the last repeating troublesome,

Being urged at a time unseasonable.

Ezáltal ódon, ismert képe a

Jó agg szokásnak eltorzul nagyon

És mint vitorlát egy szélfordulás,

Az elme-járást úgy téríti el,

Megbokrosítja a józan tanácsot,

Beteggé teszi az ép véleményt,

Gyanússá a valót, amért ilyen

Ujdon szabásu köntöst ölte fel.

In this, the antique and well-noted face

Of plain old form is much disfigured;

And, like a shifted wind unto a sail,

It makes the course of thoughts to fetch about;

Startles and frights consideration;

Makes sound opinion sick, and truth suspected,

For putting on so new a fashion'd robe.

Kézműves is, hajónál jobbra tör,

Becsvágyban elvész a tanult ügyesség;

S gyakorta mentség a hibát nagyobbá

Növeszti, mint volt a mentség előtt:

Így, folt takarván kicsi repedést,

Jobban gyanúba ejti a likat,

Mint maga a lik, a foldás előtt.

When workmen strive to do better than well,

They do confound their skill in covetousness;

And oftentimes excusing of a fault

Doth make the fault the worse by the excuse,—

As patches set upon a little breach

Discredit more in hiding of the fault

Than did the fault before it was so patch'd.

Váltig tanácslók mi az ünnepély

Előtt is ezt már; de méltóztatott

Felséged föl se venni: jó, legyen;

Hisz akarásunk, részben mint egészben,

Ott áll meg, amit felséged akar.

To this effect, before you were new-crown'd,

We breath'd our counsel: but it pleas'd your highness

To overbear it; and we are all well pleas'd,

Since all and every part of what we would

Doth make a stand at what your highness will.

Némely okát már közlém második

Koronázásomnak, s azt hiszem, erősek;

Többet, erősbet is fogok, mihelyt

Félelmem enyhül; addig, kérjetek:

Mit kell javítni, ami nem megyen jól,

És látni fogjátok, mily készakarva

Meghallgatom s adom kérelmetek.

Some reasons of this double coronation

I have possess'd you with, and think them strong;

And more, more strong, when lesser is my fear,

I shall indue you with: meantime but ask

What you would have reform'd that is not well,

And well shall you perceive how willingly

I will both hear and grant you your requests.

Én hát, ezeknek szája is levén

És hangadója szívök vágyinak,

Magam nevében s az övékben is,

De legkivált ten-biztosságodért,

Mely fő törekvés mind nekem s nekik,

Szívből könyörgök, hogy bocsásd el Arthurt,

Kinek fogsága e veszélyhozó

Okoskodásra készti a tömeg

Elégedetlen, morgó ajakát:

Ha mit nyugodtan bírsz, joggal birod:

Mért akkor e félsz, mely (mondják) csupán

A rossz nyomán jár, hogy kalitba csukd

Ifjú öcsédet, elfojtsd napjait

Barbár tudatlanságba, s fiatal

Korától megvond a nemes gyakorlat

Oly dús előnyét? - Hogy hát ez ürűgy se

Maradjon trónod ellenséginek:

Parancsold, kérjük, hogy mellette kérjünk;

Magunk javára ezt csak annyiban

Tesszük, mivel szabadságán saját

Üdvöd alapszik, s ezen a miénk.

Then I,—as one that am the tongue of these,

To sound the purposes of all their hearts,—

Both for myself and them,—but, chief of all,

Your safety, for the which myself and them

Bend their best studies,—heartily request

The enfranchisement of Arthur, whose restraint

Doth move the murmuring lips of discontent

To break into this dangerous argument,—

If what in rest you have in right you hold,

Why then your fears,—which, as they say, attend

The steps of wrong,—should move you to mew up

Your tender kinsman, and to choke his days

With barbarous ignorance, and deny his youth

The rich advantage of good exercise?

That the time's enemies may not have this

To grace occasions, let it be our suit

That you have bid us ask his liberty;

Which for our goods we do no further ask

Than whereupon our weal, on you depending,

Counts it your weal he have his liberty.

Legyen tehát; megbízlak kiskora

Vezérletével.

Hubert jő.

Nos, Hubert, mi újság?

Hubert súg a királynak.

Let it be so: I do commit his youth

To your direction.

Enter HUBERT.

Hubert, what news with you?

Ez a vértettre választott egyén,

Parancsát egy barátom látta is.

Rút bűne képe a szemében űl,

A pisla nézés háborgó kebel

Tanúja: megtörtént, félek s hiszem,

Mitől remegtünk, hogy rábízatott.

This is the man should do the bloody deed;

He show'd his warrant to a friend of mine:

The image of a wicked heinous fault

Lives in his eye; that close aspect of his

Doth show the mood of a much-troubled breast;

And I do fearfully believe 'tis done

What we so fear'd he had a charge to do.

S ni, a királynak hogy jő-megy szine

Merénye s a bel-furdalás között,

Mint szemben álló két sereg között

A nyargalócok. Szenvedélye megkölt:

Ki kell fakadnia.

The colour of the king doth come and go

Between his purpose and his conscience,

Like heralds 'twixt two dreadful battles set.

His passion is so ripe it needs must break.

S ha fölfakad,

Rút evje e fiú halála lesz.

And when it breaks, I fear will issue thence

The foul corruption of a sweet child's death.

Mi vissza nem tarthatjuk a halál

Erőszakos kezét. - Kérelmetek

Megadni bennem él az akarat;

De tárgya elhúnyt, nincs többé, urak:

Azt mondja, Arthur virradóra meghalt.

We cannot hold mortality's strong hand:—

Good lords, although my will to give is living,

The suit which you demand is gone and dead:

He tells us Arthur is deceas'd to-night.

Féltünk bizony, halálos a baja.

Indeed, we fear'd his sickness was past cure.

Hallók biz azt, halálán van szegény,

Bár azt sem érté maga, hogy beteg.

Ezért felelni kell, vagy itt vagy ott!

Indeed, we heard how near his death he was,

Before the child himself felt he was sick:

This must be answer'd either here or hence.

Mit hánytok énrám ily komor szemet?

Avagy enyém a végzet ollaja?

A szívverésnek én parancsolok?

Why do you bend such solemn brows on me?

Think you I bear the shears of destiny?

Have I commandment on the pulse of life?

Ez szembeötlő gaz játék, s gyalázat,

Hogy ezt a nagyság oly durván üzi.

Szerencsét hozzá; most élj boldogul.

It is apparent foul-play; and 'tis shame

That greatness should so grossly offer it:

So thrive it in your game! and so, farewell.

Megállj, Lord Salisbury; én is megyek:

Keressük fel szegény fiú örökjét,

Kicsíny országát, az erőszakos sírt.

A vér, kié hosszába, széltibe

E nagy sziget, négy lábbal éri be.

Gonosz világ! Ezt nincsen tűrni mód:

Ez még kitör, s elébb tán, mint utóbb.

Urak el.

Stay yet, Lord Salisbury, I'll go with thee

And find th' inheritance of this poor child,

His little kingdom of a forced grave.

That blood which ow'd the breadth of all this isle

Three foot of it doth hold:—bad world the while!

This must not be thus borne: this will break out

To all our sorrows, and ere long, I doubt.

Exeunt LORDS.

Égnek bosszútól. Bánom tettemet:

Vérben vetett alap nem biztosít;

Mások halála életet nem ad.

Egy híradó jön.

Ijedség űl szemedben. Hol az a vér,

Melyet lakozni láttam arcodon?

Ily rút idő nem tisztul vész nekűl:

Ontsd. - Hogy megyen Frankhonban a világ?

They burn in indignation. I repent:

There is no sure foundation set on blood;

No certain life achiev'd by others' death.—

Enter a MESSENGER.

A fearful eye thou hast: where is that blood

That I have seen inhabit in those cheeks?

So foul a sky clears not without a storm:

Pour down thy weather:—how goes all in France?

Frankhonból Ángliába. - Íly erőt

Kültámadásra nem szedett soha

Egy tartományból senki, mint a fransz.

El is tanúlta gyors átköltödet:

Mert míg füledhez jutna készülése,

Már itt van a hír, hogy megérkezett.

From France to England.—Never such a power

For any foreign preparation

Was levied in the body of a land.

The copy of your speed is learn'd by them;

For when you should be told they do prepare,

The tidings comes that they are all arriv'd.

Ha! Részegen feküdtek és aludtak

Tudósitóink? Mit csinál anyám,

Hogy íly hadat gyüjt a franszok királya

S ő meg se hallja?

O, where hath our intelligence been drunk?

Where hath it slept? Where is my mother's care,

That such an army could be drawn in France,

And she not hear of it?

Porral van füle

Betömve; ápril elsején kimúlt

Nemes királynénk; és úgy hallani,

Constantia asszony is tegnapelőtt

Őrjöngve meghalt; ezt csak szóbeszédből

Hallám; való-e vagy se? nem tudom.

My liege, her ear

Is stopp'd with dust; the first of April died

Your noble mother; and as I hear, my lord,

The Lady Constance in a frenzy died

Three days before; but this from rumour's tongue

I idly heard,—if true or false I know not.

Késleld futásod, szörnyü kénytelenség!

Kössünk frigyet, míg bőszült nagyjaim

Lecsöndesítem. - Meghalt az anyám!

Hogyan felfordult hát fransz birtokom!

Ki a vezére a fransz haderőnek,

Mely, mint igaznak mondod, partra szállt?

Withhold thy speed, dreadful occasion!

O, make a league with me, till I have pleas'd

My discontented peers!—What! mother dead!

How wildly, then, walks my estate in France!—

Under whose conduct came those powers of France

That thou for truth giv'st out are landed here?

Maga a dauphin.

Under the Dauphin.

Elkábitod fejem

Rossz híreiddel. -

Richárd jő, Pomfreti Péterrel.

No, mit mondanak

Gazdálkodásodhoz? Csak sose tömd

Rossz hírrel a fejem, már tele van.

Thou hast made me giddy

With these in tidings.

Enter the BASTARD and PETER OF POMFRET.

Now! What says the world

To your proceedings? do not seek to stuff

My head with more ill news, for it is full.

Ha félsz a legrosszabbat hallani,

Essék fejedre hát hallatlanul.

But if you be afear'd to hear the worst,

Then let the worst, unheard, fall on your head.

Öcsém, megengedj: elnyomott az ár,

De újra fönt lélegzem, a habon.

Most már kihallgatásra kész vagyok

Akármi nyelvnek, szólna bármiről.

Bear with me, cousin, for I was amaz'd

Under the tide: but now I breathe again

Aloft the flood; and can give audience

To any tongue, speak it of what it will.

Hogy boldogultam a papok között,

Arról beszéljen gyűjtött összegem.

De átkelőben országszerte a

Népnél csodás képzelmeket találtam,

Sok mendemondát, hiú álmokat;

Nem tudja bár, mitől, de fél nagyon.

Itt hozok egy jóst, Pomfretben fogám,

Sarkában száz meg száz ember tolult;

Nyers hangu, durva rímekben nekik

Azt gajdolá, hogy délben Áldozókor

Felséged a koronát leteszi.

How I have sped among the clergymen,

The sums I have collected shall express.

But as I travell'd hither through the land,

I find the people strangely fantasied;

Possess'd with rumours, full of idle dreams.

Not knowing what they fear, but full of fear;

And here's a prophet that I brought with me

From forth the streets of Pomfret, whom I found

With many hundreds treading on his heels;

To whom he sung, in rude harsh-sounding rhymes,

That, ere the next Ascension-day at noon,

Your highness should deliver up your crown.

Hitvány ábrándozó, mér tetted azt?

Thou idle dreamer, wherefore didst thou so?

Előre látom, hogy beteljesűl.

Foreknowing that the truth will fall out so.

Hubert, vitesd el, börtönözd be jól;

S az nap delén, mikorra koronám

Letételét jósolja, függni fog.

Add jó kezekbe, s fordulj vissza, mert

Szükségem van reád. -

Hubert és Péter el.

Ó, kedves öcs!

Hallád, mi hír van? mely had érkezett?

Hubert, away with him; imprison him;

And on that day at noon, whereon he says

I shall yield up my crown, let him be hang'd.

Deliver him to safety; and return,

For I must use thee.

Exit HUBERT with PETER.

O my gentle cousin,

Hear'st thou the news abroad, who are arriv'd?

A fransz, uram; minden száj hirdeti:

De meg Bigot s Salisbury lordokat

Találtam éppen lángvörös szemekkel:

Többed magukkal Arthur tetemét

Keresni mentek; úgy mondják, az éjjel

Kivánatodra meggyilkoltatott.

The French, my lord; men's mouths are full of it;

Besides, I met Lord Bigot and Lord Salisbury,—

With eyes as red as new-enkindled fire,

And others more, going to seek the grave

Of Arthur, whom they say is kill'd to-night

On your suggestion.

Nemes rokon, menj, elegyűlj közéjök.

Módját találtam, hogy megnyerjem újra:

Hívd vissza őket.

Gentle kinsman, go

And thrust thyself into their companies:

I have a way to will their loves again:

Bring them before me.

Majd fölkeresem.

I will seek them out.

De most, azonnal; egy, kettő: siess!

Ó! Csak ne lenne jobbágy-ellenem,

Midőn kül-ellen büszke támadása

Rémíti szörnyü fénnyel városim!

Légy Mercurom; köss szárnyat a bokádra,

És vissza ismét szállj, mint gondolat.

Nay, but make haste; the better foot before.

O, let me have no subject enemies

When adverse foreigners affright my towns

With dreadful pomp of stout invasion!

Be Mercury, set feathers to thy heels,

And fly like thought from them to me again.

Időnk lelke tanítson gyorsaságra.

The spirit of the time shall teach me speed.

Lelkes, lovaghoz illő szó vala.

Richárd el.

Eredj utána, mert tán kelleni

Fog a lordok közt s köztem híradó:

Te légy az.

Spoke like a sprightful noble gentleman!

Exit BASTARD.

Go after him; for he perhaps shall need

Some messenger betwixt me and the peers;

And be thou he.

Tiszta szívből, fejdelem.

El.

With all my heart, my liege.

Exit.

Anyám meghalt!

Hubert visszajő.

My mother dead!

Re-enter HUBERT.

Felség, az a hír, öt hold volt az éjjel:

Négy helyben álló, míg az ötödik

Csodás keringést tőn a négy körűl.

My lord, they say five moons were seen to-night;

Four fixed, and the fifth did whirl about

The other four in wondrous motion.

Öt hold?

Five moons!

Vén emberek s banyák az utcán

Ebből veszélyes módra jóslanak.

Arthur halála közhír ajkukon,

S őt emlegetve, csóválják fejök.

Egymás fülébe súgnak; a beszélő

Megrántja csuklón a rá hallgatót,

Míg ez riadt mozdúlatot csinál,

Homlokredőzve int, s forog szeme.

Láttam kovácsot, így állt pőrölyével,

Miközben a vas üllőjén kihűlt,

Tátott ajakkal nyelni egy szabó,

Ujságait, ki hirtelen fonákul

Rántott papuccsal, a kezében olló

S mérték, beszélt tengernyi francia

Seregrül, amely Kentben talpon áll.

Egy másik vézna, mosdatlan müvész

Arthur halálát kezdve, vág szavába.

Old men and beldams in the streets

Do prophesy upon it dangerously:

Young Arthur's death is common in their mouths:

And when they talk of him, they shake their heads,

And whisper one another in the ear;

And he that speaks doth gripe the hearer's wrist;

Whilst he that hears makes fearful action

With wrinkled brows, with nods, with rolling eyes.

I saw a smith stand with his hammer, thus,

The whilst his iron did on the anvil cool,

With open mouth swallowing a tailor's news;

Who, with his shears and measure in his hand,

Standing on slippers,—which his nimble haste

Had falsely thrust upon contrary feet,—

Told of a many thousand warlike French

That were embattailed and rank'd in Kent.

Another lean unwash'd artificer

Cuts off his tale, and talks of Arthur's death.

S te mért akarsz így elrémíteni?

Mit hányod ennyit az Arthur halálát?

Te gyilkolád meg; nékem volt okom

Holtát kivánni, nem neked, megölni.

Why seek'st thou to possess me with these fears?

Why urgest thou so oft young Arthur's death?

Thy hand hath murder'd him: I had a mighty cause

To wish him dead, but thou hadst none to kill him.

Nem volt, uram? hát nem te sürgetél?

No had, my lord! why, did you not provoke me?

Fejdelmek átka szolga környezet,

Mely kész parancsul fogad egy szeszélyt

S az élet véres hajlokába tör;

Mely a hatalmas egy szemvillanását

Törvénynek érti, s tudja, mit jelent

Egy ránc e szörnyü felség homlokán,

Holott szeszély tán, inkább, mint parancs.

It is the curse of kings to be attended

By slaves that take their humours for a warrant

To break within the bloody house of life;

And, on the winking of authority,

To understand a law; to know the meaning

Of dangerous majesty, when perchance it frowns

More upon humour than advis'd respect.

Tettemre itt van írásod, pecséted.

Here is your hand and seal for what I did.

Ó, majd ha menny s föld közt végszámadásra

Megyünk, ez írás, e pecsét leend.

A kárhozatra ellenünk tanú.

Hányszor nem indit a rossz eszközök

Látása rosszra! - Ha te nem vagy ott,

Természet által immár bélyeges,

Kivált, kijegyzett cinkos a gonoszra:

Eszembe se jut e gyilkos merény.

De észrevévén szörnyü arcodat,

Késznek találva, képesnek, mohónak

Véres gonoszra, főbejáró tettre:

Halkan elejtém, hogy haljon meg Arthur;

S te, csakhogy egy király kedvébe juss,

Nem vétkeléd, megölni egy királyfit.

O, when the last account 'twixt heaven and earth

Is to be made, then shall this hand and seal

Witness against us to damnation!

How oft the sight of means to do ill deeds

Make deeds ill done! Hadst not thou been by,

A fellow by the hand of nature mark'd,

Quoted and sign'd to do a deed of shame,

This murder had not come into my mind:

But, taking note of thy abhorr'd aspect,

Finding thee fit for bloody villainy,

Apt, liable to be employ'd in danger,

I faintly broke with thee of Arthur's death;

And thou, to be endeared to a king,

Made it no conscience to destroy a prince.

Uram -

My lord,—

Ha csak fejet rázsz, elhallgatsz, midőn

Homályosan kimondám célomat,

Vagy kétkedőleg vetsz reám szemet,

Úgy, mintha nyíltabb szóra kérdenél:

Mélyen pirúlva megnémúlok és

Abbanhagynom, mivel félelmeid

Félelmeim fölgerjesztik vala.

De te megértéd puszta jelemet,

S viszont jel által ösztönzéd bünöm;

Igen, megállás nélkül ráleve

Bősz lelked, ádáz jobbod elkövetni

A tettet, amelyet kimondani

Mindkettőnk nyelve aljasnak talált.

Ki, színem elől! többé ne lássalak!

Fő-rendem elhagy; országommal, éppen

Kapumnál, idegen tábor dacol:

Mi több, e testi országban, eme

Vér- és lehellet-lakta tartomány

Határi közt is belharc, pártütés

Foly, lelkem és öcsém halála közt.

Hadst thou but shook thy head or made pause,

When I spake darkly what I purpos'd,

Or turn'd an eye of doubt upon my face,

As bid me tell my tale in express words,

Deep shame had struck me dumb, made me break off,

And those thy fears might have wrought fears in me:

But thou didst understand me by my signs,

And didst in signs again parley with sin;

Yea, without stop, didst let thy heart consent,

And consequently thy rude hand to act

The deed which both our tongues held vile to name.—

Out of my sight, and never see me more!

My nobles leave me; and my state is brav'd,

Even at my gates, with ranks of foreign powers;

Nay, in the body of the fleshly land,

This kingdom, this confine of blood and breath,

Hostility and civil tumult reigns

Between my conscience and my cousin's death.

Más ellenidre fegyverkezz: magad

S lelked között, ím, békét szerzek én.

Nem halt meg Arthur: e kéz, e tulajdon

Kezem, még szűz, ártatlan ekkorig,

Nem festi vérnek bíbor mocska ezt,

És e kebelbe még nem szállt soha

Bősz gerjedelmü gyilkos gondolat.

Fölséged a természetet gyalázá

Képemben, amely kívül durva bár,

Szebb lelket burkol, hogysem egy gyerek

Hóhéra lenne ily ártatlanul.

Arm you against your other enemies,

I'll make a peace between your soul and you.

Young Arthur is alive: this hand of mine

Is yet a maiden and an innocent hand,

Not painted with the crimson spots of blood.

Within this bosom never enter'd yet

The dreadful motion of a murderous thought;

And you have slander'd nature in my form,—

Which, howsoever rude exteriorly,

Is yet the cover of a fairer mind

Than to be butcher of an innocent child.

Él Arthur? Ó, siess hát lordjaimhoz,

Öntsd lángoló dühökre hitedet,

Hajtsd vissza őket a hűségre hozzám.

Mit szenvedélyem arcodról beszélt,

Bocsásd meg: a düh vak volt bennem, és

A vérbe fordult szem rút képzete

Csúfabbnak tüntetett fel, mint valál.

Ó! ne felelj; csak hívd magánszobámba

A lordokat; menj, hogy hamar jöhess.

Lomhán sürgetlek: te jobban siess.

El.

Doth Arthur live? O, haste thee to the peers,

Throw this report on their incensed rage,

And make them tame to their obedience!

Forgive the comment that my passion made

Upon thy feature; for my rage was blind,

And foul imaginary eyes of blood

Presented thee more hideous than thou art.

O, answer not; but to my closet bring

The angry lords with all expedient haste:

I conjure thee but slowly; run more fast.

Exeunt.

Ugyanott. A várkastély előtt.

Arthur, a falon.

SCENE 3. The same. Before the castle.

Enter ARTHUR, on the Walls.

A fal magas; de már én csak leugrom. -

Jó föld, kegyelmezz, meg ne üss nagyon! -

Vagy ismer itt vagy senki; ha igen:

Ez a hajóinas-mez eltakar.

Félek, de már csak ráadom fejem.

Ha lent vagyok, s lábam ki nem törött,

Ezer kibúvóm lesz tovább inalni.

S mindegy, szökőben, vagy itt fogva halni.

Leugrik.

Ó! e kövekbe bátyám szíve van. -

Lelkem fogadd, Ég! testem Angolhon!

Meghal

Pembroke, Salisbury és Bigot jőnek.

The wall is high, and yet will I leap down:—

Good ground, be pitiful and hurt me not!—

There's few or none do know me: if they did,

This ship-boy's semblance hath disguis'd me quite.

I am afraid; and yet I'll venture it.

If I get down, and do not break my limbs,

I'll find a thousand shifts to get away:

As good to die and go, as die and stay.

Leaps down.

O me! my uncle's spirit is in these stones:—

Heaven take my soul, and England keep my bones!

Dies.

Enter PEMBROKE, SALISBURY, and BIGOT.

Hozzá megyek Szent-Edmunds-Burybe,

Más menhelyünk nincs, s kapni kell, urak,

A zord idők e szép ajánlatán.

Lords, I will meet him at Saint Edmunds-Bury;

It is our safety, and we must embrace

This gentle offer of the perilous time.

Ki hozta a bíbornok levelét?

Who brought that letter from the cardinal?

Melun gróf, egy főrangu francia;

Titkos beszéde a dauphin baráti

Érzelmiről még több, mint e levél.

The Count Melun, a noble lord of France,

Whose private with me of the Dauphin's love

Is much more general than these lines import.

Menjünk elébe holnap reggelig.

To-morrow morning let us meet him then.

Azaz, hogy akkor indulunk; hiszen

Két hosszu nap kell, úgy érünk oda.

Richárd jő.

Or rather then set forward; for 'twill be

Two long days' journey, lords, or e'er we meet.

Enter the BASTARD.

Még egyszer jó napot, mogorva lordok,

Kéret magához tüstént a király.

Once more to-day well met, distemper'd lords!

The king by me requests your presence straight.

Minket lerázott a király magáról.

Mocskos palástját szűz becsűletünk

Nem bélli többé, s nem járunk tovább

A vérnyomon, mit minden lépte hágy.

Menj vissza, mondd: elszántuk életünket.

The King hath dispossess'd himself of us.

We will not line his thin bestained cloak

With our pure honours, nor attend the foot

That leaves the print of blood where'er it walks.

Return and tell him so: we know the worst.

Bármit koholtok, szép szó többre megy.

Whate'er you think, good words, I think, were best.

Sérvünk eszel most, nem illemszabály.

Our griefs, and not our manners, reason now.

De sérvetekben nincs sok ész; tehát

Ész volna, hogy tudnátok illemet.

But there is little reason in your grief;

Therefore 'twere reason you had manners now.

Öcsém, öcsém! a bosszuságnak is

Megvan saját joga.

Sir, sir, impatience hath his privilege.

Meg ám, való:

Urába tesz kárt, másba senkibe.

'Tis true,—to hurt his master, no man else.

Ez itt a börtön.

Meglátva Arthurt.

De ki fekszik itt?

This is the prison:—what is he lies here?

Seeing Arthur.

Halál, királyi szépségtől kevély!

Ó, hát a földnek nincs egy odva e

Bűnt eltakarni!

O death, made proud with pure and princely beauty!

The earth had not a hole to hide this deed.

A gyilkos, talán

Szörnyedve tettén, ím, itthagyja, hogy

Bosszút kiáltson.

Murder, as hating what himself hath done,

Doth lay it open to urge on revenge.

Vagy midőn a sírba

Kárhoztatá is e szép alakot,

Sajnálta sírba e királyi gyöngyöt.

Or, when he doom'd this beauty to a grave,

Found it too precious-princely for a grave.

No, hát te, Richárd, mit szólsz? Láttad-e

Mását? vagy olvastad, hallottad-e?

Képzelted-e, vagy most képzelheted

Hogy látva, látod? bírna képzeted,

E tárgy nekűl, ilyet teremteni?

Ez a fő csúcsa, leghegye, taréja,

Legisleg-teteje a címeres

Vérgyilkolásnak; a legvéresebb

Gyalázat, legvadabb és leggazabb

Embertelen csíny, mellyel hályogos

Szemű harag, vagy a meredtszemű düh

Szánó könnyet facsart ki valaha.

Sir Richard, what think you? Have you beheld,

Or have you read or heard, or could you think?

Or do you almost think, although you see,

That you do see? could thought, without this object,

Form such another? This is the very top,

The height, the crest, or crest unto the crest,

Of murder's arms: this is the bloodiest shame,

The wildest savagery, the vilest stroke,

That ever wall-ey'd wrath or staring rage

Presented to the tears of soft remorse.

Meg van bocsátva minden eddigi

Ölés ezáltal: mert ez oly egyetlen,

Páratlan ádáz, hogy megszenteli

Évszázadok még nem fogant bünét;

Halálos vérontás, ez iszonyú

Látványhoz mérve, puszta tréfa lesz.

All murders past do stand excus'd in this;

And this, so sole and so unmatchable,

Shall give a holiness, a purity,

To the yet unbegotten sin of times;

And prove a deadly bloodshed but a jest,

Exampled by this heinous spectacle.

Átokra méltó, véres munka ez;

Istentelen kéz sujtoló müve,

Ha általában emberkéz müve.

It is a damned and a bloody work;

The graceless action of a heavy hand,—

If that it be the work of any hand.

Ha általában emberkéz müve? -

Sejtettük azt mi, hogy mi készül itt:

Hubert kezének aljas műve ez;

A csel, az ármány, a király esze.

Megtiltom e szív hűségét iránta,

Térdelve drága élted romjain,

És e lehelni szűnt fenség fölött

Szent fogadás tömjénét lehelem:

Ha földi kéjet meg nem ízlelek,

Gyönyör ragálya nem kap el soha,

Se kényelem-vágy, tétlen lustaság,

Míg e kezet dicsővé nem teszem

A bosszuállás tisztessége által.

If that it be the work of any hand?—

We had a kind of light what would ensue.

It is the shameful work of Hubert's hand;

The practice and the purpose of the king:—

From whose obedience I forbid my soul,

Kneeling before this ruin of sweet life,

And breathing to his breathless excellence

The incense of a vow, a holy vow,

Never to taste the pleasures of the world,

Never to be infected with delight,

Nor conversant with ease and idleness,

Till I have set a glory to this hand,

By giving it the worship of revenge.

Szavadra lelkünk híven esküszik.

Hubert jő.

Our souls religiously confirm thy words.

Enter HUBERT.

Uraim; kereslek, nagy-lélekszakadva.

Él Arthur: a király küld értetek.

Lords, I am hot with haste in seeking you:

Arthur doth live; the king hath sent for you.

Ó! vakmerő; hogy nem pirul halálra! -

Coki, gazember! elkotródj hamar.

O, he is bold, and blushes not at death:—

Avaunt, thou hateful villain, get thee gone!

Én nem vagyok gazember.

I am no villain.

kardot ránt.

Megraboljam

A törvény fáját?

Must I rob the law?

Drawing his sword.

Fegyvered ragyog:

Uram, dugd vissza.

Your sword is bright, sir; put it up again.

Nem, míg hüvelyűl

E gaz gyilkos bőrébe nem dugom.

Not till I sheathe it in a murderer's skin.

Vissza, Lord Salisbury! vissza, ha mondom:

Kardom csakoly éles, mint a tied.

Isten bizony! kár magad így feledni,

S kihívni vészes önvédelmemet,

Nehogy felejtsem rangod, érdemid,

Nagyságod, és csupán dühöd tekintsem.

Stand back, Lord Salisbury,—stand back, I say;

By heaven, I think my sword's as sharp as yours:

I would not have you, lord, forget yourself,

Nor tempt the danger of my true defence;

Lest I, by marking of your rage, forget

Your worth, your greatness, and nobility.

Odább, szemétdomb! Még dacolni mersz

Egy főnemessel?

Out, dunghill! dar'st thou brave a nobleman?

Én nem, a világért;

De védni ártatlanságom merem

Egy császár ellen is.

Not for my life: but yet I dare defend

My innocent life against an emperor.

Gyilkos vagy.

Thou art a murderer.

Azzá

Ne tégy! Még nem vagyok. Ki hamisat szól,

Nem mond valót, s ki azt nem mond, hazug.

Do not prove me so;

Yet I am none: whose tongue soe'er speaks false,

Not truly speaks; who speaks not truly, lies.

Aprítsuk össze.

Cut him to pieces.

Békesség, ha mondom.

Keep the peace, I say.

Odább, Faulconbridge, vagy megkeserűlöd.

Stand by, or I shall gall you, Falconbridge.

Meg ám az ördög, Salisbury. Ha rám

Csak rút szemet vetsz, egyet lépsz felém,

Vagy egy gyalázó szót ejtesz dühödben,

Tüstént leváglak. Dugd be kardodat,

Mert összeverlek úgy, nyársoddal együtt,

Hogy azt tudod, ördög ver, a pokolból.

Thou wert better gall the devil, Salisbury:

If thou but frown on me, or stir thy foot,

Or teach thy hasty spleen to do me shame,

I'll strike thee dead. Put up thy sword betime:

Or I'll so maul you and your toasting-iron

That you shall think the devil is come from hell.

Mit akarsz te, híres Faulconbridge lovag?

Pártolni ezt a gyilkost, e gazembert?

What wilt thou do, renowned Falconbridge?

Second a villain and a murderer?

Lord Bigot, én az egyik sem vagyok.

Lord Bigot, I am none.

Ki ölte hát meg e kis herceget?

Who kill'd this prince?

Én élve hagytam, egy órája sincs;

Tiszteltem őt, szerettem őt; s halálig

Fogom siratni kedves életét.

'Tis not an hour since I left him well:

I honour'd him, I lov'd him, and will weep

My date of life out for his sweet life's loss.

Hitelt ne adjon senki álkönyének!

Gazság sosincs ily folyadék nekűl;

S ez, régen űzve, úgy mutatja fel,

Mint szánalomnak ártatlan vizét,

El hát velem, ki vágópad mocsok-

Szagú körétől borzad lelkileg,

Mert engem itt bűn bűze fojtogat.

Trust not those cunning waters of his eyes,

For villainy is not without such rheum;

And he, long traded in it, makes it seem

Like rivers of remorse and innocency.

Away with me, all you whose souls abhor

Th' uncleanly savours of a slaughter-house;

For I am stifled with this smell of sin.

Siessünk a dauphinhoz, Burybe.

Away toward Bury, to the Dauphin there!

Mondd a királynak: ott reánk akad.

Lordok el.

There tell the king he may inquire us out.

Exeunt LORDS.

Itt jól foly a világ! Tudsz valamit

E szép dologban? Ó! az irgalom

Vég- és határtalan mezsgyéin is túl

El vagy kárhozva, ha te tetted e

Gaztettet, Hubert.

Here's a good world!—Knew you of this fair work?

Beyond the infinite and boundless reach

Of mercy, if thou didst this deed of death,

Art thou damn'd, Hubert.

Hallgass ki, uram.

Do but hear me, sir.

Ha! megmondjam, mi vagy?

Oly kárhozott vagy, mint a fekete -

Nem, semmi sincsen olyan fekete:

Sötétebb színre vagy kárhozva, mint

A Lucifer király; nincs ördöge

Pokolnak oly rút, aminő te léssz,

Ha e fiúnak gyilkosa te vagy.

Ha! I'll tell thee what;

Thou'rt damn'd as black—nay, nothing is so black;

Thou art more deep damn'd than Prince Lucifer:

There is not yet so ugly a fiend of hell

As thou shalt be, if thou didst kill this child.

Egy lelkem, egy hitem -

Upon my soul,—

Hacsak belé-

Egyeztél, a Júdás végére juss;

Kötél, ha kell, a leggyöngébb fonál,

Minőt hasából pók font valaha,

Bírjon meg; egy szál káka is gerendád

Legyen; s ha vízbe fojtanád magad,

Csak egy kanálba önts egy kis vizet,

Az, mint egész nagy tenger, oly elég

Lesz ily gazembert megfullasztani.

Felette súlyos a gyanúm reád.

If thou didst but consent

To this most cruel act, do but despair;

And if thou want'st a cord, the smallest thread

That ever spider twisted from her womb

Will serve to strangle thee; a rush will be a beam

To hang thee on; or wouldst thou drown thyself,

Put but a little water in a spoon

And it shall be as all the ocean,

Enough to stifle such a villain up.

I do suspect thee very grievously.

Ha tett, helyeslés, vagy bár gondolat

Által bünös vagyok a drága élet

Elorzásában, mely e szép agyag

Lakója volt: ne légyen a pokolnak

Elég gyötrelme, engem kínzani.

Én jól hagyám.

If I in act, consent, or sin of thought,

Be guilty of the stealing that sweet breath

Which was embounded in this beauteous clay,

Let hell want pains enough to torture me!

I left him well.

Menj, fogd öledbe, s vidd el.

Kábult vagyok, s út-vesztve bújdosom

E zord világ vészes tüskéi közt.

Mily könnyen elbirod nagy Angliát!

Mert e hazából élet, jog, igazság

E morzsa felség eltűntén, együtt

Felszálla mennybe; itt más nem maradt,

Csupán civódni, dúlni, tépni foggal

E büszke állam gazdátlan ügyét.

Most e királyság puszta koncain

Bősz háború dühös taréja berzeng

S a béke lágy szemébe kurrogat;

Külső hadak, benső békétlenek

Egy útba vágnak; s roppant zűrzavar

Les, mint a hollók egy esett baromra,

Egy kicsikart trónt, mely bukóban áll -

Boldog, kinek palástja és öve

Kibírja e vészt. - Vidd el a fiút,

Aztán siess utánam a királyhoz.

Markomban ezer a sürgős dolog;

S hazánkra, ím, az ég is agyarog.

Elmennek.

Go, bear him in thine arms.—

I am amaz'd, methinks, and lose my way

Among the thorns and dangers of this world.—

How easy dost thou take all England up!

From forth this morsel of dead royalty,

The life, the right, and truth of all this realm

Is fled to heaven; and England now is left

To tug and scamble, and to part by the teeth

The unow'd interest of proud-swelling state.

Now for the bare-pick'd bone of majesty

Doth dogged war bristle his angry crest,

And snarleth in the gentle eyes of peace:

Now powers from home and discontents at home

Meet in one line; and vast confusion waits,

As doth a raven on a sick-fallen beast,

The imminent decay of wrested pomp.

Now happy he whose cloak and cincture can

Hold out this tempest.—Bear away that child,

And follow me with speed: I'll to the king;

A thousand businesses are brief in hand,

And heaven itself doth frown upon the land.

Exeunt.

Ugyanott. Terem a palotában.

János király, Pandolf, kezében a korona, és kísérők jőnek.

SCENE 1. Northampton. A Room in the Palace.

Enter KING JOHN, PANDULPH with the crown, and Attendants.

És így kezedbe átszolgáltatám

Dicsőségem körét.

Thus have I yielded up into your hand

The circle of my glory.

a koronát Jánosnak nyújtva.

Fogadd e kézből

Viszont: a pápa nyújtja általam,

Legfőbb hatalmu, nagy hűbér-urad.

Give KING JOHN the crown.

Take again

From this my hand, as holding of the pope,

Your sovereign greatness and authority.

De tartsd meg szent szavad: siess a fransz

Elé, s az őszentsége rád ruházta

Egész erőddel álld el útjokat,

Amíg fölöttünk a ház is nem ég.

Ím pártot ütnek zúgó lordjaink,

Népünk a jobbágy tiszttel pörbe száll,

Esküdve frígyet, lelki hódolást

Külföldi vérnek, jövevény királynak.

E felzavart kedélyek árvizét

Csupán terajtad áll mérsékleni.

Ne késs tehát: oly beteg a jelen,

Hogy rögtön adni kell gyógyszert, különben

Gyógyíthatatlan a felforgatás.

Now keep your holy word: go meet the French;

And from his holiness use all your power

To stop their marches 'fore we are inflam'd.

Our discontented counties do revolt;

Our people quarrel with obedience;

Swearing allegiance and the love of soul

To stranger blood, to foreign royalty.

This inundation of mistemper'd humour

Rests by you only to be qualified.

Then pause not; for the present time's so sick

That present medicine must be ministr'd

Or overthrow incurable ensues.

Lehelletemből támadt e vihar,

Midőn a pápa ellen fortyanál.

De most, hogy visszatértél megjuházva,

E harci szélvészt elcsitítja nyelvem,

S bősz Angliádban jó időt csinál.

Ma Áldozó nap van, jól megjegyezd,

Ma tétetem le a fransz fegyverét.

El.

It was my breath that blew this tempest up,

Upon your stubborn usage of the pope:

But since you are a gentle convertite,

My tongue shall hush again this storm of war

And make fair weather in your blustering land.

On this Ascension-day, remember well,

Upon your oath of service to the pope,

Go I to make the French lay down their arms.

Exit.

Ma Áldozó van? Nem azt jósolák,

Hogy Áldozókor, délben, leteszem

Koronámat? Éppen az történt velem.

Azt gondolám: erőszak készt reá,

De, hála Isten, csak önkint tevém.

Richárd jő.

Is this Ascension-day? Did not the prophet

Say that before Ascension-day at noon

My crown I should give off? Even so I have:

I did suppose it should be on constraint;

But, heaven be thank'd, it is but voluntary.

Enter the BASTARD.

Hódolt egész Kent; csak Dover dacol még:

London baráti sergül fogadá

Hadastul a dauphint. A főurak,

Szavadra mit se hajtva, ellenidhez

Kínálni mentek szolgálatjokat;

S vad zűrzavar száguldoz fel s alá

Kétes barátid kisded száma közt.

All Kent hath yielded; nothing there holds out

But Dover Castle: London hath receiv'd,

Like a kind host, the Dauphin and his powers:

Your nobles will not hear you, but are gone

To offer service to your enemy;

And wild amazement hurries up and down

The little number of your doubtful friends.

Akkor se tértek vissza lordjaim,

Midőn hallák, hogy a kis Arthur él?

Would not my lords return to me again

After they heard young Arthur was alive?

Holtan találták, s az utcára vetve -

Mint egy üres tok, melyből élete

Kincsét gonosz kéz elrabolta már.

They found him dead, and cast into the streets;

An empty casket, where the jewel of life

By some damn'd hand was robb'd and ta'en away.

Hisz a gaz Hubert azt mondá, hogy él.

That villain Hubert told me he did live.

Élt, Istenemre! ő úgy tudta még.

De mért alélsz el? mért vagy ily borús?

Légy tettre is nagy, mint valál akarni;

Ne lásson a világ, hogy félelem,

Sötét bizatlanság kormányoz a

Király szemében egy mozdúlatot.

Légy, mint korunk, izgalmas; tűz a tűzben;

Ijessz ijesztőt; nézz farkasszemet

A kérkedő iszonnyal; így a jobbágy

Fejdelme nagy-voltáról varr himet,

Példádra nagy lesz, és felöltözi

Az eltökélés bátor szellemét.

Előre! tündökölj, mint egy Hadisten,

Ha tetszelegni vágy a harcmezőn,

Mutass bizalmat, dicsvágyó merényt.

Vagy odvában verjük föl az oroszlánt?

Onnan riasszák nagy-remegve ki?

Ó, ezt ne halljam. Fuss, csatázz, elébe

A borzalomnak, míg ajtódba nincs,

S birkozd le útján, míg idébb nem ér.

So, on my soul, he did, for aught he knew.

But wherefore do you droop? why look you sad?

Be great in act, as you have been in thought;

Let not the world see fear and sad distrust

Govern the motion of a kingly eye:

Be stirring as the time; be fire with fire;

Threaten the threatener, and outface the brow

Of bragging horror: so shall inferior eyes,

That borrow their behaviours from the great,

Grow great by your example, and put on

The dauntless spirit of resolution.

Away, and glister like the god of war

When he intendeth to become the field:

Show boldness and aspiring confidence.

What, shall they seek the lion in his den,

And fright him there? and make him tremble there?

O, let it not be said!—Forage, and run

To meet displeasure farther from the doors,

And grapple with him ere he come so nigh.

Imént volt itt a pápa követe,

Szerencsésen kibékültem vele;

Szavát is adta, hogy elküldeti

Lajossal a hadát.

The legate of the pope hath been with me,

And I have made a happy peace with him;

And he hath promis'd to dismiss the powers

Led by the Dauphin.

Ó, dicstelen frigy!

Hát, míg van egy rög a lábunk alatt,

Mi alkudozni, béke-szónokot,

Irott hízelgést, és fegyverszünet-

Koldulni küldjünk, foglaló sereghez?

Egy símaállú fickó, egy puha

Selyempiperkőc mutasson fügét?

Hízlalja dölyfét e harcos mezőkön?

Lengesse csúfos, tétlen zászlait

Egünkre, és ne leljen akadályt? -

Fegyverre, fölség! A bíbornok úr

Talán nem is tud békét szerzeni,

Vagy ha tud is, ne mondják legalább,

Hogy ellenálló szándékunk se volt.

O inglorious league!

Shall we, upon the footing of our land,

Send fair-play orders, and make compromise,

Insinuation, parley, and base truce,

To arms invasive? shall a beardless boy,

A cocker'd silken wanton, brave our fields,

And flesh his spirit in a warlike soil,

Mocking the air with colours idly spread,

And find no check? Let us, my liege, to arms;

Perchance the cardinal cannot make your peace;

Or, if he do, let it at least be said

They saw we had a purpose of defence.

Te légy parancsnok e nehéz időben.

Have thou the ordering of this present time.

Előre hát: bízvást indulhatunk:

Különb sereggel is bír még hadunk.

Elmennek.

Away, then, with good courage! yet, I know

Our party may well meet a prouder foe.

Exeunt.

Térség Szent-Edmunds-Bury mellett.

Lajos, Salisbury, Melun, Pembroke, Bigot és katonák fegyveresen jőnek.

SCENE 2. Near Saint Edmunds-bury. The French Camp.

Enter, in arms, LOUIS, SALISBURY, MELUN, PEMBROKE, BIGOT, and soldiers.

Irasd le, gróf Melun, e pontokat,

S hogy ne feledjük, őrizd gondosan.

Add ez uraknak az eredetit,

Hogy áttekintvén ez írásba tett

Szép egyességet, tudhassák, mi is

Miért vevők fel az úrvacsorát;

S tartsuk meg épen, sértetlen, hitünket.

My Lord Melun, let this be copied out

And keep it safe for our remembrance:

Return the precedent to these lords again;

That, having our fair order written down,

Both they and we, perusing o'er these notes,

May know wherefore we took the sacrament,

And keep our faiths firm and inviolable.

Megszegve, részünkről, nem lesz soha.

De jó dauphin, bár önkint esküvénk

Buzgó, baráti, nem-sürgölt hitet

Ügyed javára; hidd meg, fejdelem,

Én nem örűlök, hogy sebzett korunkra

Rút pártütésnek balzsamírja kell,

S rögzött fenéjét egy sebnek csupán

Az orvosolja, hogy többet nyitunk.

Ó! fáj az én lelkem, hogy e vasat

Özvegy-csinálni kell kirántanom,

És ott pedig, haj! hol becsűletem

Mentőnek hívja s védelemre föl

A Salisbury nevet. De oly nagy az

Idő fekélye, hogy jogunk csupán

A jogtalanság s romboló zavar

Kezével, ha lehet gyógyítanunk. -

Szegény barátim! hát nem sajnos az, hogy

Mi, e szigetnek édes magzati,

Megérni egy ily gyász órát születtünk,

Hogy drága keblét idegen zenére

Tapodva, töltsük elleni sorát?

Hogy távol ország főbbjei körében

(Haj! félremenve, sírnom kell ezen

A ránk erőtetett gyalázaton),

Szokatlan zászlaját kövessük itt?

Hah! éppen itt? - Ó, nemzet, vajha te

Mozdulni bírnál! vajha ölelő

Karjára véve Neptun, kiragadna

Öntudatodból s egy pogány vidékhez

Csatolna, hol bősz vérit e keresztény

Két had szövetség medrében folyatná,

S nem ontaná ily szomszéditlanúl!

Upon our sides it never shall be broken.

And, noble Dauphin, albeit we swear

A voluntary zeal and an unurg'd faith

To your proceedings; yet, believe me, prince,

I am not glad that such a sore of time

Should seek a plaster by contemn'd revolt,

And heal the inveterate canker of one wound

By making many. O, it grieves my soul

That I must draw this metal from my side

To be a widow-maker! O, and there

Where honourable rescue and defence

Cries out upon the name of Salisbury!

But such is the infection of the time,

That, for the health and physic of our right,

We cannot deal but with the very hand

Of stern injustice and confused wrong.—

And is't not pity, O my grieved friends!

That we, the sons and children of this isle,

Were born to see so sad an hour as this;

Wherein we step after a stranger-march

Upon her gentle bosom, and fill up

Her enemies' ranks—I must withdraw and weep

Upon the spot of this enforc'd cause—

To grace the gentry of a land remote,

And follow unacquainted colours here?

What, here?—O nation, that thou couldst remove!

That Neptune's arms, who clippeth thee about,

Would bear thee from the knowledge of thyself,

And grapple thee unto a pagan shore,

Where these two Christian armies might combine

The blood of malice in a vein of league,

And not to spend it so unneighbourly!

Nemes természet látszik e szavakból;

Kebledben a küzdő indúlatok

Nemes valódat földrengésbe hozzák.

Ó, mily magasztos harcot víhatál te

A kénytelenség s jobbágy-eskü közt!

Hadd törlöm el e tisztes harmatot,

Mely mint ezüst csepp gördül arcodon.

Olvadt szivem már női könnyeken,

Bár ez csak olyan rendes áradat;

De férfi könnyek ily ömletegén

Lélekviharnak egy ily záporán

Bámul szemem, s jobban megdöbbenek,

Mint ha az ég boltját telesteli

Rajzolva látnám égő meteorral.

Emeld fel arcod, híres Salisbury,

S nagyszívüséggel űzd szét e vihart;

Hagyd ezt a nedvet oly kisded-szemeknek,

Kik sose látták még dühében az

Órjás világot, a szerencse sem

Játszott velök máshol, mint lakomán,

Hol pezsdül a vér, kedv és tréfaszó.

Jer, jer. Csakoly ledughat’d még kezed

A dús szerencse tarsolyába, mint

Lajos maga - s ti szintén, jó urak,

Kiknek erőmhöz fonva idegi.

Pandolf jő kísérettel.

Úgy látszik, éppen angyal szólt belőlem:

Itt jő a pápa szent követje, hogy

Az égi teljhatalmat ránk ruházza,

És tetteinkre szent lehellete

A jog nevét.

A noble temper dost thou show in this;

And great affections wrestling in thy bosom

Doth make an earthquake of nobility.

O, what a noble combat hast thou fought

Between compulsion and a brave respect!

Let me wipe off this honourable dew

That silverly doth progress on thy cheeks:

My heart hath melted at a lady's tears,

Being an ordinary inundation;

But this effusion of such manly drops,

This shower, blown up by tempest of the soul,

Startles mine eyes and makes me more amaz'd

Than had I seen the vaulty top of heaven

Figur'd quite o'er with burning meteors.

Lift up thy brow, renowned Salisbury,

And with a great heart heave away this storm:

Commend these waters to those baby eyes

That never saw the giant world enrag'd,

Nor met with fortune other than at feasts,

Full of warm blood, of mirth, of gossiping.

Come, come; for thou shalt thrust thy hand as deep

Into the purse of rich prosperity

As Louis himself:—so, nobles, shall you all,

That knit your sinews to the strength of mine.—

And even there, methinks, an angel spake:

Look, where the holy legate comes apace,

To give us warrant from the hand of heaven

And on our actions set the name of right

With holy breath.

Enter PANDULPH, attended.

Légy üdvöz, nagy királyfi!

Ujságom ez: János király kibékült

Rómával, s lelke, mely úgy kitevé

Magát az egyház, szentszék, s az örök

Főváros ellen, már magábaszállt.

Most hát csavard fel rémes zászlaid,

Simítsd meg a bősz harc vad szellemét,

Hogy, mint oroszlán, mely kézhez tanult,

Szépen a béke lábához feküdjék,

S ártalmas volta csak látszó legyen.

Hail, noble prince of France!

The next is this,—King John hath reconcil'd

Himself to Rome; his spirit is come in,

That so stood out against the holy church,

The great metropolis and see of Rome:

Therefore thy threatening colours now wind up,

And tame the savage spirit of wild war,

That, like a lion foster'd up at hand,

It may lie gently at the foot of peace

And be no further harmful than in show.

Kegyelmes úr, bocsánat! nem teszem.

Többnek születtem, mint hogy mást uralva

Parancsolásban második legyek,

S használható jobbágya, eszköze

Bármely hatalmas trónnak a világon.

Te fújtad lángra a harc holt szenét

E sújtott ország és magam között

S tápláltad új anyaggal a tüzet;

Most már nagyobb az, mint kioltaná

A gyenge szellő, melytől lángra gyúlt.

Te tetted jogom arcát ismerőssé,

Fejtéd ki e honhoz igényemet,

Kötéd szivemre e hadjáratot:

És most azzal jössz, hogy János kibékült

Rómával? Eh! békéjök mit nekem?

Én, nászi ágyam tisztes jogcimén,

Enyémnek tartom Arthur örökét,

És most, midőn meg van hódítva félig,

Most hagyjam itt, mert hát János kibékült

Rómával? Róma rabja vagyok én?

Adott-e Róma egy fillért, egy embert,

Vagy, támogatni, bármely hadiszert?

Nem én viseltem minden terheit,

Nem én s a tőlem függők izzadunk

Ez ügyben, és tartjuk ki e hadat?

Nem azt kiálták e sziget lakói,

Hogy partjaikra szálltam: Vive le roy?

Nincs-é kezemben a kártyák java

Elnyerni könnyen ez egy koronát?

Most adjam át a biztos nyereményt?

Nem, úgy segéljen! azt ne várja senki.

Your grace shall pardon me, I will not back:

I am too high-born to be propertied,

To be a secondary at control,

Or useful serving-man and instrument

To any sovereign state throughout the world.

Your breath first kindled the dead coal of wars

Between this chastis'd kingdom and myself,

And brought in matter that should feed this fire;

And now 'tis far too huge to be blown out

With that same weak wind which enkindled it.

You taught me how to know the face of right,

Acquainted me with interest to this land,

Yea, thrust this enterprise into my heart;

And come ye now to tell me John hath made

His peace with Rome? What is that peace to me?

I, by the honour of my marriage-bed,

After young Arthur, claim this land for mine;

And, now it is half-conquer'd, must I back

Because that John hath made his peace with Rome?

Am I Rome's slave? What penny hath Rome borne,

What men provided, what munition sent,

To underprop this action? Is't not I

That undergo this charge? Who else but I,

And such as to my claim are liable,

Sweat in this business and maintain this war?

Have I not heard these islanders shout out,

'Vive le roi!' as I have bank'd their towns?

Have I not here the best cards for the game,

To will this easy match, play'd for a crown?

And shall I now give o'er the yielded set?

No, no, on my soul, it never shall be said.

Csak külsejét tekinted a dolognak.

You look but on the outside of this work.

Eh! külső, benső: vissza nem megyek,

Míg oly süket nem koronázza célom,

Minő biztatta dús reményimet,

Mielőtt e hősi dandárt fölszedém

S kiválogattam e tűz lelkeket,

Hogy szemmel a győzelmet is leverjék

S víják ki a hírt épen a halál

Veszélyi közzől és torkábul is.

Harsonaszó.

De mely vidám kürt riadása hív?

Richárd jő, kísérettel.

Outside or inside, I will not return

Till my attempt so much be glorified

As to my ample hope was promised

Before I drew this gallant head of war,

And cull'd these fiery spirits from the world,

To outlook conquest, and to will renown

Even in the jaws of danger and of death.—

Trumpet sounds.

What lusty trumpet thus doth summon us?

Enter the BASTARD, attended.

Kérek kihallgatást, nemzetközi

Illem szerint: szót szólni küldtenek. -

Bíbornok úr, azt jöttem kérdeni:

Mit végeztél már a király ügyében?

És válaszodból majd tudom tovább

Szavam irányát s megszabott körét.

According to the fair play of the world,

Let me have audience; I am sent to speak:—

My holy lord of Milan, from the king

I come, to learn how you have dealt for him;

And, as you answer, I do know the scope

And warrant limited unto my tongue.

Bizony fölötte makacs a dauphin,

Kérelmeimre nem hajt, s kereken

Kimondá: ő kardját le nem teszi.

The Dauphin is too wilful-opposite,

And will not temporize with my entreaties;

He flatly says he'll not lay down his arms.

No, aki vért lehellő dühe van!

Az ifju jót mond. - Halljuk hát az ángol

Királyt: belőlem őfelsége szól.

Ő készen áll: azt bölcsen is teszi;

E majmoló, e csintalan berontás,

E vértes álca, e pajkos bohózat,

Csupaszszájú merény, gyermekhadak,

Mind csak nevetség a király előtt,

S ő készen áll, hogy vesszővel kiverje

E törpe tábort, e babszem hadat

Országa legszélső határain.

Ama kéz, mely elég erős vala

Korbácsot adni ajtótok előtt,

Mely, azt okozta, hogy árkot-sövényt

Ugorva, kútfenékre, mint vödör,

Merüljetek le, ól-, padlásokon

Szalmába, vagy mint zár alatti zálog,

Szekrénybe és ládába bújjatok,

Disznó vacokban henteregjetek,

Édes menekvést pince, börtön alján

Keressetek; hogy rázzon a hideg,

Ha egyet károg önnön nemzeti

Varjútok, vélve angol katona:

E diadalmas kéz itt lenne gyöngébb,

Mely a szobában, otthon, megrakott?

Nem! a vitéz király fegyverben áll,

Lebegve mint sas a fészek fölött,

Készen lecsapni, ha baj közelít. -

S ti háládatlan, ti korcs lázadók,

Ti szörnyü Nérók, kik föltépitek

Szülőanyátok, e hon kebelét,

Piruljatok: tulajdon nőitek,

S halvány leányitok, mint amazon-had,

Dobszóra lejtnek, a gyüszűiket

Lovagkesztyűvel, tűiket gerellyel

Cserélik, és lágy, szende szívöket

A büszke harcok véres hajlamával.

By all the blood that ever fury breath'd,

The youth says well.—Now hear our English king;

For thus his royalty doth speak in me.

He is prepar'd; and reason too he should:

This apish and unmannerly approach,

This harness'd masque and unadvised revel

This unhair'd sauciness and boyish troops,

The king doth smile at; and is well prepar'd

To whip this dwarfish war, these pigmy arms,

From out the circle of his territories.

That hand which had the strength, even at your door,

To cudgel you, and make you take the hatch;

To dive, like buckets, in concealed wells;

To crouch in litter of your stable planks;

To lie, like pawns, lock'd up in chests and trunks;

To hug with swine; to seek sweet safety out

In vaults and prisons; and to thrill and shake

Even at the crying of your nation's crow,

Thinking this voice an armed Englishman;—

Shall that victorious hand be feebled here

That in your chambers gave you chastisement?

No: know the gallant monarch is in arms

And like an eagle o'er his aery towers

To souse annoyance that comes near his nest.—

And you degenerate, you ingrate revolts,

You bloody Neroes, ripping up the womb

Of your dear mother England, blush for shame;

For your own ladies and pale-visag'd maids,

Like Amazons, come tripping after drums,—

Their thimbles into armed gauntlets chang'd,

Their needles to lances, and their gentle hearts

To fierce and bloody inclination.

Elég a nagy-szó: fordulj vissza békén.

Megengedem, letorkolsz. Jó utat;

Nincs vesztegetni szánt, olcsó időnk

Ily kérkedővel.

There end thy brave, and turn thy face in peace;

We grant thou canst outscold us: fare thee well;

We hold our time too precious to be spent

With such a brabbler.

Én hadd szólok egyet.

Give me leave to speak.

Nem, én beszélek.

No, I will speak.