Csöndes őszi nap

Csöndes őszi nap szerző: Albert Samain, fordító: Kosztolányi Dezső

Lassan megyünk, előttünk a komondor,
   a régi úton járunk nesztelen,
   a sápadt ősz vérzik a réteken,
és gyászruhás nők jönnek olykor-olykor.

A levegő pang álmosan, nyugodtan,
   akár a börtön s kórház udvarán
   és óra jöttén egy-egy halavány
arany gally az alvó gyepágyra koppan.

Közöttünk jár a Csönd... Akik hazudnak,
vidáman csapnak a nagy élet-útnak,
s a kikötőbe nem hallják a szent dalt,

de ma este a fák oly búsan állnak,
szivünkre leng a múlt, a régi árnyak,
   s róluk beszélünk most a végtelen-halk

   tájon, mint egy gyerekről, aki meghalt.