Coriolanus

A Wikiforrásból

Coriolanus szerző: William Shakespeare, fordító: Petőfi Sándor

SZEMÉLYEK	DRAMATIS PERSONAE
CAJUS MARCIUS CORIOLANUS, római nemes TITUS LARTIUS, COMINIUS, vezérek a volszkok ellen MENENIUS AGRIPPA, Coriolanus barátja SICINIUS VELUTUS, JUNIUS BRUTUS, néptribunok IFJABB MARCIUS, Coriolanus fia RÓMAI HÍRNÖK TULLUS AUFIDIUS, volszk vezér Aufidius ALVEZÉRE ÖSSZEESKÜDTEK Aufidiusszal ANTIUMI POLGÁR KÉT VOLSZK ŐR VOLUMNIA, Coriolanus anyja VIRGILIA, Coriolanus neje VALERIA, Virgilia barátnője TÁRSALKODÓNŐ Virgiliánál Római és volszk szenátorok, patríciusok, aedilek, lictorok, katonák, polgárok, követek, Aufidius szolgái és egyéb kíséret	CAIUS MARCIUS CORIOLANUS, a noble Roman TITUS LARTIUS, General against the Volscians COMINIUS, General against the Volscians MENENIUS AGRIPPA, Friend to Coriolanus SICINIUS VELUTUS, Tribune of the People JUNIUS BRUTUS, Tribune of the People YOUNG MARCIUS, son to Coriolanus A ROMAN HERALD TULLUS AUFIDIUS, General of the Volscians LIEUTENANT, to Aufidius Conspirators with Aufidius A CITIZEN of Antium TWO VOLSCIAN GUARDS VOLUMNIA, Mother to Coriolanus VIRGILIA, Wife to Coriolanus VALERIA, Friend to Virgilia GENTLEWOMAN attending on Virgilia Roman and Volscian Senators, Patricians, Aediles, Lictors, Soldiers, Citizens, Messengers, Servants to Aufidius, and other Attendants
A történet helye részint Róma, részint a volszkok és antiumiak birtoka	SCENE: Partly in Rome, and partly in the territories of the Volscians and Antiates.

Tartalomjegyzék 1 Első felvonás 1.1 1. Szín 1.2 2. szín 1.3 3. szín 1.4 4. szín 1.5 5. szín 1.6 6. szín 1.7 7. szín 1.8 8. szín 1.9 9. szín 1.10 10. szín 2 Második felvonás 2.1 1. szín 2.2 2. szín 2.3 3. szín 3 Harmadik felvonás 3.1 1. szín 3.2 2. szín 3.3 3. szín 4 Negyedik felvonás 4.1 1. szín 4.2 2. szín 4.3 3. szín 4.4 4. szín 4.5 5. szín 4.6 6. szín 4.7 7. szín 5 Ötödik felvonás 5.1 1. szín 5.2 2. szín 5.3 3. szín 5.4 4. szín 5.5 5. szín 5.6 6. szín

[szerkesztés] Első felvonás

[szerkesztés] 1. Szín

Róma. Utca. Jön egy csapat zavargó polgár botokkal, fütykösökkel s egyéb fegyverekkel	SCENE I. Rome. A street. Enter a company of mutinous citizens, with staves, clubs, and other weapons.
ELSŐ POLGÁR Mielőtt valamire szánjuk magunkat, hadd beszéljek.	FIRST CITIZEN. Before we proceed any further, hear me speak.
TÖBBEN Beszélj, beszélj!	ALL. Speak, speak.
ELSŐ POLGÁR Föltettétek magatokban, hogy inkább meghaltok, semhogy éhezzetek?	FIRST CITIZEN. You are all resolved rather to die than to famish?
TÖBBEN Föl, föl!	ALL. Resolved, resolved.
ELSŐ POLGÁR Először is, tudjátok: Cajus Marcius legnagyobb ellensége a népnek.	FIRST CITIZEN. First, you know Caius Marcius is chief enemy to the people.
TÖBBEN Tudjuk, tudjuk.	ALL. We know't, we know't.
ELSŐ POLGÁR Öljük meg őt, s akkor magunk szabhatjuk meg a gabona árát. Nos, határoztatok?	FIRST CITIZEN. Let us kill him, and we'll have corn at our own price. Is't a verdict?
TÖBBEN Szót se róla többé. Megtesszük. El, el!	ALL. No more talking on't; let it be done: away, away!
MÁSODIK POLGÁR Egy szót, jó polgárok.	SECOND CITIZEN. One word, good citizens.
ELSŐ POLGÁR Minket szegény polgároknak tartanak, s a patríciusokat jóknak. Az ő fölöslegök eltáplálna bennünket. Ha csak azt adnák nekünk, mi nekik már nem kell, azt gyaníthatnók, hogy emberségesen enyhítettek rajtunk; de ők azt gondolják, hogy erre nem vagyunk érdemesek. A soványság, mely bennünket gyötör, az arcunkra írt nyomorunk a jegyzék, melyben jóllétök el van sorolva; a mi szenvedésünk az ő nyereségök. Bosszuljuk meg dárdáinkkal, mielőtt magunk is olyan szárazak lennénk, mint ezek; mert az istenek látják lelkemet, hogy kenyéréhségből beszélek és nem bosszúszomjból.	FIRST CITIZEN. We are accounted poor citizens; the patricians good. What authority surfeits on would relieve us; if they would yield us but the superfluity, while it were wholesome, we might guess they relieved us humanely; but they think we are too dear: the leanness that afflicts us, the object of our misery, is as an inventory to particularize their abundance; our sufferance is a gain to them.—Let us revenge this with our pikes ere we become rakes: for the gods know I speak this in hunger for bread, not in thirst for revenge.
MÁSODIK POLGÁR. És éppen Cajus Marcius ellen keltek fel?	SECOND CITIZEN. Would you proceed especially against Caius Marcius?
TÖBBEN Ellene először; ő a legkutyább a néphez.	FIRST CITIZEN. Against him first: he's a very dog to the commonalty.
MÁSODIK POLGÁR Veszitek-e figyelembe, milyen szolgálatokat tett hazájának?	SECOND CITIZEN. Consider you what services he has done for his country?
ELSŐ POLGÁR Helyes, és ezért szívesen is ruháznók föl jó hírnévvel; de ő maga jutalmazza meg magát kevélységével.	FIRST CITIZEN. Very well; and could be content to give him good report for't, but that he pays himself with being proud.
MÁSODIK POLGÁR Nem, ilyen rossz indulatból ne beszélj.	SECOND CITIZEN. Nay, but speak not maliciously.
ELSŐ POLGÁR Mondom nektek, amit dicséretesen tett, csak ezért tette; habár a nagyon lelkiismeretes emberek azt mondják, hogy ez hazájáért volt, biz azt csak azért tette, hogy anyjának örömet szerezzen s maga kevélykedhessék, amely tulajdona érdemeivel egy magasságú.	FIRST CITIZEN. I say unto you, what he hath done famously he did it to that end: though soft-conscienced men can be content to say it was for his country, he did it to please his mother, and to be partly proud; which he is, even to the altitude of his virtue.
MÁSODIK POLGÁR Bűnéül rójátok föl, ami a természete, amin nem változtathat; azt csak nem foghatjátok rá, hogy kapzsi.	SECOND CITIZEN. What he cannot help in his nature you account a vice in him. You must in no way say he is covetous.
ELSŐ POLGÁR Ha ezt nem is, azért nem fogyok ki a vádakból. Annyi a hibája, hogy elsorolásába belefárad az ember. Kívül zaj Micsoda rivalgás ez? A város másik része fölkelt; mit állunk itt fecsegve? El a Capitoliumba!	FIRST CITIZEN. If I must not, I need not be barren of accusations; he hath faults, with surplus, to tire in repetition. Shouts within. What shouts are these? The other side o' the city is risen: why stay we prating here? to the Capitol!
MIND Jertek, menjünk.	ALL. Come, come.
ELSŐ POLGÁR Csendesen! ki jön itt? Jön Menenius Agrippa	FIRST CITIZEN. Soft! who comes here?
MÁSODIK POLGÁR A derék Menenius Agrippa, ki mindig szerette a népet.	SECOND CITIZEN. Worthy Menenius Agrippa; one that hath always loved the people.
ELSŐ POLGÁR Ő elég becsületes. Bár a többi is ilyen volna.	FIRST CITIZEN. He's one honest enough; would all the rest were so! Enter MENENIUS AGRIPPA.
MENENIUS Mitévők vagytok, földiek? Hová e Botokkal? Mi baj? Kérlek, szóljatok.	MENENIUS. What work's, my countrymen, in hand? where go you With bats and clubs? the matter? speak, I pray you.
ELSŐ POLGÁR Tudja azt a tanács; hallott felőle két hét óta, mi a szándékunk, most tettleg akarjuk megmutatni. Azt mondják ők, hogy a szegény pörös embernek „erős” a lehelete; majd meglátják, hogy karjaink is erősek.	FIRST CITIZEN. Our business is not unknown to the senate; they have had inkling this fortnight what we intend to do, which now we'll show 'em in deeds. They say poor suitors have strong breaths; they shall know we have strong arms too.
MENENIUS Barátim, szomszédim, tehát azon Vagytok, hogy tönkre tegyétek magatok?	MENENIUS. Why, masters, my good friends, mine honest neighbours, Will you undo yourselves?
ELSŐ POLGÁR Dehogy! Hiszen már úgyis tönkre tettek.	FIRST CITIZEN. We cannot, sir; we are undone already.
MENENIUS Mondom, barátim, rátok a nemesség Gondot visel, s az éhínség miatt, mely Szenvednetek készt, e botokkal éppen Úgy fenyegethetnétek az eget, Miként Rómát, mely egyenest megy a Kezdett uton, széttépve tízezer Erősebb láncot, mint minőt reá Ti vethetnétek. Aztán e nyomort Az istenek szerzik, nem a nemesség. Ezen nem kéz, de térdhajtás segít. Ah, Az ínségtől fölingerelve, még majd Több bajba estek. Piszkolódtok a Kormányra, mely atyátokul vagyon, míg Ti mint ellenség átkozzátok őt.	MENENIUS. I tell you, friends, most charitable care Have the patricians of you. For your wants, Your suffering in this dearth, you may as well Strike at the heaven with your staves as lift them Against the Roman state; whose course will on The way it takes, cracking ten thousand curbs Of more strong link asunder than can ever Appear in your impediment: for the dearth, The gods, not the patricians, make it; and Your knees to them, not arms, must help. Alack, You are transported by calamity Thither where more attends you; and you slander The helms o' th' state, who care for you like fathers, When you curse them as enemies.
ELSŐ POLGÁR Atyánk! a bizony! Sohasem volt ránk gondja. Minket éhezni hagynak, s az ő magtáraik tömvék gabonával; rendeleteket adnak ki az uzsora ellen, hogy az uzsorásokat segítsék; naponként visszavonnak egy-egy üdvös törvényt a gazdagok ellen, s naponként keményebb rendszabályokat állítanak föl, hogy a szegénységet megkötözzék és zabolázzák. Ők emésztenek el bennünket, ha a háborúk nem; ez az egész szeretet, mellyel irántunk viseltetnek.	FIRST CITIZEN. Care for us! True, indeed! They ne'er cared for us yet. Suffer us to famish, and their storehouses crammed with grain; make edicts for usury, to support usurers; repeal daily any wholesome act established against the rich, and provide more piercing statutes daily to chain up and restrain the poor. If the wars eat us not up, they will; and there's all the love they bear us.
MENENIUS Vagy valljátok be, hogy rosszindulattal Telétek meg, vagy azt kell hinni, hogy Bolondok vagytok. Mondok nektek egy Derék mesét; már hallátok talán, De minthogy éppen célomhoz segít, Ismét föltálalom.	MENENIUS. Either you must Confess yourselves wondrous malicious, Or be accus'd of folly. I shall tell you A pretty tale: it may be you have heard it; But, since it serves my purpose, I will venture To stale't a little more.
ELSŐ POLGÁR Jól van, uram, meghallgatom. De azt ne gondold, hogy bajunkat rászedhetni mesével: hanem halljuk, ha úgy tetszik.	FIRST CITIZEN. Well, I'll hear it, sir; yet you must not think to fob off our disgrace with a tale: but, an't please you, deliver.
MENENIUS Egykor föllázadt a has ellen a Test minden tagja, s azt így vádolák: Hogy mint egy örvény vesztegel maga Ottan középütt, renyhén, tétlenűl, Az ételt egyre nyelve s társival A munkát meg nem osztva, míg a többi Lát, hall, gondolkodik, tanít, megy, érez, S így kölcsönös segélyadással a Közjóra törekesznek, az egész Testnek javára. Így felelt a has...	MENENIUS. There was a time when all the body's members Rebell'd against the belly; thus accus'd it:— That only like a gulf it did remain I' the midst o' the body, idle and unactive, Still cupboarding the viand, never bearing Like labour with the rest; where th' other instruments Did see and hear, devise, instruct, walk, feel, And, mutually participate, did minister Unto the appetite and affection common Of the whole body. The belly answered,—
ELSŐ POLGÁR Nos hát, uram, mi a has válasza?	FIRST CITIZEN. Well, sir, what answer made the belly?
MENENIUS No mindjárt, mindjárt. Olyszerű mosollyal, mely szívességet tettetett (miért ne Hagynám mosolyogni a hasat csak úgy, Miként beszélni?), gúnyosan felelt az Elégületlenekhez, kik irígylék Járandóságát... éppen mint ti a Tanáccsal tesztek, mert ez nem hasonló Hozzátok.	MENENIUS. Sir, I shall tell you.—With a kind of smile, Which ne'er came from the lungs, but even thus,— For, look you, I may make the belly smile As well as speak,—it tauntingly replied To the discontented members, the mutinous parts That envied his receipt; even so most fitly As you malign our senators for that They are not such as you.
ELSŐ POLGÁR A has válaszát! Hogyan, A koronás fej, a tanácsadó szív, Az őrködő szem, a vitézi kar, Paripánk, a láb, s kürtösünk, a nyelv, S egyéb istápunk s kis segédeink Alkotmányunkban, hogyha ők...	FIRST CITIZEN. Your belly's answer? What! The kingly crowned head, the vigilant eye, The counsellor heart, the arm our soldier, Our steed the leg, the tongue our trumpeter, With other muniments and petty helps Is this our fabric, if that they,—
MENENIUS Nos aztán? Mit nem beszél ez a legény! tovább!	MENENIUS. What then?— 'Fore me, this fellow speaks!—what then? what then?
ELSŐ POLGÁR Ha őket így zablázza a faló has, Ez a szemétdomb...	FIRST CITIZEN. Should by the cormorant belly be restrain'd, Who is the sink o' the body,—
MENENIUS Jól van: azután?	MENENIUS. Well, what then?
ELSŐ POLGÁR S a többi munkás tag panaszt emel Mit szólhat a has?	FIRST CITIZEN. The former agents, if they did complain, What could the belly answer?
MENENIUS Megmondom azonnal. Csak egy parányit, amiből tinektek Kevés jutott, a türelembül, és Fogjátok tudni...	MENENIUS. I will tell you; If you'll bestow a small,—of what you have little,— Patience awhile, you'll hear the belly's answer.
ELSŐ POLGÁR Be hosszúra nyúlik.	FIRST CITIZEN. You are long about it.
MENENIUS Hát, jó barátom, most figyelj ide. Megfontolá a dolgot a komoly has, Nem mint szeles vádlói, s ezt felelte: „Igazságtok van, társaim, hogy én Előbb szedem be az ennivalót, Melyből ti éltek, s ez rendén van így, Mert én a test magtára s műhelye Vagyok: de jusson eszetekbe, hogy Azt én szétküldöm a vér folyamán, Az udvarig, a szívig s agyvelőig, S a kanyarokon s mellékútakon A legerősb ideg s legvékonyabb ér Megkapja tőlem, ami illeti, Azt, amiből él, s bár ti összesen, Kedves barátim”, így beszéle a has...	MENENIUS. Note me this, good friend; Your most grave belly was deliberate, Not rash like his accusers, and thus answer'd: 'True is it, my incorporate friends,' quoth he, 'That I receive the general food at first Which you do live upon; and fit it is, Because I am the storehouse and the shop Of the whole body: but, if you do remember, I send it through the rivers of your blood, Even to the court, the heart,—to the seat o' the brain; And, through the cranks and offices of man, The strongest nerves and small inferior veins From me receive that natural competency Whereby they live: and though that all at once You, my good friends,'—this says the belly,—mark me,—
ELSŐ POLGÁR Jó, jó, uram! nos?	FIRST CITIZEN. Ay, sir; well, well.
MENENIUS „Bár ti összesen nem Látjátok, mit kap mindenik külön: Bebizonyíthatom, hogy nektek a Javát, fölét küldöm szét, és magamnak Csak a seprőt hagyom.” Mit szóltok erre?	MENENIUS. 'Though all at once cannot See what I do deliver out to each, Yet I can make my audit up, that all From me do back receive the flour of all, And leave me but the bran.' What say you to't?
ELSŐ POLGÁR Hát felelet; de hozzá mi közünk?	FIRST CITIZEN. It was an answer: how apply you this?
MENENIUS E jó has Rómának tanácsa, s ti A lázadó tagok; ha fontolóra Veszitek gondoskodásit s a közjót: Általláthatjátok, hogy mindazon Jótétemény, melyben nyilvánosan Ti részesültök, tőle származik, S nem magatoktól. Mit szólsz erre, te Nagy lábujja e szép gyülekezetnek?	MENENIUS. The senators of Rome are this good belly, And you the mutinous members; for, examine Their counsels and their cares; digest things rightly Touching the weal o' the common; you shall find No public benefit which you receive But it proceeds or comes from them to you, And no way from yourselves.—What do you think, You, the great toe of this assembly?
ELSŐ POLGÁR Én lábnagyujja? Mért a lábnagyujja?	FIRST CITIZEN. I the great toe? why the great toe?
MENENIUS Mert a legaljasabb s legrongyosabb vagy E bölcs zavargók közt, s te jársz elől. Vezérkedel, pimasz sehonnai, Hogy önmagad húzz hasznot a dologból. De tartsátok csak készen a kemény Furkókat, mert Róma s patkányai Megütköznek, s egyik rész tönkre jut. Cajus Marcius jön Üdvöz légy, bajnok Marcius!	MENENIUS. For that, being one o' the lowest, basest, poorest, Of this most wise rebellion, thou go'st foremost: Thou rascal, that art worst in blood to run, Lead'st first to win some vantage.— But make you ready your stiff bats and clubs: Rome and her rats are at the point of battle; The one side must have bale.— Enter CAIUS MARCIUS. Hail, noble Marcius!
MARCIUS Köszönöm. Mi dolog ez, ti lázongó gazok, Kik férges véleményteket vakarva Megrühösítitek magatokat?	MARCIUS. Thanks.—What's the matter, you dissentious rogues That, rubbing the poor itch of your opinion, Make yourselves scabs?
ELSŐ POLGÁR Te csak mindig szépen beszélsz velünk.	FIRST CITIZEN. We have ever your good word.
MARCIUS Ki nektek jó szót ád, utálatos Hizelgő. Mit vártok, kutyák, akiknek Nem kell se harc, se béke? Az ijeszt, ez Dacossá tesz. Ki bennetek bizik, Oroszlán helyett nyulat lel s ludat Róka helyett. Nem vagytok biztosabbak, Mint a parázs a jégen s a napon A hó. Erénytek, dicsőítni a Gonosztevőt, s a törvényt szidni, mely azt Megbünteté. Ki nagyságot szerez, Gyülölitek; s jóindulattok olyan, Mint a beteg, ki arra vágy, mi néki Még jobban árt. Ki kegyetekre épít, Ólom-karokkal úszik s tölgyeket Hasít sással. Bitóra véletek! Tinektek hinni? Egyre változik Elmétek; kit gyülöltetek, dicső most, S akit megkoszorúztatok, silány. Mi baj? mit zúgtok minden piacon Az érdemes tanács ellen, holott ő Tart rendben istenink után? különben Egymást falnátok föl. Mi kell nekik?	MARCIUS. He that will give good words to thee will flatter Beneath abhorring.—What would you have, you curs, That like nor peace nor war? The one affrights you, The other makes you proud. He that trusts to you, Where he should find you lions, finds you hares; Where foxes, geese: you are no surer, no, Than is the coal of fire upon the ic, Or hailstone in the sun. Your virtue is To make him worthy whose offence subdues him, And curse that justice did it. Who deserves greatness Deserves your hate; and your affections are A sick man's appetite, who desires most that Which would increase his evil. He that depends Upon your favours swims with fins of lead, And hews down oaks with rushes. Hang ye! Trust ye! With every minute you do change a mind; And call him noble that was now your hate, Him vile that was your garland. What's the matter, That in these several places of the city You cry against the noble senate, who, Under the gods, keep you in awe, which else Would feed on one another?—What's their seeking?
MENENIUS Mint ők szabják, oly áron gabona, Amely, mint mondják, van bőségesen.	MENENIUS. For corn at their own rates; whereof they say The city is well stor'd.
MARCIUS Azt mondják? Az akasztani valók! Ott ülnek a tűznél, s tudják, mi újság A Capitoliumban, hogy ki van Le- s fölmenőben? Házasítanak, Pártot csinálnak és erősitik, S azt gyöngitik, mely nem kedvök szerinti, És nem sarújok talpa. Bőviben van Gabona, mondják? Hagyna csak a nemesség Kardomhoz nyúlni: oly magas kazalt Raknék e fölnégyelt rabszolganépből, Amíly magasra csak fölérne dárdám.	MARCIUS. Hang 'em! They say! They'll sit by th' fire and presume to know What's done i' the Capitol; who's like to rise, Who thrives and who declines; side factions, and give out Conjectural marriages; making parties strong, And feebling such as stand not in their liking Below their cobbled shoes. They say there's grain enough! Would the nobility lay aside their ruth And let me use my sword, I'd make a quarry With thousands of these quarter'd slaves, as high As I could pick my lance.
MENENIUS Meg vannak győzve csaknem teljesen; Elméjökben nagy a hiány ugyan, De szörnyü gyávák. Ám szólj, mit csinál a Másik csapat?	MENENIUS. Nay, these are almost thoroughly persuaded; For though abundantly they lack discretion, Yet are they passing cowardly. But, I beseech you, What says the other troop?
MARCIUS Szétment. Kössék fel őket! Sohajtva példáztak, hogy éhesek, hogy Éhség falat dönt, enni kell az ebnek, A csontra hús kell, nem csak gazdagért van Az aratás. Ily rongyokban dobálták Ki a panaszt. És most, hogy megnyerék, Amit kivántak, s ez kemény dolog (A nemességen ez vesz majd erőt, ez Veri le), most kucsmáikat dobálják, Minthogyha a hold szarvára akarnák Föltűzni, versenyt bőgve.	MARCIUS. They are dissolved: hang 'em! They said they were an-hungry; sigh'd forth proverbs,— That hunger broke stone walls, that dogs must eat, That meat was made for mouths, that the gods sent not Corn for the rich men only:—with these shreds They vented their complainings; which being answer'd, And a petition granted them,—a strange one, To break the heart of generosity, And make bold power look pale,—they threw their caps As they would hang them on the horns o' the moon, Shouting their emulation.
MENENIUS S mit nyerének?	MENENIUS. What is granted them?
MARCIUS Öt szónokot, kit ők választanak pór Bölcsességök védőiűl; ezek Brutus, Sicinius... mit tudom én! Hah, Előbb földúlná e gaznép a várost, Mint tőlem ilyet kapna. Majd idővel Még többet nyer, s ismét többet csikar ki A lázadás zajával.	MARCIUS. Five tribunes, to defend their vulgar wisdoms, Of their own choice: one's Junius Brutus, Sicinius Velutus, and I know not.—'Sdeath! The rabble should have first unroof'd the city Ere so prevail'd with me: it will in time Win upon power, and throw forth greater themes For insurrection's arguing.
MENENIUS Különös.	MENENIUS. This is strange.
MARCIUS El, hulladék, pusztuljatok haza! Követ jön	MARCIUS. Go get you home, you fragments! Enter a MESSENGER, hastily.
KÖVET Hol Cajus Marcius?	MESSENGER. Where's Caius Marcius?
MARCIUS Itt van; mi baj?	MARCIUS. Here: what's the matter?
KÖVET Újság, uram; a volszkok fegyverre keltek.	MESSENGER. The news is, sir, the Volsces are in arms.
MARCIUS Annál jobb! lesz módunk kihányni a Dohos fölösleget. Im, derék atyáink. Cominius, Titus Lartius s más szenátorok, Junius Brutus és Sicinius Velutus jőnek	MARCIUS. I am glad on't: then we shall ha' means to vent Our musty superfluity.—See, our best elders. Enter COMINIUS, TITUS LARTIUS, and other SENATORS; JUNIUS BRUTUS and SICINIUS VELUTUS.
ELSŐ SZENÁTOR Igaz, mit nem rég mondál, Marcius: A volszk fegyverre kelt.	FIRST SENATOR. Marcius, 'tis true that you have lately told us:— The Volsces are in arms.
MARCIUS Vezére Tullus Aufidius; lesz véle bajotok. Vétkül vallom: nemességét irígylem; S ne volnék az, ki most vagyok: szeretném, Ha ő lennék.	MARCIUS. They have a leader, Tullus Aufidius, that will put you to't. I sin in envying his nobility; And were I anything but what I am, I would wish me only he.
COMINIUS Ti együtt vívtatok.	COMINIUS. You have fought together.
MARCIUS Ha birkóznék a föld, két részre állva, S ő velem volna: átmennék, hogy ő Velem vívjék... oroszlán ő, kire Büszkén vadászok.	MARCIUS. Were half to half the world by the ears, and he Upon my party, I'd revolt, to make Only my wars with him: he is a lion That I am proud to hunt.
ELSŐ SZENÁTOR Így, hős Marcius, Kisérd Cominiust e háborúba.	FIRST SENATOR. Then, worthy Marcius, Attend upon Cominius to these wars.
COMINIUS Megígéréd ezt egykor.	COMINIUS. It is your former promise.
MARCIUS Meg, uram, S szavamnak állok. Titus Lartius, majd Megint szemközt látod Tullust velem. De Nyomorék vagy? Honn kell maradnod?	MARCIUS. Sir, it is; And I am constant.—Titus Lartius, thou Shalt see me once more strike at Tullus' face. What, art thou stiff? stand'st out?
TITUS Ó, nem, E mankó támaszom s ez fegyverem lesz, De az ügyet nem hagyom el.	TITUS LARTIUS. No, Caius Marcius; I'll lean upon one crutch and fight with the other Ere stay behind this business.
MENENIUS Dicső faj!	MENENIUS. O, true bred!
ELSŐ SZENÁTOR Jerünk a Capitoliumba; legjobb Barátink várnak.	FIRST SENATOR. Your company to the Capitol; where, I know, Our greatest friends attend us.
TITUS Menj elől... utána Cominius... mi követünk; tiétek Az elsőség.	TITUS LARTIUS. Lead you on. Follow, Cominius; we must follow you; Right worthy your priority.
	COMINIUS. Noble Marcius!
ELSŐ SZENÁTOR (a polgárokhoz) El, el, haza!	FIRST SENATOR. Hence to your homes; be gone! To the Citizens.
MARCIUS Nem, hadd kövessenek. Van Búza a volszknál. Patkánynép, oda A garmadához! Tisztes lázadók, Hol a bátorság? Kérlek, jöjjetek. Szenátorok, Cominius, Marcius, Titus és Menenius el. Polgárok kisompolyognak	MARCIUS. Nay, let them follow: The Volsces have much corn; take these rats thither To gnaw their garners.—Worshipful mutineers, Your valour puts well forth: pray follow. Exeunt Senators, COM., MAR, TIT., and MENEN. Citizens steal away.
SICINIUS E Marciusnak van-e párja gőgben?	SICINIUS. Was ever man so proud as is this Marcius?
BRUTUS Páratlan áll.	BRUTUS. He has no equal.
SICINIUS Midőn népszónokoknak Megválasztának bennünket...	SICINIUS. When we were chosen tribunes for the people,—
BRUTUS Figyelted, Mit mondott szeme-szája?	BRUTUS. Mark'd you his lip and eyes?
SICINIUS Hogy gunyolt!	SICINIUS. Nay, but his taunts!
BRUTUS Ha ingerült, az istenek se szentek. Előtte.	BRUTUS. Being mov'd, he will not spare to gird the gods.
SICINIUS Csúfot űz a tiszta holdból.	SICINIUS. Bemock the modest moon.
BRUTUS Bár veszne e harcban! Nagyon fejébe Szállt a vitézség.	BRUTUS. The present wars devour him: he is grown Too proud to be so valiant.
SICINIUS Hogyha jó siker Csiklandja, saját árnyát megveti, Amelybe délben lép. Csodálkozom, Hogy tűri dölyfe, hogy Cominius Vezér fölötte?	SICINIUS. Such a nature, Tickled with good success, disdains the shadow Which he treads on at noon: but I do wonder His insolence can brook to be commanded Under Cominius.
BRUTUS A hírt, melyre tör, S mely őt diszíti is már, nem lehet Jobban fönntartani s növelni, mint Másod helyen; mert a vezér hibája Mi el nem sül, bár mindent elkövet, Mi embertől telik, s így zúgnak a Könnyelmü bírák: hejh, ha Marciusra Bíznák a dolgot!	BRUTUS. Fame, at the which he aims,— In whom already he is well grac'd,—cannot Better be held, nor more attain'd, than by A place below the first: for what miscarries Shall be the general's fault, though he perform To th' utmost of a man; and giddy censure Will then cry out of Marcius 'O, if he Had borne the business!'
SICINIUS És ha sikerül: A Marciushoz hajló vélemény Cominiusnak minden érdemét Őrá ruházza.	SICINIUS. Besides, if things go well, Opinion, that so sticks on Marcius, shall Of his demerits rob Cominius.
BRUTUS Úgy van, már is az Övé Cominiusnak fél hire, Nem ő szerzé bár; és ennek hibái Dicsőségévé válnak, bár valóban Nem érdemlé meg.	BRUTUS. Come: Half all Cominius' honours are to Marcius, Though Marcius earn'd them not; and all his faults To Marcius shall be honours, though, indeed, In aught he merit not.
SICINIUS Nézzük meg, minő Az útasítás és hogy viseli Magát ez ügyben?	SICINIUS. Let's hence and hear How the dispatch is made; and in what fashion, More than in singularity, he goes Upon this present action.
BRUTUS Jer, menjünk tehát. El mind a ketten	BRUTUS. Let's along. Exeunt.

[szerkesztés] 2. szín

Corioli. A tanácsház. Jön Tullus Aufidius néhány szenátorral	SCENE II. Corioli. The Senate House. Enter TULLUS AUFIDIUS and certain SENATORS.
ELSŐ SZENÁTOR Aufidius, hát véleményed az, Hogy terveinket tudja Róma, tudja, Hogy készülünk?	FIRST SENATOR. So, your opinion is, Aufidius, That they of Rome are enter'd in our counsels And know how we proceed.
AUFIDIUS S a tietek nem ez? Mi volt ez országban föltéve már, Mi tetté vált valóban, mielőtt Kikémlé Róma? Még négy napja sincs, Hogy hírt adának onnan... a levél Talán nálam lesz... íme, itt vagyon. (Olvas) „Hadat készítnek. Még nem tudni, hogy Keletre vagy nyugatra? A nyomor nagy, Lázong a nép. Mondják: Cominius És Marcius, régi ellenségetek (Akit még jobban gyűlöl Róma, mint ti), És Lartius, egy bajnok római... E három a készülődés vezére. Alkalmasint felétek lesz az út. Vigyázzatok.”	AUFIDIUS. Is it not yours? What ever have been thought on in this state, That could be brought to bodily act ere Rome Had circumvention! 'Tis not four days gone Since I heard thence; these are the words: I think I have the letter here;yes, here it is: Reads. 'They have pressed a power, but it is not known Whether for east or west: the dearth is great; The people mutinous: and it is rumour'd, Cominius, Marcius your old enemy,— Who is of Rome worse hated than of you,— And Titus Lartius, a most valiant Roman, These three lead on this preparation Whither 'tis bent: most likely 'tis for you: Consider of it.'
ELSŐ SZENÁTOR Táborban seregünk. Hogy Róma mindig kész nekünk felelni, Sohsem kétkedtünk.	FIRST SENATOR. Our army's in the field: We never yet made doubt but Rome was ready To answer us.
AUFIDIUS Nagy szándéktokat Jó volt titkolni, amig az maga Magát födé fel. Róma idő előtt Kitudta azt, úgy látszik, és ezáltal Nem tudjuk azt a célt elérni, hogy Néhány várost bevegyünk, mielőtt Ők észrevennék.	AUFIDIUS. Nor did you think it folly To keep your great pretences veil'd till when They needs must show themselves; which in the hatching, It seem'd, appear'd to Rome. By the discovery We shall be shorten'd in our aim; which was, To take in many towns ere, almost, Rome Should know we were afoot.
MÁSODIK SZENÁTOR Hős Aufidius, lépj Tisztedbe, menj sietve a sereghez, Mi majd magunk őrizzük Coriolit. Ha itt előttünk szállnak meg, segélyül Hozd sereged. Különben azt hiszem, Nem ellenünk készülnek.	SECOND SENATOR. Noble Aufidius, Take your commission; hie you to your bands; Let us alone to guard Corioli: If they set down before's, for the remove Bring up your army; but I think you'll find They've not prepared for us.
AUFIDIUS Kétkedel? Én bizonyost beszélek. Ami több Már útban is van egy rész harcosikból, S mind erre tart. Elhagylak bennetek. Ha Marcius s én tán találkozunk, Megesküvénk, hogy mindaddig vivunk, míg Egyik lehull.	AUFIDIUS. O, doubt not that; I speak from certainties. Nay, more, Some parcels of their power are forth already, And only hitherward. I leave your honours. If we and Caius Marcius chance to meet, 'Tis sworn between us we shall ever strike Till one can do no more.
MIND Segítsenek istenink!	ALL. The gods assist you!
AUFIDIUS S kegyelmeteket védjék.	AUFIDIUS. And keep your honours safe!
ELSŐ ÉS MÁSODIK SZENÁTOR Élj boldogul. El mindnyájan	FIRST SENATOR. Farewell.
	SECOND SENATOR. Farewell.
	ALL. Farewell. Exeunt.

[szerkesztés] 3. szín

Róma. Marcius lakása. Jön Volumnia és Virgilia; alacsony székekre ülnek és varrnak	SCENE III. Rome. An apartmnet in MARCIUS' house. Enter VOLUMNIA and VIRGILIA; they sit down on two low stools and sew.
VOLUMNIA Kérlek, leányom, énekelj vagy beszélj vidámabban. Ha fiam férjem volna, jobban örülnék távollétén, mialatt dicsőséget szerez, mint nyoszolyája ölelésein, mikkel szerelmét tanúsítja. Még midőn csak gyönge gyermek s méhemnek egyetlen szülötte volt; midőn ifjúságát és szépségét minden szem bámulta; midőn még nézéséről egy királynak napestig tartó kérelmeért sem mondott volna le egy órára az anya: én - meggondolva, mennyire illenék a dicsőség ily lénynek, s hogy ez nem volna különb a falon függő képnél, ha a hír nem mozgatná - én már akkor örvendve láttam őt, hogy oly veszélyeket keres, mikben dicsőséget szerezhetett. Kegyetlen háborúba küldtem őt, melyből midőn visszatért, homlokát tölgykoszorú övezte. Mondom, leányom, nem örültem meg jobban annak előszöri hallatára, hogy figyermek, mint midőn először látám, hogy férfiúnak bizonyította be magát.	VOLUMNIA. I pray you, daughter, sing, or express yourself in a more comfortable sort; if my son were my husband, I should freelier rejoice in that absence wherein he won honour than in the embracements of his bed where he would show most love. When yet he was but tender-bodied, and the only son of my womb; when youth with comeliness pluck'd all gaze his way; when, for a day of kings' entreaties, a mother should not sell him an hour from her beholding; I,—considering how honour would become such a person; that it was no better than picture-like to hang by th' wall if renown made it not stir;—was pleased to let him seek danger where he was to find fame. To a cruel war I sent him; from whence he returned his brows bound with oak. I tell thee, daughter, I sprang not more in joy at first hearing he was a man-child than now in first seeing he had proved himself a man.
VIRGILIA De hátha odahalt volna, asszonyom, akkor?	VIRGILIA. But had he died in the business, madam? how then?
VOLUMNIA Akkor jó híre-neve lett volna fiam, utódom. Őszintén mondom, ha tizenkét fiam volna, kiket mind egyaránt szeretnék, egyiket sem kevésbé, mint jó Marciusunkat: inkább ohajtanám, hogy közülök tizenegy vitézileg meghaljon honáért, hogysem egy tétlenül kéjelegjen. Társalkodónő jön	VOLUMNIA. Then his good report should have been my son; I therein would have found issue. Hear me profess sincerely,—had I a dozen sons, each in my love alike, and none less dear than thine and my good Marcius, I had rather had eleven die nobly for their country than one voluptuously surfeit out of action. Enter a GENTLEWOMAN.
TÁRSALKODÓNŐ Asszonyom, Valeria jött látogatásodra.	GENTLEWOMAN. Madam, the Lady Valeria is come to visit you.
VIRGILIA Kérlek, engedd meg, hogy távozhassam.	VIRGILIA. Beseech you, give me leave to retire myself.
VOLUMNIA Ne távozzál. Úgy tetszik, mintha hozzánk Elhangoznának férjed dobjai; Aufidiust hajánál rántja le, Mint gyermek a vadtól, fut tőle a volszk. Tombolni látom őt, amint kiáltja: „Elő, gyávák! ti félelem szülötti, Ámbár hazátok Róma.” Homlokáról Letörli a vért érckezével és megy, Mint arató, ki föltevé, hogy levág Mindenkit, vagy a díjáról lemond.	VOLUMNIA. Indeed you shall not. Methinks I hear hither your husband's drum; See him pluck Aufidius down by the hair; As children from a bear, the Volsces shunning him: Methinks I see him stamp thus, and call thus:— 'Come on, you cowards! you were got in fear Though you were born in Rome:' his bloody brow With his mail'd hand then wiping, forth he goes, Like to a harvest-man that's tasked to mow Or all, or lose his hire.
VIRGILIA Vér homlokán!... Ó, Jupiter, ne vért!	VIRGILIA. His bloody brow! O Jupiter, no blood!
VOLUMNIA Te balga, az illik rá, mint szoborra Az aranyozás. Keble Hecubának, Hectort szoptatva nem volt ékesebb, Mint Hector arca véresen, midőn a Görögökkel küzde. Mondd Valeriának Készek vagyunk őt üdvözölni. Társalkodónő el	VOLUMNIA. Away, you fool! It more becomes a man Than gilt his trophy: the breasts of Hecuba, When she did suckle Hector, looked not lovelier Than Hector's forehead when it spit forth blood At Grecian swords contending.—Tell Valeria We are fit to bid her welcome. Exit GENTLEWOMAN.
VIRGILIA Óvja Az Ég Aufidiustól férjemet!	VIRGILIA. Heavens bless my lord from fell Aufidius!
VOLUMNIA Aufidiust ő térde alá keríti, S nyakára hág. Visszajön a társalkodónő Valeriával	VOLUMNIA. He'll beat Aufidius' head below his knee, And tread upon his neck. Re-enter GENTLEWOMAN, with VALERIA and her Usher.
VALERIA Jó napot mind a kettőtöknek, hölgyeim.	VALERIA. My ladies both, good-day to you.
VOLUMNIA Édesem...	VOLUMNIA. Sweet madam.
VIRGILIA Örvendek, hogy láthatom asszonyságodat.	VIRGILIA. I am glad to see your ladyship.
VALERIA Mit míveltek? Ti valóságos háziasszonyok vagytok. Mit varrtok itten? Szép hímzésminta, igazán. Hát kisfiad hogy van?	VALERIA. How do you both? you are manifest housekeepers. What are you sewing here? A fine spot, in good faith.—How does your little son?
VIRGILIA Köszönöm kérdésed, asszonyom, nagyon jól.	VIRGILIA. I thank your ladyship; well, good madam.
VOLUMNIA Jobban szereti a kardokat nézni s a dobszót hallgatni, mint tanítójára figyelni.	VOLUMNIA. He had rather see the swords and hear a drum than look upon his schoolmaster.
VALERIA Ó, tökéletesen apja fia. Esküszöm, hogy igen derék kisfiú. Valóban, a múlt szerdán félóra hosszat szemléltem őt; olyan erélyes alakja van. Egy aranyos pillangó után láttam őt szaladni; midőn megfogta, ismét el hagyta röpülni, s ismét utána; elesett, fölugrott, s újra elfogta. Elesése hozta-e dühbe vagy mi, de fogait csikorgatta, s széttépte a pillangót. Amint mondom, egészen széttépte.	VALERIA. O' my word, the father's son: I'll swear 'tis a very pretty boy. O' my troth, I looked upon him o' Wednesday, half an hour together: has such a confirmed countenance. I saw him run after a gilded butterfly; and when he caught it he let it go again; and after it again; and over and over he comes, and up again; catched it again; or whether his fall enraged him, or how 'twas, he did so set his teeth and tear it; O, I warrant, how he mammocked it!
VOLUMNIA Éppen olyan, mint apja.	VOLUMNIA. One on's father's moods.
VALERIA Valóban, nemes gyermek.	VALERIA. Indeed, la, 'tis a noble child.
VIRGILIA Kis szeleverdi, asszonyom.	VIRGILIA. A crack, madam.
VALERIA Tegyétek félre varrástokat; legyetek szívesek ma délután szórakozással tölteni az időt a kedvemért.	VALERIA. Come, lay aside your stitchery; I must have you play the idle huswife with me this afternoon.
VIRGILIA Nem, jó asszonyom, én nem megyek el hazulról.	VIRGILIA. No, good madam; I will not out of doors.
VALERIA Nem fogsz kijönni?	VALERIA. Not out of doors!
VOLUMNIA Ki fog menni, ki.	VOLUMNIA. She shall, she shall.
VIRGILIA Valóban nem, engedjétek meg. Nem akarok átlépni a küszöbön, míg férjem vissza nem jön a háborúból.	VIRGILIA. Indeed, no, by your patience; I'll not over the threshold till my lord return from the wars.
VALERIA. Ejh, mért zárkóznál el így ok nélkül? Jer, meg kell látogatnunk a jó asszonyt, ki gyermekágyat fekszik.	VALERIA. Fie, you confine yourself most unreasonably; come, you must go visit the good lady that lies in.
VIRGILIA Kívánok neki kora fölgyógyulást, s meglátogatom imádságomban; de oda nem mehetek.	VIRGILIA. I will wish her speedy strength, and visit her with my prayers; but I cannot go thither.
VOLUMNIA Kérlek, ugyan miért nem?	VOLUMNIA. Why, I pray you?
VIRGILIA Nem restségből, sem szeretethiányból.	VIRGILIA. 'Tis not to save labour, nor that I want love.
VALERIA Második Penelope szeretnél lenni; hanem azt mondják ám, hogy azon szálak, miket Ulysses távollétében font, csak mosollyal töltötték meg Ithakát. Jer; bárcsak oly érzékeny volna vásznad, mint ujjaid, hogy szánakozásból szűnnél meg azt szurkálni. Jer, el kell jönnöd velem.	VALERIA. You would be another Penelope; yet they say all the yarn she spun in Ulysses' absence did but fill Ithaca full of moths. Come; I would your cambric were sensible as your finger, that you might leave pricking it for pity.—Come, you shall go with us.
VIRGILIA Nem, jó asszonyom, engedj meg, valóban nem megyek.	VIRGILIA. No, good madam, pardon me; indeed I will not forth.
VALERIA Igazán mondom, jer; aztán majd fölséges híreket mondok férjedről.	VALERIA. In truth, la, go with me; and I'll tell you excellent news of your husband.
VIRGILIA Ó, lelkem, az még lehetetlen.	VIRGILIA. O, good madam, there can be none yet.
VALERIA Hidd el, nem tréfálok veled; a múlt éjjel érkeztek róla újságok.	VALERIA. Verily, I do not jest with you; there came news from him last night.
VIRGILIA Igazán, asszonyom?	VIRGILIA. Indeed, madam?
VALERIA Komolyan mondom, hogy igaz; egy szenátortól hallottam. Így hangzik: a volszkok hadserege előrenyomult, ellene Cominius vezér szállt a római erő egy részével; férjed és Titus Lartius városukat, Coriolit vette ostrom alá; semmi kétségök benne, hogy beveszik, s rövid időn véget vetnek a háborúnak. Ez igaz, becsületemre! Most pedig kérlek, jer velünk.	VALERIA. In earnest, it's true; I heard a senator speak it. Thus it is:—the Volsces have an army forth; against whom Cominius the general is gone, with one part of our Roman power: your lord and Titus Lartius are set down before their city Corioli; they nothing doubt prevailing, and to make it brief wars. This is true, on mine honour; and so, I pray, go with us.
VIRGILIA Bocsánat, asszonyom, ez egyen kívül mindenben szavadat fogadom.	VIRGILIA. Give me excuse, good madam; I will obey you in everything hereafter.
VOLUMNIA Hagyd magára, asszonyom, mostani kedélyével csak kedvünket rontaná.	VOLUMNIA. Let her alone, lady; as she is now, she will but disease our better mirth.
VALERIA Magam is azt hiszem. Tehát Isten veled. Jer, kedves asszonyom. Kérlek, Virgilia, dobd ki a ajtón ünnepélyességedet, és jer velünk.	VALERIA. In troth, I think she would.—Fare you well, then.—Come, good sweet lady.—Pr'ythee, Virgilia, turn thy solemness out o' door and go along with us.
VIRGILIA Nem, asszonyom, egy szó, mint száz. Valóban nem mehetek. Jó mulatást.	VIRGILIA. No, at a word, madam; indeed I must not. I wish you much mirth.
VALERIA Nos, akkor Isten veled. El mindnyájan	VALERIA. Well then, farewell. Exeunt.

[szerkesztés] 4. szín

Corioli előtt. Jőnek dobokkal és zászlókkal Marcius, Titus Lartius, tisztek, katonák; hozzájok egy követ	SCENE IV. Before Corioli. Enter, with drum and colours, MARCIUS, TITUS LARTIUS, Officers, and soldiers.
MARCIUS Ez hírt hoz itt. Megütköztek, fogadjunk...	MARCIUS. Yonder comes news : —a wager they have met.
LARTIUS Lovam lovadra, hogy nem.	LARTIUS. My horse to yours, no.
MARCIUS Jól van.	MARCIUS. 'Tis done.
LARTIUS Áll.	LARTIUS. Agreed. Enter a Messenger.
MARCIUS Találkozott az ellennel vezérünk?	MARCIUS. Say, has our general met the enemy?
KÖVET Szemközt vannak, de szó nincs váltva még.	MESSENGER. They lie in view; but have not spoke as yet.
LARTIUS Enyém a jó ló.	LARTIUS. So, the good horse is mine.
MARCIUS Add el, megveszem.	MARCIUS. I'll buy him of you.
LARTIUS El nem adom, de kölcsön a tiéd, Félszázadig. Most szólítsd föl a várost.	LARTIUS. No, I'll nor sell nor give him: lend you him I will For half a hundred years.—Summon the town.
MARCIUS Hol a sereg?	MARCIUS. How far off lie these armies?
KÖVET Másfél mérföldnyire.	MESSENGER. Within this mile and half.
MARCIUS Akkor meghalljuk egymás hadzaját. Most kérlek, Mars, hogy munkánk gyors legyen, S gőzölgő karddal menjünk társaink Segítségére. Fújjad, harsonás! Harsonaszó. A falakon megjelennek szenátorok s mások Falaitok közt van Aufidius?	MARCIUS. Then shall we hear their 'larum, and they ours.— Now, Mars, I pr'ythee, make us quick in work, That we with smoking swords may march from hence To help our fielded friends!—Come, blow thy blast. They sound a parley. Enter, on the Walls, some Senators and others. Tullus Aufidius, is he within your walls?
ELSŐ SZENÁTOR Nincs, olyan sincs, ki félne tőletek, ti Parányiak. Halljátok, ifjaink Távoli hadi lárma Dobja! Inkább ledöntjük e falat, Hogysem bezárjon bennünket. Kapunk csak Tetszőleg csukva, sás rajt a lakat, Magától nyílik ez meg. Hallga, ott az Ismét hadi lárma Aufidius. Meglátjátok, miként dúl Szétszórt seregtekben.	FIRST SENATOR. No, nor a man that fears you less than he, That's lesser than a little. Drum afar off Hark, our drums Are bringing forth our youth! we'll break our walls Rather than they shall pound us up: our gates, Which yet seem shut, we have but pinn'd with rushes; They'll open of themselves. Alarum far off. Hark you far off! There is Aufidius; list what work he makes Amongst your cloven army.
MARCIUS Hah, rajta vannak!	MARCIUS. O, they are at it!
LARTIUS Tanuljunk e zajtól. Hágcsót ide! Volszkok jőnek	LARTIUS. Their noise be our instruction.—Ladders, ho! The Volsces enter and pass over.
MARCIUS Nem félnek, sőt a városból kijőnek. Most szívre a pajzst, s vívjatok paízsnál Erősebb szívvel. Fel, hős Lartius! Jobban lenéznek, mint mi gondolók, S ez feldühít. Előre, társaim! Ki hátra lép, volszknak tekintem őt. S érezni fogja kardom élét! Harci zaj; rómaiak és volszkok viaskodva el. A rómaiak visszaveretnek sáncaikhoz. Marcius visszajön A föld minden dögvésze rád, te Róma Gyalázata! te csorda!... A fekély Borítson el, hogy tőled undorodjék Az is, ki nem lát, és mérföldnyire Legyen ragályos nyavalyád. Ti ember- Alakba bújt ludak, ti, akiket Rabszolgák kergetnek meg, kiket a Majmok legyőznének! Pluto, pokol! Hátúl a seb... piros hát... halovány arc A félelemtől... Vissza, támadásra, Vagy ellenségeinkhez megyek át, S titeket verlek. Rajta hát! Szilárdság, És visszahajtjuk őket asszonyikhoz, Mint sáncainkhoz minket ők követtek. Új ütközet. A volszkok és rómaiak visszajőnek és harcolnak. A volszkok Corioliba hátrálnak. Marcius utánuk a kapuig. Most nyitvák a kapuk. Hős társaim, Az üldözőknek nyitja a szerencse, S nem a futóknak. Tartsatok velem! (Bemegy a kapun, s ezt bezárják mögötte)	MARCIUS. They fear us not, but issue forth their city. Now put your shields before your hearts, and fight With hearts more proof than shields.—Advance, brave Titus: They do disdain us much beyond our thoughts, Which makes me sweat with wrath.—Come on, my fellows: He that retires, I'll take him for a Volsce, And he shall feel mine edge. Alarums, and exeunt Romeans and Volsces fighting. Romans are beaten back to their trenches. Re-enter MARCIUS. All the contagion of the south light on you, You shames of Rome!—you herd of—Boils and plagues Plaster you o'er, that you may be abhorr'd Farther than seen, and one infect another Against the wind a mile! You souls of geese That bear the shapes of men, how have you run From slaves that apes would beat! Pluto and hell! All hurt behind; backs red, and faces pale With flight and agued fear! Mend, and charge home, Or, by the fires of heaven, I'll leave the foe And make my wars on you: look to't: come on; If you'll stand fast we'll beat them to their wives, As they us to our trenches. Another alarum. The Volsces and Romans re-enter, and the fight is renewed. The Volsces retire into Corioli, and MARCIUS follows them to the gates. So, now the gates are ope:—now prove good seconds: 'Tis for the followers fortune widens them, Not for the fliers: mark me, and do the like. He enters the gates
ELSŐ KATONA Bolond merény! én nem...	FIRST SOLDIER. Fool-hardiness: not I.
MÁSODIK KATONA Magam sem...	SECOND SOLDIER. Nor I. MARCIUS is shut in.
HARMADIK KATONA Íme, Bezárták őt. Folytonos csatazaj	FIRST SOLDIER. See, they have shut him in.
MIND Bizonnyal vége lesz. Jön Titus Lartius	ALL. To th' pot, I warrant him. Alarum continues Re-enter TITUS LARTIUS.
LARTIUS Hol Marcius?	LARTIUS. What is become of Marcius?
KATONÁK Meghalt kétségkivűl.	ALL. Slain, sir, doubtless.
ELSŐ KATONA Nyomban követte a futókat és Bement velök, mögötte a kaput Bezárák és most benn van egyedül Egy város ellen.	FIRST SOLDIER. Following the fliers at the very heels, With them he enters; who, upon the sudden, Clapp'd-to their gates: he is himself alone, To answer all the city.
LARTIUS Ó, nemes barátom! Érző s bátrabb, mint az érzéktelen kard, Ez hajlik, ő nem. Elestél, Marcius! A legjobb drágakő, nagy, mint magad, nem Ért annyit, mint te. Oly catói bajnok Valál te! ki nemcsak rettenetes vad Csapással, ámde haragos szemeddel És hangjaidnak mennydörgő zajával Megráztad ellenségid, mint midőn Hideglelésben reszket a világ. Visszajön Marcius, véresen s elleneitől megtámadva	LARTIUS. O noble fellow! Who sensible, outdares his senseless sword, And when it bows stands up! Thou art left, Marcius: A carbuncle entire, as big as thou art, Were not so rich a jewel. Thou wast a soldier Even to Cato's wish, not fierce and terrible Only in strokes; but with thy grim looks and The thunder-like percussion of thy sounds Thou mad'st thine enemies shake, as if the world Were feverous and did tremble. Re-enter MARCIUS, bleeding, assaulted by the enemy.
ELSŐ KATONA Uram, tekints oda.	FIRST SOLDIER. Look, sir.
LARTIUS Ez Marcius! Mentsük meg őt vagy haljunk meg vele. Harcolva be mindnyájan a városba	LARTIUS. O, 'tis Marcius! Let's fetch him off, or make remain alike. They fight, and all enter the city.

[szerkesztés] 5. szín

Corioli. Utca. Néhány római jön martalékkal	SCENE V. Within Corioli. A street. Enter certain Romans, with spoils.
ELSŐ RÓMAI Ezt elviszem Rómába.	FIRST ROMAN. This will I carry to Rome.
MÁSODIK RÓMAI Én meg ezt.	SECOND ROMAN. And I this.
HARMADIK RÓMAI A mennykőbe! azt tudtam, hogy ez itt ezüst. A csatazaj még hallik a távolban. Jön Marcius és Titus Lartius egy harsonással	THIRD ROMAN. A murrain on't! I took this for silver. Alarum continues still afar off. Enter MARCIUS and TITUS LARTIUS with a trumpet.
MARCIUS E hajhászok silány drachmák szerint Becsűlik az időt. Ón kanalat, Párnát, ruhát, mit a bakó elásna A holttal együtt, elhord e szolganép, Míg vége sincs a harcnak. Le velök! Halljátok a vezér zaját? Ki hozzá! Aufidius, kit lelkem gyűlöl, ott van És vágja népünket. Hős Lartius, maradj itt Egy jó csapattal a város körűl, én A bátrabbakkal elmegyek segítni Cominiust.	MARCIUS. See here these movers that do prize their hours At a crack'd drachma! Cushions, leaden spoons, Irons of a doit, doublets that hangmen would Bury with those that wore them, these base slaves, Ere yet the fight be done, pack up:—down with them!— And hark, what noise the general makes!—To him!— There is the man of my soul's hate, Aufidius, Piercing our Romans; then, valiant Titus, take Convenient numbers to make good the city; Whilst I, with those that have the spirit, will haste To help Cominius.
LARTIUS De bajnok, vérezel. Nagyobb volt munkád, hogysem részt vehess Új ütközetben.	LARTIUS. Worthy sir, thou bleed'st; Thy exercise hath been too violent For a second course of fight.
MARCIUS Most ne azt latolgasd. Munkám alig hogy fölhevíte. Isten Veled! Kiomlott vérem gyógyszer inkább, Mintsem veszély. Ez hajt Aufidiushoz Csatázni!	MARCIUS. Sir, praise me not; My work hath yet not warm'd me: fare you well; The blood I drop is rather physical Than dangerous to me: to Aufidius thus I will appear, and fight.
LARTIUS Szép Fortuna istenasszony Szeressen meg, s varázsa vezesse félre Ellenséged kardját. Hős férfi, a Siker legyen szolgád!	LARTIUS. Now the fair goddess, Fortune, Fall deep in love with thee; and her great charms Misguide thy opposers' swords! Bold gentleman, Prosperity be thy page!
MARCIUS S téged fogadjon Legjobb barátjaúl. Isten veled! (El)	MARCIUS. Thy friend no less Than those she placeth highest!—So farewell.
LARTIUS Érdemdús Marcius! Eredj a vásártérre s harsonázz; Hídd össze a városnak tisztjeit, hogy Akaratunkat meghallják. Eredj! El mindnyájan	LARTIUS. Thou worthiest Marcius!— Exit MARCIUS. Go, sound thy trumpet in the market-place; Call thither all the officers o' the town, Where they shall know our mind: away! Exeunt.

[szerkesztés] 6. szín

Cominius táborához közel. Jön Cominius és serege, visszajövet	SCENE VI. Near the camp of COMINIUS. Enter COMINIUS and Foreces, retreating.
COMINIUS Pihenjetek! Mint rómaik vivánk, Barátim; balgák nem valánk a téren S hátrálva nem gyávák. Higgyétek el, Hogy újra harc lesz. Amidőn csatáztunk, A szél koronkint elhozá barátink Zaját mihozzánk. Róma isteni Segítsék őket, mint saját magunkat, Hogy, seregünk ha vígan összejő, Hálásan áldozzunk nekik. Követ jön Mi újság?	COMINIUS. Breathe you, my friends: well fought; we are come off Like Romans, neither foolish in our stands Nor cowardly in retire: believe me, sirs, We shall be charg'd again. Whiles we have struck, By interims and conveying gusts we have heard The charges of our friends. The Roman gods, Lead their successes as we wish our own, That both our powers, with smiling fronts encountering, May give you thankful sacrifice!— Enter A MESSENGER. Thy news?
KÖVET A corioli polgárság kitört, S megütközött Titusszal s Marciusszal. Sáncunkhoz visszanyomták emberinket, S én eljövék.	MESSENGER. The citizens of Corioli have issued, And given to Lartius and to Marcius battle: I saw our party to their trenches driven, And then I came away.
COMINIUS Tán igazat beszélsz, De nem beszélsz jól. Mennyi ideje?	COMINIUS. Though thou speak'st truth, Methinks thou speak'st not well. How long is't since?
KÖVET Egy órájánál több, uram.	MESSENGER. Above an hour, my lord.
COMINIUS Nincs egy mérföldre; nem régen doboltak. Egy óra kell egy mérföldhöz neked, Hogy ily későn jössz?	COMINIUS. 'Tis not a mile; briefly we heard their drums: How couldst thou in a mile confound an hour, And bring thy news so late?
KÖVET Űzni kezdtek a volszk Kémek, s kerülni voltam kénytelen Néhány mérföldet. Enélkül, uram, rég Itt lettem volna. Marcius jön	MESSENGER. Spies of the Volsces Held me in chase, that I was forc'd to wheel Three or four miles about; else had I, sir, Half an hour since brought my report.
COMINIUS Ki ez itten? Olyan, Mintha meg volna nyúzva. Istenek! Hasonlít Marciushoz, s én igy őt Előbb is láttam már.	COMINIUS. Who's yonder, That does appear as he were flay'd? O gods! He has the stamp of Marcius; and I have Before-time seen him thus.
MARCIUS Későn jövök?	MARCIUS. Within. Come I too late?
COMINIUS A pásztor nem tudhatja jobban a síp S a mennydörgés különbségét, miként Én Marcius s más emberek szaváét.	COMINIUS. The shepherd knows not thunder from a tabor More than I know the sound of Marcius' tongue From every meaner man. Enter MARCIUS.
MARCIUS Későn jövök?	MARCIUS. Come I too late?
COMINIUS Későn, ha a magad Vérébe s nem máséba öltözél.	COMINIUS. Ay, if you come not in the blood of others, But mantled in your own.
MARCIUS Ó, hadd öleljelek meg olyan ép Karokkal, mint egy kérőéi, s olyan Vidáman, mint midőn megházasodtam, S a gyertyafény az ágyra hullt.	MARCIUS. O! let me clip ye In arms as sound as when I woo'd; in heart As merry as when our nuptial day was done, And tapers burn'd to bedward.
COMINIUS Vitézek Virága! Titus Lartius hogyan van?	COMINIUS. Flower of warriors, How is't with Titus Lartius?
MARCIUS Mint olyan ember, ki itéletet tart, Egyet kivégeztet, mást számkiűz, Fenyít, kegyelmez, szabadon bocsát. Úgy tartja Coriolit városunk Nevében mint hizelgő agarat A pórázon, mit úgy húz, mint akarja.	MARCIUS. As with a man busied about decrees: Condemning some to death and some to exile; Ransoming him or pitying, threat'ning the other; Holding Corioli in the name of Rome, Even like a fawning greyhound in the leash, To let him slip at will.
COMINIUS Hol a rabszolga, aki mondta, hogy A sáncokhoz hajtottak bennetek? Hol van? Híjátok ide.	COMINIUS. Where is that slave Which told me they had beat you to your trenches? Where's he? call him hither.
MARCIUS Hagyd magára; Amit beszélt, igaz; de bajnokink, A söpredék - hah, és nekik tribún kell! - Egér macskától nem fut úgy, miként ők, Futottak a még nálok is silányabb Alávalóktól.	MARCIUS. Let him alone; He did inform the truth: but for our gentlemen, The common file,—a plague!—tribunes for them!— The mouse ne'er shunned the cat as they did budge From rascals worse than they.
COMINIUS És hogy győztetek?	COMINIUS. But how prevail'd you?
MARCIUS Nem érünk rá ezt elbeszélni. Hol van Az ellenség? Tiétek már a harctér? Ha nem, tegyétek azzá.	MARCIUS. Will the time serve to tell? I do not think. Where is the enemy? are you lords o' the field? If not, why cease you till you are so?
COMINIUS Marcius, Kárvallva harcolánk, azért ide Hátráltunk, hogy kilessük a sikert.	COMINIUS. Marcius, We have at disadvantage fought, and did Retire, to win our purpose.
MARCIUS Hol seregök? Tudjátok, merre állnak Legjobbjaik?	MARCIUS. How lies their battle? know you on which side They have placed their men of trust?
COMINIUS Az antiumiak Tudtomra az elősort képezik, mint Java nép, Aufidius vezérletében, Aki reményeiknek szíve.	COMINIUS. As I guess, Marcius, Their bands in the vaward are the Antiates, Of their best trust; o'er them Aufidius, Their very heart of hope.
MARCIUS Kérlek, Mind a csatákra, mikben részt vevénk, az Együtt kiontott vérre és baráti Eskünkre: állíts engem egyenest Aufidius s vitézei elé, S ne hadd elcsúszni a jelent... A lég Teljék meg rögtön kard- és kopja-zajjal, S használjuk a percet.	MARCIUS. I do beseech you, By all the battles wherein we have fought, By the blood we have shed together, by the vows We have made to endure friends, that you directly Set me against Aufidius and his Antiates; And that you not delay the present, but, Filling the air with swords advanc'd and darts, We prove this very hour.
COMINIUS Jobban szeretném, Ha jó fürdőbe mennél, magadat Írral kenetni; de sosem merék Kivánatidnak ellenállni. Válassz Magadnak társakat.	COMINIUS. Though I could wish You were conducted to a gentle bath, And balms applied to you, yet dare I never Deny your asking: take your choice of those That best can aid your action.
MARCIUS Csak aki kész rá, Az jön velem. Ha van valaki itt - S ebben kétkedni vétek -, akinek E festék tetszik, mely engem bemázolt; Ki inkább létét veszti, mint hitét; ki Hősleg hal inkább, hogysem rútul éljen, S honát magánál többre becsüli: Ki így itél, ha egy vagy szám szerint sok, Intsen így nékem, szándokát tudatni S kövesse Marciust. Mindnyájan örvendve kiáltanak föl, karjaikkal hadonásznak, fölemelik őt karjaikon, s hajigálják süvegeiket Mindnyájan hát? egy karddá tesztek engem? Ha ez nem tettetés, úgy melyitek Nem ér négy volszkot? Hős Aufidius ellen Egy szálig visztek oly kemény paízst, Mint a magáé. Valamennyeteknek Köszönet, de most csak egy rész jön velem, A többi más harcban vesz részt, amint Az ügy kivánja majd. Menjünk, ha tetszik; A legkészebbeket válassza ki Közűletek négy.	MARCIUS. Those are they That most are willing.—If any such be here,— As it were sin to doubt,—that love this painting Wherein you see me smear'd; if any fear Lesser his person than an ill report; If any think brave death outweighs bad life, And that his country's dearer than himself; Let him alone, or so many so minded, Wave thus waving his hand, to express his disposition, And follow Marcius. They all shout and wave their swords; take him up in their arms and cast up their caps. O, me alone! Make you a sword of me? If these shows be not outward, which of you But is four Volsces? none of you but is Able to bear against the great Aufidius A shield as hard as his. A certain number, Though thanks to all, must I select from all: the rest Shall bear the business in some other fight, As cause will be obey'd. Please you to march; And four shall quickly draw out my command, Which men are best inclin'd.
COMINIUS Menjünk, társaim. Ha ez valóság s nem hetvenkedés, Megosztozunk mindenben véletek. El mindnyájan	COMINIUS. March on, my fellows; Make good this ostentation, and you shall Divide in all with us. Exeunt.

[szerkesztés] 7. szín

Corioli előtt. Titus Lartius, Coriolinál őrséget hagyva, harsona- és dobszóval megy Cominius és Cajus Marcius elé, utána egy tiszt, katonasággal és kalauzzal	SCENE VII. The gates of Corioli. TITUS LARTIUS, having set a guard upon Corioli, going with drum and trumpet toward COMINIUS and CAIUS MARCIUS, enters with a LIEUTENANT, a party of Soldiers, and a Scout.
LARTIUS Így őrizzétek a kaput, miként Elétek szabtam. Hogyha üzenek, Küldjétek a centuriákat segédül; A többi itt elég egy darabig. Ha elveszítjük a csatát, a város Sem lesz mienk.	LARTIUS. So, let the ports be guarded: keep your duties As I have set them down. If I do send, despatch Those centuries to our aid; the rest will serve For a short holding: if we lose the field We cannot keep the town.
TISZT Minket ne félts, uram.	LIEUTENANT. Fear not our care, sir.
LARTIUS El! s zárjátok be a kaput mögöttünk. Követ, vezess most Róma táborába. El mindnyájan	LARTIUS. Hence, and shut your gates upon's.— Our guider, come; to the Roman camp conduct us. Exeunt.

[szerkesztés] 8. szín

Csatatér a római és volszk tábor közt. Harci zaj. Jön egyfelől Marcius, másfelől Aufidius	SCENE VIII. A field of battle between the Roman and the Volscian camps. Alarum. Enter, from opposite sides, MARCIUS and AUFIDIUS.
MARCIUS Veled vivok csak, mert jobban gyülöllek A szószegőnél.	MARCIUS. I'll fight with none but thee, for I do hate thee Worse than a promise-breaker.
AUFIDIUS Egyformán vagyunk. Nem iszonyít kigyó úgy, mint hired S mérges fullánkod. Vesd meg lábadat!	AUFIDIUS. We hate alike: Not Afric owns a serpent I abhor More than thy fame and envy. Fix thy foot.
MARCIUS Haljon meg a másik rabszolgájaként, Ki előbb mozdul el helyérül; aztán Itéljék őt el az istenek.	MARCIUS. Let the first budger die the other's slave, And the gods doom him after!
AUFIDIUS Ha én futok, Űzz, mint nyulat.	AUFIDIUS. If I fly, Marcius, Halloo me like a hare.
MARCIUS Nehány órája, hogy Magam csatáztam Coriolitokban, S tevém, mi tetszett; e vér nem enyém, Mely engem álarcoz... Hogy bosszut állj, Feszítsd meg minden erőd!	MARCIUS. Within these three hours, Tullus, Alone I fought in your Corioli walls, And made what work I pleas'd: 'tis not my blood Wherein thou seest me mask'd: for thy revenge Wrench up thy power to the highest.
AUFIDIUS Hector lehetsz, Hetvenkedő ősidnek ostora, Mégsem menekszel innen! Vívnak. Néhány volszk jön Aufidius segítségére Túlozott Készség s nem hősiség... szégyenlenem kell E megvetendő segitségteket. El mindnyájan harcolva s Marciustól űzetve	AUFIDIUS. Wert thou the Hector That was the whip of your bragg'd progeny, Thou shouldst not scape me here.— They fight, and certain Volsces come to the aid of AUFIDIUS. Officious, and not valiant,—you have sham'd me In your condemned seconds. Exeunt fighting, driven in by MAR.

[szerkesztés] 9. szín

A római tábor. Harci zaj. Hátrálót fújnak. Harsonázás. Jön egyfelől Cominius rómaiakkal, másfelől Marcius felkötött karral, vele más rómaiak	SCENE IX. The Roman camp. Alarum. A retreat is sounded. Flourish. Enter, at one side, COMINIUS and Romans; at the other side, MARCIUS, with his arm in a scarf, and other Romans.
COMINIUS Ha elbeszélném, amiket ma tettél, Magad se hinnéd. Majd ott mondom el, hol Szenátorok könnyezve mosolyganak rá, S a nagy nemesség hallgat, hümmöget, S végül csodál, s hölgyek rémülnek el, S gyönyörtől reszketvén, tovább figyelnek S még a buta tribúnok is, kik a Penészes néppel gyűlölik hired Mondják szivök dacára: „Hála, hogy Rómának ilyen katonája van!” De lakománknak végéhez jövél csak, Elébb jóllakva már. Jön Titus Lartius seregével, az üldözésből jőve	COMINIUS. If I should tell thee o'er this thy day's work, Thou't not believe thy deeds: but I'll report it Where senators shall mingle tears with smiles; Where great patricians shall attend, and shrug, I' the end admire; where ladies shall be frighted And, gladly quak'd, hear more; where the dull tribunes, That, with the fusty plebeians, hate thine honours, Shall say, against their hearts 'We thank the gods Our Rome hath such a soldier.' Yet cam'st thou to a morsel of this feast, Having fully dined before. Enter TITUS LARTIUS, with his power, from the pursuit.
LARTIUS Ó, hadvezér, itt A harci ló, mi a csótár vagyunk. Ha láttad volna...	LARTIUS. O general, Here is the steed, we the caparison: Hadst thou beheld,—
MARCIUS Kérlek, ne tovább. Anyám, kinek joga vérét dicsérni, Ő is megbánt, ha magasztal. Úgy tevék, Miként ti; tettem annyit, mennyi telt Miként ti, lelkesülten a hazáért. Ki végbevitte, amit szándokolt, Fölülmult engemet.	MARCIUS. Pray now, no more: my mother, Who has a charter to extol her blood, When she does praise me grieves me. I have done As you have done,—that's what I can; induced As you have been,—that's for my country: He that has but effected his good will Hath overta'en mine act.
COMINIUS Ne légy koporsaja Ten érdemednek; Róma tartozik fia Becsét ismerni. Ennek elfödése Nem volna jobb, mint rablás, rágalom; Arról hallgatni, ami a dicsőség Tetőpontjára téve szerénynek Mutatkoznék! Kérlek hát (nem, hogy ezzel Dijazzalak, csak jellemzésedért), Hallgass szavamra seregünk előtt.	COMINIUS. You shall not be The grave of your deserving; Rome must know The value of her own: 'twere a concealment Worse than a theft, no less than a traducement, To hide your doings; and to silence that Which, to the spire and top of praises vouch'd, Would seem but modest: therefore, I beseech you,— In sign of what you are, not to reward What you have done,—before our army hear me.
MARCIUS Nehány sebem van, s fáj nekik, midőn Említik.	MARCIUS. I have some wounds upon me, and they smart To hear themselves remember'd.
COMINIUS Hogyha nem említenők, A háladatlanság meggyűjtené, S halálosokká tenné. A lovakból (Pedig sokat s jókat fogánk) s a kincsből, Mit a városban s harcmezőn szereztünk, Tied a tizedrész, válassz hát belőlök Az általános szétosztás előtt, Saját kedved szerint	COMINIUS. Should they not, Well might they fester 'gainst ingratitude, And tent themselves with death. Of all the horses,— Whereof we have ta'en good, and good store,—of all The treasure in this field achiev'd and city, We render you the tenth; to be ta'en forth Before the common distribution at Your only choice.
MARCIUS Köszönöm, vezér, De szívemet nem bírhatom reá, Hogy kardomért ajándékot vegyek. Nekem nem kell több osztályrészemül, mint Amennyit kap, ki csak néző vala. Hosszú harsonázás; mindnyájan ezt kiáltják: „Marcius! Marcius!” s fövegeiket és lándzsáikat emelgetik. Cominius és Lartius hajadonfővel áll E hangszerek, melyekkel visszaéltek, Ne adjanak több hangot! Ha ezek Táborban hízelegnek, hogyne lenne Úgy minden udvar és város csalárd. Ha, mint tányérnyalónak selyme, lágyul Az érc, hagyjuk nekik a háborút is. Elég, mondom!... mert véres orromat Meg nem mosám, vagy egy pár nyomorút Legyőztem, amit észrevétlenül nem, Egy tett közűlünk: ekképp kurjogattok, A dolgokat nagyítva, mintha volna Kedvem, táplálni kicsinységemet Hazug dicséretekkel.	MARCIUS. I thank you, general, But cannot make my heart consent to take A bribe to pay my sword: I do refuse it; And stand upon my common part with those That have beheld the doing. A long flourish. They all cry 'Marcius, Marcius!', cast up their caps and lances. COMINIUS and LARTIUS stand bare. May these same instruments which you profane Never sound more! When drums and trumpets shall I' the field prove flatterers, let courts and cities be Made all of false-fac'd soothing. When steel grows soft as the parasite's silk, Let him be made a coverture for the wars. No more, I say! for that I have not wash'd My nose that bled, or foil'd some debile wretch,— Which, without note, here's many else have done,— You shout me forth in acclamations hyperbolical; As if I loved my little should be dieted In praises sauc'd with lies.
COMINIUS Túlszerénység; Inkább kegyetlen vagy hiredhe’, mint Hálás irántunk, kik rólad valót beszélünk. Megengedj, de ha így bánol magaddal, Ha így magad ellen fordulsz, megkötünk, hogy Bizton beszélhessünk. Hát tudja meg Egész világ, hogy Cajus Marciusé A harc babéra, és azért övé Szerszámostul nemes paripám, melyet A tábor ismer. S mától fogva ő Azért, amit tett Coriolinál - Kiáltsa el mindenki a seregben -: Cajus Marcius Coriolanus!... Viseld mindig dicsően e nevet. Harsona- és dobszó	COMINIUS. Too modest are you; More cruel to your good report than grateful To us that give you truly; by your patience, If 'gainst yourself you be incens'd, we'll put you,— Like one that means his proper harm,—in manacles, Then reason safely with you.—Therefore be it known, As to us, to all the world, that Caius Marcius Wears this war's garland: in token of the which, My noble steed, known to the camp, I give him, With all his trim belonging; and from this time, For what he did before Corioli, call him, With all the applause—and clamour of the host, 'Caius Marcius Coriolanus.'— Bear the addition nobly ever! Flourish. Trumpets sound, and drums
MIND Cajus Marcius Coriolanus!	ALL. Caius Marcius Coriolanus!
CORIOLANUS Megyek megmosdani; Láthatjátok, ha arcom tiszta lesz, hogy Pirúlok-e... Mindenképp köszönet; Lovad használom és azon leszek Mindenkor, hogy becsűletére váljam Melléknevemnek.	CORIOLANUS. I will go wash; And when my face is fair you shall perceive Whether I blush or no: howbeit, I thank you;— I mean to stride your steed; and at all times To undercrest your good addition To the fairness of my power.
COMINIUS Most el sátrainkba, Ahol megírjuk, mielőtt pihennénk, Rómának a sikert. Te Lartius, menj Corioliba, s küldd legfőbbjeiket Rómába hozzánk, értekezni mind a Két rész ügyében.	COMINIUS. So, to our tent; Where, ere we do repose us, we will write To Rome of our success.—You, Titus Lartius, Must to Corioli back: send us to Rome The best, with whom we may articulate For their own good and ours.
LARTIUS Jól vagyon, vezér.	LARTIUS. I shall, my lord.
CORIOLANUS Hogy gúnylódnak az istenek velem! Előbb ama fejdelmi díjakat Elútasítám, és most koldulok Tábornokomtól.	CORIOLANUS. The gods begin to mock me. I, that now Refus'd most princely gifts, am bound to beg Of my lord general.
COMINIUS Szólj; tiéd, amit kérsz.	COMINIUS. Take't: 'tis yours.—What is't?
CORIOLANUS Itt laktam egykor Corioliban egy Szegény embernél; jól bánt vélem. Itt most Mint foglyot láttam, megkért, hogy segítsem. De akkor jött elém Aufidius, S szánalmamon győzött a düh. Bocsásd ki Szegény gazdámat, kérlek.	CORIOLANUS. I sometime lay here in Corioli At a poor man's house; he used me kindly: He cried to me; I saw him prisoner; But then Aufidius was within my view, And wrath o'erwhelmed my pity: I request you To give my poor host freedom.
COMINIUS Mily szép kérelem! Fiam hóhéra volna bár, szabad Lesz, mint a szél. Ereszd el, Titus, őt.	COMINIUS. O, well begg'd! Were he the butcher of my son, he should Be free as is the wind. Deliver him, Titus.
LARTIUS Hogyan híják?	LARTIUS. Marcius, his name?
CORIOLANUS Az Égre, elfeledtem. Emlékem bágyadt, oly fáradt vagyok. Nincs itt borunk?	CORIOLANUS. By Jupiter, forgot:— I am weary; yea, my memory is tir'd.— Have we no wine here?
COMINIUS Menjünk a sátorokba, Megszárad a vér rajtad. Ideje, Hogy gondoskodjunk rólad. Jöjjetek. El mindnyájan	COMINIUS. Go we to our tent: The blood upon your visage dries; 'tis time It should be look'd to: come. Exeunt.

[szerkesztés] 10. szín

A volszk tábor. Harsona- és kürtszó. Jön Tullus Aufidius véresen, vele néhány katona	SCENE X. The camp of the Volsces. A flourish. Cornets. Enter TULLUS AUFIDIUS, bloody, with two or three soldiers.
AUFIDIUS Elfoglalák a várost!	AUFIDIUS. The town is ta'en.
ELSŐ KATONA De visszaadják jó föltételekkel.	FIRST SOLDIER. 'Twill be delivered back on good condition.
AUFIDIUS Föltételekkel!... Mért hogy római Nem lettem, mert mint volszk nem lehetek Az, ami vagyok. Föltételek!... Minő Föltételekre tarthat számot az, ki Kegyelmet vár? Ötször vívtam veled S ötször vetél meg engem, Marcius, S így lenne; ha annyiszor ütközünk meg, Ahányszor eszünk. Az elemekre mondom, Ha szembe lesz szakállammal szakálla, Egy elvesz, ő vagy én. Vetélkedésem Nem olyan tiszta már, mint volt. Előbb Becsűletes csatában vágytam őt Legyőzni, kard kard ellen... most akárhogy, Düh- vagy csalással elejtem.	AUFIDIUS. Condition! I would I were a Roman; for I cannot, Being a Volsce, be that I am.—Condition? What good condition can a treaty find I' the part that is at mercy?—Five times, Marcius, I have fought with thee; so often hast thou beat me; And wouldst do so, I think, should we encounter As often as we eat.—By the elements, If e'er again I meet him beard to beard, He's mine or I am his: mine emulation Hath not that honour in't it had; for where I thought to crush him in an equal force,— True sword to sword,—I'll potch at him some way, Or wrath or craft may get him.
ELSŐ KATONA Ő az ördög.	FIRST SOLDIER. He's the devil.
AUFIDIUS Nem oly cseles, de bátrabb. Hősiségem Meg van mérgezve; merthogy tőle foltos, Magát tagadja meg. Nincs menhely, álom, Nyomor, betegség, templom, capitól, Imádkozás vagy áldozás idője És más engesztelési eszköz, amely Kopott jogával csillapítni bírná Gyülölségem. Bárhol lelném is őt, Ha testvérem házában is, dacára A vendégszeretet szabályinak, Szilaj kezem szivébe mártanám! Menj a városba, nézd meg, hogy kik őrzik, S ki megy Rómába kezesnek.	AUFIDIUS. Bolder, though not so subtle. My valour's poisoned With only suffering stain by him; for him Shall fly out of itself: nor sleep nor sanctuary, Being naked, sick; nor fane nor Capitol, The prayers of priests nor times of sacrifice, Embarquements all of fury, shall lift up Their rotten privilege and custom 'gainst My hate to Marcius: where I find him, were it At home, upon my brother's guard, even there, Against the hospitable canon, would I Wash my fierce hand in's heart. Go you to the city; Learn how 'tis held; and what they are that must Be hostages for Rome.
ELSŐ KATONA S te nem jössz?	FIRST SOLDIER. Will not you go?
AUFIDIUS A cipruserdőben várnak reám, a Malmoktól délre. Hozz majd hírt oda, Hogy s mint áll a világ, hogy aszerint Intézzem dolgom.	AUFIDIUS. I am attended at the cypress grove: I pray you,— 'Tis south the city mills,—bring me word thither How the world goes, that to the pace of it I may spur on my journey.
ELSŐ KATONA Úgy leend, uram. El mindnyájan	FIRST SOLDIER. I shall, sir. Exeunt.

[szerkesztés] Második felvonás

[szerkesztés] 1. szín

Róma. Nyilvános tér. Jön Menenius, Sicinius és Brutus	SCENE I. Rome. A public place Enter MENENIUS, SICINIUS, and BRUTUS.
MENENIUS A jós azt mondja, hogy ma este híreket hallunk.	MENENIUS. The augurer tells me we shall have news tonight.
BRUTUS Jókat vagy rosszakat?	BRUTUS. Good or bad?
MENENIUS Nem a nép kívánsága szerintieket, mert ez nem szereti Marciust.	MENENIUS. Not according to the prayer of the people, for they love not Marcius.
SICINIUS A természet tanítja meg az állatokat barátaik ismerésére.	SICINIUS. Nature teaches beasts to know their friends.
MENENIUS Ugyan kérlek, kit szeret a farkas?	MENENIUS. Pray you, who does the wolf love?
SICINIUS A bárányt.	SICINIUS. The lamb.
MENENIUS Igen, hogy elnyelje, mint az éhes plebejusok szeretnének tenni a nemes Marciusszal.	MENENIUS. Ay, to devour him, as the hungry plebeians would the noble Marcius.
BRUTUS No, hisz ez bárány, valóban; úgy béget, mint a medve.	BRUTUS. He's a lamb indeed, that baas like a bear.
MENENIUS Ő igazán olyan medve, mely úgy él, mint a bárány. Ti két öreg ember vagytok: egyet kérdek tőletek, feleljetek rá.	MENENIUS. He's a bear indeed, that lives like a lamb. You two are old men: tell me one thing that I shall ask you.
TRIBUNOK Nos, uraim?	BOTH TRIBUNES. Well, sir.
MENENIUS Milyen rosszaságban szenved Marcius, amellyel ti ketten nem bővelkedtek?	MENENIUS. In what enormity is Marcius poor in, that you two have not in abundance?
BRUTUS Ő egy hiba nélkül sem szűkölködik, valamennyivel el van látva.	BRUTUS. He's poor in no one fault, but stored with all.
SICINIUS Különösen kevélységgel.	SICINIUS. Especially in pride.
BRUTUS És a hányavetiségben minden emberen túltesz.	BRUTUS. And topping all others in boasting.
MENENIUS Furcsa biz az. Tudjátok-e ti ketten, mit ítélnek felőletek itt a városban, magunkat értve, a jobb oldalt. Tudjátok?	MENENIUS. This is strange now: do you two know how you are censured here in the city, I mean of us o' the right-hand file? Do you?
TRIBUNOK Nos tehát, mit ítélnek felőlünk?	BOTH TRIBUNES. Why, how are we censured?
MENENIUS Minthogy a kevélységről beszéltetek... de nem haragusztok meg?	MENENIUS. Because you talk of pride now,—will you not be angry?
TRIBUNOK Nos, uram, nos?	BOTH TRIBUNES. Well, well, sir, well.
MENENIUS Különben mindegy, mert bármily kis tolvaj alkalom igen nagy mennyiségű türelemről foszt meg benneteket. Tegyetek kedvetek szerint s haragudjatok, ha úgy tetszik, ha örömet szerez nektek a harag. Kevélységgel vádoljátok Martiust?	MENENIUS. Why, 'tis no great matter; for a very little thief of occasion will rob you of a great deal of patience: give your dispositions the reins, and be angry at your pleasures; at the least, if you take it as a pleasure to you in being so. You blame Marcius for being proud?
BRUTUS Nem egyedül mi, uram.	BRUTUS. We do it not alone, sir.
MENENIUS Tudom, hogy ti magatok nagyon kevésre vagytok képesek. Sok a cimborátok, különben szörnyen együgyű dolgokat vinnétek végbe. Képességtek sokkal gyermekibb, hogysem magatok sokat tehetnétek. Kevélységről beszéltek; hejh, ha a hátatok mögé láthatnátok s jó magatokat belsőképpen vizsgálat alá vennétek! Tennétek csak ezt!	MENENIUS. I know you can do very little alone; for your helps are many, or else your actions would grow wondrous single: your abilities are too infant-like for doing much alone. You talk of pride: O that you could turn your eyes toward the napes of your necks, and make but an interior survey of your good selves! O that you could!
BRUTUS Hát aztán, uram?	BOTH TRIBUNES. What then, sir?
MENENIUS Hát aztán olyan érdemetlen, kevély, kegyetlen, makacs tisztviselő párt (más szavakkal bolondokat) födöznétek fel, aminőket csak kapni Rómában.	MENENIUS. Why, then you should discover a brace of unmeriting, proud, violent, testy magistrates,—alias fools,—as any in Rome.
SICINIUS Menenius, téged is nagyon jól ismernek ám!	SICINIUS. Menenius, you are known well enough too.
MENENIUS Ismernek mint afféle bogaras patríciust és olyat, aki szeret egy-egy pohár tüzes bort, melyben egy csepp szelídítő Tiberisvíz sincs. Mondják, hogy annyiban tökéletlen vagyok, amennyiben az első vádlót pártolom, hogy minden csekélységre indulatoskodom, s hogy többet mulatok az éj hátuljával, mint a reggel homlokával. Amit gondolok, kimondom, s rosszakaratomat kilehelem. Ha találkozom ilyen politikusokkal, mint ti (Lycurgusoknak nem nevezhetlek) s ha az ital, melyet nyújtotok, nem ízlik: félrerántom a képemet. Nem mondhatom, hogy „uraságaitok igen jól fejezték ki magokat”, ha majd minden szavatokból kirí a szamár; és ámbár el kell tűrnöm, ha valaki tiszteletre méltó férfiaknak nevez benneteket, de azok gyalázatosan hazudnak, kik azt mondják, hogy emberséges képetek van. Ha ezt látjátok mikrokozmusom földabroszán, következik ebből, hogy engem nagyon jól ismernek? Mi rosszat böngészhet vak látástok e jelből arra nézve, hogy engem nagyon jól ismernek?	MENENIUS. I am known to be a humorous patrician, and one that loves a cup of hot wine with not a drop of allaying Tiber in't; said to be something imperfect in favouring the first complaint, hasty and tinder-like upon too trivial motion; one that converses more with the buttock of the night than with the forehead of the morning. What I think I utter, and spend my malice in my breath. Meeting two such wealsmen as you are,—I cannot call you Lycurguses,—if the drink you give me touch my palate adversely, I make a crooked face at it. I cannot say your worships have delivered the matter well when I find the ass in compound with the major part of your syllables; and though I must be content to bear with those that say you are reverend grave men, yet they lie deadly that tell you have good faces. If you see this in the map of my microcosm, follows it that I am known well enough too? What harm can your bisson conspectuities glean out of this character, if I be known well enough too?
BRUTUS Eredj, uram, eredj; eléggé ismerünk.	BRUTUS. Come, sir, come, we know you well enough.
MENENIUS Ti sem engemet nem ismertek, sem magatokat, sem más egyebet. A ti nagyravágyástok: szegény fickóktól süvegeltetni és bókokat nyerni. Eltarisznyáztok egész egy istenadta délelőttet, hallgatva egy narancsos kofa és csaplár civódását, s elhalasztjátok a háromfilléres pört a következő törvényszékig. Ha valami ügyet terjeszt elétek két peres fél, s történetesen egyet csavarít rajtatok a kólika, olyan képeket rántotok, mint az alakosok, kitűzitek a véres zászlót a türelem ellen, s éji edény után ordítva véresen eresztitek el a pört, melyet kihallgatástok még jobban összegabalyított. Annyiban szereztek békét az ügybajosok közt, hogy mind a két részt összegazemberezitek. Derék legények vagytok, nagyon.	MENENIUS. You know neither me, yourselves, nor anything. You are ambitious for poor knaves' caps and legs; you wear out a good wholesome forenoon in hearing a cause between an orange-wife and a fosset-seller, and then rejourn the controversy of threepence to a second day of audience.—When you are hearing a matter between party and party, if you chance to be pinched with the colic, you make faces like mummers, set up the bloody flag against all patience, and, in roaring for a chamber-pot, dismiss the controversy bleeding, the more entangled by your hearing: all the peace you make in their cause is calling both the parties knaves. You are a pair of strange ones.
BRUTUS Eredj, eredj, jól tudják felőled hogy különb vagy bohócnak az asztalnál, mint bírónak a Capitoliumban.	BRUTUS. Come, come, you are well understood to be a perfecter giber for the table than a necessary bencher in the Capitol.
MENENIUS Még napjaink is gúnyolódókká válnak, ha ilyen nevetséges személyekkel találkoznak, mint ti. Ha legcélszerűbben beszéltek, még az sem ér annyit se, mint szakállatok mozgása, szakállatok pedig nem érdemli azt a tisztességes sírt, hogy egy kontár szabó vánkosát tömjétek ki véle, vagy hogy szamár nyergébe temessék. De nektek azt kell mondanotok: Marcius kevély! holott ő egymaga testvérek közt is ér annyit, mint valamennyi nagyapátok Deucalion óta, ámbár közülük a java alkalmasint firól fira hóhér volt. Jó estét uraságtoknak; további mulatásom veletek megrontaná agyvelőmet, miután ti a plebejus barmok pásztorai vagytok. Leszek oly vakmerő s búcsút veszek tőletek. Brutus és Sicinius hátramegy. Jön Volumnia, Virgilia, Valeria Hogy vagytok, szép és nemes hölgyek? A hold, ha földi volna, sem volna nemesebb nálatok. Hová követitek oly gyorsan szemeiteket?	MENENIUS. Our very priests must become mockers if they shall encounter such ridiculous subjects as you are. When you speak best unto the purpose, it is not worth the wagging of your beards; and your beards deserve not so honourable a grave as to stuff a botcher's cushion or to be entombed in an ass's pack-saddle. Yet you must be saying, Marcius is proud; who, in a cheap estimation, is worth all your predecessors since Deucalion; though peradventure some of the best of 'em were hereditary hangmen. God-den to your worships: more of your conversation would infect my brain, being the herdsmen of the beastly plebeians: I will be bold to take my leave of you. BRUTUS and SICINIUS retire. Enter VOLUMNIA, VIRGILIA, VALERIA, &c. How now, my as fair as noble ladies,—and the moon, were she earthly, no nobler,—whither do you follow your eyes so fast?
VOLUMNIA Érdemes Menenius, fiam, Marcius közeledik. Junó szeretetére kérlek, eressz bennünket.	VOLUMNIA. Honourable Menenius, my boy Marcius approaches; for the love of Juno, let's go.
MENENIUS Hah, Marcius hazafelé tart?	MENENIUS. Ha! Marcius coming home!
VOLUMNIA Igen, tisztelt Menenius, s a legnagyobb sikerrel és megbecsüléssel.	VOLUMNIA. Ay, worthy Menenius, and with most prosperous approbation.
MENENIUS Neked nyújtom, Jupiter, fövegemet és köszönetemet. Marcius hazajön!	MENENIUS. Take my cap, Jupiter, and I thank thee.—Hoo! Marcius coming home!
VOLUMNIA és VIRGILIA Igen is, úgy van.	VOLUMNIA, VIRGILIA. Nay, 'tis true.
VOLUMNIA Íme, itt levele; a szenátusnak is küldött, nejének is, s úgy hiszem, otthon a te számodra is van.	VOLUMNIA. Look, here's a letter from him: the state hath another, his wife another; and I think there's one at home for you.
MENENIUS Ma este az egész házamat leitatom. Levelem van tőle?	MENENIUS. I will make my very house reel to-night.—A letter for me?
VIRGILIA Igen, minden bizonnyal van leveled. Láttam.	VIRGILIA. Yes, certain, there's a letter for you; I saw it.
MENENIUS Levél számomra? Ez képes engem hét esztendeig egészségben tartani, s ez alatt az egész idő alatt csak úgy komázok az orvossal. Galenus legfölségesebb rendelvénye ezen óvószerhez képest csak kuruzslás, s annyit ér, mint valami lóital. Nincs megsebesítve? mert úgy szokott hazajőni.	MENENIUS. A letter for me! It gives me an estate of seven years' health; in which time I will make a lip at the physician: the most sovereign prescription in Galen is but empiricutic, and, to this preservative, of no better report than a horse-drench. Is he not wounded? he was wont to come home wounded.
VIRGILIA Ó, nincs, nincs, nincs!	VIRGILIA. O, no, no, no.
VOLUMNIA Ó, de meg van sebesítve, hála Istennek!	VOLUMNIA. O, he is wounded, I thank the gods for't.
MENENIUS Én is azt mondom, ha nincs nagyon megvagdalva. Vajon hoz-e győzelmet zsebében? Úgy illenek neki a sebek.	MENENIUS. So do I too, if it be not too much.—Brings a victory in his pocket?—The wounds become him.
VOLUMNIA A homlokán hozza, Menenius. Harmadízben jön haza tölgykoszorúval.	VOLUMNIA. On's brows: Menenius, he comes the third time home with the oaken garland.
MENENIUS Jól megtanította Aufidiust?	MENENIUS. Has he disciplined Aufidius soundly?
VOLUMNIA Titus Lartius írja, hogy együtt vívtak, és Aufidius megfutamodott.	VOLUMNIA. Titus Lartius writes,—they fought together, but Aufidius got off.
MENENIUS Jól is tette, afelől biztosíthatom, mert ha ott megáll előtte, olyat kap, amit én föl nem vettem volna Coriolinak minden szekrényeért s az aranyért, mely azokban van. Tudja ezt a szenátus?	MENENIUS. And 'twas time for him too, I'll warrant him that: an he had stayed by him, I would not have been so fidiused for all the chests in Corioli and the gold that's in them. Is the Senate possessed of this?
VOLUMNIA Jertek, hölgyeim... Igen, igen, a szenátus kapott levelet a vezértől, melyben ez a háború minden érdemét fiamra ruházza. E táborozásban minden előbbi tetteit fölülmúlta.	VOLUMNIA. Good ladies, let's go.—Yes, yes, yes; the Senate has letters from the general, wherein he gives my son the whole name of the war: he hath in this action outdone his former deeds doubly.
VALERIA Valóban, csodálatos dolgokat beszélnek róla.	VALERIA. In troth, there's wondrous things spoke of him.
MENENIUS Csodálatosakat? Kezeskedem is, hogy nem érdemetlenül.	MENENIUS. Wondrous! ay, I warrant you, and not without his true purchasing.
VIRGILIA Adják istenink, hogy igazak legyenek.	VIRGILIA. The gods grant them true!
VOLUMNIA Igazak? Ó!	VOLUMNIA. True! pow, wow.
MENENIUS Igazak? Esküszöm, hogy azok. Hol van megsebesítve? (A tribunokhoz, kik elörejönnek) Isten tartsa meg uraságtokot! Marcius hazajön, most még több oka van kevélynek lennie. Hol van megsebesítve?	MENENIUS. True! I'll be sworn they are true. Where is he wounded?—To the TRIBUNES, who come forward. God save your good worships! Marcius is coming home; he has more cause to be proud.—Where is he wounded?
VOLUMNIA Vállán és bal kezén. Majd mutathat elég sebhelyet a népnek, ha hivatalért folyamodik. Tarquin elűzetésekor hét seb esett rajta.	VOLUMNIA. I' the shoulder and i' the left arm; there will be large cicatrices to show the people when he shall stand for his place. He received in the repulse of Tarquin seven hurts i' the body.
MENENIUS Egy a nyakán s kettő a combján... én úgy tudom, hogy kilenc.	MENENIUS. One i' the neck and two i' the thigh,—there's nine that I know.
VOLUMNIA Ez utolsó háború előtt huszonöt sebe volt.	VOLUMNIA. He had, before this last expedition, twenty-five wounds upon him.
MENENIUS Most van huszonhét. Minden sebe egy-egy ellenség sírja volt. Örömzaj és harsonák Halljátok a harsonákat?	MENENIUS. Now it's twenty-seven: every gash was an enemy's grave. A shout and flourish. Hark! the trumpets.
VOLUMNIA Ezek már Marciusnak hirdetői! Zaj Előzi őt meg, s könny marad mögötte. Izmos karjában a sötét halál, Kinyújtja, és sok ember sírba száll. Jeladás; harsonák hangzanak. Jön Cominius és Titus Lartius, köztük Coriolanus, fején tölgykoszorú; kapitányok, katonák, hírnök	VOLUMNIA. These are the ushers of Marcius: before him He carries noise, and behind him he leaves tears; Death, that dark spirit, in's nervy arm doth lie; Which, being advanc'd, declines, and then men die. A sennet. Trumpets sound. Enter COMINIUS and TITUS LARTIUS; between them, CORIOLANUS, crowned with an oaken garland; with CAPTAINS and Soldiers and a HERALD.
HÍRNÖK Tudjátok meg, hogy Marcius maga Harcolt Corioliban, s ott hősisége A Cajus Marciushoz új nevet nyert, Ezen tisztes név Coriolanus... Üdvöz Légy Rómában, híres Coriolanus! Harsonák	HERALD. Know, Rome, that all alone Marcius did fight Within Corioli gates: where he hath won, With fame, a name to Caius Marcius; these In honour follows Coriolanus:— Welcome to Rome, renowned Coriolanus! Flourish.
MIND Légy üdvöz itt, híres Coriolanus!	ALL. Welcome to Rome, renowned Coriolanus!
CORIOLANUS Ne többet már, ez sérti szívemet; Ne többet, kérlek.	CORIOLANUS. No more of this, it does offend my heart; Pray now, no more.
COMINIUS Ím, uram, anyád...	COMINIUS. Look, sir, your mother!
CORIOLANUS Ó! Tudom, kéréd az isteneket, hogy engem Segítsenek. (Letérdel)	CORIOLANUS. O, You have, I know, petition'd all the gods For my prosperity! Kneels.
VOLUMNIA Kelj föl, hős katonám! Szép Marcius, vitézi Cajusom! És tetteiddel szerzett új neved Hogy is van? Coriolanus, úgyebár? De nőd...	VOLUMNIA. Nay, my good soldier, up; My gentle Marcius, worthy Caius, and By deed-achieving honour newly nam'd,— What is it?—Coriolanus must I call thee? But, O, thy wife!
CORIOLANUS Üdvöz légy, kedves hallgatóm! Nevettél volna, ha koporsó hoz meg, Hogy diadalmamon sírsz? Kedvesem, Ez a corioli özvegyek s fiatlan Anyákhoz illő.	CORIOLANUS. My gracious silence, hail! Wouldst thou have laugh'd had I come coffin'd home, That weep'st to see me triumph? Ah, my dear, Such eyes the widows in Corioli wear, And mothers that lack sons.
MENENIUS Áldjanak istenink!	MENENIUS. Now the gods crown thee!
CORIOLANUS S te még élsz? (Valeriához) Ó, bocsánat, asszonyom.	CORIOLANUS. And live you yet? To VALERIA—O my sweet lady, pardon.
VOLUMNIA Hová forduljak? Üdvöz légy körünkben! Vezér, te szinte, s valamennyien!	VOLUMNIA. I know not where to turn.—O, welcome home;—and welcome, general;—and you are welcome all.
MENENIUS Ezerszer üdvöz légy! Nevetni, sírni Tudnék; nehéz s könnyű vagyok. Üdvözöllek. Átok szakítsa ki szivét, aki Nem lát örömmel. Róma titeket Imádjon, hármatokat; hanem, hitemre, Van itt néhány vén vadfa, melyeken Az oltás nem fog. Jó napot, vitézek! Mi a csalánt csalánnak hívjuk s a bolondot Bolondnak.	MENENIUS. A hundred thousand welcomes.—I could weep And I could laugh; I am light and heavy.—Welcome: A curse begin at very root on's heart That is not glad to see thee!—You are three That Rome should dote on: yet, by the faith of men, We have some old crab trees here at home that will not Be grafted to your relish. Yet welcome, warriors. We call a nettle but a nettle; and The faults of fools but folly.
COMINIUS Mindig igazsága van.	COMINIUS. Ever right.
CORIOLANUS Mindig, Menenius, mindig az.	CORIOLANUS. Menenius ever, ever.
HÍRNÖK El itt az útból.	HERALD. Give way there, and go on!
CORIOLANUS (nejéhez és anyjához) Kezedet s tiédet. Előbb, mint házam árnyékába lépek, Nézzük el a jó patríciusokhoz, Akiktől nem csak üdvözlést nyerék, de Megtisztelést is.	CORIOLANUS. To his wife and mother. Your hand, and yours: Ere in our own house I do shade my head, The good patricians must be visited; From whom I have receiv'd not only greetings, But with them change of honours.
VOLUMNIA Én megértem azt, Hogy fő ohajtásom s ábrándaim Beteljesültek. Egy van hátra még, És ezt tenéked, nem kételkedem, hogy Megadja Rómánk.	VOLUMNIA. I have lived To see inherited my very wishes, And the buildings of my fancy; only There's one thing wanting, which I doubt not but Our Rome will cast upon thee.
CORIOLANUS Anyám, a magam Módján inkább leszek szolgájuk, mint uruk Az ő módjukon.	CORIOLANUS. Know, good mother, I had rather be their servant in my way Than sway with them in theirs.
COMINIUS El a Capitolba! Harsonák, kürtök. Elmennek oly ünnepélyesen, mint jöttek. A tribunok maradnak	COMINIUS. On, to the Capitol. Flourish. Cornets. Exeunt in state, as before. The tribunes remain.
BRUTUS Minden nyelv róla szól s a gyönge szem Üveggel nézi őt. A csacska dajkák Jajgatni hagyják csecsemőiket, Őt emlegetvén elragadtatással, A konyhalyány legszebb vásznát köti Füstös nyakára s a falakra mászik, Megtömve minden, bódék, ablakok A fúladásig. Háztetők gerincén Ül a sokaság, s mind iparkodik Őt nézni. Ritkán látható papok Furódnak a tömeg közé, helyet Szerezni a köznép közt. Fátyolos nők Odaadják arcuk pírját és fehérét A kéjelgő s a forró ajku Phoebus Zsákmányaúl. Oly zaj van, mintha egy Isten, ki őt vezérli, emberi Lényébe bújt vón’ csellel, s adta volna A kellemet rá.	BRUTUS. All tongues speak of him and the bleared sights Are spectacled to see him: your prattling nurse Into a rapture lets her baby cry While she chats him: the kitchen malkin pins Her richest lockram 'bout her reechy neck, Clamb'ring the walls to eye him: stalls, bulks, windows, Are smother'd up, leads fill'd and ridges hors'd With variable complexions; all agreeing In earnestness to see him: seld-shown flamens Do press among the popular throngs, and puff To win a vulgar station: our veil'd dames Commit the war of white and damask, in Their nicely gawded cheeks, to the wanton spoil Of Phoebus' burning kisses; such a pother, As if that whatsoever god who leads him Were slily crept into his human powers, And gave him graceful posture.
SICINIUS Konzul lesz maholnap, Fogadni mernék.	SICINIUS. On the sudden I warrant him consul.
BRUTUS Úgy lefekhetünk Mindaddig, míg az ő hatalma tart.	BRUTUS. Then our office may During his power go sleep.
SICINIUS Nem fogja ő méltóságát szerényen Viselni végig; elveszíti azt is, Mit eddig nyert.	SICINIUS. He cannot temp'rately transport his honours From where he should begin and end; but will Lose those he hath won.
BRUTUS Ez a vigasztalás.	BRUTUS. In that there's comfort.
SICINIUS Hidd el, hogy a nép, kit képviselünk, Felejti majd bármily kis alkalomkor Régi haragból újabb érdemét; S hogy ád alkalmat, olyan bizonyos, Mint hogy kevély.	SICINIUS. Doubt not the commoners, for whom we stand, But they, upon their ancient malice will forget, With the least cause these his new honours; which That he will give them make as little question As he is proud to do't.
BRUTUS Hallám eskünni őt, Ha konzulságért folyamodni fog, Nem jő a térre és nem ölti fel Az alázatosság ócska köntösét, s nem Mutatja a népnek, mint szokás, sebeit, Koldulni a büdös szájaktul.	BRUTUS. I heard him swear, Were he to stand for consul, never would he Appear i' the market-place, nor on him put The napless vesture of humility; Nor, showing, as the manner is, his wounds To the people, beg their stinking breaths.
SICINIUS Jól van.	SICINIUS. 'Tis right.
BRUTUS Eképp beszélt. Ó, inkább odahagyja, Mint így szerezze meg, ha a nemesség Rá nem segíti.	BRUTUS. It was his word: O, he would miss it rather Than carry it but by the suit of the gentry to him, And the desire of the nobles.
SICINIUS Én ugyan kivánom, Hogy ez legyen szándéka és ezen terv Szerint müködjék.	SICINIUS. I wish no better Than have him hold that purpose, and to put it In execution.
BRUTUS Meglásd, megteszi.	BRUTUS. 'Tis most like he will.
SICINIUS Akkor megértjük, amit úgy kivánunk: Ő bukni fog.	SICINIUS. It shall be to him then, as our good wills, A sure destruction.
BRUTUS Meg is kell buknia, Máskép mi járunk így. Rá kell vezetnünk A népet, hogy gyülölte mindig őt, hogy Öszvérekké változtatná, ha bírná, Hogy elnémítná szószólóikat, És a szabadságból őket kiverné, Hogy nem teszen föl bennök több erőt S tehetséget, több lelket, mint van a Tevében, mely azért tápláltatik csak, Hogy hordja a tehert, s jól megverik, ha Eldől alatta.	BRUTUS. So it must fall out To him or our authorities. For an end, We must suggest the people in what hatred He still hath held them; that to's power he would Have made them mules, silenc'd their pleaders, and Dispropertied their freedoms; holding them, In human action and capacity, Of no more soul nor fitness for the world Than camels in their war; who have their provand Only for bearing burdens, and sore blows For sinking under them.
SICINIUS Ilyetén beszédtől, Ha majd a népet lázadó dacával Legjobban bántja (s ez meglesz, mihelyt Ingerlik, ami könnyü, mint kutyát Uszítni juhra:) lángra lobban a Száraz tarló, s e lángok őt örökre Be fogják feketíteni. Követ jön	SICINIUS. This, as you say, suggested At some time when his soaring insolence Shall touch the people,—which time shall not want, If it be put upon't; and that's as easy As to set dogs on sheep,—will be his fire To kindle their dry stubble; and their blaze Shall darken him for ever. Enter A MESSENGER.
BRUTUS Mi baj?	BRUTUS. What's the matter?
KÖVET A Capitolba hínak. Híre van, Hogy Marcius konzul lesz. A vakok Tolonganak, hogy hallják, és a némák, Hogy lássák őt. Agg hölgyek kesztyüket S az ifju hölgyek kendőket dobáltak Felé, ahol ment. Bókolt a nemesség, Mint Jupiter szobránál; és a nép Örömzajából mennydörgést csinált S záport a fölhányt fövegekbül. Ilyet Még nem láttam.	MESSENGER. You are sent for to the Capitol. 'Tis thought That Marcius shall be consul: I have seen the dumb men throng to see him, and The blind to hear him speak: matrons flung gloves, Ladies and maids their scarfs and handkerchers, Upon him as he pass'd; the nobles bended As to Jove's statue; and the commons made A shower and thunder with their caps and shouts: I never saw the like.
BRUTUS Jerünk a Capitolba. Szemünk s fülünk a jelené legyen, S szivünk a sikeré.	BRUTUS. Let's to the Capitol; And carry with us ears and eyes for the time, But hearts for the event.
SICINIUS Veled megyek. El mindnyájan	SICINIUS. Have with you. Exeunt.

[szerkesztés] 2. szín

Ugyanott. A Capitol. Jön két törvényszolga; párnákat raknak	SCENE II. Rome. The Capitol. Enter two OFFICERS, to lay cushions.
ELSŐ SZOLGA Jöszte, jöszte, ezennel itt lesznek. Hányan iparkodnak a konzulságra?	FIRST OFFICER. Come, come; they are almost here. How many stand for consulships?
MÁSODIK SZOLGA Azt mondják, hárman; de minden ember hiszi, hogy Coriolanus nyeri el.	SECOND OFFICER. Three, they say; but 'tis thought of every one Coriolanus will carry it.
ELSŐ SZOLGA Ez derék legény, de kegyetlenül kevély s nem szereti a köznépet.	FIRST OFFICER. That's a brave fellow; but he's vengeance proud and loves not the common people.
MÁSODIK SZOLGA Valóban, volt elég nagy ember, ki hízelgett a népnek, pedig nem szerette soha; voltak ismét elegen, kiket a nép szeretett, s maga sem tudta miért. S így, ha szeretnek, nem tudják, mi végett s ha gyűlölnek, annak sincs jobb oka. Azért ha Coriolanus nem törődik vele, hogy szeretik-e vagy gyűlölik, ez azt bizonyítja, hogy jól ismeri gondolkodásukat; az ő nemes gondtalansága ezt világosan kimutatja.	SECOND OFFICER. Faith, there have been many great men that have flattered the people, who ne'er loved them; and there be many that they have loved, they know not wherefore; so that, if they love they know not why, they hate upon no better a ground: therefore, for Coriolanus neither to care whether they love or hate him manifests the true knowledge he has in their disposition; and, out of his noble carelessness, lets them plainly see't.
ELSŐ SZOLGA Ha nem törődik vele, hogy szeretik-e vagy sem, részrehajlatlanul állna köztük, s nem tenne velök se jót, se rosszat; de ő jobban igyekszik gyűlölségüket megnyerni, mint amennyire azok képesek ezt teljesíteni, és semmit el nem mulaszt, amiben teljesen kimutathatja irántok ellenséges indulatát. Márpedig a nép gyűlölségére és nemtetszésére iparkodnia éppen oly gonoszság, mint az, mit ő nem helyesel: hízelegni szeretetéért.	FIRST OFFICER. If he did not care whether he had their love or no, he waved indifferently 'twixt doing them neither good nor harm; but he seeks their hate with greater devotion than they can render it him; and leaves nothing undone that may fully discover him their opposite. Now to seem to affect the malice and displeasure of the people is as bad as that which he dislikes,—to flatter them for their love.
MÁSODIK SZOLGA Nagy érdemeket szerzett ő hazájától, s az ő emelkedése nem oly kényelmes lépcsőkön történt, mint azoké, kik, a nép előtt magokat udvariasan hajtogatva, süvegeléssel jutottak a hírre és tiszteletre, minden egyéb tett nélkül. Ő, ellenkezőleg, annyira beülteté dicsőségét szemökbe és tetteit szívökbe, hogy erről hallgatni s ezt meg nem vallani hálátlan igaztalanság, elferdíteni pedig oly gazság volna, mely maga magát meghazudtolván, rosszallást és szemrehányást vonna magára mindenkitől, aki hallaná.	SECOND OFFICER. He hath deserved worthily of his country: and his ascent is not by such easy degrees as those who, having been supple and courteous to the people, bonnetted, without any further deed to have them at all, into their estimation and report: but he hath so planted his honours in their eyes, and his actions in their hearts, that for their tongues to be silent, and not confess so much, were a kind of ingrateful injury; to report otherwise were a malice that, giving itself the lie, would pluck reproof and rebuke from every ear that heard it.
ELSŐ SZOLGA Ne többet róla, ő érdemteljes ember. Helyet, helyet; jőnek. Jeladás a harsonákkal. Jön, a lictorok után, Cominius konzul, Menenius, Coriolanus, több szenátor, Sicinius és Brutus. A szenátorok elfoglalják helyeiket, a tribunok szinte	FIRST OFFICER. No more of him; he is a worthy man.: make way, they are coming. A sennet. Enter, with Lictors before them, COMINIUS the Consul, MENENIUS, CORIOLANUS, Senators, SICINIUS and BRUTUS. The Senators
	take their places; the Tribunes take theirs also by themselves.
MENENIUS Bevégezvén a volszk ügyet s haza Rendelvén Titus Lartiust, ezen Másod-gyülésünk legfő pontja lesz, Dijazni a nemes szolgálatot, mely Honáért ennyit tőn. Kérlek tehát, Komoly s nagyon tisztelt apák, hogy a Jelen konzult, ki sikeres hadunk Vezére volt, hagyjátok szólani A hősiségről, melyet végbevitt Cajus Marcius Coriolanus, aki Azért van itt, hogy érdeme szerint Köszönjünk néki.	MENENIUS. Having determined of the Volsces, and To send for Titus Lartius, it remains, As the main point of this our after-meeting, To gratify his noble service that Hath thus stood for his country: therefore please you, Most reverend and grave elders, to desire The present consul, and last general In our well-found successes, to report A little of that worthy work perform'd By Caius Marcius Coriolanus; whom We met here both to thank and to remember With honours like himself.
ELSŐ SZENÁTOR Jó Cominius, szólj. Rövidség kedveért ne hagyj ki semmit, Higgyük inkább, hogy a hon gyenge őt Dijazni, mintsem, hogy tán mibelőlünk Hiányzik rá a kedv. Népszónokok, Kérünk, figyeljetek barátilag, S bírjátok rá a népet, hogy velünk Majd egyetértsen.	FIRST SENATOR. Speak, good Cominius: Leave nothing out for length, and make us think Rather our state's defective for requital Than we to stretch it out.—Masters o' the people, We do request your kindest ears; and, after, Your loving motion toward the common body, To yield what passes here.
SICINIUS Jó egyezkedés Végett vagyunk itt; hajlandó szivünk Tisztelni és elősegítni e Gyülés ügyét.	SICINIUS. We are convented Upon a pleasing treaty; and have hearts Inclinable to honour and advance The theme of our assembly.
BRUTUS Ezt annál szívesebben Tesszük, ha nyájasb véleménye van A nép felől, s jobban becsűli, mint Becsűlte.	BRUTUS. Which the rather We shall be bless'd to do, if he remember A kinder value of the people than He hath hereto priz'd them at.
MENENIUS Ejh, ez nem való ide. Inkább ne szóltatok vón. Tetszik-e Hallgatnotok Cominiust?	MENENIUS. That's off, that's off; I would you rather had been silent. Please you To hear Cominius speak?
BRUTUS Szívesen, de Inkább helyén volt észrevételem, mint Ezen feddés.	BRUTUS. Most willingly. But yet my caution was more pertinent Than the rebuke you give it.
MENENIUS A népnek ő barátja, De hálótársa nem leszen. Derék Cominius, szólj. Coriolanus fölkel s indul ki Ülj le a helyedre.	MENENIUS. He loves your people; But tie him not to be their bedfellow.— Worthy Cominius, speak. CORIOLANUS rises, and offers to go away. Nay, keep your place.
ELSŐ SZENÁTOR Foglalj helyet; ne szégyeld hallani Hőstettidet.	FIRST SENATOR. Sit, Coriolanus; never shame to hear What you have nobly done.
CORIOLANUS Bocsánat, uraim, Türöm inkább megint a gyógyuló seb Kínját, mint halljam, hogy mint kaptam őket.	CORIOLANUS. Your Honours' pardon: I had rather have my wounds to heal again Than hear say how I got them.
BRUTUS Uram, remélem, nem beszédem űz el.	BRUTUS. Sir, I hope My words disbench'd you not.
CORIOLANUS Nem, uram; de míg a harcban gyakran álltam, Futék a szótól. Nem hízelgetek s így Nem sértetek ti. És én szeretem A népet, mint érdemli.	CORIOLANUS. No, sir; yet oft, When blows have made me stay, I fled from words. You sooth'd not, therefore hurt not: but your people, I love them as they weigh.
MENENIUS Kérlek, ülj le.	MENENIUS. Pray now, sit down.
CORIOLANUS Inkább vakarnám a napon fejem Rohamfuváskor, mint henyélve halljam Nagyítni semmiségemet. (El)	CORIOLANUS. I had rather have one scratch my head i' the sun When the alarum were struck, than idly sit To hear my nothings monster'd. Exit.
MENENIUS Tribúnok! Hogy hízelegne ő fajotoknak, ahol Ezer közt egy jó van?... Látjátok: inkább Kockára tette minden tagjait A hírért, mint annak hallásaért csak Egyik fülét! Kezdd el, Cominius.	MENENIUS. Masters o' the people, Your multiplying spawn how can he flatter,— That's thousand to one good one,—when you now see He had rather venture all his limbs for honour Than one on's ears to hear it?—Proceed, Cominius.
COMINIUS Hangom hiányzik: gyöngén nem szabad Coriolanusról beszélni. Közhit, Hogy a vitézség fő erény, s leginkább Vál díszére a birtokosnak; így Az említettem férfihoz hasonló Nincs a világon. Már tizenhat éves Korában, hogy Tarquin meglepte Rómát, Harcolt a többi előtt. Diktatorunk (Kinek dicsőség!) látta víni őt, Midőn amazón-állával kergeté A szőrös képeket. Megmente egy Szorított rómait, s a konzul látta, hogy Lesújta három ellent; térdre ejté Magát Tarquint is. E napon, midőn Nőt játszhatott volna a színpadon még, Csatában férfi volt, tölgykoszorú Lett a jutalma. Kisgyermek korában Lőn férfivá, s így nőtt, miként a tenger, S azóta ő tizenhét ütközetben Egy kardnak sem hagyott babért. Utolsó Tettére, Coriolin kül s belül, Már erre nincs szó. Gátlá a futókat S példáján a gyávák játék gyanánt Vevék a vészt. Mint a hajó előtt A hullám, úgy hajlott előtte a nép S hullott le. Kardja, e halál pecsétje, Ölt, ahová csak ért. Egy vér vala, Tetőtül talpig; minden mozdulását Halálhörgés követte. Egyedül ment Be a vészes városkapun, s befesté Kerűlhetetlen balsorssal; kijött Segély nélkül, s úgy zúdult, új erővel Corioliba, mint üstökös. Övé most Minden; de ekkor harci zaj veré föl Serény lelkét és kettős lelkesűlés Élénkité föl fáradt tagjait. Jött a csatába, és itt párologva Rohant az emberéletek fölött, mint Az örök romlás, s míg nem lett a mienk A város és a harctér, meg nem állt Lélegzet-vételért sem.	COMINIUS. I shall lack voice: the deeds of Coriolanus Should not be utter'd feebly.—It is held That valour is the chiefest virtue, and Most dignifies the haver: if it be, The man I speak of cannot in the world Be singly counterpois'd. At sixteen years, When Tarquin made a head for Rome, he fought Beyond the mark of others; our then dictator, Whom with all praise I point at, saw him fight, When with his Amazonian chin he drove The bristled lips before him: he bestrid An o'erpress'd Roman and i' the consul's view Slew three opposers: Tarquin's self he met, And struck him on his knee: in that day's feats, When he might act the woman in the scene, He proved best man i' the field, and for his meed Was brow-bound with the oak. His pupil age Man-enter'd thus, he waxed like a sea; And in the brunt of seventeen battles since He lurch'd all swords of the garland. For this last, Before and in Corioli, let me say, I cannot speak him home: he stopp'd the fliers; And by his rare example made the coward Turn terror into sport: as weeds before A vessel under sail, so men obey'd, And fell below his stem: his sword,—death's stamp,— Where it did mark, it took; from face to foot He was a thing of blood, whose every motion Was timed with dying cries: alone he enter'd The mortal gate of the city, which he painted With shunless destiny; aidless came off, And with a sudden re-enforcement struck Corioli like a planet. Now all's his: When, by and by, the din of war 'gan pierce His ready sense; then straight his doubled spirit Re-quick'ned what in flesh was fatigate, And to the battle came he; where he did Run reeking o'er the lives of men, as if 'Twere a perpetual spoil: and till we call'd Both field and city ours he never stood To ease his breast with panting.
MENENIUS A dicső!	MENENIUS. Worthy man!
ELSŐ SZENÁTOR Nem tisztelhetjük úgy meg, hogy reá Méltó ne volna.	FIRST SENATOR. He cannot but with measure fit the honours Which we devise him.
COMINIUS A zsákmányt megveté, A drágaságokat silány szemétnek Tekinté csak. Kevesbet követel, mint Mit a fösvénység adna. Tettei Jutalma az, hogy tette. Idejét Eltölté, s néki ez elég.	COMINIUS. Our spoils he kick'd at; And looked upon things precious as they were The common muck of the world: he covets less Than misery itself would give; rewards His deeds with doing them; and is content To spend the time to end it.
MENENIUS Valódi Nemes. Hivassuk.	MENENIUS. He's right noble: Let him be call'd for.
ELSŐ SZENÁTOR Hídd be Coriolanust.	FIRST SENATOR. Call Coriolanus.
ELSŐ SZOLGA Ím, érkezik. Coriolanus jön	OFFICER. He doth appear. Re-enter CORIOLANUS.
MENENIUS Örömmel választ, Coriolanus, a Tanács konzulnak.	MENENIUS. The Senate, Coriolanus, are well pleas'd To make thee consul.
CORIOLANUS Néki köszönöm Éltem s szolgálatom.	CORIOLANUS. I do owe them still My life and services.
MENENIUS Most már csak a Néphez kell szólnod.	MENENIUS. It then remains That you do speak to the people.
CORIOLANUS Kérlek, mentsetek föl e Szokás alól; én föl nem ölthetem Ama ruhát, hogy esdjek meztelen A voksokért sebeim miatt. Tegyétek, Hogy elkerüljem.	CORIOLANUS. I do beseech you Let me o'erleap that custom; for I cannot Put on the gown, stand naked, and entreat them, For my wounds' sake to give their suffrage: please you That I may pass this doing.
SICINIUS A nép megkivánja Magáét, egy szikrát sem enged a Bevett szokásból.	SICINIUS. Sir, the people Must have their voices; neither will they bate One jot of ceremony.
MENENIUS Ne ingereld őket. Kérlek, hogy tégy a rendszabály szerint, Vedd át oly módon méltóságodat, Mint elődid vevék.	MENENIUS. Put them not to't:— Pray you, go fit you to the custom; and Take to you, as your predecessors have, Your honour with your form.
CORIOLANUS Ez oly szerep, Melyet pirúlva játszanám; s szeretném, Ha elvennők a néptől.	CORIOLANUS. It is a part That I shall blush in acting, and might well Be taken from the people.
BRUTUS Hallod ezt?	BRUTUS. Mark you that?
CORIOLANUS Hetvenkedjem, hogy ezt és ezt tevém? Mutassam a nem-fájó sebhelyet (Mit rejtenem kellene) mintha épp csak Szavazat-nyerni kaptam volna?	CORIOLANUS. To brag unto them,—thus I did, and thus;— Show them the unaching scars which I should hide, As if I had receiv'd them for the hire Of their breath only!
MENENIUS Hagyd ezt. Vegyétek pártfogás alá ügyünket, Népszónokok. S nemes konzul, neked Üdv s tisztelet!	MENENIUS. Do not stand upon't.— We recommend to you, tribunes of the people, Our purpose to them;—and to our noble consul Wish we all joy and honour.
SZENÁTOROK Üdv s tisztelet neked, Coriolanus! Harsonák. A szenátorok el	SENATORS. To Coriolanus come all joy and honour! Flourish. Exeunt all but SICINIUS and BRUTUS.
BRUTUS. Látod, hogyan fog bánni majd a néppel?	BRUTUS. You see how he intends to use the people.
SICINIUS Csak észrevegyék szándékát. Megvetőleg Fog kérni, mintha olyat kérne, amit Megadniok kell.	SICINIUS. May they perceive's intent! He will require them As if he did contemn what he requested Should be in them to give.
BRUTUS Jer, tudtokra adni Eljárásunkat. A vásár terén Várnak bennünket, úgy tudom. El mind a ketten	BRUTUS. Come, we'll inform them Of our proceedings here: on the market-place I know they do attend us. Exeunt.

[szerkesztés] 3. szín

Ugyanott. A Forum. Polgárok jőnek	SCENE III. Rome. The Forum. Enter several citizens.
ELSŐ POLGÁR Ismétlem, ha kérni fogja voksainkat, nem tagadhatjuk meg tőle.	FIRST CITIZEN. Once, if he do require our voices, we ought not to deny him.
MÁSODIK POLGÁR De meg, uram, ha akarjuk.	SECOND CITIZEN. We may, sir, if we will.
HARMADIK POLGÁR Hatalmunkban van ezt megtenni, csakhogy ez olyan hatalom, melynek végbevitelére nincs hatalmunk, mert ha megmutatja nékünk sebeit és elmondja tetteit, be kell mártanunk nyelveinket a sebekbe, s érettök szólanunk; így ha elmondja nemes tetteit, nekünk is el kell mondanunk nemes elismerésünket. A hálátlanság szörnyűség, s ha a sokaság hálátlan, ez annyi, mint a sokaságot szörnyeteggé tenni; eszerint, annak tagjai levén, magunkat szörnyeteg tagokká tennők.	THIRD CITIZEN. We have power in ourselves to do it, but it is a power that we have no power to do: for if he show us his wounds and tell us his deeds, we are to put our tongues into those wounds and speak for them; so, if he tell us his noble deeds, we must also tell him our noble acceptance of them. Ingratitude is monstrous: and for the multitude to be ingrateful were to make a monster of the multitude; of the which we being members, should bring ourselves to be monstrous members.
ELSŐ POLGÁR S hogy különbnek nem tartanak bennünket, nemigen sok híja van, mert midőn a gabona dolgában föltámadtunk, ő maga sem átallott bennünket sokfejű tömegnek nevezni.	FIRST CITIZEN. And to make us no better thought of, a little help will serve; for once we stood up about the corn, he himself stuck not to call us the many-headed multitude.
HARMADIK POLGÁR Többen adták már nekünk e nevet; nem azért, hogy fejeink közül némelyik barna, némelyik fekete, némelyik gesztenyeszín, némelyik kopasz, hanem hogy elménk olyan sokszínű; s én úgy hiszem, ha minden elméncségünk egy koponyából eredne is, ki keletre, ki délre, ki éjszakra, ki nyugatra röpülne, s ha megegyeznének is, hogy egy úton haladnak, azonnal ott volnánk az éjszaktű minden pontjain.	THIRD CITIZEN. We have been called so of many; not that our heads are some brown, some black, some auburn, some bald, but that our wits are so diversely coloured; and truly I think if all our wits were to issue out of one skull, they would fly east, west, north, south; and their consent of one direct way should be at once to all the points o' the compass.
MÁSODIK POLGÁR Úgy gondolod? Hát az én elméncségem vajon merre repülne?	SECOND CITIZEN. Think you so? Which way do you judge my wit would fly?
HARMADIK POLGÁR Ó, a tied nem jönne ki oly hirtelen, mint más emberé, mert nagyon bele van sutulva ebbe a tuskófejbe; de ha szabadon volna, bizonnyal dél felé szállna.	THIRD CITIZEN. Nay, your wit will not so soon out as another man's will,—'tis strongly wedged up in a block-head; but if it were at liberty 'twould, sure, southward.
MÁSODIK POLGÁR Miért arra?	SECOND CITIZEN. Why that way?
HARMADIK POLGÁR Hogy ködbe vesszen! Ha háromnegyede rothadt gőzbe oszlanék, a negyedik része lelkiismeretességből visszafordulna, hogy téged megházasítni segítsen.	THIRD CITIZEN. To lose itself in a fog; where being three parts melted away with rotten dews, the fourth would return for conscience' sake, to help to get thee a wife.
MÁSODIK POLGÁR Te csak mindig tele vagy ilyen furcsaságokkal., No hiszen jól van, no.	SECOND CITIZEN. You are never without your tricks:—you may, you may.
HARMADIK POLGÁR El vagytok-e tökélve, mindnyájan rá szavazni? De az mindegy, a többség mellette lesz. Annyit mondok, ha a néphez hajolna, nem volna különb ember nála. Jön Coriolanus és Menenius Íme, itt jön, mégpedig az alázatosság köntösében; vigyázzunk magaviseletére. Ne álljunk így együtt, hanem menjünk arra, ahol áll, egyenként, kettenként és hármanként. Mindegyikünknek el kell mondania kérelmét, miáltal valamennyien részesülünk a megtiszteltetésben, hogy saját nyelveinkkel adjuk neki szavazatunkat; azért kövessetek: megmutatom, hogy menjetek el mellette.	THIRD CITIZEN. Are you all resolved to give your voices? But that's no matter, the greater part carries it. I say, if he would incline to the people, there was never a worthier man. Here he comes, and in the gown of humility. Mark his behaviour. We are not to stay all together, but to come by him where he stands, by ones, by twos, and by threes. He's to make his requests by particulars, wherein every one of us has a single honour, in giving him our own voices with our own tongues; therefore follow me, and I'll direct you how you shall go by him.
MIND Jól van, jól van. Polgárok el	ALL. Content, content. Exeunt. Enter CORIOLANUS and MENENIUS.
MENENIUS Uraim, nem úgy van; hisz legjobbjaink Ekkép tevének.	MENENIUS. O sir, you are not right; have you not known The worthiest men have done't!
CORIOLANUS Mit mondjak tehát?... Uram, kérlek... Hah, dögvész! nyelvemet Nem bírhatom rá... Nézd, uram, sebeim, A hont szolgálva kaptam, amidőn Testvéreid közül sok orditott S futott saját dombunktól.	CORIOLANUS. What must I say?— 'I pray, sir'—Plague upon't! I cannot bring My tongue to such a pace.—'Look, sir,—my wounds;— I got them in my country's service, when Some certain of your brethren roar'd, and ran From the noise of our own drums.'
MENENIUS Istenek! Ilyet ne mondj. Kérd, hogy gondoljanak rád.	MENENIUS. O me, the gods! You must not speak of that: you must desire them To think upon you.
CORIOLANUS Gondoljanak rám? Akasszák fel őket! Inkább felejtsenek, mint az erényt, mit Hiába vernek papjaink beléjök.	CORIOLANUS. Think upon me! Hang 'em! I would they would forget me, like the virtues Which our divines lose by 'em.
MENENIUS Mindent lerontasz. Úgy beszélj velök, Amint tanácsos; kérlek. (El)	MENENIUS. You'll mar all: I'll leave you. Pray you speak to 'em, I pray you, In wholesome manner.
CORIOLANUS Mondd nekik, hogy Mossák meg képök és foguk. Jön két polgár Itt jön egy pár. Uram, tudod, mi végett állok itt.	CORIOLANUS. Bid them wash their faces And keep their teeth clean. Exit MENENIUS. So, here comes a brace: Re-enter two citizens. You know the cause, sirs, of my standing here.
ELSŐ POLGÁR Tudom: mondd meg, mi bírt reá, uram?	FIRST CITIZEN. We do, sir; tell us what hath brought you to't.
CORIOLANUS Én érdemem.	CORIOLANUS. Mine own desert.
MÁSODIK POLGÁR Ten érdemed?	SECOND CITIZEN. Your own desert?
CORIOLANUS Nem is Kivánatom.	CORIOLANUS. Ay, not mine own desire.
ELSŐ POLGÁR Mit, nem kivánatod?	FIRST CITIZEN. How! not your own desire!
CORIOLANUS Nem, uram. Sosem kivántam a szegényeket Koldúlással zavarni.	CORIOLANUS. No, sir, 'twas never my desire yet to trouble the poor with begging.
ELSŐ POLGÁR Gondold meg, hogy ha nyújtunk valamit, Mi is remélünk nyerni általad.	FIRST CITIZEN. You must think, if we give you anything, we hope to gain by you.
CORIOLANUS Jól van; mi hát a konzulságnak ára?	CORIOLANUS. Well then, I pray, your price o' the consulship?
ELSŐ POLGÁR Az ára: baráti kérelem.	FIRST CITIZEN. The price is to ask it kindly.
CORIOLANUS Baráti? Hát, kérlek, add. Mutathatok sebet, ha Magunk leszünk. Becses szavazatod kell! Mit mondasz rá?	CORIOLANUS. Kindly! sir, I pray, let me ha't: I have wounds to show you, which shall be yours in private.—Your good voice, sir; what say you?
MÁSODIK POLGÁR Tisztelt úr, megkapod.	SECOND CITIZEN. You shall ha' it, worthy sir.
CORIOLANUS Megalkuvánk, uram. Két érdemes voksot már koldulék. Az Alamizsna megvan. Isten hírivel!	CORIOLANUS. A match, sir.—There's in all two worthy voices begg'd.—I have your alms: adieu.
ELSŐ POLGÁR Ez mégis furcsa egy kicsit.	FIRST CITIZEN. But this is something odd.
MÁSODIK POLGÁR Ha újra Adnám szavam... no, mit se tesz. El mind a ketten. Jön két más polgár	SECOND CITIZEN. An 'twere to give again,— but 'tis no matter. Exeunt two citizens. Re-enter other two citizens.
CORIOLANUS Kérlek benneteket, ha szavatok hangjával összeüt, hadd legyek konzul; íme, rajtam a szokott köntös.	CORIOLANUS. Pray you now, if it may stand with the tune of your voices that I may be consul, I have here the customary gown.
HARMADIK POLGÁR Érdemesen viselted magadat hazád irányában, meg nem is viselted magad érdemesen.	THIRD CITIZEN. You have deserved nobly of your country, and you have not deserved nobly.
CORIOLANUS E talány?	CORIOLANUS. Your enigma?
HARMADIK POLGÁR Ellenséginek ostora voltál, barátinak vesszeje voltál. Valóban, te nem szeretted a népet.	THIRD CITIZEN. You have been a scourge to her enemies; you have been a rod to her friends: you have not indeed loved the common people.
CORIOLANUS Annál többre kell engem becsülnötök, hogy szeretetemet nem alacsonyítottam le. Hízelkedni fogok, uram, megesküdt testvéremnek, a népnek, hogy több érdemet arassak nála; ez olyan tulajdonság, amit szívesen vesz... s miután választásuk bölcsessége inkább akarja bírni kalapomat, mint szívemet: betanulom a kedveltető hajlongást, s iparkodni fogok majmolni, ti. utánozni valamely népszerű férfi varázsát, s ezt bőkezűleg közlöm minden emberrel, aki kívánja. Annak okáért kérlek, hadd legyek konzul.	CORIOLANUS. You should account me the more virtuous, that I have not been common in my love. I will, sir, flatter my sworn brother, the people, to earn a dearer estimation of them; 'tis a condition they account gentle: and since the wisdom of their choice is rather to have my hat than my heart, I will practise the insinuating nod and be off to them most counterfeitly: that is, sir, I will counterfeit the bewitchment of some popular man and give it bountifully to the desirers. Therefore, beseech you, I may be consul.
NEGYEDIK POLGÁR Reméljük, hogy barátot nyerünk benned, s azért szívesen szavazunk rád.	FOURTH CITIZEN. We hope to find you our friend; and therefore give you our voices heartily.
HARMADIK POLGÁR Sok sebet kaptál hazádért.	THIRD CITIZEN. You have received many wounds for your country.
CORIOLANUS Nem akarom hitelesíteni tudományodat azzal, hogy ezeket mutassam. Nagyra becsülöm szavazatotokat, s így nem háborgatlak tovább.	CORIOLANUS. I will not seal your knowledge with showing them. I will make much of your voices, and so trouble you no further.
MIND A KÉT POLGÁR Az istenek boldogítsanak, uram, szívünkből kívánjuk. El mind a ketten	BOTH CITIZENS. The gods give you joy, sir, heartily! Exeunt citizens.
CORIOLANUS Mi édes voksok! Inkább meghalni, éhen veszni, mint Koldulni a megérdemelt dijért. Mért álljak én e farkasbőrben itt, S kérjek fütől-fától szükségtelen Bizonyságot? Mert a szokás kivánja! Ha mindenben követjük a szokást, A régi por söpretlenül marad, S oly hegymagosra nő a rossz, hogy a jó Fölül nem múlja. Nem vagyok bolond, Inkább legyen dicsőség s hívatal Akárkié. Felén már túl vagyok, Átkínlódom hát a másik felén is. Más három polgár jön Itt jő nehány voks. Szavazzatok rám, csak azért csatáztam, A voksért virraszték, voksotokért van Rajtam huszonnégy seb, s kétszer kilenc Csatát láték, hallék; voksotokért Tettem hol ezt, hol azt. Voksoljatok rám, Szeretném a konzulságot, valóban.	CORIOLANUS. Most sweet voices!— Better it is to die, better to starve, Than crave the hire which first we do deserve. Why in this wolvish toge should I stand here, To beg of Hob and Dick that do appear, Their needless vouches? custom calls me to't:— What custom wills, in all things should we do't, The dust on antique time would lie unswept, And mountainous error be too highly heap'd For truth to o'erpeer. Rather than fool it so, Let the high office and the honour go To one that would do thus.—I am half through; The one part suffer'd, the other will I do. Here come more voices. Re-enter other three citizens. Your voices: for your voices I have fought; Watch'd for your voices; for your voices bear Of wounds two dozen odd; battles thrice six I have seen and heard of; for your voices have Done many things, some less, some more: your voices: Indeed, I would be consul.
ÖTÖDIK POLGÁR Ő nemesen viselte magát; minden becsületes ember rá fog szavazni.	FIFTH CITIZEN. He has done nobly, and cannot go without any honest man's voice.
HATODIK POLGÁR Hadd legyen tehát konzul. Az istenek boldogítsák őt s tegyék a nép barátjává.	SIXTH CITIZEN. Therefore let him be consul: the gods give him joy, and make him good friend to the people!
MIND Amen, amen. Az Isten tartson meg, nemes konzul. A polgárok el	ALL THREE CITIZENS. Amen, amen.—God save thee, noble consul! Exeunt.
CORIOLANUS Érdemes voksok! Visszajön Menenius; vele Brutus és Sicinius	CORIOLANUS. Worthy voices! Re-enter MENENIUS, with BRUTUS and SICINIUS.
MENENIUS Kiálltad, amit kelle. A tribúnok Reád ruházzák a nép voksait. Mostan, felöltve tiszted jeleit, Menj a tanács elé.	MENENIUS. You have stood your limitation; and the tribunes Endue you with the people's voice:—remains That, in the official marks invested, you Anon do meet the senate.
CORIOLANUS Megvan tehát?	CORIOLANUS. Is this done?
SICINIUS A kérelem-szokást beteljesítéd, A nép megválasztott, s fölhívatol, hogy Gyűlésbe jöjj és elfoglald helyed.	SICINIUS. The custom of request you have discharg'd: The people do admit you; and are summon'd To meet anon, upon your approbation.
CORIOLANUS Hol? A tanácsháznál?	CORIOLANUS. Where? at the senate-house?
SICINIUS Ott, Coriolanus.	SICINIUS. There, Coriolanus.
CORIOLANUS Vehetek rám más ruhát?	CORIOLANUS. May I change these garments?
SICINIUS Vehetsz, uram.	SICINIUS. You may, sir.
CORIOLANUS Tészem tüstént, s ha újonnan magamra Ismérek, a tanács elé megyek.	CORIOLANUS. That I'll straight do; and, knowing myself again, Repair to the senate-house.
MENENIUS Társad leszek. Ti nem jöttök velünk?	MENENIUS. I'll keep you company.—Will you along?
BRUTUS A népet várjuk.	BRUTUS. We stay here for the people.
SICINIUS Isten véletek. Coriolanus és Menenius el Megkapta, s mint szeméből látható, A szíve ég.	SICINIUS. Fare you well. Exeunt CORIOLANUS and MENENIUS. He has it now; and by his looks methinks 'Tis warm at his heart.
BRUTUS Kevély szívvel viselte az Alázatosság köntösét. A népet Szétoszlatod? Visszajőnek a polgárok	BRUTUS. With a proud heart he wore his humble weeds. Will you dismiss the people? Re-enter citizens.
SICINIUS Nos, társaim, megválasztátok őt?	SICINIUS. How now, my masters! have you chose this man?
ELSŐ POLGÁR Reá szavaztunk.	FIRST CITIZEN. He has our voices, sir.
BRUTUS Adják istenink, hogy Hajlandóságtokat megérdemelje.	BRUTUS. We pray the gods he may deserve your loves.
MÁSODIK POLGÁR Ámen. Szegény, súlyatlan véleményem Szerint gúnyolt, midőn esdett.	SECOND CITIZEN. Amen, sir:—to my poor unworthy notice, He mocked us when he begg'd our voices.
HARMADIK POLGÁR Valóban, Csúfolt bennünket nyilvánságosan.	THIRD CITIZEN. Certainly; He flouted us downright.
ELSŐ POLGÁR Nem, ez csak szólásmódja, nem csufolt.	FIRST CITIZEN. No, 'tis his kind of speech,—he did not mock us.
MÁSODIK POLGÁR Magad vagy köztünk azt mondó, hogy ő Nem bánt velünk csufúl; nem is mutatta Érdemjelét, honáért nyert sebeit.	SECOND CITIZEN. Not one amongst us, save yourself, but says He us'd us scornfully: he should have show'd us His marks of merit, wounds received for's country.
SICINIUS Ezt csak tevé...	SICINIUS. Why, so he did, I am sure.
POLGÁROK Nem látta senki sem.	CITIZENS. No, no; no man saw 'em.
HARMADIK POLGÁR Mondá: magánhelyen mutathat sebeket, S kalapját megvetőn billentve szólt: „Konzul szeretnék lenni, s az ős szokás csak, Megegyezésetekkel engedi; Szavazzatok rám.” Amidőn igértük: „Köszönöm” mondá, „a voksot köszönöm Az édes voksot... most szavaztatok Végzők ügyünket.” Hát nem csúfolás ez?	THIRD CITIZEN. He said he had wounds, which he could show in private; And with his hat, thus waving it in scorn, 'I would be consul,' says he; 'aged custom But by your voices, will not so permit me; Your voices therefore:' when we granted that, Here was, 'I thank you for your voices,—thank you,— Your most sweet voices:—now you have left your voices I have no further with you:'—was not this mockery?
SICINIUS Dőrék volátok ezt nem látni? Vagy Láttátok, s mégis gyermekmódra rá Szavaztatok?	SICINIUS. Why either were you ignorant to see't? Or, seeing it, of such childish friendliness To yield your voices?
BRUTUS Mért nem beszéltetek, mint Tanítánk? Még midőn hatalma nem volt, Csak mint közember szolgált a hazának, Már ellenségetek volt; a szabadság S jogaitok ellen szólt mindig, miket Az államtól bírtok. És most, midőn Hatalmat nyert, ország-kormányozást, Ha most is megmarad rosszindulatja A nép iránt: nem tennen voksotok lesz Átkotok? Kellett volna mondani, Hogy érdemét tekintve nem igényel Ugyan sokat, de voksaitokért Emlékezzék reátok szívesen, S rosszindulatját változtassa jóvá, S legyen baráti főtök.	BRUTUS. Could you not have told him, As you were lesson'd,—when he had no power, But was a petty servant to the state, He was your enemy; ever spake against Your liberties, and the charters that you bear I' the body of the weal: and now, arriving A place of potency and sway o' the state, If he should still malignantly remain Fast foe to the plebeii, your voices might Be curses to yourselves? You should have said, That as his worthy deeds did claim no less Than what he stood for, so his gracious nature Would think upon you for your voices, and Translate his malice towards you into love, Standing your friendly lord.
SICINIUS Íly beszéd, mint Megmondottuk, próbára tette volna Lelkét s szivét; s vagy jó igéretet Csalt volna tőle, melyre őt adandó Alkalmakon figyelmessé tehetnők, Vagy megsértette volna nyers kedélyét, Mely nem tűr semmit, ami egybe-másba Korlátozná, s így feldühítve őt, Fordíthatátok hasznotokra mérgét, S meg nem választatik.	SICINIUS. Thus to have said, As you were fore-advis'd, had touch'd his spirit And tried his inclination; from him pluck'd Either his gracious promise, which you might, As cause had call'd you up, have held him to; Or else it would have gall'd his surly nature, Which easily endures not article Tying him to aught; so, putting him to rage, You should have ta'en the advantage of his choler And pass'd him unelected.
BRUTUS Vevétek észre Hogy megvetett nyilvánosan, midőn Szüksége volt reátok? s hiszitek, Hogy megvetése nem lesz elzuzó most, Midőn rátok tiporhat? Testetekben Mért nem volt szív! Azért van nyelvetek, hogy A józan ész ellen kiáltsatok?	BRUTUS. Did you perceive He did solicit you in free contempt When he did need your loves; and do you think That his contempt shall not be bruising to you When he hath power to crush? Why, had your bodies No heart among you? Or had you tongues to cry Against the rectorship of judgment?
SICINIUS Máskor kérelmeket tagadtatok meg, S most arra, aki nem kért, de csufolt, Reá szavaztatok!	SICINIUS. Have you Ere now denied the asker, and now again, Of him that did not ask but mock, bestow Your su'd-for tongues?
HARMADIK POLGÁR Nem iktaták be, visszavonható még.	THIRD CITIZEN. He's not confirm'd: we may deny him yet.
MÁSODIK POLGÁR És visszavonjuk! Ötszáz ilyen voksért kezeskedem.	SECOND CITIZEN. And will deny him: I'll have five hundred voices of that sound.
ELSŐ POLGÁR Én ezerért, s hozzá barátaik.	FIRST CITIZEN. I twice five hundred, and their friends to piece 'em.
BRUTUS El innen rögtön, s mondjátok nekik, hogy Oly konzult választottak, aki őket Szabadságuktól fosztja meg, s kutyákként Elnémitandja, melyek ugatásért Tartatnak, s mégis oly sokszor verik meg, Midőn ugatnak.	BRUTUS. Get you hence instantly; and tell those friends They have chose a consul that will from them take Their liberties, make them of no more voice Than dogs, that are as often beat for barking As therefore kept to do so.
SICINIUS Gyűljenek össze mind S döntsék le jobb megfontolás után E balga választást. Mondjátok el, mily Kevély, hogy mindig gyűlölt bennetek, S mily gőggel hordta az alázat köntösét, S hogyan gunyolt. Csupán a szeretet, Szolgálatit tekintve, nem hagyá most A bántó módot észrevennetek, Mely csúfoló, illetlen modorú volt Ős gyűlöleténél fogva.	SICINIUS. Let them assemble; And, on a safer judgment, all revoke Your ignorant election: enforce his pride And his old hate unto you: besides, forget not With what contempt he wore the humble weed; How in his suit he scorn'd you: but your loves, Thinking upon his services, took from you Th' apprehension of his present portance, Which, most gibingly, ungravely, he did fashion After the inveterate hate he bears you.
BRUTUS Fogjatok Mindent reánk, hogy (gátat nem tekintve) Mi voltunk rajt, nektek ki kelle őt Neveznetek.	BRUTUS. Lay A fault on us, your tribunes; that we labour'd,— No impediment between,—but that you must Cast your election on him.
SICINIUS Mondjátok azt, hogy inkább Parancsainkra, mint jó kedvetekből Választottátok őt, hogy lelketek Eltelve volt azzal, mit tennetek Kellett, nem amit akartatok, s ezért Szavaztatok rá kelletlen. Miránk Fogjátok.	SICINIUS. Say you chose him More after our commandment than as guided By your own true affections; and that your minds, Pre-occupied with what you rather must do Than what you should, made you against the grain To voice him consul. Lay the fault on us.
BRUTUS Minket ne kiméljetek. Mondjátok, hogy mi vertük fejetekbe: Szolgálni mily ifjan kezdé honát, S szolgálja folyvást... hogy honnét ered, A bajnok Marciusoktól... őse volt Numának unokája, Ancus, aki A nagy Hostilius királyt követte... Ezen házból volt Quintus s Publius, kik Csatornákon legjobb vizet hozának; És Censorinus, népkedvenc, ki e nevet Két ízbeni cenzorságért nyeré, Az ő nagy őse volt.	BRUTUS. Ay, spare us not. Say we read lectures to you, How youngly he began to serve his country, How long continued: and what stock he springs of— The noble house o' the Marcians; from whence came That Ancus Marcius, Numa's daughter's son, Who, after great Hostilius, here was king; Of the same house Publius and Quintus were, That our best water brought by conduits hither; And Censorinus, darling of the people, And nobly nam'd so, twice being censor, Was his great ancestor.
SICINIUS Ily sarjadék, S maga is megérdemlé azonfölül E szép helyet; mi mondtuk, hogy vegyétek Őt pártfogás alá... de vélitek, Múltját s jelenjét összevetve, hogy Ellenségtek, s a gyors megegyezést Eltörlitek.	SICINIUS. One thus descended, That hath beside well in his person wrought To be set high in place, we did commend To your remembrances: but you have found, Scaling his present bearing with his past, That he's your fixed enemy, and revoke Your sudden approbation.
BRUTUS Mondjátok: nélkülünk így Soha nem tesztek... Mindig ezt a húrt; S mihelyt elég sok ember összegyűlt, El a Capitolba.	BRUTUS. Say you ne'er had done't,— Harp on that still,—but by our putting on: And presently when you have drawn your number, Repair to the Capitol.
POLGÁROK Jó. Majd mindenik Sajnálja a választást. A polgárok el	CITIZENS. We will so; almost all Repent in their election. Exeunt.
BRUTUS Menjetek hát; Tanácsosabb most e fölzendülés, Mint várni később még nagyobb veszélyre. Ha visszalépésökre, mint szokása, Fölingerül: vigyázunk rá s dühéből Hasznot huzunk.	BRUTUS. Let them go on; This mutiny were better put in hazard Than stay, past doubt, for greater: If, as his nature is, he fall in rage With their refusal, both observe and answer The vantage of his anger.
SICINIUS Jer a Capitoliumba, Legyünk elébb ott, mint a népfolyam: Lássék saját szándékának (miként Részint az is), mihez mi ösztönöztük. El mind a ketten	SICINIUS. To the Capitol, Come: we will be there before the stream o' the people; And this shall seem, as partly 'tis, their own, Which we have goaded onward. Exeunt.

[szerkesztés] Harmadik felvonás

[szerkesztés] 1. szín

1. szín
Róma. Utca. Kürtök. Jőnek Coriolanus, Menenius, Cominius, Titus Lartius, szenátorok, patríciusok	SCENE I. Rome. A street Cornets. Enter CORIOLANUS, MENENIUS, COMINIUS, TITUS LARTIUS, Senators, and Patricians.
CORIOLANUS Megint hadat gyűjt hát Aufidius?	CORIOLANUS. Tullus Aufidius, then, had made new head?
LARTIUS Igen, uram, s ez okból végezők A frigykötést oly hirtelen.	LARTIUS. He had, my lord; and that it was which caus'd Our swifter composition.
CORIOLANUS És így a volszk nép úgy áll, mint előbb; Kész rajtunk ütni ismét kedvező Időben?	CORIOLANUS. So then the Volsces stand but as at first; Ready, when time shall prompt them, to make road Upon's again.
COMINIUS Úgy meg vannak rontva, konzul, Hogy egyhamar nem látjuk lengeni Zászlóikat.	COMINIUS. They are worn, lord consul, so That we shall hardly in our ages see Their banners wave again.
CORIOLANUS Aufidiust ki látta?	CORIOLANUS. Saw you Aufidius?
LARTIUS Ótalmam alá jött, s szidta nemzetét, Hogy elveszíté csúfondárosan A várost, aztán Antiumba tért.	LARTIUS. On safeguard he came to me; and did curse Against the Volsces, for they had so vilely Yielded the town; he is retir'd to Antium.
CORIOLANUS Beszélt rólam?	CORIOLANUS. Spoke he of me?
LARTIUS Beszélt, uram.	LARTIUS. He did, my lord.
CORIOLANUS Miket?	CORIOLANUS. How? What?
LARTIUS Hányszor jött össze kardosan veled; Hogy a világon mindenek fölött Téged gyülöl, hogy minden vagyonát Kockáztató zálogba tenni kész, csak Győződ lehessen.	LARTIUS. How often he had met you, sword to sword; That of all things upon the earth he hated Your person most; that he would pawn his fortunes To hopeless restitution, so he might Be call'd your vanquisher.
CORIOLANUS Antiumban él?	CORIOLANUS. At Antium lives he?
LARTIUS Ott, Antiumban.	LARTIUS. At Antium.
CORIOLANUS Bár lenne fölkeresni őt okom, hogy Szembenézzek dühével. (Lartiushoz) Jó napot honn! Jön Sicinius és Brutus Im, itt a néptribúnok, nyelvei A község szájának. Nem szívelem, Mert úgy kérkednek rangjukkal, hogy azt nem Tűrheti a nemesség.	CORIOLANUS. I wish I had a cause to seek him there, To oppose his hatred fully.—Welcome home. To Laertes. Enter SICINIUS and BRUTUS. Behold! these are the tribunes of the people; The tongues o' the common mouth. I do despise them, For they do prank them in authority, Against all noble sufferance.
SICINIUS Ne tovább!	SICINIUS. Pass no further.
CORIOLANUS Mi történik?	CORIOLANUS. Ha! what is that?
BRUTUS Maradj; tovább haladnod Veszély.	BRUTUS. It will be dangerous to go on: no further.
CORIOLANUS Honnét e változás?	CORIOLANUS. What makes this change?
MENENIUS Mi baj?	MENENIUS. The matter?
COMINIUS Nem választá meg őt nép és nemesség?	COMINIUS. Hath he not pass'd the noble and the commons?
BRUTUS Cominius, nem.	BRUTUS. Cominius, no.
CORIOLANUS Gyermekek szavaztak?	CORIOLANUS. Have I had children's voices?
ELSŐ SZENÁTOR Utat, tribúnok; a piacra megy.	FIRST SENATOR. Tribunes, give way; he shall to the market-place.
BRUTUS Föl van lobbanva a nép ellene.	BRUTUS. The people are incens'd against him.
SICINIUS Megállj, mert baj lesz.	SICINIUS. Stop, Or all will fall in broil.
CORIOLANUS Ilyen hát a csorda? Ezeknek voksot! Most igérnek és Azonnal visszaveszik. Mi tisztetek van? Ti vagytok a száj, mért a fogakon Nem uralkodtok? Ti bujtogattatok?	CORIOLANUS. Are these your herd?— Must these have voices, that can yield them now, And straight disclaim their tongues?—What are your offices? You being their mouths, why rule you not their teeth? Have you not set them on?
MENENIUS Csak csendesen.	MENENIUS. Be calm, be calm.
CORIOLANUS Szántszándékos dolog; Nemesség ellen összeesküvés. Tűrjük s éljünk azokkal, kik sem úrnak, Sem szolgának nem jók.	CORIOLANUS. It is a purpos'd thing, and grows by plot, To curb the will of the nobility: Suffer't, and live with such as cannot rule, Nor ever will be rul'd.
BRUTUS Nem összeesküvés. A nép zajong, mert gúnyolád. Minap, hogy Ingyen buzát kaptak, te zúgolódtál; Mocskoltad szószólóikat, nevezted Őket hizelkedőknek, a nemesség Ellenségének s köntösforgatóknak.	BRUTUS. Call't not a plot: The people cry you mock'd them; and of late, When corn was given them gratis, you repin'd; Scandal'd the suppliants for the people,—call'd them Time-pleasers, flatterers, foes to nobleness.
CORIOLANUS Ez tudva van rég.	CORIOLANUS. Why, this was known before.
BRUTUS Nem mindenki tudta.	BRUTUS. Not to them all.
CORIOLANUS Te beszélted el?	CORIOLANUS. Have you inform'd them sithence?
BRUTUS Mit! én beszéltem?	BRUTUS. How! I inform them!
CORIOLANUS Tőled kitellik.	COMINIUS. You are like to do such business.
BRUTUS Meglehet, de dolgom Jobban végeztem, mint te a tied.	BRUTUS. Not unlike, Each way, to better yours.
CORIOLANUS Mért én legyek hát konzul? A pokolra! Oly silány leszek, mint ti... s társatokként Tribúnkodom.	CORIOLANUS. Why, then, should I be consul? By yond clouds, Let me deserve so ill as you, and make me Your fellow tribune.
SICINIUS Sok olyat téssz, ami A népet bántja. Ha pályád, melyre léptél, Folytatni vágyod, kérdezd nyájasabban Az útat, amelyről letévedél, Másképp nem állhatsz, mint konzul, fölötte, Sem, mint tribún, mellette.	SICINIUS. You show too much of that For which the people stir: if you will pass To where you are bound, you must inquire your way, Which you are out of, with a gentler spirit; Or never be so noble as a consul, Nor yoke with him for tribune.
MENENIUS Csendesen!	MENENIUS. Let's be calm.
COMINIUS A néppel visszaéltek. Menjetek. Rómához ilyen aljasság nem illik, S ezt meg nem érdemelte Coriolanus, Ezen méltatlan botrányt, hogy galádul Dicsőségének gáncsot vessenek.	COMINIUS. The people are abus'd; set on. This palt'ring Becomes not Rome; nor has Coriolanus Deserv'd this so dishonour'd rub, laid falsely I' the plain way of his merit.
CORIOLANUS Beszéljetek ti gabnáról nekem! Azt mondtam, úgy van, s azt ismétlem is.	CORIOLANUS. Tell me of corn! This was my speech, and I will speak't again,—
MENENIUS Ne most, ne most.	MENENIUS. Not now, not now.
ELSŐ SZENÁTOR Uram, ne e zavarban.	FIRST SENATOR. Not in this heat, sir, now.
CORIOLANUS Az életemre, most!... Nemes barátim, Engedjetek meg. Hadd lássa e csélcsap, büdös csapat, Hogy nem hizelgek, és tekintse bennem Magát. Ismétlem, hogy kimélve őket Tanácsunk ellen hintjük el magvát az Orcátlanságnak, pimasz zendülésnek; Magunk szántottuk és vetettük ezt el, Közénk vegyítve őket, nemesekbe, Kikben van erény, erő is, kivéve, Mit koldusoknak adtak.	CORIOLANUS. Now, as I live, I will.—My nobler friends, I crave their pardons: For the mutable, rank-scented many, let them Regard me as I do not flatter, and Therein behold themselves: I say again, In soothing them we nourish 'gainst our senate The cockle of rebellion, insolence, sedition, Which we ourselves have plough'd for, sow'd, and scatter'd, By mingling them with us, the honour'd number, Who lack not virtue, no, nor power, but that Which they have given to beggars.
MENENIUS Elég, ne többet.	MENENIUS. Well, no more.
ELSŐ SZENÁTOR Kérlek, ne szólj többet.	FIRST SENATOR. No more words, we beseech you.
CORIOLANUS Hogyan! ne többet? Amint hazámért ontám véremet, Nem félve külhatalmat, úgy kiáltsa Tüdőm a szót, míg megszakad, e fekélyes Nép ellen, melynek undorít baja S mégis keressük, hogy reánk ragadjon.	CORIOLANUS. How! no more! As for my country I have shed my blood, Not fearing outward force, so shall my lungs Coin words till their decay against those measles Which we disdain should tetter us, yet sought The very way to catch them.
BRUTUS Úgy szólsz a népről, mintha büntető Isten volnál, s nem oly erőtelen Ember, mint ők magok.	BRUTUS. You speak o' the people As if you were a god, to punish, not A man of their infirmity.
SICINIUS Jó lenne ezt a Népnek tudtára adni.	SICINIUS. 'Twere well We let the people know't.
MENENIUS Mit? Haragját?	MENENIUS. What, what? his choler?
CORIOLANUS Harag! Ha, mint éjféli álom, oly nyugodt Volnék, így vélekedném, esküszöm.	CORIOLANUS. Choler! Were I as patient as the midnight sleep, By Jove, 'twould be my mind!
SICINIUS Rejtett méregnek kell maradnia E véleménynek, hogy tovább-tovább mást Ne mérgezzen meg.	SICINIUS. It is a mind That shall remain a poison where it is, Not poison any further.
CORIOLANUS Kell maradnia! Halljátok ezt a kis Tritont, hatalmas Kell-jével?	CORIOLANUS. Shall remain!— Hear you this Triton of the minnows? mark you His absolute 'shall'?
COMINIUS Az nem volt törvényszerű.	COMINIUS. 'Twas from the canon.
CORIOLANUS Kell!... Te jó, de oly eszélytelen nemesség, Tisztes, de gondatlan tanács, azért hagyál A hydrának szolgát választani, Hogy ez makacs kell-jével, mely csupán A szörnyetegnek kürtharsogtatása, Folyód pocsolyába fojtsa s medredet Magának tartsa meg? Ha van hatalma, Engedjen balgaságtok; hogyha nincs, Ébredjünk e veszélyes lanyhaságból. Ha bölcsek vagytok, mért bolondoztok; ha nem, Vánkost nekik. Ha ők szenátorok, ti Plebejek vagytok, s ők azok valóban, Ha összeolvasztott voksaitokon csak Az ő izök van. Tesznek tiszteket, És ilyeket, mint ez, aki paraszti Kell-jét oly bíróságnak mondja, milyen Még Graeciában sem volt. Jupiterre, Ez meggyalázza a konzult s szivem fáj, Látván: ha két egyenlő hatalom Támad, mily hirtelen jön a zavar Nyilásaik közé, s azáltal egymást Emésztik föl.	CORIOLANUS. 'Shall'! O good, but most unwise patricians! why, You grave but reckless senators, have you thus Given Hydra leave to choose an officer, That with his peremptory 'shall,' being but The horn and noise o' the monster, wants not spirit To say he'll turn your current in a ditch, And make your channel his? If he have power, Then vail your ignorance: if none, awake Your dangerous lenity. If you are learn'd, Be not as common fools; if you are not, Let them have cushions by you. You are plebeians, If they be senators: and they are no less When, both your voices blended, the great'st taste Most palates theirs. They choose their magistrate; And such a one as he, who puts his 'shall,' His popular 'shall,' against a graver bench Than ever frown'd in Greece. By Jove himself, It makes the consuls base: and my soul aches To know, when two authorities are up, Neither supreme, how soon confusion May enter 'twixt the gap of both and take The one by the other.
COMINIUS Jó, menjünk a piacra.	COMINIUS. Well, on to the market-place.
CORIOLANUS Bárki tanácslá, hogy magtárainkból A gabnát ingyen osszuk, mint koronként Szokás volt Graeciában...	CORIOLANUS. Whoever gave that counsel, to give forth The corn o' the storehouse gratis, as 'twas us'd Sometime in Greece,—
MENENIUS Elég elég...	MENENIUS. Well, well, no more of that.
CORIOLANUS (Bár ott a népnek több hatalma volt), Az, mondom, engedetlenséget és Romlást idézett.	CORIOLANUS. Though there the people had more absolute power,— I say they nourish'd disobedience, fed The ruin of the state.
BRUTUS Mit, a nép ilyenre Szavazzon, aki így szól?	BRUTUS. Why shall the people give One that speaks thus their voice?
CORIOLANUS Okaim Vannak, különbek, mint az ő szavok. Tudják, hogy nem volt tőlünk díj a gabna; Bizton levén, sohsem szolgáltak érte. Egy sem mozdult, midőn ingott az állam És hadba kellett volna menniök. Ingyen gabnát az íly szolgálatért! A hadban föllázadtak, itt kitűnt Vitézségök sem válik érdemökre. A vád, mivel gyakran méltatlanúl Szenátusunkat illeték, jogot Ajándékokra nem szerez. Továbbá E sok gyomor hogy emészthetné meg a Tanács kegyelmét? Tett beszéljen a Szavak helyett: „Mi kívánjuk, mi a Többség vagyunk, s félelmök majd megadja Kivánatunkat.” Így lealjasítjuk Magunkat; e rongy nép azt véli, hogy Gondoskodásunk félelem... s ez egykor Ajtót tör, s varjakat hoz a tanácsba, Megtépni a sasokat.	CORIOLANUS. I'll give my reasons, More worthier than their voices. They know the corn Was not our recompense, resting well assur'd They ne'er did service for't; being press'd to the war, Even when the navel of the state was touch'd, They would not thread the gates,—this kind of service Did not deserve corn gratis: being i' the war, Their mutinies and revolts, wherein they show'd Most valour, spoke not for them. The accusation Which they have often made against the senate, All cause unborn, could never be the motive Of our so frank donation. Well, what then? How shall this bisson multitude digest The senate's courtesy? Let deeds express What's like to be their words:—'We did request it; We are the greater poll, and in true fear They gave us our demands:'— Thus we debase The nature of our seats, and make the rabble Call our cares fears; which will in time Break ope the locks o' the senate and bring in The crows to peck the eagles.—
MENENIUS Menjünk, elég.	MENENIUS. Come, enough.
BRUTUS Mértéken túl elég.	BRUTUS. Enough, with over-measure.
CORIOLANUS Nem az, nektek több: Esküt teszek mindenre, ami szent Ég s föld előtt! e kettős hatalomnak (Hol egyik párt méltán büszke s a másik Ok nélkül bősz, hol ész, igény, nemesség Mit sem tehet, csak a közbutaság Igen- s nemjével) el kell hagynia A szükségest, helyt ád az ingatag Hanyagságnak. Hiába várjuk a Sikert ily gátak közt. Kérlek tehát: kik Kevésbé vagytok gyávák, mint szerények, Kik inkább kedvelitek hazánk alapját, Mint féltek változástól, kik előtt Szép élet a hosszúnál többet ér, kik Ráálltok a testet megóni a Haláltól vészes gyógyszer által... e Sokágu nyelvet tépjétek ki rögtön, Ne nyaljon édest, mely méreg neki, Aláztatástok sérti a józan észt S megfosztja a hazát azon tökélytől, Mely illő, hogy diszítse, s képtelen A jót, mint óhajt, végbevinni az Ellenszegűlő rossz miatt.	CORIOLANUS. No, take more: What may be sworn by, both divine and human, Seal what I end withal!—This double worship,— Where one part does disdain with cause, the other Insult without all reason; where gentry, title, wisdom, Cannot conclude but by the yea and no Of general ignorance—it must omit Real necessities, and give way the while To unstable slightness: purpose so barr'd, it follows, Nothing is done to purpose. Therefore, beseech you,— You that will be less fearful than discreet; That love the fundamental part of state More than you doubt the change on't; that prefer A noble life before a long, and wish To jump a body with a dangerous physic That's sure of death without it,—at once pluck out The multitudinous tongue; let them not lick The sweet which is their poison: your dishonour Mangles true judgment, and bereaves the state Of that integrity which should become't; Not having the power to do the good it would, For the ill which doth control't.
BRUTUS Elég volt.	BRUTUS. Has said enough.
SICINIUS Mint áruló beszélt, s mint áruló Lakolni is fog.	SICINIUS. Has spoken like a traitor, and shall answer As traitors do.
CORIOLANUS Alávaló! fúlj meg gyülöletedben. Miért a népnek e kopasz tribúnok? Ezeknek engedvén, szót nem fogad. A felsőbbeknek. Lázadás alatt, Midőn törvény a szükség volt, nem a jog, Választatának. Boldogabb időben Mondjuk ki: így jó s így kell lennie, S dobjátok porba hatalmokat.	CORIOLANUS. Thou wretch, despite o'erwhelm thee!— What should the people do with these bald tribunes? On whom depending, their obedience fails To the greater bench: in a rebellion, When what's not meet, but what must be, was law, Then were they chosen; in a better hour Let what is meet be said it must be meet, And throw their power i' the dust.
BRUTUS Nyilvános árulás.	BRUTUS. Manifest treason!
SICINIUS Konzul legyen? Nem!	SICINIUS. This a consul? no.
BRUTUS Aedilek, hé! Egy aedil jön El kell fogatni őt.	BRUTUS. The aediles, ho!—Let him be apprehended.
SICINIUS Menj, hídd a népet, Aedil el amelynek nevében Elfoglak, mint áruló újitót S a közjó ellenét. Parancsolom, Kövess a számadásra.	SICINIUS. Go call the people Exit BRUTUS.; in whose name myself Attach thee as a traitorous innovator, A foe to the public weal. Obey, I charge thee, And follow to thine answer.
CORIOLANUS Félre, vén barom!	CORIOLANUS. Hence, old goat!
SZENÁTOROK ÉS PATRÍCIUSOK Megvédjük őt.	SENATORS and PATRICIANS. We'll surety him.
COMINIUS Öreg, vedd el kezed.	COMINIUS. Aged sir, hands off.
CORIOLANUS Odább innen, rohadt lény, mert kirázom Ruhádból csontod!	CORIOLANUS. Hence, rotten thing! or I shall shake thy bones Out of thy garments.
SICINIUS Polgárok, segítség! Plebejus csőcselék jön az aedilekkel	SICINIUS. Help, ye citizens! Re-enter Brutus, with the AEDILES and a rabble of Citizens.
MENENIUS Több tisztelet mind a két részrül.	MENENIUS. On both sides more respect.
SICINIUS Itt van, Ki romlástokra tör.	SICINIUS. Here's he that would take from you all your power.
BRUTUS Fogjátok el, Aedilek.	BRUTUS. Seize him, aediles.
POLGÁROK Rajta, rajta, le vele!	PLEBEIANS. Down with him! down with him!
SZENÁTOROK Fegyvert, fegyvert, fegyvert! Körülveszik Coriolanust; általános zavar Tribúnok, polgárok, nemesek, megálljunk! Sicinius, Brutus, Coriolanus, Polgárok! Békét, békét; álljatok meg!	SECOND SENATOR. Weapons, weapons, weapons! They all bustle about CORIOLANUS. Tribunes! patricians! citizens!—What, ho!— Sicinius, Brutus, Coriolanus, Citizens!
	CITIZENS. Peace, peace, peace; stay, hold, peace!
MENENIUS Mi válik ebből?... A lélegzetem fogy, Romlás közelg, nem szólhatok. Tribúnok, Beszéljetek; lassan, Coriolanus. Szólj, jó Sicinius.	MENENIUS. What is about to be?—I am out of breath; Confusion's near: I cannot speak.—You tribunes To the people,—Coriolanus, patience:— Speak, good Sicinius.
SICINIUS Figyeljen a nép!	SICINIUS. Hear me, people: peace!
POLGÁROK Halljuk!... Beszélj!	CITIZENS. Let's hear our tribune: peace!— Speak, speak, speak.
SICINIUS Veszély fenyegeti. Szabadságjogotokat. Marcius Akarja azt elvenni, Marcius, kit Imént konzullá tettetek.	SICINIUS. You are at point to lose your liberties; Marcius would have all from you; Marcius, Whom late you have nam'd for consul.
MENENIUS Piha, Hisz ez nem olt, hanem még bujtogat.	MENENIUS. Fie, fie, fie! This is the way to kindle, not to quench.
ELSŐ SZENÁTOR Eldönti a várost, mindent leront.	FIRST SENATOR. To unbuild the city, and to lay all flat.
SICINIUS Mi a város, ha nem a nép?	SICINIUS. What is the city but the people?
POLGÁROK Úgy vagyon, A nép a város.	CITIZENS. True, The people are the city.
BRUTUS Köz-egyezés útján levénk a nép Előljárói.	BRUTUS. By the consent of all, we were establish'd The people's magistrates.
POLGÁROK És azok maradtok.	CITIZENS. You so remain.
MENENIUS Valóban, olyan színe van.	MENENIUS. And so are like to do.
CORIOLANUS Ez úton így a város összeomlik, Alapjához leroskad a födél, És omladékok fogják eltemetni Az álló rendet.	COMINIUS. That is the way to lay the city flat; To bring the roof to the foundation, And bury all which yet distinctly ranges, In heaps and piles of ruin.
SICINIUS Ez halálra méltó.	SICINIUS. This deserves death.
BRUTUS Erősítsük meg vagy veszítsük el Tekintélyünket. Nyilván mondjuk a nép Nevében, amelynek hatalma minket Magának megválaszta, Marcius Büne halált kiván!	BRUTUS. Or let us stand to our authority, Or let us lose it.—We do here pronounce, Upon the part o' the people, in whose power We were elected theirs, Marcius is worthy Of present death.
SICINIUS Fogjátok el hát, Vigyétek a tarpei szirthez, onnan Taszítsátok le!	SICINIUS. Therefore lay hold of him; Bear him to the rock Tarpeian, and from thence Into destruction cast him.
BRUTUS Rajta, aedilek!	BRUTUS. Aediles, seize him!
POLGÁROK Add meg magad.	CITIZENS. Yield, Marcius, yield!
MENENIUS Csak egy szót halljatok, Kérlek, tribúnok, hadd szólhassak egy szót.	MENENIUS. Hear me one word; Beseech you, tribunes, hear me but a word.
AEDILEK Csendet! Csendet!	AEDILES. Peace, peace!
MENENIUS (Brutushoz) Legyetek, aminek Látszotok, igaz honfiak s tegyétek Jóvá a dolgot mérséklettel és ne Erőszakoskodással.	MENENIUS. Be that you seem, truly your country's friends, And temperately proceed to what you would Thus violently redress.
BRUTUS A hidegség, Mely bölcsességnek tetszik, méreg ott, Hol így dühöng a baj. Fogjátok el, S vigyétek a sziklára.	BRUTUS. Sir, those cold ways, That seem like prudent helps, are very poisonous Where the disease is violent.—Lay hands upon him And bear him to the rock.
CORIOLANUS Nem, itt halok meg. (Kardot ránt) Nem egy van itt, ki látta, hogy vivok, most Jöjjön, s amit látott, próbálja meg.	CORIOLANUS. No; I'll die here. Draws his sword. There's some among you have beheld me fighting; Come, try upon yourselves what you have seen me.
MENENIUS Le e kardot!... Hátrább, tribúnusok.	MENENIUS. Down with that sword!—Tribunes, withdraw awhile.
BRUTUS Fogjátok el!	BRUTUS. Lay hands upon him.
MENENIUS Segítsük Marciust! Nemesség, föl, segítsen ifju s agg!	MENENIUS. Help Marcius, help, You that be noble; help him, young and old!
POLGÁROK Le vele, le vele! A zavargásban a tribunok, aedilek s a nép kiűzetnek	CITIZENS. Down with him, down with him! In this mutiny the TRIBUNES, the AEDILES, and the people are beat in.
MENENIUS Eredj, menj a házadba, szaporán, Különben végünk van.	MENENIUS. Go, get you to your house; be gone, away! All will be nought else.
MÁSODIK SZENÁTOR Menj.	SECOND SENATOR. Get you gone.
CORIOLANUS Álljatok meg! Ahány az ellen, annyi a barátunk.	CORIOLANUS. Stand fast; We have as many friends as enemies.
MENENIUS Odáig menjünk?	MENENIUS. Shall it be put to that?
ELSŐ SZENÁTOR Ne adja az Ég! Kérlek, nemes barátom, menj haza, S hagyd ránk a dolgot.	FIRST SENATOR. The gods forbid: I pr'ythee, noble friend, home to thy house; Leave us to cure this cause.
MENENIUS Bízd ránk e sebet; te Nem orvosolhatod. Menj, menj haza.	MENENIUS. For 'tis a sore upon us You cannot tent yourself; be gone, beseech you.
COMINIUS Menjünk együtt, uram.	COMINIUS. Come, sir, along with us.
CORIOLANUS Bár barbárok volnának (és azok, noha Itt ellették) s ne rómaiak! (nem is Azok, habár a Capitolium Előtt vetélték őket)...	CORIOLANUS. I would they were barbarians,—as they are, Though in Rome litter'd,—not Romans,—as they are not, Though calv'd i' the porch o' the Capitol.
MENENIUS Menj haza. Ne vedd nyelvedre méltó haragod; Jön még idő miránk is.	MENENIUS. Be gone; Put not your worthy rage into your tongue; One time will owe another.
CORIOLANUS Nyílt mezőben Levernék negyvenet.	CORIOLANUS. On fair ground I could beat forty of them.
MENENIUS Én is a javából Elvállalnék egy párt: a két tribúnt.	MENENIUS. I could myself Take up a brace o' the best of them; yea, the two tribunes.
COMINIUS Ne számítgassuk most, hogy ki erősebb; A bátorság csak bolondság, ha omló Épűlet elé áll. Jöttök, mielőtt E dibdáb nép itt lesz, mely ront, miként a Gátolt folyam s legyőzi, ami őt Korlátolá előbb.	COMINIUS. But now 'tis odds beyond arithmetic; And manhood is call'd foolery when it stands Against a falling fabric.—Will you hence, Before the tag return? whose rage doth rend Like interrupted waters, and o'erbear What they are used to bear.
MENENIUS Eredj, könyörgök; Elmésségem tán majd fog azokon, Akikben ez kevés van. Toldjuk a rést Minden szinű vászonnal.	MENENIUS. Pray you be gone: I'll try whether my old wit be in request With those that have but little: this must be patch'd With cloth of any colour.
COMINIUS Jöszte, menjünk. Távoznak Coriolanus, Cominius s mások	COMINIUS. Nay, come away. Exeunt CORIOLANUS, COMINIUS, and others.
ELSŐ PATRÍCIUS Szerencséjét ez ember tönkre tette.	FIRST PATRICIAN. This man has marr'd his fortune.
MENENIUS Nemesb ő, mint érdemli a világ. Neptun villájaért sem hízelegne S Zeus mennykövéért. Ajkán van szive, Mi keblében terem, kimondja nyelve, S ha megharagszik, elfelejti, hogy Hallotta a halál nevét. Kívül zaj Ott szép dolog van!	MENENIUS. His nature is too noble for the world: He would not flatter Neptune for his trident, Or Jove for's power to thunder. His heart's his mouth: What his breast forges, that his tongue must vent; And, being angry, does forget that ever He heard the name of death. A noise within. Here's goodly work!
MÁSODIK PATRÍCIUS Bár volnának ágyban!	SECOND PATRICIAN. I would they were a-bed!
MENENIUS Vagy inkább a Tiberben!... A manóba, Mért nem beszélt szépen? Visszajön Brutus és Sicinius a néppel	MENENIUS. I would they were in Tiber! What the vengeance, could he not speak 'em fair? Re-enter BRUTUS and SICINIUS, with the rabble.
SICINIUS Hol a kígyó, mely Rómát kiölni szándékszik, hogy ő Legyen itten minden?	SICINIUS. Where is this viper That would depopulate the city and Be every man himself?
MENENIUS Derék tribúnok...	MENENIUS. You worthy tribunes,—
SICINIUS Kemény kezekkel dobjuk őt le a Tarpei szirtről; törvénnyel dacolt, S azért a törvény nem hallgatja ki. Érezze a közönség szigorát, Mit semmibe sem vett.	SICINIUS. He shall be thrown down the Tarpeian rock With rigorous hands: he hath resisted law, And therefore law shall scorn him further trial Than the severity of the public power, Which he so sets at nought.
ELSŐ POLGÁR Tudja meg, hogy a Nemes tribúnok a nép szája és mi A karja.	FIRST CITIZEN. He shall well know The noble tribunes are the people's mouths, And we their hands.
POLGÁROK Úgy van!	CITIZENS. He shall, sure on't.
MENENIUS Kérlek...	MENENIUS. Sir, sir,—
SICINIUS Csendesen!	SICINIUS. Peace!
MENENIUS Miért kiáltasz pusztulást, ha szép Lassan célt érhetsz?	MENENIUS. Do not cry havoc, where you should but hunt With modest warrant.
SICINIUS Hogy miképp, uram, te Őt elsegítéd innen?	SICINIUS. Sir, how comes't that you Have holp to make this rescue?
MENENIUS Halld szavam: Amint ismérem a konzul becsét, úgy Tudom hibáit is...	MENENIUS. Hear me speak:— As I do know the consul's worthiness, So can I name his faults,—
SICINIUS Miféle konzul?	SICINIUS. Consul!—what consul?
MENENIUS Coriolanus konzul.	MENENIUS. The consul Coriolanus.
BRUTUS Konzul, ő!	BRUTUS. He consul!
POLGÁROK Nem, nem, nem, nem, nem!	CITIZENS. No, no, no, no, no.
MENENIUS Tribúnok s jó nép, engedelmetekkel Egy-két szót ejtek, hogyha rám figyeltek. Kivéve az időt, nem vallanátok Egyéb kárát.	MENENIUS. If, by the tribunes' leave, and yours, good people, I may be heard, I would crave a word or two; The which shall turn you to no further harm Than so much loss of time.
SICINIUS Beszélj hát röviden, Mert elszántuk magunk, halálba küldjük E mérges árulót. Száműzni őt Szintúgy veszélyes; itten tartani Biztos halálunk. Elhatározók hát, Hogy még ma meghal.	SICINIUS. Speak briefly, then; For we are peremptory to dispatch This viperous traitor: to eject him hence Were but one danger; and to keep him here Our certain death: therefore it is decreed He dies to-night.
MENENIUS Istenink ne adják Hogy híres Rómánk, melyről Jupiter Könyvébe van jegyezve, miszerint Háládatos nagy emberei iránt, Mint egy természetellenes vadállat Eméssze el tulajdon magzatát!	MENENIUS. Now the good gods forbid That our renowned Rome, whose gratitude Towards her deserved children is enroll'd In Jove's own book, like an unnatural dam Should now eat up her own!
SICINIUS Fekély ő, mit ki kell belőle vágni.	SICINIUS. He's a disease that must be cut away.
MENENIUS Ő csak beteg tag, mit lemetszeni Halálos baj, s gyógyítni nem nehéz. Hogy érdemelt ő Rómától halált? Az ellent ölve?... Vére, mely kifolyt (S ez, mondhatom, hogy több, mint mennyi még Maradt erében), a honért folya, S ha megmaradt vérét kiontja a hon, Ez rajtunk, akik tesszük s tenni hagyjuk, Világ végéig szenny lesz.	MENENIUS. O, he's a limb that has but a disease; Mortal, to cut it off; to cure it, easy. What has he done to Rome that's worthy death? Killing our enemies, the blood he hath lost,— Which I dare vouch is more than that he hath By many an ounce,—he dropt it for his country; And what is left, to lose it by his country Were to us all, that do't and suffer it A brand to the end o' the world.
SICINIUS Szóbeszéd!	SICINIUS. This is clean kam.
BRUTUS Fonákság! Míg szerette a hazát, Becsülte őt az.	BRUTUS. Merely awry: when he did love his country, It honour'd him.
MENENIUS Ha megromlik a láb, Megszűnünk számba venni egykori Szolgálatát?	MENENIUS. The service of the foot, Being once gangren'd, is not then respected For what before it was.
BRUTUS Nem hallgatunk tovább. Utána házához! S hurcoljuk el, hogy Odább ne terjedhessen a baja, Mert ez ragályos.	BRUTUS. We'll hear no more.— Pursue him to his house, and pluck him thence; Lest his infection, being of catching nature, Spread further.
MENENIUS Egy szót még, egyet! E tigrislábu düh, ha féktelen Rohamja kárát látja, óntehert a Sarkára későn köt. Rendes per útján Járjatok el, nehogy - népszerü! - pártharc Támadjon s római sarcolja Rómát.	MENENIUS. One word more, one word. This tiger-footed rage, when it shall find The harm of unscann'd swiftness, will, too late, Tie leaden pounds to's heels. Proceed by process; Lest parties,—as he is belov'd,—break out, And sack great Rome with Romans.
BRUTUS S ha úgy volna is?...	BRUTUS. If it were so,—
SICINIUS Mily badar beszéd! Nem láttuk, milyen szófogadó? Üté az Aedileket, nekünk is ellenállt. Jer.	SICINIUS. What do ye talk? Have we not had a taste of his obedience? Our aediles smote? ourselves resisted?—come,—
MENENIUS Hadban nőtt fel, gondoljátok meg ezt, Mióta csak kardot bír, s nem tanult Finom beszédet; összevissza hány Darát és lisztet. Engedelmetekkel Hozzá megyek s előidézem őt, hogy Kihallgassátok, nagy veszélyire, A törvények szerint.	MENENIUS. Consider this:—he has been bred i' the wars Since 'a could draw a sword, and is ill school'd In bolted language; meal and bran together He throws without distinction. Give me leave, I'll go to him and undertake to bring him Where he shall answer, by a lawful form, In peace, to his utmost peril.
ELSŐ SZENÁTOR Nemes tribúnok, Ez emberséges út, a többi véres Találna lenni; ismeretlen a vég A kezdeten.	FIRST SENATOR. Noble tribunes, It is the humane way: the other course Will prove too bloody; and the end of it Unknown to the beginning.
SICINIUS Nemes Menenius Légy hát a nép szolgálatbélije... Le a fegyvert, polgárok.	SICINIUS. Noble Menenius, Be you then as the people's officer.— Masters, lay down your weapons.
BRUTUS El ne menjetek.	BRUTUS. Go not home.
SICINIUS El a piacra, ott találkozunk, s ott, Ha Marciust el nem hoznád, előbbi Tervünk szerint cselekszünk.	SICINIUS. Meet on the market-place.—We'll attend you there: Where, if you bring not Marcius, we'll proceed In our first way.
MENENIUS Elviszem. (A szenátorokhoz) Menjünk együtt mi. El kell jőnie, Különben minden rossz lesz.	MENENIUS. I'll bring him to you.— To the SENATORS. Let me desire your company: he must come, Or what is worst will follow.
ELSŐ SZENÁTOR Érte menjünk. El mindnyájan	FIRST SENATOR. Pray you let's to him. Exeunt.

[szerkesztés] 2. szín

Szoba Coriolanus házában. Coriolanus és patríciusok jőnek	SCENE II. Rome. A room in CORIOLANUS'S house. Enter CORIOLANUS and Patricians.
CORIOLANUS Kiáltsanak bármit fülembe, ha Kerékbe törnek, vad lóhoz kötöznek, Vagy a tarpei szirtre tíz hegyet Tesznek még, hogy mélyebbre döntsenek, mint Ameddig ér a szem sugára: mégsem Leszek más, mint valék.	CORIOLANUS. Let them pull all about mine ears; present me Death on the wheel, or at wild horses' heels; Or pile ten hills on the Tarpeian rock, That the precipitation might down stretch Below the beam of sight; yet will I still Be thus to them.
ELSŐ PATRÍCIUS Annál nemesb vagy. Jön Volumnia	FIRST PATRICIAN. You do the nobler.
CORIOLANUS Csodálkozom, hogy nem helyesli tettem Anyám, ki őket csak rongyháziaknak Hivá s olyan lényeknek, kik teremtvék, Hogy apró pénzzel kereskedjenek, s a Gyülésekben födetlen álljanak, Ásítsanak, s némán bámuljanak, Ha a magamfélék hadról beszélnek S békéről. (Volumniához) Téged emlegettelek. Miért legyek szelídebb? Magamat Csaljam? Mondd inkább, hogy játsszam csupán a Férfit, aki vagyok.	CORIOLANUS. I muse my mother Does not approve me further, who was wont To call them woollen vassals, things created To buy and sell with groats; to show bare heads In congregations, to yawn, be still, and wonder, When one but of my ordinance stood up To speak of peace or war. Enter VOLUMNIA. I talk of you: To Volumnia. Why did you wish me milder? Would you have me False to my nature? Rather say, I play The man I am.
VOLUMNIA Hatalmad Bár addig vetted volna föl, amíg El nem kopott.	VOLUMNIA. O, sir, sir, sir, I would have had you put your power well on Before you had worn it out.
CORIOLANUS Vesszen Isten hirével.	CORIOLANUS. Let go.
VOLUMNIA Inkább lehetnél, aki vagy, ha nem Törekednél így rá. Szándékod kevésbé Gátolták volna, ha nem mutatod ki, Míg el nem vesztik a hatalmukat, hogy Árthassanak neked.	VOLUMNIA. You might have been enough the man you are With striving less to be so: lesser had been The thwartings of your dispositions, if You had not show'd them how ye were dispos'd, Ere they lack'd power to cross you.
CORIOLANUS Kössék fel őket!	CORIOLANUS. Let them hang.
VOLUMNIA És égessék el! Menenius és szenátorok jőnek	VOLUMNIA. Ay, and burn too. Enter MENENIUS with the SENATORS.
MENENIUS Jer, durva voltál, durva egy kicsit, Jer és hozd helyre.	MENENIUS. Come, come, you have been too rough, something too rough; You must return and mend it.
ELSŐ SZENÁTOR Nem használ egyéb; Ha nem teended ezt, jó városunk Kettéhasad s eldől.	FIRST SENATOR. There's no remedy; Unless, by not so doing, our good city Cleave in the midst, and perish.
VOLUMNIA Kérlek, fogadj szót. Szivem csak úgy nem kész rá, mint tiéd, De agyvelőm jobban vezéreli Indúlataimat.	VOLUMNIA. Pray be counsell'd; I have a heart as little apt as yours, But yet a brain that leads my use of anger To better vantage.
MENENIUS Jól beszélsz, nemes hölgy. Mielőtt ekképp meghajlanék a Nyájnak, ha nem kivánná azt a hon, mint Gyógyszert e lázas korban, én magam Fegyvert kötnék, mit már alig birok.	MENENIUS. Well said, noble woman! Before he should thus stoop to the herd, but that The violent fit o' the time craves it as physic For the whole state, I would put mine armour on, Which I can scarcely bear.
CORIOLANUS És mit tegyek?	CORIOLANUS. What must I do?
MENENIUS Jer a tribúnusokhoz.	MENENIUS. Return to the tribunes.
CORIOLANUS Jó, és aztán?	CORIOLANUS. Well, what then? what then?
MENENIUS Bánd meg beszédedet.	MENENIUS. Repent what you have spoke.
CORIOLANUS. Én! ezt?... Az isteneknek sem teszem. S nekik tegyem?	CORIOLANUS. For them?—I cannot do it to the gods; Must I then do't to them?
VOLUMNIA Ne légy oly hajthatatlan. Bár itt túlságosan nemes sosem lehetsz, Csak ha szükség int. Én tőled tudom, hogy Becsűlet és eszély, mint hű barátok, Együtt harcolnak. Mondd meg hát, hogy a Békében melyik lesz hűtlen, hogy itt El vannak válva?	VOLUMNIA. You are too absolute; Though therein you can never be too noble But when extremities speak. I have heard you say Honour and policy, like unsever'd friends, I' the war do grow together: grant that, and tell me In peace what each of them by th' other lose That they combine not there.
CORIOLANUS Eh!	CORIOLANUS. Tush, tush!
MENENIUS Jól kérdezi.	MENENIUS. A good demand.
VOLUMNIA Ha hadban annak látszanod becsűlet, Mi nem vagy (s ezt eszélyed engedi A célért), mért csekélyebb vagy roszabb, Ha ez békében, mint hadakban, a Becsűlet társa, már ha egyaránt Szükséges mindkettőnek?	VOLUMNIA. If it be honour in your wars to seem The same you are not,—which for your best ends You adopt your policy,—how is it less or worse That it shall hold companionship in peace With honour as in war; since that to both It stands in like request?
CORIOLANUS Mért erőtetsz?	CORIOLANUS. Why force you this?
VOLUMNIA Mivel most kell, hogy a néppel beszélj, Nem tenbelátásod szerint, sem úgy, Mint szíved ösztönöz, de oly szavakkal, Mik ajkadon teremnek, fattyuhangok S kebled valójával nem összefüggők. Ez oly kevéssé válik szégyenedre, Mint egy várost szép szóval venni be, Amelynek sorsán másképp jó szerencséd Határoz és a vérontás merénye. Én képmutató lennék barátim és a Magam javáért, s ez nem lenne rajtam Gyalázat. Itt kérdésben forgok én, Fiad, nőd, a szenátus, a nemesség; S előtted több, a népnek megmutatnod, Mily ráncos homlokod, mint hízelegni Kegyének megnyeréseért s megóni Azt, ami enélkül ledől.	VOLUMNIA. Because that now it lies you on to speak To the people; not by your own instruction, Nor by the matter which your heart prompts you, But with such words that are but rooted in Your tongue, though but bastards and syllables Of no allowance, to your bosom's truth. Now, this no more dishonours you at all Than to take in a town with gentle words, Which else would put you to your fortune and The hazard of much blood. I would dissemble with my nature where My fortunes and my friends at stake requir'd I should do so in honour: I am in this Your wife, your son, these senators, the nobles; And you will rather show our general louts How you can frown, than spend a fawn upon 'em For the inheritance of their loves and safeguard Of what that want might ruin.
MENENIUS Nemes hölgy! Jer vélünk, szép szóval megmentheted, Nemcsak, mi most veszélyben van, hanem Azt is, mi elveszett.	MENENIUS. Noble lady!— Come, go with us; speak fair: you may salve so, Not what is dangerous present, but the loss Of what is past.
VOLUMNIA Kérlek, fiam, Eredj hozzájok sapkáddal kezedben, Nyújtsd azt ki ennyire és lépj oda, Csókolja térded a követ (ily esetben Szónoklat ez, s értelmesb a szem e Tudatlanokban, mint a fül), fejed Mozgasd, mintegy javítva vad szived, mely Szelíd most, mint a lágy szeder, s nem áll Az érintésnek ellen. Mondd nekik: Te harcosuk vagy, s zajban növekedvén, Megvallod, nem bírsz a kivánatos Nyájas modorral, mit várhatnak ők, ha Kegyökre vágyasz; ámde a jövőben Iparkodol kedvökben járni majd Kitelhetőleg.	VOLUMNIA. I pr'ythee now, my son, Go to them with this bonnet in thy hand; And thus far having stretch'd it,—here be with them,— Thy knee bussing the stones,—for in such busines Action is eloquence, and the eyes of the ignorant More learned than the ears,—waving thy head, Which often, thus correcting thy stout heart, Now humble as the ripest mulberry That will not hold the handling: or say to them Thou art their soldier, and, being bred in broils, Hast not the soft way which, thou dost confess, Were fit for thee to use, as they to claim, In asking their good loves; but thou wilt frame Thyself, forsooth, hereafter theirs, so far As thou hast power and person.
MENENIUS Hogyha ezt teszed, Amit beszélt, minden szív a tied, mert Kérésre oly készek megbocsátni, mint Szószátyárkodni máskor.	MENENIUS. This but done Even as she speaks, why, their hearts were yours: For they have pardons, being ask'd, as free As words to little purpose.
VOLUMNIA Kérlek, engedj, S eredj. Tudom, hogy elleneddel inkább Tűzlángba mennél, mint nekik lugasban Hizelkedjél. Itt jön Cominius. Jön Cominius	VOLUMNIA. Pr'ythee now, Go, and be rul'd; although I know thou had'st rather Follow thine enemy in a fiery gulf Than flatter him in a bower. Enter COMINIUS. Here is Cominius.
COMINIUS A téren voltam, és szükség, barátom, Hogy gyűjts erőt, vagy fuss, vagy szendeséggel Védjed magad. Mindenfelé harag van.	COMINIUS. I have been i' the market-place; and, sir, 'tis fit You make strong party, or defend yourself By calmness or by absence: all's in anger.
MENENIUS Csak a szép szó...	MENENIUS. Only fair speech.
COMINIUS Ez tán használni fog, ha Magát rábírja.	COMINIUS. I think 'twill serve, if he Can thereto frame his spirit.
VOLUMNIA Kell s akarja is! Ó, mondd, hogy úgy van, és aztán eredj.	VOLUMNIA. He must, and will.— Pr'ythee now, say you will, and go about it.
CORIOLANUS Hajadon fővel menjek hát eléjök? Silány nyelvem tegyen nemes szivemre Hazugságot, mit el kell tűrnie? Jó, megteszem; de hogyha egy személy Forogna fönn, e Marcius teste csak: Porrá törnék azt s a szelekbe szórnák. El hát!... E rám tukmált szerepben én Sosem játszom jól.	CORIOLANUS. Must I go show them my unbarb'd sconce? must I With my base tongue, give to my noble heart A lie, that it must bear? Well, I will do't: Yet, were there but this single plot to lose, This mould of Marcius, they to dust should grind it, And throw't against the wind.—To the market-place:— You have put me now to such a part which never I shall discharge to the life.
COMINIUS Jer, mi majd segítünk.	COMINIUS. Come, come, we'll prompt you.
VOLUMNIA Édes fiam, kérlek! Mondád: az én Dicséretem tett hőssé; hogy megint Dicsérjelek, vedd át e szerepet, mit Még nem játszottál.	VOLUMNIA. I pr'ythee now, sweet son,—as thou hast said My praises made thee first a soldier, so, To have my praise for this, perform a part Thou hast not done before.
CORIOLANUS El kell játszanom. Menj, meggyőződésem! Szálljon belém Egy ringyó lelke! Torkom, mely miként a Dob, harsogott, oly vékony síp legyen, Mint a herélt vagy kislyány hangja, ki Pulyákat altat el! Fickó-mosoly Tanyázzon arcomon, sírjon szemem, Mint iskolásfiú! Koldúsi nyelv Mozogjon ajkaim közt, s e vasas térd, Melyet csupán a kengyel görbitett, mint Alamizsnás emberé hajoljon?... Én nem Teszem; saját hitem megsemmisítsem, S tanítsam testem által lelkemet Örök aljasságra?	CORIOLANUS. Well, I must do't: Away, my disposition, and possess me Some harlot's spirit! My throat of war be turn'd, Which quired with my drum, into a pipe Small as an eunuch, or the virgin voice That babies lulls asleep! the smiles of knaves Tent in my cheeks; and school-boys' tears take up The glasses of my sight! a beggar's tongue Make motion through my lips; and my arm'd knees, Who bow'd but in my stirrup, bend like his That hath receiv'd an alms!—I will not do't; Lest I surcease to honour mine own truth, And by my body's action teach my mind A most inherent baseness.
VOLUMNIA Tetszésed szerint hát. Nagyobb szégyen nekem koldulni tőled Mint őtőlök neked. Pusztuljon el hát Minden. Könnyebb éreznem gőgödet, mint Félnem dacod veszélyét. A halált úgy Vetem meg, mint te. Tégy kedved szerint. Enyém vitézséged, tőlem szivád azt; E gőg sajátod.	VOLUMNIA. At thy choice, then: To beg of thee, it is my more dishonour Than thou of them. Come all to ruin: let Thy mother rather feel thy pride than fear Thy dangerous stoutness; for I mock at death With as big heart as thou. Do as thou list. Thy valiantness was mine, thou suck'dst it from me; But owe thy pride thyself.
CORIOLANUS Kérlek, légy nyugodt Anyám, s ne dorgálj többé; elmegyek, Elcsempészem hajlandóságukat Sziveiket elnyerem, szeretni fog Rómának minden céhe. Lásd, megyek már. Üdvözlöm nőmet. Mint konzul jövök meg, Vagy sohse bízzál nyelvemben, hogy egykor Ügyes hizelgő lesz.	CORIOLANUS. Pray, be content: Mother, I am going to the market-place; Chide me no more. I'll mountebank their loves, Cog their hearts from them, and come home belov'd Of all the trades in Rome. Look, I am going. Commend me to my wife. I'll return consul; Or never trust to what my tongue can do I' the way of flattery further.
VOLUMNIA Tégy, mint akarsz. (El)	VOLUMNIA. Do your will. Exit.
COMINIUS El, a tribúnok várnak. Rajta légy, hogy Szelíden szólj, mert úgy hallám, keményebb Vádakkal állnak még eléd azoknál Amelyek nyomnak már.	COMINIUS. Away! The tribunes do attend you: arm yourself To answer mildly; for they are prepar'd With accusations, as I hear, more strong Than are upon you yet.
CORIOLANUS „Szelíden” a jelszó. Kérlek, jerünk. Vádoljanak koholmányokkal, én Becsűlettel felelek.	CORIOLANUS. The word is, mildly.—Pray you let us go: Let them accuse me by invention, I Will answer in mine honour.
MENENIUS Hanem szelíden.	MENENIUS. Ay, but mildly.
CORIOLANUS Jó, jó, szelíd leszek tehát, szelíd. El mindnyájan	CORIOLANUS. Well, mildly be it then; mildly. Exeunt.

[szerkesztés] 3. szín

Ugyanott. A Forum. Jön Sicinius és Brutus	SCENE III. Rome. The Forum. Enter SICINIUS and BRUTUS.
BRUTUS Fő vád legyen, hogy zsarnok-hatalomra Törekszik, és ha itt kisiklik, a nép Iránti gyűlölségével szorítsd, S hogy a prédát nem osztá szét, amit Az antiumbeliktől vettek el. Aedil jön Nos, jő?	BRUTUS. In this point charge him home, that he affects Tyrannical power: if he evade us there, Enforce him with his envy to the people; And that the spoil got on the Antiates Was ne'er distributed. Enter an AEDILE. What, will he come?
AEDIL Igen.	AEDILE. He's coming.
BRUTUS Kik társai?	BRUTUS. How accompanied?
AEDIL Az öreg Menenius s a szenátorok, kik őt Mindig kegyelték.	AEDILE. With old Menenius, and those senators That always favour'd him.
SICINIUS Összeírtad-e A voksokat mind, melyeket szereztünk?	SICINIUS. Have you a catalogue Of all the voices that we have procur'd, Set down by the poll?
AEDIL Igen, leírtam, rendiben van, íme.	AEDILE. I have; 'tis ready.
SICINIUS S beszedted tribusok szerint?	SICINIUS. Have you collected them by tribes?
AEDIL Beszedtem.	AEDILE. I have.
SICINIUS Most gyűjtsd a népet össze e helyen, S ha én azt mondom: „Úgy kell lennie A köznép joga s ereje szerint”, bár Halál, pénzbüntetés vagy számüzés Mondják utánam, hogy „pénzbüntetés” vagy „Halál”, az ősi jog szerint s a jó ügy, Hatalmánál fogvást.	SICINIUS. Assemble presently the people hither: And when they hear me say 'It shall be so I' the right and strength o' the commons,' be it either For death, for fine, or banishment, then let them, If I say fine, cry 'Fine!'- if death, cry 'Death;' Insisting on the old prerogative And power i' the truth o' the cause.
AEDIL Tudtul adom.	AEDILE. I shall inform them.
BRUTUS S ha így elkezdenek kiáltani, Ne szűnjenek meg, míg a zaj s zavar Ki nem csikarja azt a büntetést, Amelyet rá itéltünk.	BRUTUS. And when such time they have begun to cry, Let them not cease, but with a din confus'd Enforce the present execution Of what we chance to sentence.
AEDIL Jól vagyon.	AEDILE. Very well.
SICINIUS Mondd, hogy kemények s készen legyenek, Ha intésünket látják.	SICINIUS. Make them be strong, and ready for this hint, When we shall hap to give't them.
BRUTUS Eszerint tégy. Aedil el Lobbantsd haragra őt. A győzelemhez Van szokva, s ellenmond nagyon hamar, S ha föl van ingerülve, vissza nem tér A mérséklethez; akkor ő kimondja, Mi szívén van, s ott az van, ami minket Nyakát szegnünk segít. Jőnek Coriolanus, Menenius, Cominius, szenátorok, patríciusok	BRUTUS. Go about it. Exit AEDILE. Put him to choler straight: he hath been us'd Ever to conquer, and to have his worth Of contradiction; being once chaf'd, he cannot Be rein'd again to temperance; then he speaks What's in his heart; and that is there which looks With us to break his neck.
SICINIUS Hah, jól van, itt jön.	SICINIUS. Well, here he comes. Enter CORIOLANUS, MENENIUS, COMINIUS, Senators, and Patricians.
MENENIUS Kérlek, csak nyugodtan.	MENENIUS. Calmly, I do beseech you.
CORIOLANUS Mint a lovász, ki százszor tűri el Egy kis pénzért a gaz nevet. Istenink Tartsák meg Rómát, adjanak érdemes Birákat, hintsenek közénk szeretetet, S töltsék meg békejellel templominkat S ne haddal utcáinkat.	CORIOLANUS. Ay, as an ostler, that for the poorest piece Will bear the knave by the volume.—The honoured gods Keep Rome in safety, and the chairs of justice Supplied with worthy men! plant love among's! Throng our large temples with the shows of peace, And not our streets with war!
ELSŐ SZENÁTOR Ámen, ámen.	FIRST SENATOR. Amen, amen!
MENENIUS Nemes kivánat. Az aedil visszajön polgárokkal	MENENIUS. A noble wish. Re-enter the AEDILE, with Citizens.
SICINIUS Emberek, idébb.	SICINIUS. Draw near, ye people.
AEDIL Figyeljetek a tribúnusokra. Lassan!	AEDILE. List to your tribunes; audience: peace, I say!
CORIOLANUS Előbb én szólok.	CORIOLANUS. First, hear me speak.
TRIBUNOK Jó, szólj. Csendesen!	BOTH TRIBUNES. Well, say.—Peace, ho!
CORIOLANUS Csak itt és másutt nem vádoltatom? Itt vége lesz mindennek?	CORIOLANUS. Shall I be charg'd no further than this present? Must all determine here?
SICINIUS Kérdezem: Meghajtod a népszó előtt magad, Elismered képviselőiket, S eltűröd a törvényes büntetést a Vétkekért, mik rádbizonyulnak?	SICINIUS. I do demand, If you submit you to the people's voices, Allow their officers, and are content To suffer lawful censure for such faults As shall be proved upon you.
CORIOLANUS El.	CORIOLANUS. I am content.
MENENIUS No, látjátok, polgárok, ő igent mond. Tekintsétek vitézi tetteit, Gondoljatok sebeire... Olyanok Testén, mint sírok a szent temetőn.	MENENIUS. Lo, citizens, he says he is content: The warlike service he has done, consider; think Upon the wounds his body bears, which show Like graves i' the holy churchyard.
CORIOLANUS Nevetséges kis tüskekarcolások.	CORIOLANUS. Scratches with briers, Scars to move laughter only.
MENENIUS Továbbá gondoljátok meg: ha nem Beszél mint polgár, tesz mint katona. Ne nézzétek vad hangját rosszaságnak. Amint mondottam, ő csak katonás, de Nem gyűlöl bennetek.	MENENIUS. Consider further, That when he speaks not like a citizen, You find him like a soldier: do not take His rougher accents for malicious sounds, But, as I say, such as become a soldier, Rather than envy you.
COMINIUS Jó, jó, ne többet.	COMINIUS. Well, well, no more.
CORIOLANUS Hogyan van az, hogy bár egyhangulag Konzulnak választattam, ilyetén Csúfot vallok, hogy egy óra alatt Visszaveszitek?	CORIOLANUS. What is the matter, That being pass'd for consul with full voice, I am so dishonour'd that the very hour You take it off again?
SICINIUS Te felelsz nekünk.	SICINIUS. Answer to us.
CORIOLANUS Beszélj hát... Jó... Hisz így kell lennie.	CORIOLANUS. Say then: 'tis true, I ought so.
SICINIUS Bevádolunk, hogy tervezéd, miképp Rómába minden tisztséget kiírtasz, Hogy így zsarnok hatalmat vívj magadnak. Ezért a népnek árulója vagy.	SICINIUS. We charge you that you have contriv'd to take From Rome all season'd office, and to wind Yourself into a power tyrannical; For which you are a traitor to the people.
CORIOLANUS Mit! Áruló!	CORIOLANUS. How! traitor!
MENENIUS No, lassan, megigérted.	MENENIUS. Nay, temperately; your promise.
CORIOLANUS Pokol mély lángja nyelje be a népet! Én áruló! Gyalázatos tribún! Bár ülne húszezer halál szemedben, Markod szorítna milljomot, s hazug Szájad kétannyit, mégis mondanám: Hazudsz! s oly nyíltan, mintha istenimhez Imádkoznám.	CORIOLANUS. The fires i' the lowest hell fold in the people! Call me their traitor!—Thou injurious tribune! Within thine eyes sat twenty thousand deaths, In thy hands clutch'd as many millions, in Thy lying tongue both numbers, I would say, Thou liest unto thee with a voice as free As I do pray the gods.
SICINIUS Nép, hallod ezt?	SICINIUS. Mark you this, people?
POLGÁROK El a Sziklára véle, a sziklára!	CITIZENS. To the rock, to the rock, with him!
SICINIUS Lassan. Nem szükség vádjait szaporítanunk; Láttátok tettit, hallátok beszédét, Szolgátokat megverte, titeket Káromlott, a törvénynek ütlegekkel Állt ellen, megvetéssel illeté A nagyhatalmu bíróságot. Ez mind Főbenjáró bűn, mely a legkeményebb Halált érdemli.	SICINIUS. Peace! We need not put new matter to his charge: What you have seen him do and heard him speak, Beating your officers, cursing yourselves, Opposing laws with strokes, and here defying Those whose great power must try him; even this, So criminal and in such capital kind, Deserves the extremest death.
BRUTUS De mert elébb honát Szolgálta...	BRUTUS. But since he hath Serv'd well for Rome,—
CORIOLANUS Mily szolgálatról fecsegsz itt?	CORIOLANUS. What do you prate of service?
BRUTUS Mondom, mivel tudom.	BRUTUS. I talk of that that know it.
CORIOLANUS Te?	CORIOLANUS. You?
MENENIUS Ez tehát Anyádnak tett igéreted?	MENENIUS. Is this the promise that you made your mother?
COMINIUS Könyörgök, Tudd meg...	COMINIUS. Know, I pray you,—
CORIOLANUS Nem, én már semmit sem tudok. Mondjátok ki a tarpei szirt-halált, a Csavargó számütöttséget, nyuzást A börtönt egy szem búzával naponként... Nem adnék egy jó szót kegyelmökért Nem kéne, amit adhatnak, habár Megkapnám azt egy „Isten jó nap”-ért.	CORIOLANUS. I'll know no further: Let them pronounce the steep Tarpeian death, Vagabond exile, flaying, pent to linger But with a grain a day, I would not buy Their mercy at the price of one fair word, Nor check my courage for what they can give, To have't with saying Good-morrow.
SICINIUS Mert gyűlöletet szított ellene S iparkodott a népet megrabolni Hatalmától, és most is úgy viselte Magát, mint ellen, s nem csupán a tisztes Törvény iránt, de még azokhoz is, kik Azt végrehajtják: a népnek nevében S tribún-hatalmunknál fogvást ezennel Száműzzük őt a városból, s kikötjük Mihelyt bejő Rómának kapuján Lelökjük őtet a tarpei szirtről. A nép nevében mondom: úgy legyen!	SICINIUS. For that he has,— As much as in him lies,—from time to time Envied against the people, seeking means To pluck away their power; as now at last Given hostile strokes, and that not in the presence Of dreaded justice, but on the ministers That do distribute it;—in the name o' the people, And in the power of us the tribunes, we, Even from this instant, banish him our city, In peril of precipitation From off the rock Tarpeian, never more To enter our Rome gates: I' the people's name, I say it shall be so.
POLGÁROK Úgy légyen, úgy, úgy! számkivetjük őt! Úgy Kell lenni!	CITIZENS. It shall be so, it shall be so; let him away; He's banished, and it shall be so.
COMINIUS Urak, barátaim, hallgassatok rám.	COMINIUS. Hear me, my masters and my common friends,—
SICINIUS Nem, el van már itélve.	SICINIUS. He's sentenc'd; no more hearing.
COMINIUS Hadd beszéljek. Konzul valék, s Rómának elleni Nyomot hagyának rajtam. Szeretem Hazám javát gyöngédebb tisztelettel Szentebben s mélyebben, mint éltemet És drága nőmet s méhének gyümölcsit Ágyékom kincseit. Ha mondanám, hogy...	COMINIUS. Let me speak: I have been consul, and can show for Rome Her enemies' marks upon me. I do love My country's good with a respect more tender, More holy and profound, than mine own life, My dear wife's estimate, her womb's increase, And treasure of my loins; then if I would Speak that,—
SICINIUS Mit mondanál hát? Tudjuk, hányadán vagy.	SICINIUS. We know your drift. Speak what?
BRUTUS Nincs mit beszélned. Ő száműzve van, mint A népnek és hazának ellene. Úgy lészen.	BRUTUS. There's no more to be said, but he is banish'd, As enemy to the people and his country: It shall be so.
POLGÁROK Úgy lesz, úgy kell lennie!	CITIZENS. It shall be so, it shall be so.
CORIOLANUS Hitvány kutyák! kiknek lélegzetét Utálom, mint a mocsár bűzhödését, S kegyét úgy becsülöm, mint temetetlen Halott maradványát, mely levegőmet Megrontja: én száműzlek titeket! Maradjatok itt ingó lelketekkel! Remegjen minden neszre szívetek! Az ellenség tollának lebbenése Ejtsen kétségbe! Legyen hatalmatok Mindig, védőtöket száműzni, s végre Butaságtok (mely nem lát, míg nem érez), Nem tartóztatva bennetek (levén Tenellenségtek), légyen nyomorú Szolgáivá olyan nemzetnek, amely Egy kardcsapás nélkül hódíta meg! Megvetve a várost miattatok, Hátat fordítok... Széles a világ. Coriolanus, Cominius, Menenius, szenátorok és patríciusok el	CORIOLANUS. You common cry of curs! whose breath I hate As reek o' the rotten fens, whose loves I prize As the dead carcasses of unburied men That do corrupt my air,—I banish you; And here remain with your uncertainty! Let every feeble rumour shake your hearts! Your enemies, with nodding of their plumes, Fan you into despair! Have the power still To banish your defenders; till at length Your ignorance,—which finds not till it feels,— Making but reservation of yourselves,— Still your own foes,—deliver you, as most Abated captives to some nation That won you without blows! Despising, For you, the city, thus I turn my back: There is a world elsewhere. Exeunt CORIOLANUS, COMINIUS, MENENIUS, Senators, and Patricians.
AEDIL Elment a népnek ellensége, elment!	AEDILE. The people's enemy is gone, is gone!
POLGÁROK Ellenségünk száműzeték! hahó!	CITIZENS. Our enemy is banish'd, he is gone! Hoo! hoo! Shouting, and throwing up their caps.
SICINIUS Kisérjétek ki őt a kapukig, mint Ő megvetéssel kísért titeket, S bosszantsátok, miként érdemli. Minket Kövessen őrség át a városon.	SICINIUS. Go, see him out at gates, and follow him, As he hath follow'd you, with all despite; Give him deserv'd vexation. Let a guard Attend us through the city.
POLGÁROK Jerünk, jerünk, nézzük ki a kapun. Óvja az Ég nemes tribúnainkat! El mindnyájan	CITIZENS. Come, come, let's see him out at gates; come. The gods preserve our noble tribunes! Come. Exeunt.

[szerkesztés] Negyedik felvonás

[szerkesztés] 1. szín

Róma. A város kapuja előtt. Jönnek Coriolanus, Volumnia, Virgilia, Menenius, Cominius és néhány ifjú patrícius	SCENE I. Rome. Before a gate of the city. Enter CORIOLANUS, VOLUMNIA, VIRGILIA, MENENIUS, COMINIUS,and several young Patricians.
CORIOLANUS Ne sírjatok... rövid bucsút... kiöklel A sokfejű vadállat. Hát, anyám, Hol régi bátorságod? Hisz te mondtad: A lélek próbája a balszerencse, Hogy apróságot apró ember is bír, Hogy minden sajka mesterként evez Csendes vizen... Midőn a sors lesújt ránk: Kín közt szelídnek lenni, ez kiván nagy Erélyt. Te adtál oly tanácsokat Nekem, mik győzhetetlenné teszik A szívet, amely tudja azokat.	CORIOLANUS. Come, leave your tears; a brief farewell:—he beast With many heads butts me away.—Nay, mother, Where is your ancient courage? you were us'd To say extremities was the trier of spirits; That common chances common men could bear; That when the sea was calm all boats alike Show'd mastership in floating; fortune's blows, When most struck home, being gentle wounded, craves A noble cunning; you were us'd to load me With precepts that would make invincible The heart that conn'd them.
VIRGILIA Ó, istenek!	VIRGILIA. O heavens! O heavens!
CORIOLANUS Kérlek, ne, feleség...	CORIOLANUS. Nay, I pr'ythee, woman,—
VOLUMNIA Most érje dögvész Róma céheit, S pusztuljon el minden!	VOLUMNIA. Now the red pestilence strike all trades in Rome, And occupations perish!
CORIOLANUS Mit, ejh! szeretni Fognak, ha nélkülöznek majd. Anyám, Légy olyan ismét, mint midőn beszélted: Ha lettél volna neje Herculesnek, Végzetted volna hat müvét, kimélni Férjed verítekét. Cominius, ne Csüggedj. Anyám, nőm, Isten véletek; még Jó dolgom lesz. Vén, jó Menenius, Könyűd sósabb, mint ifjabb emberé, S méreg szemednek. Egykori vezérem, Komor vagy és sok szívkeményitő Látványod volt; mondd e bús asszonyoknak: Kerűlhetlen bajon jajgatni olyan Bolondság, mint nevetni. Anyám, hiszen Merészségem vigaszod vala mindig, S hidd el (bár most magam megyek, miként Magános sárkány, melyet rettegetté Tesz elhiresztelt s nem látott tanyája), Fiad túllép a köznapin, ha ármány Nem ejti őt el.	CORIOLANUS. What, what, what! I shall be lov'd when I am lack'd. Nay, mother, Resume that spirit when you were wont to say, If you had been the wife of Hercules, Six of his labours you'd have done, and sav'd Your husband so much sweat.—Cominius, Droop not; adieu.—Farewell, my wife,—my mother: I'll do well yet.—Thou old and true Menenius, Thy tears are salter than a younger man's, And venomous to thine eyes.—My sometime general, I have seen thee stern, and thou hast oft beheld Heart-hard'ning spectacles; tell these sad women 'Tis fond to wail inevitable strokes, As 'tis to laugh at 'em.—My mother, you wot well My hazards still have been your solace: and Believe't not lightly,—though I go alone, Like to a lonely dragon, that his fen Makes fear'd and talk'd of more than seen,—your son Will or exceed the common or be caught With cautelous baits and practice.
VOLUMNIA Kedves gyermekem, Hová mégy? Vidd magaddal egy darabra Cominiust; menj egyenes irányban S ne a vad véletlenre bízd magad, Mely véled szembejő.	VOLUMNIA. My first son, Whither wilt thou go? Take good Cominius With thee awhile: determine on some course More than a wild exposture to each chance That starts i' the way before thee.
CORIOLANUS Ó, istenek!	CORIOLANUS. O the gods!
COMINIUS Egy hónapig kisérlek és kikötjük, Hol fogsz maradni, hogy halljuk hirét Egymásnak; így, ha a visszahivásra Majd ok kerül, nem kell a nagy világba Szétküldenünk, keresni egyes embert, És elveszítnünk a kegyelmet, amely Mindig hűl, hogyha távol az, kinek Szüksége van rá.	COMINIUS. I'll follow thee a month, devise with thee Where thou shalt rest, that thou mayst hear of us, And we of thee: so, if the time thrust forth A cause for thy repeal, we shall not send O'er the vast world to seek a single man; And lose advantage, which doth ever cool I' the absence of the needer.
CORIOLANUS Isten véletek... Rajtad nagy a kor, s jobban jóllakál a Csatákkal, hogysem ép erőmmel a Bolygásd kibírd. Csak a kapun kisérj ki. Jer, édes nőm s te drága, jó anyám, s ti, Próbált barátim, mondjatok bucsút, Ha távozom, s mosolygjatok. Jerünk. Amíg a földön járok, hallani Fogtok felőlem, és mindig hasonlót Előbbi tettimhez.	CORIOLANUS. Fare ye well: Thou hast years upon thee; and thou art too full Of the wars' surfeits to go rove with one That's yet unbruis'd: bring me but out at gate.— Come, my sweet wife, my dearest mother, and My friends of noble touch; when I am forth, Bid me farewell, and smile. I pray you, come. While I remain above the ground, you shall Hear from me still; and never of me aught But what is like me formerly.
MENENIUS Különbet ennél Nem hallhat fül. Jertek, ne sírjatok. Ha csak hét évet ránthatnék le e vén Kezek s lábakról, a jó istenekre, Nyomodban járnék.	MENENIUS. That's worthily As any ear can hear.—Come, let's not weep.— If I could shake off but one seven years From these old arms and legs, by the good gods, I'd with thee every foot.
CORIOLANUS Add kezed. Jerünk. El mindnyájan	CORIOLANUS. Give me thy hand:— Come. Exeunt.

[szerkesztés] 2. szín

Ugyanott. Utca, közel a kapuhoz. Jön Sicinius, Brutus és egy aedil	SCENE II. Rome. A street near the gate. Enter SICINIUS, BRUTUS, and an AEDILE.
SICINIUS Oszoljanak szét: ő elment; elég ez. Háborog a nemesség; látható volt: Pártjára állt.	SICINIUS. Bid them all home; he's gone, and we'll no further.— The nobility are vex'd, whom we see have sided In his behalf.
BRUTUS Hatalmunk megmutattuk; Legyünk szerényebbek most, mint valánk A tett alatt.	BRUTUS. Now we have shown our power, Let us seem humbler after it is done Than when it was a-doing.
SICINIUS Hadd menjenek haza. Mondd, hogy nagy ellenségök elmene, S megint erősek ők.	SICINIUS. Bid them home: Say their great enemy is gone, and they Stand in their ancient strength.
BRUTUS Oszoljanak szét. Aedil el Im, anyja jön. Jön Volumnia, Virgilia és Menenius	BRUTUS. Dismiss them home. Exit AEDILE. Here comes his mother.
SICINIUS Kerüljük őt ki.	SICINIUS. Let's not meet her.
BRUTUS Mért?	BRUTUS. Why?
SICINIUS Mondják, hogy dúl-fúl.	SICINIUS. They say she's mad.
BRUTUS Már megláta, hát csak Maradjunk helyben.	BRUTUS. They have ta'en note of us: keep on your way. Enter VOLUMNIA, VIRGILIA, and MENENIUS.
VOLUMNIA Itt vagytok, jó; az Ég minden csapása Fizesse vissza szívességteket.	VOLUMNIA. O, you're well met: the hoarded plague o' the gods Requite your love!
MENENIUS Ne oly fennszóval.	MENENIUS. Peace, peace, be not so loud.
VOLUMNIA Hogyha könnyeimtől Szólhatnék, hallanál majd valamit. Hanem hisz így is hallasz. (Brutushoz) Távozol?	VOLUMNIA. If that I could for weeping, you should hear,— Nay, and you shall hear some.—To BRUTUS. Will you be gone?
VIRGILIA (Siciniushoz) Maradj te is!... Bár volna módom így Férjemhez szólnom.	VIRGILIA. You shall stay tooTo SICINIUS.: I would I had the power To say so to my husband.
SICINIUS Ilyen férfias vagy?	SICINIUS. Are you mankind?
VOLUMNIA Igen, bolond. Hát szégyen ez? bolond. Nem férfi volt apám? S te róka voltál, Száműzni azt, ki annyi kardcsapást Ejtett Rómáért, amennyit te szót sem...	VOLUMNIA. Ay, fool; is that a shame?—Note but this, fool.— Was not a man my father? Hadst thou foxship To banish him that struck more blows for Rome Than thou hast spoken words?—
SICINIUS Ó, szent egek!	SICINIUS. O blessed heavens!
VOLUMNIA Több hősi kardcsapást, mint Te bölcs beszédet, és a hon javáért. Egyet mondok... De menj... Nem, nem, maradj még. Bár volna Arábiában fiam Jó kardjával s előtte ti, effélék.	VOLUMNIA. Moe noble blows than ever thou wise words; And for Rome's good.—I'll tell thee what;—yet go;— Nay, but thou shalt stay too:—I would my son Were in Arabia, and thy tribe before him, His good sword in his hand.
SICINIUS Aztán?	SICINIUS. What then?
VIRGILIA Aztán? Fajodnak ott végét szakítná.	VIRGILIA. What then! He'd make an end of thy posterity.
VOLUMNIA Fattyaknak és mindennek. Jó férfiú, Rómáért hány sebet hord!	VOLUMNIA. Bastards and all.— Good man, the wounds that he does bear for Rome!
MENENIUS Jer, légy nyugodt.	MENENIUS. Come, come, peace.
SICINIUS Bár úgy maradt volna a hon iránt, mint Kezdé, s ne oldta volna szét a szép Csomót, melyet kötött.	SICINIUS. I would he had continu'd to his country As he began, and not unknit himself The noble knot he made.
BRUTUS Bár volna így.	BRUTUS. I would he had.
MENENIUS Bár? Bujtottátok a csőcseléket, Ti, ti macskák, kik érdemét úgy értik, Mint én azon rejtelmeket, miket Az ég a földdel nem tudat.	VOLUMNIA. I would he had! 'Twas you incens'd the rabble;— Cats, that can judge as fitly of his worth As I can of those mysteries which heaven Will not have earth to know.
BRUTUS Jerünk.	BRUTUS. Pray, let us go.
VOLUMNIA Tehát, urak, kérlek, hogy menjetek. Hős Tettet vivétek végbe. Mielőtt Mentek, halljátok: amennyivel magasb A Capitol, mint itt a legkisebb ház, Fiam, kit számüzétek (férje e Hölgynek, látjátok), annyival magasb Mindnyájatoknál.	VOLUMNIA. Now, pray, sir, get you gone: You have done a brave deed. Ere you go, hear this,— As far as doth the Capitol exceed The meanest house in Rome, so far my son,— This lady's husband here; this, do you see?— Whom you have banish'd does exceed you all.
BRUTUS Jó, jó, itt hagyunk.	BRUTUS. Well, well, we'll leave you.
SICINIUS Mért hallgatnók e tébolyult szidalmát?	SICINIUS. Why stay we to be baited With one that wants her wits?
VOLUMNIA Vigyétek el jó kívánságimat. A tribunok el Ne tennének bár mást az istenek Átkimnak teljesítésén kivűl! Napjában egyszer jőnék össze csak Velök, könnyülne szívem a tehertől, Mely nyomja.	VOLUMNIA. Take my prayers with you.— Exeunt TRIBUNES. I would the gods had nothing else to do But to confirm my curses! Could I meet 'em But once a day, it would unclog my heart Of what lies heavy to't.
MENENIUS Szavamra, jól odamondtál, Van miért. Jöttök hozzánk vacsorára?	MENENIUS. You have told them home, And, by my troth, you have cause. You'll sup with me?
VOLUMNIA Haraggal élek, magamat eszem, S ez ételnél éhen halok. Jerünk. (Virgiliához) Ne nyögj ily bágyadtan, velem panaszkodj Haraggal, mint Juno. El, el! Jerünk.	VOLUMNIA. Anger's my meat; I sup upon myself, And so shall starve with feeding.—Come, let's go: Leave this faint puling and lament as I do, In anger, Juno-like. Come, come, come. Exeunt.
MENENIUS Piha, piha, piha. El mindnyájan	MENENIUS. Fie, fie, fie!

[szerkesztés] 3. szín

Országút Róma és Antium között. Egy római és egy volszk jön szemközt	SCENE III. A highway between Rome and Antium. Enter a ROMAN and a VOLSCE, meeting.
RÓMAI Jól ismerlek, uram, te is ismersz engemet, úgy hiszem, Adriánnak hínak.	ROMAN. I know you well, sir, and you know me; your name, I think, is Adrian.
VOLSZK Úgy van, uram; de én valóban elfeledtelek.	VOLSCE. It is so, sir: truly, I have forgot you.
RÓMAI Én római vagyok, és, valamint te, Róma ellen szolgálok. Ismersz most?	ROMAN. I am a Roman; and my services are, as you are, against 'em: know you me yet?
VOLSZK Nicanor, nem?	VOLSCE. Nicanor? no!
RÓMAI Ugyanaz, uram.	ROMAN. The same, sir.
VOLSZK Szakállasabb voltál, midőn utolszor láttalak, de beszéded visszahoz emlékembe. Mi hír Rómában? Ki vagyok küldve a volszk államtól, hogy ott fölkeresselek; megkíméltél egynapi úttól.	VOLSCE. You had more beard when I last saw you; but your favour is well approved by your tongue. What's the news in Rome? I have a note from the Volscian state, to find you out there; you have well saved me a day's journey.
RÓMAI Rómában különös lázadás volt, fölkelt a nép a szenátorok, patríciusok és nemesség ellen.	ROMAN. There hath been in Rome strange insurrections: the people against the senators, patricians, and nobles.
VOLSZK Volt? Már vége van? Kormányunk másképp vélekedik; nagyarányú hadi készületeket tesz, s reméli, hogy rajtok üt meghasonlásuk hevében.	VOLSCE. Hath been! is it ended, then? Our state thinks not so; they are in a most warlike preparation, and hope to come upon them in the heat of their division.
RÓMAI A láng lelohadt, de valami csekélység ismét föllobbanthatja, mert a nemesek úgy szívökre veszik az érdemes Coriolanus száműzetését, hogy készek a néptől minden hatalmat elvenni s tribunjaikat örökre letenni. Ez füstölög lassan, s mondhatom, hogy közel van az erőszakos kitöréshez.	ROMAN. The main blaze of it is past, but a small thing would make it flame again; for the nobles receive so to heart the banishment of that worthy Coriolanus that they are in a ripe aptness to take all power from the people, and to pluck from them their tribunes for ever. This lies glowing, I can tell you, and is almost mature for the violent breaking out.
VOLSZK Coriolanust száműzték?	VOLSCE. Coriolanus banished!
RÓMAI Száműzték, uram.	ROMAN. Banished, sir.
VOLSZK E hírrel szívesen látnak, Nicanor.	VOLSCE. You will be welcome with this intelligence, Nicanor.
RÓMAI Az idő most kedvező rájok nézve. Hallottam, hogy legkönnyebb az asszonyt elcsábítani, ha férjével meghasonlott. Nemes Tullus Aufidiustok kitüntetheti magát e háborúban, miután nagy vetélytársának, Coriolanusnak nincs keletje hazájában.	ROMAN. The day serves well for them now. I have heard it said the fittest time to corrupt a man's wife is when she's fallen out with her husband. Your noble Tullus Aufidius will appear well in these wars, his great opposer, Coriolanus, being now in no request of his country.
VOLSZK Minden bizonnyal. Milyen szerencsés vagyok, hogy veled így véletlenül találkoztam; elvégezted dolgomat, ennél fogva szívesen kísérlek haza.	VOLSCE. He cannot choose. I am most fortunate thus accidentally to encounter you; you have ended my business, and I will merrily accompany you home.
RÓMAI Az estebédig igen különös dolgokat beszélek még Rómáról, melyek mind ellenségeik hasznára vannak. Hadseregtek készen áll, mondád?	ROMAN. I shall between this and supper tell you most strange things from Rome; all tending to the good of their adversaries. Have you an army ready, say you?
VOLSZK Királyi hadsereg pedig; a centuriók legényeikkel együtt már zsoldban és elszállásolva vannak, s egy intésre egy óra alatt talpon teremnek.	VOLSCE. A most royal one; the centurions and their charges, distinctly billeted, already in the entertainment, and to be on foot at an hour's warning.
RÓMAI Nagyon örülök rajta, hogy készen vannak s úgy hiszem, én vagyok az az ember, ki őket tettre híja. Tehát, uram, szívesen üdvözöllek, s örvendek társaságodon.	ROMAN. I am joyful to hear of their readiness, and am the man, I think, that shall set them in present action. So, sir, heartily well met, and most glad of your company.
VOLSZK Megelőzesz, uram; nekem van okom örvendeni a tiéden.	VOLSCE. You take my part from me, sir; I have the most cause to be glad of yours.
RÓMAI Jó, menjünk együtt. El mind a ketten	ROMAN. Well, let us go together. Exeunt.

[szerkesztés] 4. szín

Antium, Aufidius háza előtt. Jön Coriolanus közönséges öltözetben, beburkolva	SCENE IV. Antium. Before AUFIDIUS'S house. Enter CORIOLANUS, in mean apparel, disguised and muffled.
CORIOLANUS Derék egy város. Antium, özvegyid Miattam vannak. Hány örökösét Látám e szép házaknak nyögni a Csatában és kimúlni. Rám ne ismerj! A nők nyársakkal s a fiúk kövekkel Gyilkolnának le törpe-viadalban. Polgár jön Üdvez légy.	CORIOLANUS. A goodly city is this Antium. City, 'Tis I that made thy widows: many an heir Of these fair edifices 'fore my wars Have I heard groan and drop: then know me not. Lest that thy wives with spits and boys with stones, In puny battle slay me. Enter a CITIZEN. Save you, sir.
POLGÁR Szinte.	CITIZEN. And you.
CORIOLANUS Kérlek, hol lakik A hős Aufidius? Itt van Antiumban?	CORIOLANUS. Direct me, if it be your will, Where great Aufidius lies; is he in Antium?
POLGÁR Itt, és ma házánál vendégli az Előkelőket.	CITIZEN. He is, and feasts the nobles of the state At his house this night.
CORIOLANUS Mondd, melyik a háza?	CORIOLANUS. Which is his house, beseech you?
POLGÁR Ez itt előtted.	CITIZEN. This, here, before you.
CORIOLANUS Jól van, köszönöm. Polgár el Síkos, forgó világ!... Esküdt barátok, Kik két kebelben egy szivet viseltek, S osztoztak ágyon, ételen, időn, Munkán, s mint ikrek válhatatlanúl Együtt valának, pillantás alatt Kicsinységekre a legkeserűbb Gyülölködésbe esnek. És kegyetlen Ellenségek, kik indulatjaikban Álmatlanul terveztek, hogy megejtsék Egymást, csekély véletlen által, ami Nem ér föl egy tojással, hű barátok Lesznek és végül összeházasítják Gyermekeiket. Így van velem is. Hazámat gyűlölöm s szeretem ez Ellen-várost. Benézek. Ha megöl: Igazságot tesz; hogyha befogad: Szolgálok nemzetének. (El)	CORIOLANUS. Thank you, sir; farewell. Exit CITIZEN. O world, thy slippery turns! Friends now fast sworn, Whose double bosoms seems to wear one heart, Whose hours, whose bed, whose meal and exercise Are still together, who twin, as 'twere, in love Unseparable, shall within this hour, On a dissension of a doit, break out To bitterest enmity; so fellest foes, Whose passions and whose plots have broke their sleep To take the one the other, by some chance, Some trick not worth an egg, shall grow dear friends And interjoin their issues. So with me:— My birthplace hate I, and my love's upon This enemy town.—I'll enter; if he slay me, He does fair justice; if he give me way, I'll do his country service.

[szerkesztés] 5. szín

Ugyanott. Terem Aufidius házában. Belül zene. Szolga jön	SCENE V. Antium. A hall in AUFIDIUS'S house. Music within. Enter A SERVANT.
ELSŐ SZOLGA Bort, bort, bort! Milyen szolgálat ez! Tán elaludtak a legényeink. (El) Más szolga jön	FIRST SERVANT. Wine, wine, wine! What service is here! I think our fellows are asleep. Exit. Enter a second SERVANT.
MÁSODIK SZOLGA Hol van Cotus? Az uram hivatja. Cotus! (El) Coriolanus jön	SECOND SERVANT. Where's Cotus? my master calls for him.—Cotus! Exit. Enter CORIOLANUS.
CORIOLANUS Derék ház, jó szagú a lakoma. De én vendéghez nem hasonlitok. Visszajön az első szolga	CORIOLANUS. A goodly house: the feast smells well; but I Appear not like a guest. Re-enter the first SERVANT.
ELSŐ SZOLGA Mit akarsz, barátom? Hová való vagy? Itt nincs hely a számodra. Kérlek, ott az ajtó.	FIRST SERVANT. What would you have, friend? whence are you? Here's no place for you: pray go to the door.
CORIOLANUS Nem érdemeltem jobb fogadtatást, Mert hiszen Coriolanus vagyok. Visszajön a második szolga	CORIOLANUS. I have deserv'd no better entertainment In being Coriolanus. Re-enter second SERVANT.
MÁSODIK SZOLGA Hová való vagy, uram? Fejében a szeme a kapusnak, hogy ilyen legényeket bebocsát? Kérlek, hordd el magadat.	SECOND SERVANT. Whence are you, sir? Has the porter his eyes in his head that he gives entrance to such companions? Pray, get you out.
CORIOLANUS Félre!	CORIOLANUS. Away!
MÁSODIK SZOLGA Félre? Te lódulj félre!	SECOND SERVANT. Away? Get you away.
CORIOLANUS Terhemre kezdesz lenni.	CORIOLANUS. Now the art troublesome.
MÁSODIK SZOLGA Olyan vitéz vagy? Majd váltok még veled egy szót. Harmadik szolga jön, az elsővel találkozik	SECOND SERVANT. Are you so brave? I'll have you talked with anon. Enter a third SERVANT. The first meets him.
HARMADIK SZOLGA Miféle ember ez?	THIRD SERVANT. What fellow's this?
ELSŐ SZOLGA Olyan furcsa, amilyet még sosem láttam. Ki nem tuszkolhatom a házból. Kérlek, hídd ide csak az urat. (El)	FIRST SERVANT. A strange one as ever I looked on: I cannot get him out o' the house. Pr'ythee call my master to him.
HARMADIK SZOLGA Dolgod van itt, atyafi? Kérlek, távozzál.	THIRD SERVANT. What have you to do here, fellow? Pray you avoid the house.
CORIOLANUS Hadd álljak, nem bántom tűzhelyteket.	CORIOLANUS. Let me but stand; I will not hurt your hearth.
HARMADIK SZOLGA Ki vagy?	THIRD SERVANT. What are you?
CORIOLANUS Nemesember.	CORIOLANUS. A gentleman.
HARMADIK SZOLGA Mennykő szegény pedig.	THIRD SERVANT. A marvellous poor one.
CORIOLANUS Valóban az vagyok.	CORIOLANUS. True, so I am.
HARMADIK SZOLGA Megkövetlek, szegény nemesember, keress más szállást magadnak; itt nincsen a te számodra hely. Kérlek, pusztulj innét, jer.	THIRD SERVANT. Pray you, poor gentleman, take up some other station; here's no place for you. Pray you avoid; come.
CORIOLANUS El a dolgod után, s hízzál a hideg falatokon! (Eltaszítja a szolgát)	CORIOLANUS. Follow your function, go, And batten on cold bits. Pushes him away.
HARMADIK SZOLGA Nem mégy?... Ugyan mondd meg csak az úrnak, milyen különös vendége van itt.	THIRD SERVANT. What, you will not?—Pr'ythee, tell my master what a strange guest he has here.
MÁSODIK SZOLGA Azt megteszem. (El)	SECOND SERVANT. And I shall. Exit.
HARMADIK SZOLGA Hol lakol?	THIRD SERVANT. Where dwell'st thou?
CORIOLANUS Mennyezet alatt.	CORIOLANUS. Under the canopy.
HARMADIK SZOLGA Mennyezet alatt?	THIRD SERVANT. Under the canopy?
CORIOLANUS Ott.	CORIOLANUS. Ay.
HARMADIK SZOLGA Hol van az?	THIRD SERVANT. Where's that?
CORIOLANUS A héják és varjak városában.	CORIOLANUS. I' the city of kites and crows.
HARMADIK SZOLGA A héják és varjak városában? Ez ám a nagy szamár. Hát csókákkal is lakol?	THIRD SERVANT. I' the city of kites and crows!—What an ass it is!—Then thou dwell'st with daws too?
CORIOLANUS Nem, én nem szolgálom uradat.	CORIOLANUS. No, I serve not thy master.
HARMADIK SZOLGA Ejh, földi, hát te az én uramba kapsz?	THIRD SERVANT. How, sir! Do you meddle with my master?
CORIOLANUS Igen, s ez tisztességesebb, mint ha úrnődbe kapnék. Csak fecsegsz, csak fecsegsz. Hordd a tányérokat, takarodj. (Kiveri a szolgát) Jön Aufidius és a második szolga	CORIOLANUS. Ay; 'tis an honester service than to meddle with thy mistress. Thou prat'st and prat'st; serve with thy trencher, hence! Beats him away. Enter AUFIDIUS and the second SERVANT.
AUFIDIUS Hol az az ember?	AUFIDIUS. Where is this fellow?
MÁSODIK SZOLGA. Itt, uram. Kibotoztam volna, mint a kutyát, de nem akartam az urakat zavarni ott benn. (El)	SECOND SERVANT. Here, sir; I'd have beaten him like a dog, but for disturbing the lords within.
AUFIDIUS Honnan jössz? Mit kívánsz? Mi a neved? Mért nem beszélsz? Mondd meg, ki vagy?	AUFIDIUS. Whence com'st thou? what wouldst thou? thy name? Why speak'st not? speak, man: what's thy name?
CORIOLANUS (leleplezi magát) Ha most sem Ismersz rám, Tullus, s látva engemet sem Tudod, ki légyek, kénytelen leszek Megmondanom nevem.	CORIOLANUS. Unmuffling. If, Tullus, Not yet thou know'st me, and, seeing me, dost not Think me for the man I am, necessity Commands me name myself.
AUFIDIUS Mi a neved?	AUFIDIUS. What is thy name? Servants retire.
CORIOLANUS Nevem rossz hangu a volszkok fülének És a tiednek durva.	CORIOLANUS. A name unmusical to the Volscians' ears, And harsh in sound to thine.
AUFIDIUS Mondd ki csak. Lényed zordon s arcod parancsoló; Vitorláid meg vannak tépve bár, Nemes hajónak látszol. Mondd neved.	AUFIDIUS. Say, what's thy name? Thou has a grim appearance, and thy face Bears a command in't; though thy tackle's torn, Thou show'st a noble vessel: what's thy name?
CORIOLANUS Készülj hát ráncba szedni homlokod; Nem ismersz még?	CORIOLANUS. Prepare thy brow to frown:—know'st thou me yet?
AUFIDIUS Nem ismerlek. Neved?	AUFIDIUS. I know thee not:—thy name?
CORIOLANUS Nevem Cajus Marcius, ki néked és Minden hazádfiának annyi bút És kárt okoztam, aminek tanúja Melléknevem, Coriolanus. Nehéz Munkák, veszélyek s a hálátalan Hazámért ontott vércseppek jutalma Csak e melléknév, amiről eszedbe Juthat gyülölséged, mellyel nekem Te tartozol... Csak e nevem maradt; a Kegyetlen nép irígykedése, melyet A tőlem gyáván elpártolt nemesség Helyben hagyott, a többit elnyelé. Megengedék, hogy e rabszolganép Kilármázzon Rómábul engem. E baj Hozott házadhoz. Én nem a reményből, Ne gondold, hogy megmentsem éltemet (mert Ha halni félnék, senkit sem kerülnék Úgy, mint téged), de dacbul állok itt, Hogy megtoroljam számütőimet. Tehát, ha van szózat szivedben, amely Bosszút kiván ten megbántásidért, S bosszút akarsz állni a szégyenért, mely Hazádat érte: rajta! vedd ezennel Ínségemnek hasznát, fordítsd javadra Bosszúállásom; víni akarok Az alvilágnak minden haragával Romlott hazám ellen. De hogyha ezt nem Mered s már átalod kisérteni Jó sorsod: úgy, egy szó, mint száz, nekem Nem kell tovább az élet, s átadom Neked s gyülölségednek nyakamat, Melyet ha el nem vágsz, bolond leszesz, Mert mindig ellened valék, s honod Keblébül hordónkint ontottam a vért, S így szégyenedre élek csak, ha nem Szolgállak téged.	CORIOLANUS. My name is Caius Marcius, who hath done To thee particularly, and to all the Volsces, Great hurt and mischief; thereto witness may My surname, Coriolanus: the painful service, The extreme dangers, and the drops of blood Shed for my thankless country, are requited But with that surname; a good memory, And witness of the malice and displeasure Which thou shouldst bear me: only that name remains; The cruelty and envy of the people, Permitted by our dastard nobles, who Have all forsook me, hath devour'd the rest, And suffer'd me by the voice of slaves to be Whoop'd out of Rome. Now, this extremity Hath brought me to thy hearth: not out of hope, Mistake me not, to save my life; for if I had fear'd death, of all the men i' the world I would have 'voided thee; but in mere spite, To be full quit of those my banishers, Stand I before thee here. Then if thou hast A heart of wreak in thee, that wilt revenge Thine own particular wrongs, and stop those maims Of shame seen through thy country, speed thee straight And make my misery serve thy turn: so use it That my revengeful services may prove As benefits to thee; for I will fight Against my canker'd country with the spleen Of all the under fiends. But if so be Thou dar'st not this, and that to prove more fortunes Th'art tir'd, then, in a word, I also am Longer to live most weary, and present My throat to thee and to thy ancient malice; Which not to cut would show thee but a fool, Since I have ever follow'd thee with hate, Drawn tuns of blood out of thy country's breast, And cannot live but to thy shame, unless It be to do thee service.
AUFIDIUS Ó, Marcius, Marcius, Az ős irígység egy-egy gyökerét Tépé ki mindenik szavad szivembül. Ha Jupiter jósolna e fellegekbül, És szólna: „úgy van” nem hinnék neki Jobban, mint, tisztes Marcius, neked. Ó, hadd övezze melledet karom, Mint durva kopjám százszor megtörött S forgácsot szórt a holdra! Itt fogom Körül kardomnak üllőjét, s vivok Szereteteddel oly hőn s nemesen, Mint egykor nagyravágyásom vivott Vitézségeddel. Tudd meg, hogy szerettem A lányt, ki nőm lett, férfi nem sohajta Hivebben, mint én;... ámde téged látva itt, Nemes lény, vígabban dobog szivem, mint Midőn először lépett e küszöbre Menyasszonyom. Hah, Mars! mondom neked, Hadunk talpon van, s szándokom vala, Pajzsod leütni még egyszer karodról Vagy elveszítni a magam karát. Tizenkétszer verél meg; éjjelenként Bajvívásunkról álmodám azóta; Harctéren álltunk álmomban, ledobtuk Sisakjainkat, egymást fojtogattuk, S félholtan ébredék a semmitől. Hős Marcius, ha más bajunk se volna Rómával, mint hogy téged számüzött: Ki csak tizenkét s hetven év között van, Elővennők és haddal omlanánk A háladatlan Róma belsejébe, Mint vad folyam. Jer, ó, jer, fogj kezet Barátságos szenátorinkkal, akik Bucsút vesznek tőlem, hogy készülőben Vagyok hazádat megtámadni, bár Rómát magát nem.	AUFIDIUS. O Marcius, Marcius! Each word thou hast spoke hath weeded from my heart A root of ancient envy. If Jupiter Should from yond cloud speak divine things, And say Tis true,' I'd not believe them more Than thee, all noble Marcius.—Let me twine Mine arms about that body, where against My grained ash an hundred times hath broke And scar'd the moon with splinters; here I clip The anvil of my sword, and do contest As hotly and as nobly with thy love As ever in ambitious strength I did Contend against thy valour. Know thou first, I lov'd the maid I married; never man Sighed truer breath; but that I see thee here, Thou noble thing! more dances my rapt heart Than when I first my wedded mistress saw Bestride my threshold. Why, thou Mars! I tell thee We have a power on foot; and I had purpose Once more to hew thy target from thy brawn, Or lose mine arm for't: thou hast beat me out Twelve several times, and I have nightly since Dreamt of encounters 'twixt thyself and me; We have been down together in my sleep, Unbuckling helms, fisting each other's throat, And wak'd half dead with nothing. Worthy Marcius, Had we no other quarrel else to Rome, but that Thou art thence banish'd, we would muster all From twelve to seventy; and, pouring war Into the bowels of ungrateful Rome, Like a bold flood o'erbear. O, come, go in, And take our friendly senators by the hands; Who now are here, taking their leaves of me, Who am prepar'd against your territories, Though not for Rome itself.
CORIOLANUS Jók az istenek!	CORIOLANUS. You bless me, gods!
AUFIDIUS Azért ha mint korlátlan úr akarsz Eljárni bosszuállásodba, vedd át Felét az én tisztemnek és határozz Utad fölött, mint aki ismered Hazádnak gyöngeségét s erejét: Kopogtassunk-e Róma kapuin Vagy rajtüssünk a tartományokon, hogy Előbb ijesszük, aztán rontsuk el? És most jerünk be, hadd ajánljalak Azoknak, kik vágyadra majd igennel. Felelnek. Ó, üdvez légy! Most nagyobb Barátom vagy, mint egykor ellenem. S ez, Marcius, sok. Add kezed. Üdvezellek! Coriolanus és Aufidius el. Két szolga előlép	AUFIDIUS. Therefore, most absolute sir, if thou wilt have The leading of thine own revenges, take Th' one half of my commission; and set down,— As best thou art experienc'd, since thou know'st Thy country's strength and weakness,—thine own ways; Whether to knock against the gates of Rome, Or rudely visit them in parts remote, To fright them, ere destroy. But come in; Let me commend thee first to those that shall Say yea to thy desires. A thousand welcomes! And more a friend than e'er an enemy; Yet, Marcius, that was much. Your hand: most welcome! Exeunt CORIOLANUS and AUFIDIUS.
ELSŐ SZOLGA Különös változás!	FIRST SERVANT. Here's a strange alteration!
MÁSODIK SZOLGA A kezemre mondom, meg akartam őt agyalni, de a lelkem azt súgta, hogy öltözete hamis tanúbizonyságot tesz ellene.	SECOND SERVANT. By my hand, I had thought to have strucken him with a cudgel; and yet my mind gave me his clothes made a false report of him.
ELSŐ SZOLGA Milyen karja van! Csak úgy pörgetett a mutatóujjával és hüvelykével, mint a csigát.	FIRST SERVANT. What an arm he has! He turned me about with his finger and his thumb, as one would set up a top.
MÁSODIK SZOLGA Láttam a képéről, hogy nem az, aki; olyan képe van, látod-e, hogy... ki se tudom fejezni, milyen.	SECOND SERVANT. Nay, I knew by his face that there was something in him; he had, sir, a kind of face, methought,—I cannot tell how to term it.
ELSŐ SZOLGA A bizony, úgy nézett, mintha... Kössenek föl, ha nem gondoltam, hogy sokkal több, mint gondolom.	FIRST SERVANT. He had so, looking as it were,—would I were hanged, but I thought there was more in him than I could think.
MÁSODIK SZOLGA Bizony Isten, éppen úgy voltam. Ő a legderekabb ember a világon.	SECOND SERVANT. So did I, I'll be sworn: he is simply the rarest man i' the world.
ELSŐ SZOLGA Ühüm, az ám. De csak ismersz különb katonát, mint ő?	FIRST SERVANT. I think he is; but a greater soldier than he you wot on.
MÁSODIK SZOLGA Kit? Gazdánkat?	SECOND SERVANT. Who, my master?
ELSŐ SZOLGA Igen, már arról szó sincs.	FIRST SERVANT. Nay, it's no matter for that.
MÁSODIK SZOLGA Hatszorta többet ér.	SECOND SERVANT. Worth six on him.
ELSŐ SZOLGA Már a nem, hanem hát csak különb katonának tartom nála.	FIRST SERVANT. Nay, not so neither: but I take him to be the greater soldier.
MÁSODIK SZOLGA Látod, hé, arról nem lehet voltaképpen beszélni; a mi vezérünk a város védelmezésében nagyon kitűnő.	SECOND SERVANT. Faith, look you, one cannot tell how to say that: for the defence of a town our general is excellent.
ELSŐ SZOLGA Igen, és a megtámadásokban is. Visszajön a harmadik szolga	FIRST SERVANT. Ay, and for an assault too. Re-enter third SERVANT.
HARMADIK SZOLGA Hejh, rabszolgák, újságot tudok, újságot, fickók.	THIRD SERVANT. O slaves, I can tell you news,—news, you rascals!
ELSŐ és MÁSODIK SZOLGA Mit? mit? mit? Halljuk!	FIRST and SECOND SERVANT. What, what, what? let's partake.
HARMADIK SZOLGA Minden inkább szeretnék lenni, mint római; inkább elítélt rab.	THIRD SERVANT. I would not be a Roman, of all nations; I had as lief be a condemned man.
ELSŐ és MÁSODIK SZOLGA Miért? miért?	FIRST and SECOND SERVANT. Wherefore? wherefore?
HARMADIK SZOLGA Azért, mert itt van, aki vezérünket meg szokta csipkedni... Cajus Marcius.	THIRD SERVANT. Why, here's he that was wont to thwack our general,—Caius Marcius.
ELSŐ SZOLGA Mit beszélsz? Csipkedni vezérünket?	FIRST SERVANT. Why do you say, thwack our general?
HARMADIK SZOLGA Nem mondom éppen, hogy megcsipkedte, de mindig mérkőzött vele.	THIRD SERVANT. I do not say thwack our general; but he was always good enough for him.
MÁSODIK SZOLGA Hagyjuk ezt, pajtások és barátok vagyunk; vezérünk sosem bírt vele; ezt magától hallottam.	SECOND SERVANT. Come, we are fellows and friends: he was ever too hard for him; I have heard him say so himself.
ELSŐ SZOLGA Úgy van biz az igazság szerint, sosem bírt vele; Corioli előtt úgy megagyabugyálta, mint a rostélyost.	FIRST SERVANT. He was too hard for him directly, to say the troth on't; before Corioli he scotched him and notched him like a carbonado.
MÁSODIK SZOLGA S ha éppen valami kannibál természetű lett volna, még meg is sütötte és ette volna.	SECOND SERVANT. An he had been cannibally given, he might have broiled and eaten him too.
ELSŐ SZOLGA De hát a többi újság?	FIRST SERVANT. But more of thy news?
HARMADIK SZOLGA Hát úgy bánnak ott benn vele, mintha Mars fia és örököse volna. Előreültették. Egy szenátor sem kérdez tőle semmit, csak hajadonfővel. Vezérünk is úgy viseli magát irányában, mintha leány volna, kezével áldatja magát, s a szeme fejérét forgatja, ha beszél. De a java újság az, hogy vezérünk ketté van hasítva, s csak fele annak, ami tegnap volt, mert a másik fele amazé, az egész asztal kérelménél és engedelménél fogva. Elmegy, aszondja, s fülén rángatja Róma kapujának őrét; mindent lekaszál maga előtt, hogy sima legyen az út.	THIRD SERVANT. Why, he is so made on here within as if he were son and heir to Mars; set at upper end o' the table: no question asked him by any of the senators but they stand bald before him: our general himself makes a mistress of him, sanctifies himself with's hand, and turns up the white o' the eye to his discourse. But the bottom of the news is, our general is cut i' the middle, and but one half of what he was yesterday; for the other has half, by the entreaty and grant of the whole table. He'll go, he says, and sowl the porter of Rome gates by the ears; he will mow all down before him, and leave his passage polled.
MÁSODIK SZOLGA És tőle kitelik, jobban, mint akárkitől, akit csak gondolhatok.	SECOND SERVANT. And he's as like to do't as any man I can imagine.
HARMADIK SZOLGA Hogy kitelik? Ki bizony, mert, látjátok, annyi a barátja, mint az ellensége; s ezek a barátai, legények (amint a dolgok állnak), nem merték (látjátok, legények) magokat barátinak mutatni (amint mondjuk), míg ő diskrécióban van.	THIRD SERVANT. Do't! he will do't; for look you, sir, he has as many friends as enemies; which friends, sir, as it were, durst not, look you, sir, show themselves, as we term it, his friends, whilst he's in dejectitude.
ELSŐ SZOLGA Mi az a diskréció?	FIRST SERVANT. Dejectitude! what's that?
HARMADIK SZOLGA De ha majd látják, fiúk, hogy a taréja megint föláll s ő vérben jár, kibújnak lyukaikból, mint eső után a tengeri nyulak, s együtt ujjongatnak.	THIRD SERVANT. But when they shall see, sir, his crest up again, and the man in blood, they will out of their burrows, like conies after rain, and revel all with him.
ELSŐ SZOLGA De mikor kezdi el?	FIRST SERVANT. But when goes this forward?
HARMADIK SZOLGA Holnap... még ma... rögtön. Ma délután meghalljátok a dobszót; ez lesz a csemege az ebédhez, melyet elköltenek, mielőtt megtörlik szájokot.	THIRD SERVANT. To-morrow; to-day; presently; you shall have the drum struck up this afternoon: 'tis as it were parcel of their feast, and to be executed ere they wipe their lips.
MÁSODIK SZOLGA No, hiszen hát majd lesz megint zajos világ. Az a béke nem is való egyébre, mint vasat rozsdásítani, szabókat szaporítani és versírókat költeni.	SECOND SERVANT. Why, then we shall have a stirring world again. This peace is nothing but to rust iron, increase tailors, and breed ballad-makers.
ELSŐ SZOLGA Már én csak azt mondom, hadd legyen háború; úgy többet ér a békénél, mint a nappal az éjnél. Akkor van élénkség, virrasztás, zaj, akkor van miről beszélni. A béke valóságos ájulás, gutaütés, émelygős, siket, álmos, érzéketlen; több fattyút terem, mint amennyi férfit a háború elemészt.	FIRST SERVANT. Let me have war, say I; it exceeds peace as far as day does night; it's spritely, waking, audible, and full of vent. Peace is a very apoplexy, lethargy; mulled, deaf, sleepy, insensible; a getter of more bastard children than war's a destroyer of men.
MÁSODIK SZOLGA Igazán, s amint a háborút némineműképpen nőrablónak lehet nevezni, nem tagadhatni, hogy a béke sokakat fölszarvaz.	SECOND SERVANT. 'Tis so: and as war in some sort, may be said to be a ravisher, so it cannot be denied but peace is a great maker of cuckolds.
ELSŐ SZOLGA Igen és sok gyűlölséget okoz.	FIRST SERVANT. Ay, and it makes men hate one another.
HARMADIK SZOLGA Úgy van, mert akkor kevesebb szüksége van egyik embernek a másikra. Csak háborút! Remélem, hogy a rómaiak olyan olcsók lesznek, mint a volszkok. Fölkelnek ott benn, fölkelnek.	THIRD SERVANT. Reason: because they then less need one another. The wars for my money. I hope to see Romans as cheap as Volscians. They are rising, they are rising.
MIND Be, be, be, be. El mindnyájan	ALL. In, in, in, in! Exeunt.

[szerkesztés] 6. szín

Róma. Nyilvános tér. Jön Sicinius és Brutus	SCENE VI. Rome. A public place. Enter SICINIUS and BRUTUS.
SICINIUS Hirét sem halljuk, nincs mit félni tőle; Erője megfogyott a nép jelen Békés nyugalmában, mely azelőtt Vadul zajongott. Így barátait Megszégyenítjük, hogy minden helyén van Ők jobb szeretnék, bár magokra is Bajt hozna, hogyha zúgó nép zavarná Az utcákat, mint ezt, hogy műhelyében A mesterember énekel s ügyét Békében végzi.	SICINIUS. We hear not of him, neither need we fear him; His remedies are tame i' the present peace And quietness of the people, which before Were in wild hurry. Here do make his friends Blush that the world goes well; who rather had, Though they themselves did suffer by't, behold Dissentious numbers pestering streets than see Our tradesmen singing in their shops, and going About their functions friendly.
BRUTUS Jól jártunk el. Jön Menenius Ez nem Menenius?	BRUTUS. We stood to't in good time.—Is this Menenius?
SICINIUS De ő. Nagyon nyájas lett mostanában. Köszöntelek.	SICINIUS. 'Tis he, 'tis he. O, he is grown most kind Of late. Enter MENENIUS
	BRUTUS. Hail, sir!
MENENIUS S én mindkettőtöket.	MENENIUS. Hail to you both!
SICINIUS Coriolanus távollétét csupán Baráti érzik; a hon áll, s tovább is Fönnállna, bárha még jobban gyülölné.	SICINIUS. Your Coriolanus is not much miss'd But with his friends: the commonwealth doth stand; And so would do, were he more angry at it.
MENENIUS Minden jól van, s még jobban lenne, ha Engedett volna.	MENENIUS. All's well, and might have been much better if He could have temporiz'd.
SICINIUS Hol van, nem tudod?	SICINIUS. Where is he, hear you?
MENENIUS Nem én; sem anyja, sem pedig neje Nem értesül felőle. Jön néhány polgár	MENENIUS. Nay, I hear nothing: his mother and his wife Hear nothing from him. Enter three or four Citizens.
POLGÁROK Az Ég tartson meg mindkettőtöket.	CITIZENS. The gods preserve you both!
SICINIUS Adj' Isten jó estét, szomszédaink.	SICINIUS. God-den, our neighbours.
BRUTUS Jó estét, jó estét mindnyájatoknak.	BRUTUS. God-den to you all, God-den to you all.
ELSŐ POLGÁR Mi, gyermekeink és nőink, térdepelve Imádkozunk érettetek.	FIRST CITIZEN. Ourselves, our wives, and children, on our knees, Are bound to pray for you both.
SICINIUS Köszönjük.	SICINIUS. Live and thrive!
BRUTUS Jó szomszédok, bár kedvelt volna úgy Coriolanus, mint mi, titeket. Isten velünk.	BRUTUS. Farewell, kind neighbours: we wish'd Coriolanus Had lov'd you as we did.
POLGÁR Az Ég áldása rátok.	CITIZENS. Now the gods keep you!
A KÉT TRIBUN Isten velünk, Isten velünk! Polgárok el	BOTH TRIBUNES. Farewell, farewell. Exeunt Citizens.
SICINIUS Ez boldogabb és kedvesebb idő, mint Midőn rohantak e fiúk az utcán, Romlást kiáltva.	SICINIUS. This is a happier and more comely time Than when these fellows ran about the streets Crying confusion.
BRUTUS Cajus Marcius Derék hadember volt, de elbizott, Gőgös, képzelhetetlen nagyravágyó, Önző...	BRUTUS. Caius Marcius was A worthy officer i' the war; but insolent, O'ercome with pride, ambitious past all thinking, Self-loving,—
SICINIUS S korlátlan, osztatlan hatalmú Úr akart lenni.	SICINIUS. And affecting one sole throne, Without assistance.
MENENIUS Én ezt nem hiszem.	MENENIUS. I think not so.
SICINIUS Ha konzul maradt volna, ez leendett Közfájdalomra a tapasztalás.	SICINIUS. We should by this, to all our lamentation, If he had gone forth consul, found it so.
BRUTUS Az istenek megóttak tőle s Róma Most csendes és ép. Aedil jön	BRUTUS. The gods have well prevented it, and Rome Sits safe and still without him. Enter an AEDILE.
AEDIL Érdemes tribúnok, Egy elfogott rabszolga azt beszéli, Hogy a volszkok külön két hadsereggel Átléptek Rómának határain, S a háború dühével útjokon Pusztítanak mindent.	AEDILE. Worthy tribunes, There is a slave, whom we have put in prison, Reports,—the Volsces with several powers Are enter'd in the Roman territories, And with the deepest malice of the war Destroy what lies before 'em.
MENENIUS Aufidius lesz, Ki hallván Marcius száműzetését, Szarvát kinyújtva ismét a világba, Melyet bevont, míg az Rómába volt, S nem is moccant.	MENENIUS. 'Tis Aufidius, Who, hearing of our Marcius' banishment, Thrusts forth his horns again into the world; Which were inshell'd when Marcius stood for Rome, And durst not once peep out.
SICINIUS Eh, hagyd el Marciust! Ostort a hírkeltőnek! Nem lehet, Hogy ezt merjék a volszkok.	SICINIUS. Come, what talk you of Marcius?
	BRUTUS. Go see this rumourer whipp'd.—It cannot be The Volsces dare break with us.
MENENIUS Nem lehet! Eszünkbe juthat, hogy nagyon lehet. Három példája van, mióta élek. Mielőtt megbüntetnétek e legényt, Kérdezzétek ki, hol hallotta azt, Mert majd intőtök kap ki, a követ, Ki hírül adta, hogy óvakodjatok Attól, amit rettegni kell.	MENENIUS. Cannot be! We have record that very well it can; And three examples of the like hath been Within my age. But reason with the fellow, Before you punish him, where he heard this; Lest you shall chance to whip your information And beat the messenger who bids beware Of what is to be dreaded.
SICINIUS Ne szólj! Tudom, hogy nem lehet.	SICINIUS. Tell not me: I know this cannot be.
BRUTUS Hisz képtelenség. Követ jön	BRUTUS. Not possible. Enter A MESSENGER.
KÖVET Tanácskozásra gyűlt mind a nemesség. Egy újság jött, mely megzavarta őket.	MESSENGER. The nobles in great earnestness are going All to the senate-house: some news is come That turns their countenances.
SICINIUS Ez a rabszolga. Menj, s a nép előtt Korbácsolják meg. Ő koholta ezt. Csak híresztelés!	SICINIUS. 'Tis this slave,— Go whip him fore the people's eyes:—his raising; Nothing but his report.
KÖVET Igaz, tisztes úr. A szolga nem hazudt; sőt rémitőbbek Sülnek ki még.	MESSENGER. Yes, worthy sir, The slave's report is seconded, and more, More fearful, is deliver'd.
SICINIUS Mit, milyen rémitőbbek?	SICINIUS. What more fearful?
KÖVET Nyiltan beszéli több száj (nem tudom, Mily mértékben való?), hogy Marcius Aufidiusszal frígyesülve hoz Hadat Rómára és határtalan Bosszút esküdt.	MESSENGER. It is spoke freely out of many mouths,— How probable I do not know,—that Marcius, Join'd with Aufidius, leads a power 'gainst Rome, And vows revenge as spacious as between The young'st and oldest thing.
SICINIUS Nagyon valószinű!	SICINIUS. This is most likely!
BRUTUS Szíszó; hogy a gyöngébb rész Marciust Megint előkivánja.	BRUTUS. Rais'd only, that the weaker sort may wish Good Marcius home again.
SICINIUS Ez fogás.	SICINIUS. The very trick on 't.
MENENIUS Ez nem lehet; Aufidiusszal ő nem egyesülhet Egymás halálos ellenségei. Más követ jön	MENENIUS. This is unlikely: He and Aufidius can no more atone Than violentest contrariety. Enter a second MESSENGER.
KÖVET Tanácsgyülésbe hínak bennetek; Rémes had, melyet Cajus Marcius Aufidiusszal társultan vezérel, Dühöng határitok között; utat Tört már magának és mindent emészt Tűzzel-vassal, mi csak előtte van. Jön Cominius	SECOND MESSENGER. You are sent for to the senate: A fearful army, led by Caius Marcius Associated with Aufidius, rages Upon our territories; and have already O'erborne their way, consum'd with fire and took What lay before them. Enter COMINIUS.
COMINIUS Szépet tettetek.	COMINIUS. O, you have made good work!
MENENIUS Mi újság? Mi újság?	MENENIUS. What news? what news?
COMINIUS Elhurcolják leányaitokat Koponyáitokra ónt olvasztanak És meggyalázzák asszonyaitokat, S mindezt magatok szereztétek.	COMINIUS. You have holp to ravish your own daughters, and To melt the city leads upon your pates; To see your wives dishonour'd to your noses,—
MENENIUS Mi újság?	MENENIUS. What's the news? what's the news?
COMINIUS Talpig leégnek templomaitok, Kiváltságitok fúrólyukba is Be fognak férni.	COMINIUS. Your temples burned in their cement; and Your franchises, whereon you stood, confin'd Into an auger's bore.
MENENIUS Kérlek, mondd, mi újság? Hejh, rossz fa ég a tűzön... Szólj, mi hír van? Ha Marcius a volszkokkal egyesült...	MENENIUS. Pray now, your news?— You have made fair work, I fear me.—Pray, your news. If Marcius should be join'd wi' the Volscians,—
COMINIUS Ha! Ő istenök; mint olyan lény vezérli Őket, kit nem természet alkotott, de Nagyobb erő, s azok jőnek vele Reánk, tacskókra, olyan bizalommal, Mint a gyerek pillét űz, vagy legyet Öl a mészáros.	COMINIUS. If! He is their god: he leads them like a thing Made by some other deity than nature, That shapes man better; and they follow him, Against us brats, with no less confidence Than boys pursuing summer butterflies, Or butchers killing flies.
MENENIUS Szépet tettetek, ti S kötényes bandátok; hencegtetek, s hogy! E mesteremberek voksával, e Fokhagyma-rágókkal!	MENENIUS. You have made good work, You and your apron men; you that stood so much Upon the voice of occupation and The breath of garlic-eaters!
COMINIUS Rómátokat Hogy rázza meg fülön!	COMINIUS. He'll shake Your Rome about your ears.
MENENIUS Mint Hercules Az ért gyümölcsöt rázta. Szép dolog!	MENENIUS. As Hercules Did shake down mellow fruit.—You have made fair work!
BRUTUS Igaz tehát?	BRUTUS. But is this true, sir?
COMINIUS Az, és sápadni fogtok, Látván, hogy nincs különben. Birtokink Vígan lázadnak föl, s ki ellenáll, Mint balga hőst gunyolják, s elesik, Mint hű bolond. És gáncsolhatjuk-e? Az ellenségek most látják, ki ő.	COMINIUS. Ay; and you'll look pale Before you find it other. All the regions Do smilingly revolt; and who resists Are mock'd for valiant ignorance, And perish constant fools. Who is't can blame him? Your enemies and his find something in him.
MENENIUS Ha nem kegyelmez a nemes, Végünk vagyon.	MENENIUS. We are all undone unless The noble man have mercy.
COMINIUS S ki fog könyörgeni? Azt a tribúnok szégyelnék; a nép Kegyelmet tőle akképp érdemel, mint Juhásztul a farkas; barátai Ha mondanák: „Légy jó Rómához”, úgy Terhelnék, mint azok, kiket gyülöl, s ők Ellenségi lennének szinte.	COMINIUS. Who shall ask it? The tribunes cannot do't for shame; the people Deserve such pity of him as the wolf Does of the shepherds: for his best friends, if they Should say 'Be good to Rome,' they charg'd him even As those should do that had deserv'd his hate, And therein show'd like enemies.
MENENIUS Úgy van. Ha üszköt vetne a házamra, hogy Meggyújtsa, akkor se mozdulna nyelvem: „Kérlek, ne bántsd!” Szép dolgot tettetek Ti s cimboráitok! Gyönyörü dolgot!	MENENIUS. 'Tis true: If he were putting to my house the brand That should consume it, I have not the face To say 'Beseech you, cease.'—You have made fair hands, You and your crafts! You have crafted fair!
COMINIUS Úgy megráztátok Rómát, hogy soha- Sem volt ily gyógyíthatlan.	COMINIUS. You have brought A trembling upon Rome, such as was never So incapable of help.
TRIBUNOK Ránk ne hárítsd.	BOTH TRIBUNES. Say not, we brought it.
MENENIUS Mi tettük hát? Mi szerettük őt, de mint Barmok, gyáván helyt engedt a nemesség A ti csoportotoknak és ez őt A városból kikurjogatta.	MENENIUS. How! Was it we? we lov'd him, but, like beasts, And cowardly nobles, gave way unto your clusters, Who did hoot him out o' the city.
COMINIUS Félek, Megint beordítják. Aufidius, A második hős, enged néki, mintha Szolgája volna. A kétségb'esés Erőnk, eszélyünk, védelmünk, mivel Eléje állhatunk. Egy csapat polgár jön	COMINIUS. But I fear They'll roar him in again. Tullus Aufidius, The second name of men, obeys his points As if he were his officer:—desperation Is all the policy, strength, and defence, That Rome can make against them. Enter a troop of citizens.
MENENIUS Itt a rakás. S Aufidius véle van? Ti rontottátok el A levegőt, midőn büdös, zsiros Sapkáitokat hajgálva, zúgtatok Száműzetéseért. Most visszajön, S a harcosok minden hajszála egy Korbács lesz; voksotok jutalmaúl Majd annyi tökfejet kaszál le, ahány Kucsmát akkor földobtatok. De jól van! Ha porrá égnénk is mindannyian Megérdemeltük.	MENENIUS. Here comes the clusters.— And is Aufidius with him?—You are they That made the air unwholesome, when you cast Your stinking greasy caps in hooting at Coriolanus' exile. Now he's coming; And not a hair upon a soldier's head Which will not prove a whip: as many coxcombs As you threw caps up will he tumble down, And pay you for your voices. 'Tis no matter; If he could burn us all into one coal We have deserv'd it.
POLGÁROK Rossz híreket hallánk.	CITIZENS. Faith, we hear fearful news.
ELSŐ POLGÁR Részemrül én Mindjárt mondtam, hogy kár száműzni őt.	FIRST CITIZEN. For mine own part, When I said banish him, I said 'twas pity.
MÁSODIK POLGÁR Azt mondtam én is.	SECOND CITIZEN. And so did I.
HARMADIK POLGÁR Én magam is; és igazat szólva, ezt sokan mondták közülünk. A közjóért tettük, amit tettünk! És ámbár szívesen beleegyeztünk száműzetésébe, ez mégis akaratunk ellen történt.	THIRD CITIZEN. And so did I; and, to say the truth, so did very many of us. That we did, we did for the best; and though we willingly consented to his banishment, yet it was against our will.
COMINIUS Derék legények vagytok!	COMINIUS. You are goodly things, you voices!
MENENIUS Szép dolog, Amit tevétek! A Capitolba menjünk?	MENENIUS. You have made Good work, you and your cry!—Shall's to the Capitol?
COMINIUS Igen; mit is tehetnénk egyebet? Cominius és Menenius el	COMINIUS. O, ay; what else? Exeunt COMINIUS and MENENIUS.
SICINIUS Bátorság, társak! Menjetek haza. Ez az a párt, mely azt ohajtja, hogy Megtörténjék, mitől rettegni látszik. Menjetek haza. De félsz nyoma nélkül.	SICINIUS. Go, masters, get you home; be not dismay'd; These are a side that would be glad to have This true which they so seem to fear. Go home, And show no sign of fear.
ELSŐ POLGÁR Legyenek irántunk jók az istenek! Jertek, társaim, menjünk haza. Mindig mondtam, hogy nincs igazunk, mikor őt száműztük.	FIRST CITIZEN. The gods be good to us!—Come, masters, let's home. I ever said we were i' the wrong when we banished him.
MÁSODIK POLGÁR Mindnyájan ezt mondtuk. De menjünk haza. Polgárok el	SECOND CITIZEN. So did we all. But come, let's home. Exeunt Citizens.
BRUTUS Ez a hír nem tetszik nekem.	BRUTUS. I do not like this news.
SICINIUS Nekem sem.	SICINIUS. Nor I.
BRUTUS El a Capitolba. Birtokom felét od- Adnám, ha ez hazug hír volna.	BRUTUS. Let's to the Capitol:—would half my wealth Would buy this for a lie!
SICINIUS Menjünk. El mind a ketten	SICINIUS. Pray let's go. Exeunt.

[szerkesztés] 7. szín

Tábor, közel Rómához. Jön Aufidius és egy tiszt	SCENE VII. A camp at a short distance from Rome. Enter AUFIDIUS and his LIEUTENANT.
AUFIDIUS A rómaihoz futnak mindegyre még?	AUFIDIUS. Do they still fly to the Roman?
TISZT Én nem tudom, mily bű-hatalma van, de Legényeidnek ő ebéd előtt S után imája és közben beszéde, S uram, elhomályositott saját Embereid előtt is.	LIEUTENANT. I do not know what witchcraft's in him, but Your soldiers use him as the grace 'fore meat, Their talk at table, and their thanks at end; And you are darken'd in this action, sir, Even by your own.
AUFIDIUS Most ezen Segítni nem lehet, vagy legfölebb Csak oly eszközzel, ami terveinket Sántítaná meg. Ő irántam is Kevélyebb, mint véltem, hogy lesz, midőn Először üdvözlém. De ebben ő Változhatatlan; mentem, ami nem Javítható.	AUFIDIUS. I cannot help it now, Unless by using means, I lame the foot Of our design. He bears himself more proudlier, Even to my person, than I thought he would When first I did embrace him: yet his nature In that's no changeling; and I must excuse What cannot be amended.
TISZT De kívánnám, uram (Magadra nézve), bár ne egyesültél Volna ővéle. Mért nem vetted át az Egész ügyet? Vagy bíztad volna őrá.	LIEUTENANT. Yet I wish, sir,— I mean, for your particular,—you had not Join'd in commission with him; but either Had borne the action of yourself, or else To him had left it solely.
AUFIDIUS Jól értelek, s hidd el, ha számolunk, Nem sejti, hogy szorítom majd meg őt. Habár úgy tetszik, és ő is hiszi, S azt vélik a közönséges szemek, hogy Rendén tesz mindent, s jól gazdálkodik A volszk ügyekben, mint sárkány csatáz S végez, mihelyt kardját kirántja: egy Még hátra van s az majd nyakát szegi Vagy az enyémet kockáztatja, ha Kenyértörésre kerül a dolog.	AUFIDIUS. I understand thee well; and be thou sure, When he shall come to his account, he knows not What I can urge against him. Although it seems, And so he thinks, and is no less apparent To the vulgar eye, that he bears all things fairly, And shows good husbandry for the Volscian state, Fights dragon-like, and does achieve as soon As draw his sword: yet he hath left undone That which shall break his neck or hazard mine Whene'er we come to our account.
TISZT Uram, hiszed, hogy elfoglalja Rómát?	LIEUTENANT. Sir, I beseech you, think you he'll carry Rome?
AUFIDIUS Minden hely meghódol, még meg se szállja. Övé Rómának minden nemese, Szenátor s patricius kedveli; Harchoz nem értők a tribúnok; a nép Oly kész lesz visszahíni őt, amily Hamar kiűzte. Ő Rómának az, mi A halnak a sas, mely megfogja azt Felsőségénél fogva. Kezdetén ő Nemes szolgájok volt, de a dicsőség Bizony fejébe szállt... mi vagy kevélység, Mely nagy szerencsében mindig kisérti A boldogot; vagy ítélethiány, Hogy nem tudá használni a körülményt, Amelyen úr volt; vagy természete, Hogy mindig úgy legyen... párnára nem Ment a sisaktól, béke idején oly Szigorral és komolysággal parancsolt, Mint háborúban... Egy ezek közűl (Mindebbül bír egy részt, nem az egészet, Elismerem) félelmessé tevé őt, Gyülöltté s számüzötté. Érdeme Szélsőségekbe fúl. Így magyarázza Erényeinket a kor; s az erő, Amely magát ajánlja, biztosabb sírt A szónokszéknél nem talál, ahol Magasztaltatnak tettei. Tüzet tüz olt, szöget szög ver ki, jog Jogot dönt és erőt erő emészt. Jer. Cajus, ha Rómát bírod, mily szegény léssz! Mert nemsokára akkor az enyém léssz. El mind a ketten	AUFIDIUS. All places yield to him ere he sits down; And the nobility of Rome are his; The senators and patricians love him too: The tribunes are no soldiers; and their people Will be as rash in the repeal as hasty To expel him thence. I think he'll be to Rome As is the osprey to the fish, who takes it By sovereignty of nature. First he was A noble servant to them; but he could not Carry his honours even: whether 'twas pride, Which out of daily fortune ever taints The happy man; whether defect of judgment, To fail in the disposing of those chances Which he was lord of; or whether nature, Not to be other than one thing, not moving From the casque to the cushion, but commanding peace Even with the same austerity and garb As he controll'd the war; but one of these,— As he hath spices of them all, not all, For I dare so far free him,—made him fear'd, So hated, and so banish'd: but he has a merit To choke it in the utterance. So our virtues Lie in the interpretation of the time: And power, unto itself most commendable, Hath not a tomb so evident as a cheer To extol what it hath done. One fire drives out one fire; one nail, one nail; Rights by rights falter, strengths by strengths do fail. Come, let's away. When, Caius, Rome is thine, Thou art poor'st of all; then shortly art thou mine. Exeunt.

[szerkesztés] Ötödik felvonás

[szerkesztés] 1. szín

Róma. Nyilvános tér. Jőnek Menenius, Cominius, Sicinius, Brutus s mások	SCENE I. Rome. A public place Enter MENENIUS, COMINIUS, SICINIUS and BRUTUS, and others.
MENENIUS Én nem megyek. Halljátok, egykori Vezérét hogy fogadta, aki őt oly Nagyon szerette. Engem úgy hivott, hogy Apám, s mi haszna? Menjetek, kik őt Elűztétek, térdeljetek le egy Mérföldre sátrától s így csússzatok Kegyébe. Már, ha még Cominiust Sem vette föl, csak itthon maradok.	MENENIUS. No, I'll not go: you hear what he hath said Which was sometime his general; who lov'd him In a most dear particular. He call'd me father: But what o' that? Go, you that banish'd him; A mile before his tent fall down, and knee The way into his mercy: nay, if he coy'd To hear Cominius speak, I'll keep at home.
COMINIUS Ismerni sem akart.	COMINIUS. He would not seem to know me.
MENENIUS Halljátok ezt?	MENENIUS. Do you hear?
COMINIUS Egyszer mondá nevem. Fölemlegettem A régi ismeretséget s a vért, mit Együtt ontánk. Felelni sem akart; Minden cím ellen tiltakozva szólt: ő Nevetlen semmi; Róma lángiban, Ottan kovácsol majd nevet magának.	COMINIUS. Yet one time he did call me by my name: I urged our old acquaintance, and the drops That we have bled together. Coriolanus He would not answer to: forbad all names; He was a kind of nothing, titleless, Till he had forg'd himself a name i' the fire Of burning Rome.
MENENIUS Lám, ilyen dolgot tettetek, tribúnok. Elgyötrétek Rómáért magatok, hogy A szén olcsó legyen. Szép híretek lesz!	MENENIUS. Why, so!—you have made good work! A pair of tribunes that have rack'd for Rome, To make coals cheap,—a noble memory!
COMINIUS Mondám, milyen dicső a kegyelem, Hol azt nem várják. Válaszolta, hogy Ez puszta kérés a hazátul ahhoz, Kit az megbüntetett.	COMINIUS. I minded him how royal 'twas to pardon When it was less expected: he replied, It was a bare petition of a state To one whom they had punish'd.
MENENIUS Való igaz; Kevesbet válaszolhatott-e?	MENENIUS. Very well: Could he say less?
COMINIUS Azon valék, hogy jó barátait Kimélje. Így felelt: nem szedheti Őket ki a penészes, undorító Rakás gazból, s egy-két szegény magért Bolondság lenne föl nem gyújtani S tovább szagolni ezt.	COMINIUS. I offer'd to awaken his regard For's private friends: his answer to me was, He could not stay to pick them in a pile Of noisome musty chaff: he said 'twas folly, For one poor grain or two, to leave unburnt And still to nose the offence.
MENENIUS Egy-két szegény magért? Egy én vagyok. Anyja, nője és fia S e bajnoktárs, mi a magok vagyunk, S ti a penészes gaz; felbűzlötök A holdig... Égnünk kell miattatok.	MENENIUS. For one poor grain Or two! I am one of those; his mother, wife, His child, and this brave fellow too- we are the grains: You are the musty chaff; and you are smelt Above the moon: we must be burnt for you.
SICINIUS Légy csendesen, kérlek. Ha nem segítesz E váratlan bajon, ne hányd szemünkre Ínségünket. Ha kedved lenne szólni Ez ügyben, hidd, inkább föltartaná Jó nyelved hazánkfiát, mint a sebtin Gyűjtött sereg.	SICINIUS. Nay, pray be patient: if you refuse your aid In this so never-needed help, yet do not Upbraid's with our distress. But, sure, if you Would be your country's pleader, your good tongue, More than the instant army we can make, Might stop our countryman.
MENENIUS Nem, én ezt nem teszem.	MENENIUS. No; I'll not meddle.
SICINIUS Eredj hozzája, kérlek.	SICINIUS. Pray you, go to him.
MENENIUS S mit tegyek?	MENENIUS. What should I do?
BRUTUS Próbáld meg, Marciusnál mit tehet Szived Rómáért.	BRUTUS. Only make trial what your love can do For Rome, towards Marcius.
MENENIUS Jó, s ha Marcius, mint Cominiust, majd elküld engem is, Ki sem hallgatva, aztán?... Több legyen Egy bús barátjával, kit szigora Megsérte? Akkor?	MENENIUS. Well, and say that Marcius Return me, as Cominius is return'd, Unheard; what then? But as a discontented friend, grief-shot With his unkindness? Say't be so?
SICINIUS Jó szándékodat Köszönni fogjuk, oly mértékbe, mint Iparkodál.	SICINIUS. Yet your good-will Must have that thanks from Rome, after the measure As you intended well.
MENENIUS Megpróbálom tehát. Tán meghallgat. De hogy száját harapta S Cominiusszal úgy bánt, ez lever. Rosszkor ment hozzá, még ebéd előtt. Ha Erünk üres, vérünk hideg, haragszunk Még a reggelre, nincs ínyünkre adni És megbocsátni; de ha megtömők e Csatornáit vérünknek ételekkel S borral, hajlékonyabbak lelkeink, mint A papos bőjtölésben. Kilesem, Ha kérelmemhez illőn jóllakik, Aztán utána látok.	MENENIUS. I'll undertake't; I think he'll hear me. Yet to bite his lip And hum at good Cominius much unhearts me. He was not taken well: he had not din'd; The veins unfill'd, our blood is cold, and then We pout upon the morning, are unapt To give or to forgive; but when we have stuff'd These pipes and these conveyances of our blood With wine and feeding, we have suppler souls Than in our priest-like fasts. Therefore I'll watch him Till he be dieted to my request, And then I'll set upon him.
BRUTUS Tudod, hogy kell megnyerni a szivét, Nem tévedhetsz el.	BRUTUS. You know the very road into his kindness And cannot lose your way.
MENENIUS Ráadom fejem. Amint lesz, úgy lesz. Meglátjuk, miképpen Végződik. (El)	MENENIUS. Good faith, I'll prove him, Speed how it will. I shall ere long have knowledge Of my success. Exit.
COMINIUS Rá sem fog hallgatni.	COMINIUS. He'll never hear him.
SICINIUS Nem?	SICINIUS. Not?
COMINIUS Aranyban ül, mondám; úgy ég szeme, Mintha Rómát akarná gyújtani, S kegyét sérelme fogva tartja. Térdre Esém; halkan szólt: „Kelj föl”, s elbocsátott Némán, kezével. Mit tesz, mit nem, arról Irást küldött utánam, merthogy eskü Köti, hogy föltételeit teljesítse. S így nincs remény, csak Tisztes szülőjében s nejében, akik Mint hallom, kérni készek őt, hogy Kegyelmezzen honának. El tehát, Vegyük rá őket: gyorsan menjenek. El mind a ketten	COMINIUS. I tell you he does sit in gold, his eye Red as 'twould burn Rome: and his injury The gaoler to his pity. I kneel'd before him; 'Twas very faintly he said 'Rise'; dismissed me Thus, with his speechless hand: what he would do, He sent in writing after me; what he would not, Bound with an oath to yield to his conditions: So that all hope is vain, Unless his noble mother and his wife; Who, as I hear, mean to solicit him For mercy to his country. Therefore, let's hence, And with our fair entreaties haste them on. Exeunt.

[szerkesztés] 2. szín

Volszk táborszem Róma előtt. Helyeiken az őrök. Jön hozzájok Menenius	SCENE II. An Advanced post of the Volscian camp before Rome. TheGuards at their station. Enter to them MENENIUS.
ELSŐ ŐR Megállj, honnan jössz?	FIRST GUARD. Stay: whence are you?
MÁSODIK ŐR Vissza!	SECOND GUARD. Stand, and go back.
MENENIUS Ti derék Őrök vagytok, de engedelmetekkel Kormány-küldöttként jöttem Marciusszal Beszélni.	MENENIUS. You guard like men; 'tis well: but, by your leave, I am an officer of state, and come To speak with Coriolanus.
ELSŐ ŐR Honnan?	FIRST GUARD. From whence?
MENENIUS Róma városából.	MENENIUS. From Rome.
ELSŐ ŐR Térj vissza, nem mehetsz át, mert vezérünk Azokról többé tudni sem akar.	FIRST GUARD. You may not pass; you must return: our general Will no more hear from thence.
MÁSODIK ŐR Előbb látod Rómádat égni, mint Beszélhetsz Marciusszal.	SECOND GUARD. You'll see your Rome embrac'd with fire before You'll speak with Coriolanus.
MENENIUS Jó barátim, Ha hallátok Rómáról szólani S barátiról vezérteket, fogadni Merek, megemlitett engem; nevem Menenius.	MENENIUS. Good my friends, If you have heard your general talk of Rome And of his friends there, it is lots to blanks My name hath touch'd your ears: it is Menenius.
ELSŐ ŐR Mindegy, csak vissza, mert Nevednek itten nincs becsűlete.	FIRST GUARD. Be it so; go back: the virtue of your name Is not here passable.
MENENIUS Mondom, fiú, vezéretek barátom; Vitézségének könyve én valék, Hasonlíthatatlan hírét énbelőlem Olvasták s tán nagyítva... Barátimat (s ő Az első köztök) én dicsérni szoktam, Amint csak az igazság engedi, Sőt néha, mint golyó a sík uton, Még túl is ugrám, s túlzásimra is Ráütöttem az igazság pecsétjét. Azért eressz, öcsém.	MENENIUS. I tell thee, fellow, Thy general is my lover: I have been The book of his good acts, whence men have read His fame unparallel'd, haply amplified; For I have ever verified my friends,— Of whom he's chief,—with all the size that verity Would without lapsing suffer: nay, sometimes, Like to a bowl upon a subtle ground, I have tumbled past the throw: and in his praise Have almost stamp'd the leasing: therefore, fellow, I must have leave to pass.
ELSŐ ŐR Már uram, ha annyi hazugságot mondtál is az ő javára, ahány szót most magadéra, mégse mégy itt keresztül; nem itt, ha olyan érdem volna is a hazugság, mint a szeplőtelen élet. Annak okáért csak vissza!	FIRST GUARD. Faith, sir, if you had told as many lies in his behalf as you have uttered words in your own, you should not pass here: no, though it were as virtuous to lie as to live chastely. Therefore, go back.
MENENIUS Kérlek, fiú, jusson eszedbe, hogy nevem Menenius, s mindig vezéred pártján voltam.	MENENIUS. Pr'ythee, fellow, remember my name is Menenius, always factionary on the party of your general.
MÁSODIK ŐR Ha te hazudozója voltál (mint magad vallod), én olyan vagyok szolgálatában, hogy igazat beszélek, s azt mondom, nem mehetsz át. Azért fordulj vissza.	SECOND GUARD. Howsoever you have been his liar,—as you say you have, I am one that, telling true under him, must say you cannot pass. Therefore go back.
MENENIUS Nem tudod, megebédelt-e már? Mert csak ebéd után szeretnék vele beszélni.	MENENIUS. Has he dined, canst thou tell? For I would not speak with him till after dinner.
ELSŐ ŐR Római vagy, ugyebár?	FIRST GUARD. You are a Roman, are you?
MENENIUS Az vagyok, ami vezéred.	MENENIUS. I am as thy general is.
ELSŐ ŐR Akkor gyűlölnöd kéne Rómát, mint ő gyűlöli. Gondolhatjátok-e, hogy miután kilöktétek kapuitokon ezeknek valódi védelmezőjét, s a feldühült nép butasága által az ellenségnek adtátok át a paizsotokat, gondolhatjátok, hogy majd ellenálltok bosszújának sopánkodó vén asszonyok sóhajával, leányaitok szűzi kézkulcsolásaival, vagy köszvényes közbenjárásával ilyen megaszott, elévült embernek, amilyennek te látszol? Képzelhetitek, hogy a szándékolt tüzet, melyben városotok el fog égni, elolthatjátok ilyen gyönge lélegzettel? Nagyon csalatkoztok... Azért csak eredj vissza Rómába, s készüljetek a halálra; el vagytok ítélve, s vezérünk megesküdt, hogy se halasztás, se kegyelem.	FIRST GUARD. Then you should hate Rome, as he does. Can you, when you have pushed out your gates the very defender of them, and in a violent popular ignorance, given your enemy your shield, think to front his revenges with the easy groans of old women, the virginal palms of your daughters, or with the palsied intercession of such a decayed dotant as you seem to be? Can you think to blow out the intended fire your city is ready to flame in, with such weak breath as this? No, you are deceived; therefore back to Rome, and prepare for your execution: you are condemned; our general has sworn you out of reprieve and pardon.
MENENIUS Fickó, ha kapitányod tudná, hogy itt vagyok, tisztelettel bánnék velem.	MENENIUS. Sirrah, if thy captain knew I were here he would use me with estimation.
ELSŐ ŐR Hagyd el, kapitányunk nem ismer téged.	SECOND GUARD. Come, my captain knows you not.
MENENIUS A vezért értem.	MENENIUS. I mean thy general.
ELSŐ ŐR Törődik is veled vezérünk!... Vissza, mondom, vissza, mert még lecsapolom azt a kis maradék véredet... Ennél egyebet nem remélhetsz. Vissza.	FIRST GUARD. My general cares not for you. Back, I say; go, lest I let forth your half pint of blood;—back; that's the utmost of your having:—back.
MENENIUS Hanem hát, atyámfia... Jön Coriolanus és Aufidius	MENENIUS. Nay, but fellow, fellow,— Enter CORIOLANUS with AUFIDIUS.
CORIOLANUS Mi a baj?	CORIOLANUS. What's the matter?
MENENIUS No, legény, idevigyázz! Majd meglátod, milyen becsülésben állok, látni fogod, hogy ilyen fajankóféle strázsa nem rekeszthet el engemet az én Coriolanus fiamtól; gyanítni fogod beszélgetésünk módjáról, hogy közel jutottál az akasztófához, vagy valami látványra, kínra hosszabb s kegyetlenebb halálhoz. Most hát ide nézz, s elgondolván jövődet, ájulj el. - A dicsőséges istenek tartsanak óránként gyűlést kirekesztőleg a te jólléted végett, s ne szeressenek kevésbé, mint vén apád, Menenius szeret. Ó, fiam, fiam, tüzet készítesz számunkra; nézd, itt a víz azt eloltani. Nehezen vehettek rá, hogy hozzád jöjjek, de meg levén győződve, hogy kívülem senki sem indíthat meg, sóhajokkal fújtak ki a kapukon. Kérlek, kényszerítlek, kegyelmezz Rómának s esedező hazádfiainak! A jó istenek csendesítsék le haragodat, s annak söprejét ontsák e gazemberre itt, ki, mint valami tuskó, gátolta hozzád jöttömet.	MENENIUS. Now, you companion, I'll say an errand for you; you shall know now that I am in estimation; you shall perceive that a jack guardant cannot office me from my son Coriolanus: guess but by my entertainment with him if thou standest not i' the state of hanging, or of some death more long in spectatorship and crueller in suffering; behold now presently, and swoon for what's to come upon thee.—The glorious gods sit in hourly synod about thy particular prosperity, and love thee no worse than thy old father Menenius does! O my son! my son! thou art preparing fire for us; look thee, here's water to quench it. I was hardly moved to come to thee; but being assured none but myself could move thee, I have been blown out of your gates with sighs; and conjure thee to pardon Rome and thy petitionary countrymen. The good gods assuage thy wrath, and turn the dregs of it upon this varlet here; this, who, like a block, hath denied my access to thee.
CORIOLANUS Félre!	CORIOLANUS. Away!
MENENIUS Hogyan félre?	MENENIUS. How! away!
CORIOLANUS Szülő, nő, gyermek, én nem ismerem. Másnak szolgálok. Bár magam kivánok Bosszút, elengedése annak a volszk Szivekben van. Hogy egykor jól valánk Egymással, inkább hálátlan felejtés Mérgezze meg, mint följegyezze részvét. Menj hát. Fülem könyörgésitek ellen Erősb, mint hadam ellen kaputok. De vedd ezt, mert szerettelek: érted írtam (Levelet ad neki) S elküldtem volna. Csend, Menenius, Nem hallgatok rád. Ő, Aufidius, Barátom volt Rómában; s íme, látod.	CORIOLANUS. Wife, mother, child, I know not. My affairs Are servanted to others: though I owe My revenge properly, my remission lies In Volscian breasts. That we have been familiar, Ingrate forgetfulness shall poison, rather Than pity note how much.—Therefore be gone. Mine ears against your suits are stronger than Your gates against my force. Yet, for I lov'd thee, Take this along; I writ it for thy sake, Gives a letter. And would have sent it. Another word, Menenius, I will not hear thee speak.—This man, Aufidius, Was my beloved in Rome: yet thou behold'st!
AUFIDIUS Rendíthetetlen vagy. El Coriolanus és Aufidius	AUFIDIUS. You keep a constant temper. Exeunt CORIOLANUS and AUFIDIUS.
ELSŐ ŐR Nos, uram, Menenius a neved?	FIRST GUARD. Now, sir, is your name Menenius?
MÁSODIK ŐR Ez, amint látod, nagyhatalmú varázsige. Tudod már, merre az út hazafelé?	SECOND GUARD. 'Tis a spell, you see, of much power: you know the way home again.
ELSŐ ŐR Hallottad, hogy leszidtak bennünket, amért uraságodat föltartóztattuk?	FIRST GUARD. Do you hear how we are shent for keeping your greatness back?
MÁSODIK ŐR Ugyan mondd meg csak, mért ájuljak el?	SECOND GUARD. What cause, do you think, I have to swoon?
MENENIUS Nem gondolok sem a világgal, sem vezéretekkel; ti pedig? Alig képzelhetem, hogy léteztek, olyan hitványságok vagytok. Aki önnön keze által kész meghalni, nem fél a mástól jövő haláltól. Tegyen vezérlek akármit. Ami titeket illet, legyetek sokáig azok, amik vagytok, s éveitekkel gyarapodjék nyomorúságtok! Azt mondom nektek, amit nekem mondtak: félre! (El)	MENENIUS. I neither care for the world nor your general; for such things as you, I can scarce think there's any, y'are so slight. He that hath a will to die by himself fears it not from another. Let your general do his worst. For you, be that you are, long; and your misery increase with your age! I say to you, as I was said to, away!
	Exit.
ELSŐ ŐR Derék legény, meg kell vallanom.	FIRST GUARD. A noble fellow, I warrant him.
MÁSODIK ŐR Vezérünk a derék legény. Ő szikla, tölgy, melyet meg nem ráz a szél. El mind a ketten	SECOND GUARD. The worthy fellow is our general: he is the rock, the oak not to be wind-shaken. Exeunt.

[szerkesztés] 3. szín

Coriolanus sátra. Jőnek Coriolanus, Aufidius és mások	SCENE III. The tent of CORIOLANUS. Enter CORIOLANUS, AUFIDIUS, and others.
CORIOLANUS Hadunkkal holnap Róma előtt tanyázunk. Beszéld el aztán, háborúi társam, A volszk uraknak, mily jól jártam el Ez ügyben.	CORIOLANUS. We will before the walls of Rome to-morrow Set down our host.—My partner in this action, You must report to the Volscian lords how plainly I have borne this business.
AUFIDIUS Mindig hasznukat tekintéd, Rómának minden esdeklésire Siket valál és titkos suttogást El nem fogadtál oly barátaidtól Sem, akik bíztak benned.	AUFIDIUS. Only their ends You have respected; stopped your ears against The general suit of Rome; never admitted A private whisper, no, not with such friends That thought them sure of you.
CORIOLANUS Ez öreg, Akit Rómába tört szívvel bocsáték Atyámnál jobban szeretett... imádott Valóban. Végreményük volt az ő Hozzám jövése. Kedveért (habár Fanyar valék iránta) megujítám Az első föltételt, mit megtagadtak S el nem fogadhatnak most... kedveért, ki Többet remélt végezni, engedék egy Kicsit. Új követségre s kérelemre, Sem a kormánytól, sem barátaimtól, Nem hallgatok többé. Hah, mily rivalgás! Új kísértés, hogy megszegjem ez épp most Tett fogadalmamat. De nem szegem meg. Jön gyászruhában Virgilia, Volumnia, vezetve az ifjú Marciust, Valeria és kíséret Elől nőm, aztán a tisztelt alak, Amelyben én formáltatám, s kezén Vérének másod íze. Félre, szív! Természet minden lánca és joga, Eltéplek! A makacsság lesz erényem. Ó, e meghajlás, e galambszemek, Mik isteninket hitszegésre bírnák! Elolvadok, csak oly gyarló anyagból. Vagyok, mint más. Anyám hajol, akár az Olymp hajolna vakandturás előtt Kérőleg, s kis fiamnak közbejáró Arcárul a nagy természet kiált rám, Hogy „Ne tagadd meg!” - Eh, hadd szántsa Rómát A volszk, hadd dúlja szét Itáliát, Nem hajtok én golyhóként ösztönömre. Magam vagyok magamnak alkotója, S nem ismerek rokont.	CORIOLANUS. This last old man, Whom with crack'd heart I have sent to Rome, Lov'd me above the measure of a father; Nay, godded me indeed. Their latest refuge Was to send him; for whose old love I have,— Though I show'd sourly to him,—once more offer'd The first conditions, which they did refuse, And cannot now accept, to grace him only, That thought he could do more, a very little I have yielded to: fresh embassies and suits, Nor from the state nor private friends, hereafter Will I lend ear to.— Shout within. Ha! what shout is this? Shall I be tempted to infringe my vow In the same time 'tis made? I will not. Enter, in mourning habits, VIRGILIA, VOLUMNIA, leading YOUNG MARCIUS, VALERIA, and attendants. My wife comes foremost; then the honour'd mould Wherein this trunk was fram'd, and in her hand The grandchild to her blood. But, out, affection! All bond and privilege of nature, break! Let it be virtuous to be obstinate.— What is that curt'sy worth? or those doves' eyes, Which can make gods forsworn?—I melt, and am not Of stronger earth than others.—My mother bows, As if Olympus to a molehill should In supplication nod: and my young boy Hath an aspect of intercession which Great nature cries "Deny not.'—Let the Volsces Plough Rome and harrow Italy: I'll never Be such a gosling to obey instinct; but stand, As if a man were author of himself, And knew no other kin.
VIRGILIA Férjem s uram!	VIRGILIA. My lord and husband!
CORIOLANUS Beh más szemem van, mint Rómába volt!	CORIOLANUS. These eyes are not the same I wore in Rome.
VIRGILIA A bú, mely minket megváltoztatott, Ez ámit el.	VIRGILIA. The sorrow that delivers us thus chang'd Makes you think so.
CORIOLANUS Feledtem szerepem, Mint lomha színész, és úgy benn akadtam, Hogy szégyen. Ó, legjobb vérem, bocsásd meg Zsarnokságom, de azért bocsánatot Ne kérj Rómának. E csók... hosszu, mint Száműzetésem s édes, mint boszúm! Az ég féltékeny úrnőjére, ezt Tőled nyerém, s hű ajkam szűzileg Őrzé azóta. Hah, én fecsegek, És a világnak legnemesb szülőjét Nem üdvözlöm... Hajolj a földre, térdem, S mutasd mélyebb nyomát a tiszteletnek, Mint más fiú. (Letérdel)	CORIOLANUS. Like a dull actor now, I have forgot my part and I am out, Even to a full disgrace. Best of my flesh, Forgive my tyranny; but do not say, For that, 'Forgive our Romans.'—O, a kiss Long as my exile, sweet as my revenge; Now, by the jealous queen of heaven, that kiss I carried from thee, dear; and my true lip Hath virgin'd it e'er since.—You gods! I prate, And the most noble mother of the world Leave unsaluted: sink, my knee, i' the earth; Kneels. Of thy deep duty more impression show Than that of common sons.
VOLUMNIA Ó, kelj megáldva föl! S én térdelek, nem lágyabb vánkoson, Mint a tűzkő, mutatva a hibás Alázatot, mit eddig félreérte Egymás közt gyermek és szülő. (Letérdel)	VOLUMNIA. O, stand up bless'd! Whilst, with no softer cushion than the flint, I kneel before thee; and unproperly Show duty, as mistaken all this while Between the child and parent. Kneels.
CORIOLANUS Mi ez? Te térdelsz? A bűnös fiú előtt?... Hadd sújtsa puszta parton a kavics hát A csillagot, hadd dobja lázadó szél A büszke cédrust a tűz-napba föl, S a képtelenséget megölve könnyű Szerrel tegyen lehetetlent!	CORIOLANUS. What is this? Your knees to me? to your corrected son? Then let the pebbles on the hungry beach Fillip the stars; then let the mutinous winds Strike the proud cedars 'gainst the fiery sun,; Murdering impossibility, to make What cannot be, slight work.
VOLUMNIA Fiam vagy, Vitézem; van részem abban, mi lettél. Isméred e hölgyet?	VOLUMNIA. Thou art my warrior; I holp to frame thee. Do you know this lady?
CORIOLANUS Publicola Nemes testvére, Róma holdja; tiszta, Mint a jégfürt Diana templomán a Legtisztább hóbul. Jó Valéria!	CORIOLANUS. The noble sister of Publicola, The moon of Rome; chaste as the icicle That's curded by the frost from purest snow, And hangs on Dian's temple:—dear Valeria!
VOLUMNIA Magadnak egy kicsiny tartalma ez, s ha A kor kifejti, teljesen hasonló Leszen hozzád.	VOLUMNIA. This is a poor epitome of yours, Which, by the interpretation of full time, May show like all yourself.
CORIOLANUS A hősök istene, Nagy Zeus segélyével, tanítsa minden Nemesre lelked, hogy szégyen soha Ne sértsen, s hadban tengerparti jel Gyanánt állj, a vésszel dacolva, s óvjad, Akik rád néznek.	CORIOLANUS. The god of soldiers, With the consent of supreme Jove, inform Thy thoughts with nobleness; that thou mayst prove To shame unvulnerable, and stick i' the wars Like a great sea-mark, standing every flaw, And saving those that eye thee!
VOLUMNIA Térdepelj le, gyermek.	VOLUMNIA. Your knee, sirrah.
CORIOLANUS Derék fiam, te!	CORIOLANUS. That's my brave boy.
VOLUMNIA Ő, hitvesed s e hölgy és én magam, mint Kérők vagyunk itt...	VOLUMNIA. Even he, your wife, this lady, and myself, Are suitors to you.
CORIOLANUS Kérlek, csendesen; vagy Előbb, mint szólsz, gondold meg: amire Megesküvém, hogy nem teszem, ne vedd azt Elútasításnak. Ne kérj hadam Szétküldésére, vagy hogy alkudozzam Ama kézművesekkel újra. Azt se Mondd, hogy természetellenes vagyok. Ne Kivánd dühöm s bosszúmat csillapítni Higgadt okokkal.	CORIOLANUS. I beseech you, peace: Or, if you'd ask, remember this before,— The thing I have forsworn to grant may never Be held by you denials. Do not bid me Dismiss my soldiers, or capitulate Again with Rome's mechanics.—Tell me not Wherein I seem unnatural: desire not To allay my rages and revenges with Your colder reasons.
VOLUMNIA Ó, megállj, ne többet! Azt mondtad, hogy semmit nem teljesítesz, Mert más kivánságunk nincs, mint amit Már megtagadtál: és mégis könyörgünk... Ha hasztalan lesz, úgy essék a vád Keménységedre. Hallgass meg tehát.	VOLUMNIA. O, no more, no more! You have said you will not grant us anything; For we have nothing else to ask but that Which you deny already: yet we will ask; That, if you fail in our request, the blame May hang upon your hardness; therefore hear us.
CORIOLANUS Aufidius s volszkok; figyeljetek, Semmit sem hallok Rómáról magam. Szólj.	CORIOLANUS. Aufidius, and you Volsces, mark: for we'll Hear nought from Rome in private.—Your request?
VOLUMNIA Ha szótlanok volnánk is, e ruhákról S arcunk szinéről láthatnád, hogy’ éltünk Száműzetésed óta. Sejtheted Magad, mennyivel boldogtalanabbak Vagyunk, mint minden élő hölgy, ide Jövén... Képed, szemünk örömkönyűi És szívünk víg tombolása helyett Bú-könnyet s félő reszketést okoz, Mert látja a szülő, a nő s a gyermek, Hogy a fiú, a férj és az apa Honát széttépi. S ránk árvákra nézve Dühöd legsúlyosabb... elzárja az Égtől imánkat... Ez közös vigasz Csak a miénk nem... Ó, mert mondd, hogyan Imádkozhatnánk a honért, habár Ez tartozásunk? s győzedelmedért is, Mi szintén az? Vagy elvesz a haza, E drága dajkánk, vagy te, aki benne Reményünk voltál. Minket csak csapás ér, Ha teljesűl is a kivánatunk, S bármelyik rész nyer, mert vagy láncokon Vezetnek át, mint pártos idegent, Az utcákon, vagy győzedelmesen Tiprod hazádnak omladékait, s a Pálmát viszed, hogy nagy vitézül ontád Fiad s nőd vérét. Ami engem illet, Fiam, nem várom én a jó szerencsét A harc végéig. Ha rá nem vehetlek, Hogy inkább mind a két részhez kegyes légy, Mint eltörölj egyet: nem fogsz előbb Hazádon dúlni (nem fogsz, hidd el azt), míg Anyádnak méhét meg nem gázolod, Mely a világra szült!	VOLUMNIA. Should we be silent and not speak, our raiment And state of bodies would bewray what life We have led since thy exile. Think with thyself, How more unfortunate than all living women Are we come hither: since that thy sight, which should Make our eyes flow with joy, hearts dance with comforts, Constrains them weep, and shake with fear and sorrow; Making the mother, wife, and child, to see The son, the husband, and the father, tearing His country's bowels out. And to poor we, Thine enmity's most capital: thou barr'st us Our prayers to the gods, which is a comfort That all but we enjoy; for how can we, Alas, how can we for our country pray, Whereto we are bound,—together with thy victory, Whereto we are bound? alack, or we must lose The country, our dear nurse, or else thy person, Our comfort in the country. We must find An evident calamity, though we had Our wish, which side should win; for either thou Must, as a foreign recreant, be led With manacles through our streets, or else Triumphantly tread on thy country's ruin, And bear the palm for having bravely shed Thy wife and children's blood. For myself, son, I purpose not to wait on fortune till These wars determine: if I can not persuade thee Rather to show a noble grace to both parts Than seek the end of one, thou shalt no sooner March to assault thy country than to tread,— Trust to't, thou shalt not,—on thy mother's womb That brought thee to this world.
VIRGILIA S engem, kitől e Fiút nyeréd, hogy a jövőben is Éljen neved.	VIRGILIA. Ay, and mine, That brought you forth this boy, to keep your name Living to time.
FIÚ Rám nem hág; elfutok, S aztán vivok, ha majd nagyobb leszek.	BOY. 'A shall not tread on me; I'll run away till I am bigger; but then I'll fight.
CORIOLANUS Ne nézzünk gyermek és asszony szemébe, Szivünkbe ömlik szívük gyöngesége. Soká ülék. (Föláll)	CORIOLANUS. Not of a woman's tenderness to be, Requires nor child nor woman's face to see. I have sat too long. Rising.
VOLUMNIA Nem, ekképp el ne hagyj. Ha kérelmünk, hogy Rómát megkiméld, Azt jelentené, veszítsd el a volszkot, Akit szolgálsz: úgy érhetne olyan vád Hogy megmérgezzük a becsűleted. Nem, Mi arra kérünk, békítsd össze őket: Hadd mondja a volszk: „Mi kegyelmet adtunk”, És Róma ezt: „Mi nyertünk”, s mind a két rész Téged dicsőit, mondván: „Békeszerzőnk, Légy áldva!” Nagy fiam, tudod, hogy a harc Bizonytalan végű; de bizonyos: Ha meg fogod Rómát hódítni, a díj, Amelyet ott aratsz, oly név leszen, mit Átkozva emlegetnek majd, s a könyvek Így írnak róla: „Bajnok férfi volt, De bosszu-tette mindent letörölt; Honát földúlta, s utálatul hagyá Nevét a késő kornak.” Szólj, fiam, Célod volt a leggyöngédebb becsűlet, Hogy mérkezzél az istenek kegyével, Hogy mennydörögve tépd a messze léget, S villámaiddal mégis tölgyeket Hasíts csak. Mért hallgatsz? Azt gondolod Nemes lélekhez méltó, nem feledni A bántalmat? Lányom, beszélj, könyűid Nem illetik meg. Szólj te, kisfiú, tán Gyermekséged jobban meghatja, mint Okoskodásunk. Nincsen ember, aki Anyjának oly adósa lenne, mint ő, S itt hagy esengni, mint kikötött rabot. Sohsem voltál te jó anyád iránt Nyájas, s ő (a szegény tyúk!) nem törődve Új fajjal, hadba csalt, s ha megjövél, Diccsel tetézett. Mondd, hogy helytelen Kérelmem, s rúgj el; ámde ha nem az, Te becstelen vagy, s megver majd az Ég, Hogy megtagadtad tőlem azt, ami Anyákat illet. Elfordul... Le, hölgyek! Hadd szégyenítsék őt meg térdeink. Coriolanushoz illőbb a kevélység, Mint kérelmünk meghallgatása. Térdre! Ez a végső... Így, most Rómába térünk, S a többivel halunk meg. Nézz ide, E gyermek nem mondhatja, mit kiván, De térdel és kezét föltartja, vélünk, És több erő van kérelmébe, mint Makacsságodban. Keljünk fel, jerünk; ez Embernek anyja volszk, Corioliban Van nője, s e gyermek véletlenűl Hasonlít hozzá. El vagyunk eresztve, Elhallgatok... Ha majd a város ég, Ismét beszélek!	VOLUMNIA. Nay, go not from us thus. If it were so that our request did tend To save the Romans, thereby to destroy The Volsces whom you serve, you might condemn us, As poisonous of your honour: no; our suit Is that you reconcile them: while the Volsces May say 'This mercy we have show'd,' the Romans 'This we receiv'd,' and each in either side Give the all-hail to thee, and cry, 'Be bless'd For making up this peace!' Thou know'st, great son, The end of war's uncertain; but this certain, That, if thou conquer Rome, the benefit Which thou shalt thereby reap is such a name Whose repetition will be dogg'd with curses; Whose chronicle thus writ:—'The man was noble, But with his last attempt he wip'd it out; Destroy'd his country, and his name remains To the ensuing age abhorr'd.' Speak to me, son: Thou hast affected the fine strains of honour, To imitate the graces of the gods, To tear with thunder the wide cheeks o' the air, And yet to charge thy sulphur with a bolt That should but rive an oak. Why dost not speak? Think'st thou it honourable for a noble man Still to remember wrongs?—Daughter, speak you: He cares not for your weeping.—Speak thou, boy: Perhaps thy childishness will move him more Than can our reasons.—There's no man in the world More bound to's mother; yet here he lets me prate Like one i' the stocks. Thou hast never in thy life Show'd thy dear mother any courtesy; When she,—poor hen,—fond of no second brood, Has cluck'd thee to the wars, and safely home, Loaden with honour. Say my request's unjust, And spurn me back: but if it be not so, Thou art not honest; and the gods will plague thee, That thou restrain'st from me the duty which To a mother's part belongs.—He turns away: Down, ladies: let us shame him with our knees. To his surname Coriolanus 'longs more pride Than pity to our prayers. Down: an end; This is the last.—So we will home to Rome, And die among our neighbours.—Nay, behold's: This boy, that cannot tell what he would have But kneels and holds up hands for fellowship, Does reason our petition with more strength Than thou hast to deny't.—Come, let us go: This fellow had a Volscian to his mother; His wife is in Corioli, and his child Like him by chance.—Yet give us our despatch: I am hush'd until our city be afire, And then I'll speak a little.
CORIOLANUS Ó, anyám, anyám! (Némán tartja Volumnia kezeit) Mit tettél? Nézd, megnyílt a menny, s lenéznek Az istenek, s e természettelen Látványt kacagják. Ó, anyám, anyám! Ó, Rómának boldog győzelmet nyerél, de Fiadra nézve... hidd, ó, hidd el azt, Nagyon veszélyes a te diadalmad, Sőt tán halálos is... De hadd legyen. Aufidius, bár nem harcolhatok, de Illő békét kötök. Nos, jó Aufidius, Helyemben nem hallgattál volna az Anyára? Nem tetted meg volna érte?	CORIOLANUS. After holding VOLUMNIA by the hands, in silence. O mother, mother! What have you done? Behold, the heavens do ope, The gods look down, and this unnatural scene They laugh at. O my mother, mother! O! You have won a happy victory to Rome; But for your son,—believe it, O, believe it, Most dangerously you have with him prevail'd, If not most mortal to him. But let it come.— Aufidius, though I cannot make true wars, I'll frame convenient peace. Now, good Aufidius, Were you in my stead, would you have heard A mother less? or granted less, Aufidius?
AUFIDIUS Megilletődtem.	AUFIDIUS. I was mov'd withal.
CORIOLANUS Esküszöm reá: meg! S az nem csekélység, hogyha szemeim Megindulástul nedvesek. Barátom, Tudasd velem, milyen békét akarsz. Én Rómába nem megyek, veled leszek, S kérlek, segíts ez ügyben. Ó, anyám! Nőm!	CORIOLANUS. I dare be sworn you were: And, sir, it is no little thing to make Mine eyes to sweat compassion. But, good sir, What peace you'll make, advise me: for my part, I'll not to Rome, I'll back with you; and, pray you Stand to me in this cause.—O mother! wife!
AUFIDIUS (magában) Jó, hogy sajnálatod s becsűleted Így meghasonlott; ezzel visszaszerzem Régibb jó sorsomat. A hölgyek intenek Coriolanusnak	AUFIDIUS. Aside. I am glad thou hast set thy mercy and thy honour At difference in thee; out of that I'll work Myself a former fortune. The Ladies make signs to CORIOLANUS.
CORIOLANUS Mindjárt; előbb Együtt igyunk, aztán a puszta szónál Különb bizonyságot visztek haza, Mit kölcsönösen megpecsételünk Illő föltételekkel. Jöjjetek, Hölgyek, tinektek méltó templomot Építni, mert Itáliának és A frígyeseknek minden kardja e Békét nem eszközölte volna ki. El mindnyájan	CORIOLANUS. To VOLUMNIA, VIRGILIA, &c. Ay, by and by; But we'll drink together; and you shall bear A better witness back than words, which we, On like conditions, will have counter-seal'd. Come, enter with us. Ladies, you deserve To have a temple built you: all the swords In Italy, and her confederate arms, Could not have made this peace. Exeunt.

[szerkesztés] 4. szín

Róma. Nyilvános tér. Jön Menenius és Sicinius	SCENE IV. Rome. A public place. Enter MENENIUS and SICINIUS.
MENENIUS Látod azt a sarkot a Capitoliumon, azt a sarokkövet?	MENENIUS. See you yond coign o' the Capitol,—yond corner-stone?
SICINIUS Nos, aztán?	SICINIUS. Why, what of that?
MENENIUS Ha lehetséges, hogy azt elmozdíthatod a helyéről a kisujjaddal, úgy van némi reménység, hogy rábeszélik őt a római hölgyek, különösen anyja. De mondom, arról szó sincs; gégéink el vannak ítélve, s közel a halál.	MENENIUS. If it be possible for you to displace it with your little finger, there is some hope the ladies of Rome, especially his mother, may prevail with him. But I say there is no hope in't: our throats are sentenced, and stay upon execution.
SICINIUS Lehetséges tehát, hogy ily rövid idő alatt ennyire változzék az ember?	SICINIUS. Is't possible that so short a time can alter the condition of a man?
MENENIUS Különbség a hernyó és a pillangó, és lám, a pillangó hernyó volt. Ez a Marcius emberből sárkány lett, szárnyai nőttek; több ő a csúszó-mászó állatnál.	MENENIUS. There is differency between a grub and a butterfly; yet your butterfly was a grub. This Marcius is grown from man to dragon; he has wings; he's more than a creeping thing.
SICINIUS Mennyire szerette anyját!	SICINIUS. He loved his mother dearly.
MENENIUS Engemet is! És most oly kevéssé emlékszik anyjára, mint a kilenced-fű ló. Fanyar képe megsavanyítja az érett szőlőt. Ha járkál, úgy mozog, mint valami ostromgép, s a föld összezsugorodik lépteitől. Páncélt képes a szemével keresztülszúrni, beszéde halálharang és ümmögése csatazaj. Úgy ül ott fönségében, mintha Sándort ábrázolná. Amit parancsol, hogy legyen, már megvan, mire parancsát végzi. Semmije sem hiányzik, hogy isten legyen, csak az örökkévalóság és az ég, hogy benne uralkodjék.	MENENIUS. So did he me: and he no more remembers his mother now than an eight-year-old horse. The tartness of his face sours ripe grapes: when he walks, he moves like an engine, and the ground shrinks before his treading: he is able to pierce a corslet with his eye, talks like a knell, and his hum is a battery. He sits in his state as a thing made for Alexander. What he bids be done is finished with his bidding. He wants nothing of a god but eternity, and a heaven to throne in.
SICINIUS De igen, a kegyelem is, ha híven festetted őt.	SICINIUS. Yes, mercy, if you report him truly.
MENENIUS Élethíven festettem őt. Majd meglátod, milyen kegyelmet hoz tőle anyja. Nincs benne több kegyelem, mint a hím tigrisben tej, és ezt tapasztalni fogja szegény városunk, s ez mind tőletek származik.	MENENIUS. I paint him in the character. Mark what mercy his mother shall bring from him. There is no more mercy in him than there is milk in a male tiger; that shall our poor city find: and all this is 'long of you.
SICINIUS Az istenek irgalmazzanak!	SICINIUS. The gods be good unto us!
MENENIUS Most az egyszer nem fognak az istenek irgalmazni, mert nem gondoltunk velök, midőn őt száműztük, s most, midőn nyakunkat szegni visszajő, ők nem gondolnak velünk. Követ jön	MENENIUS. No, in such a case the gods will not be good unto us. When we banished him we respected not them; and, he returning to break our necks, they respect not us. Enter a MESSENGER
KÖVET Uram, hogy megmentsd élted, fuss haza! A nép elfogta tribúnus társadat, S föl és alá hurcolja s esküszik, Ha Róma hölgyei vigasztalást Nem hoznak, ízenként hal meg. Más követ jön	MESSENGER. Sir, if you'd save your life, fly to your house: The plebeians have got your fellow-tribune And hale him up and down; all swearing, if The Roman ladies bring not comfort home They'll give him death by inches. Enter a second MESSENGER.
SICINIUS Mi újság?	SICINIUS. What's the news?
KÖVET Jó újság, jó; győztek az asszonyok, A volszkok elvonulnak s Marcius megy; Vígabb napot nem látott Róma még, nem, Mióta Tarquint elveré.	SECOND MESSENGER. Good news, good news;—the ladies have prevail'd, The Volscians are dislodg'd, and Marcius gone: A merrier day did never yet greet Rome, No, not the expulsion of the Tarquins.
SICINIUS Barátom, Való-e ez? Tudod jól, hogy való?	SICINIUS. Friend, Art thou certain this is true? is't most certain?
KÖVET Olyan való, mint hogy tűzből van a nap. Ha leskelődtél, hogy kételkedel? Nem zúg úgy a híd-ív alatt az árvíz, Mint a kapun át a vígasztaltak. Íme, Kívül harsona, tárogató, dob, valamennyi együtt Síp, tárogató, hárfák és harsonák, Dobok, cimbalmok s a kurjongató nép Megtáncoltatják a napot. Kint rivalgás	SECOND MESSENGER. As certain as I know the sun is fire: Where have you lurk'd, that you make doubt of it? Ne'er through an arch so hurried the blown tide As the recomforted through the gates. Why, hark you! Trumpets and hautboys sounded, drums beaten, aand shouting within. The trumpets, sackbuts, psalteries, and fifes, Tabors and cymbals, and the shouting Romans, Make the sun dance. Hark you! Shouting within.
MENENIUS Dicső hír! A hölgyekhez megyek. Volumnia Egy városnyi konzulnál, szenátornál S patríciusnál többet ér, s egész Világnyi olyan tribunnál, minők ti Vagytok. Jól imádkoztatok. Ma reggel Nem adtam volna tízezer nyakért Egy rossz petákot. Hallga, míly öröm! Örömzaj és zene	MENENIUS. This is good news. I will go meet the ladies. This Volumnia Is worth of consuls, senators, patricians, A city full: of tribunes such as you, A sea and land full. You have pray'd well to-day: This morning for ten thousand of your throats Ied not have given a doit. Hark, how they joy! Shouting and music.
SICINIUS Áldjon meg hírmondásodért az Ég, S fogadd hálám.	SICINIUS. First, the gods bless you for your tidings; next, Accept my thankfulness.
KÖVET Hálára nagy okunk van, Uram, mindnyájunknak.	SECOND MESSENGER. Sir, we have all Great cause to give great thanks.
SICINIUS Közelgenek?	SICINIUS. They are near the city?
KÖVET Ezennel bent lesznek.	MESSENGER. Almost at point to enter.
SICINIUS Menjünk eléjök, S vegyünk részt jókedvökben. Indul. Jőnek a hölgyek, velük szenátorok, patríciusok s a nép. Keresztülmennek a színpadon	SICINIUS. We'll meet them, And help the joy. Exeunt.

[szerkesztés] 5. szín

	SCENE V. Rome. A street near the gate. Enter VOLUMNIA, VIRGILIA, VALERIA, &c., accompanied by Senators, Patricians, and Citizens.
ELSŐ SZENÁTOR Íme, patrónánk, Róma élete! Híjátok össze a népet, isteninket Dicsérni, rakjatok diadaltüzet, Útjokra hintsetek virágokat, Zúgjátok túl a zajt, mely Marciust Száműzte és híjátok vissza őt Az üdvözlettel, mellyel anyja híja! Kiáltsátok: köszöntünk, hölgyeink!	FIRST SENATOR. Behold our patroness, the life of Rome! Call all your tribes together, praise the gods, And make triumphant fires; strew flowers before them: Unshout the noise that banish'd Marcius, Repeal him with the welcome of his mother; Cry, 'Welcome, ladies, welcome!'—
MIND Köszöntünk, hölgyeink, köszöntünk! Dobok és harsonák. El mindnyájan	ALL. Welcome, ladies, Welcome! Exeunt.

[szerkesztés] 6. szín

Antium. Nyilvános tér. Jön Aufidius és kíséret	SCENE VI. Antium. A public place. Enter TULLUS AUFIDIUS, with attendants.
AUFIDIUS Mondjátok főnökinknek, itt vagyok, s ez Irást adjátok át; ha olvasák, A térre jöjjenek, kérem, hol én Bizonyságot teszek nyilvánosan, hogy Való, mi ebben van. Bevádlom őt, ki Most jött be a városba s szándoka Kiállni a népség elé, remélvén: Szóval kimenti majd magát. Hamar. Kíséret el. Jön néhány Aufidius részéről való összeesküdt Isten hozott!	AUFIDIUS. Go tell the lords o' the city I am here: Deliver them this paper; having read it, Bid them repair to the market-place: where I, Even in theirs and in the commons' ears, Will vouch the truth of it. Him I accuse The city ports by this hath enter'd and Intends t' appear before the people, hoping To purge himself with words: despatch. Exeunt attendants. Enter three or four CONSPIRATORS of AUFIDIUS' faction. Most welcome!
ELSŐ ÖSSZEESKÜDT Hogy vagy, vezér?	FIRST CONSPIRATOR. How is it with our general?
AUFIDIUS Csak úgy, mint Kit megmérgez saját jótéteménye, S kit szívessége öl meg.	AUFIDIUS. Even so As with a man by his own alms empoison'd, And with his charity slain.
MÁSODIK ÖSSZEESKÜDT Nemes úr, Ha áll szándékod, melyben részesidnek Kivántál minket, mi megszabadítunk A nagy veszélytől.	SECOND CONSPIRATOR. Most noble sir, If you do hold the same intent wherein You wish'd us parties, we'll deliver you Of your great danger.
AUFIDIUS Nem beszélhetek még. Amilyen a nép lesz, majd úgy tegyünk.	AUFIDIUS. Sir, I cannot tell: We must proceed as we do find the people.
HARMADIK ÖSSZEESKÜDT A nép bizonytalan, amíg ti együtt Vitáztok; ha egyiktek elvesz, az Élő örökli mindenét.	THIRD CONSPIRATOR. The people will remain uncertain whilst 'Twixt you there's difference: but the fall of either Makes the survivor heir of all.
AUFIDIUS Tudom. Nem puszta az ürügy, amellyel Lesújtom. Én emeltem fel; hitemmel Kezeskedém hűségeért. Midőn így Fönn lett, hizelgés harmatával önté Le új növényeit, s elcsábitá Barátimat, s végtére meghajolt, ki Oly faragatlan, büszke s szertelen volt.	AUFIDIUS. I know it; And my pretext to strike at him admits A good construction. I rais'd him, and I pawn'd Mine honour for his truth: who being so heighten'd, He water'd his new plants with dews of flattery, Seducing so my friends; and to this end He bow'd his nature, never known before But to be rough, unswayable, and free.
HARMADIK ÖSSZEESKÜDT S dacos; midőn a konzulságra készült, Mit elveszített, mert meg nem hajolt...	THIRD CONSPIRATOR. Sir, his stoutness When he did stand for consul, which he lost By lack of stooping,—
AUFIDIUS Erről akartam éppen szólani. Mikor, száműzetvén, házamba jött, S nyakát nyújtá késemnek, béfogadtam, Kenyeres-társammá tettem s vágyinak Utat nyiték, ki hagytam válogatni Az ő tervének végbevitelére Legjobb legényim, még magam segítém; Együtt arattuk a hírt, mit magának Takarított be; mit bántam; lenyeltem Károsodásom... Végre zsoldosának Látszottam, és nem társának, s velem Oly pártfogóilag bánt, mintha csak Szolgája volnék.	AUFIDIUS. That I would have spoken of: Being banish'd for't, he came unto my hearth; Presented to my knife his throat: I took him; Made him joint-servant with me; gave him way In all his own desires; nay, let him choose Out of my files, his projects to accomplish, My best and freshest men; serv'd his designments In mine own person; holp to reap the fame Which he made all his; and took some pride To do myself this wrong: till, at the last, I seem'd his follower, not partner; and He wag'd me with his countenance as if I had been mercenary.
ELSŐ ÖSSZEESKÜDT Így volt, így, uram, s a Sereg csodálkozott rajt. És midőn már Rómát birá, mi által annyi hírt Reméltünk, mint zsákmányt...	FIRST CONSPIRATOR. So he did, my lord: The army marvell'd at it; and, in the last, When he had carried Rome, and that we look'd For no less spoil than glory,—
AUFIDIUS Ez az, miért Erőmet megfeszítem ellene. Nehány asszonykönnyért, mi olyan olcsó, Mint a hazugság, munkánk fáradalmát S vérét eladta. Meg kell halnia, S bukása engem föltámaszt. De hallga! Dobok, harsonák, a nép örömrivalgása	AUFIDIUS. There was it;— For which my sinews shall be stretch'd upon him. At a few drops of women's rheum, which are As cheap as lies, he sold the blood and labour Of our great action: therefore shall he die, And I'll renew me in his fall. But, hark! Drums and trumpets sound, with great shouts of the people.
ELSŐ ÖSSZEESKÜDT Te üdvözlés nélkül, holmi futárként Jövél hazádba, s ím, hogy ő jön, a zaj Leget hasít.	FIRST CONSPIRATOR. Your native town you enter'd like a post, And had no welcomes home; but he returns Splitting the air with noise.
MÁSODIK ÖSSZEESKÜDT A bárgyu nép, amelynek Fiait megölte, szétrepeszti torkát, Hogy ünnepelje.	SECOND CONSPIRATOR. And patient fools, Whose children he hath slain, their base throats tear With giving him glory.
HARMADIK ÖSSZEESKÜDT Az lenne célszerű, Ha - még mielőtt beszélne s a népet Meghatná - megérezné kardodat. Mi majd segítünk. Hogyha elesett, Szerinted értelmezzük szavait S ővéle együtt okait is eltemetjük.	THIRD CONSPIRATOR. Therefore, at your vantage, Ere he express himself or move the people With what he would say, let him feel your sword, Which we will second. When he lies along, After your way his tale pronounc'd shall bury His reasons with his body.
AUFIDIUS Elég, elég; itt jönnek az urak. Jőnek a város urai	AUFIDIUS. Say no more: Here come the lords. Enter the LORDS of the city.
URAK Üdvözlünk.	LORDS. You are most welcome home.
AUFIDIUS Nincs rá semmi érdemem; de Tisztelt urak, átnéztétek gondosan, Mit nektek írtam?	AUFIDIUS. I have not deserv'd it. But, worthy lords, have you with heed perus'd What I have written to you?
URAK Át.	LORDS. We have.
ELSŐ ÚR S fájt hallanunk Előbbi vétkét jóvá tette volna Kis büntetés is; ám a kezdeten Végezni és eldobni seregünk Hasznát, minket saját költségeinkkel Dijazni és a hóditás helyett Szerződést kötni: már ez menthetetlen.	FIRST LORD. And grieve to hear't. What faults he made before the last, I think Might have found easy fines: but there to end Where he was to begin, and give away The benefit of our levies, answering us With our own charge: making a treaty where There was a yielding.—This admits no excuse.
AUFIDIUS Im, itt közelg, majd meghalljátok őt. Jön Coriolanus dobszóval és zászlókkal, vele egy csapat polgár	AUFIDIUS. He approaches: you shall hear him. Enter CORIOLANUS, with drum and colours; a crowd of Citizens with him.
CORIOLANUS Üdv nektek! Visszatértem, katonátok, És nem ragadt rám több honszeretet, mint Midőn menék! Folyvást nagyságtokot Szolgálom. Tudnotok kell, hogy sikerrel Harcoltam s véres nyomdokon vezettem Tábortokat Rómának kapujáig. Zsákmányt szereztünk, mely egy harmadával Fölülhaladja a költségeket. Békét köténk az antiumbelik Dicsőségére s Róma szégyenére. Itt nyújtom át a szerződést, melyet Minden konzul s patrícius aláírt És rajta a tanács pecséte van.	CORIOLANUS. Hail, lords! I am return'd your soldier; No more infected with my country's love Than when I parted hence, but still subsisting Under your great command. You are to know That prosperously I have attempted, and With bloody passage led your wars even to The gates of Rome. Our spoils we have brought home Do more than counterpoise a full third part The charges of the action. We have made peace With no less honour to the Antiates Than shame to the Romans: and we here deliver, Subscribed by the consuls and patricians, Together with the seal o' the senate, what We have compounded on.
AUFIDIUS Ne olvassátok el, tisztelt urak, De mondjátok ki, hogy ez áruló Hatalmatokkal szörnyen visszaélt.	AUFIDIUS. Read it not, noble lords; But tell the traitor, in the highest degree He hath abus'd your powers.
CORIOLANUS Mit! Áruló?	CORIOLANUS. Traitor!—How now?
AUFIDIUS Az, Marcius.	AUFIDIUS. Ay, traitor, Marcius.
CORIOLANUS Marcius!	CORIOLANUS. Marcius!
AUFIDIUS Az, Marcius, Cajus Marcius; azt hiszed, Lopott Coriolanus neveddel Diszítlek föl itt, Corioliban? Urak s országnagyok, ti, hűtlenül Elárult bennetek, s odadta néhány Sós cseppekért Rómát, várostokat (Igen, várostokat) anyjának s nejének, Tervét, esküjét úgy szakítva szét, mint Rothadt selyemszálat, s hadi tanácsot Sosem tartván. Dajkája könnyivel Elsírta, bőgte diadaltokot... Fickók pirultak s érett emberek Bámulva nézték egymást.	AUFIDIUS. Ay, Marcius, Caius Marcius! Dost thou think I'll grace thee with that robbery, thy stol'n name Coriolanus, in Corioli?— You lords and heads o' the state, perfidiously He has betray'd your business, and given up, For certain drops of salt, your city Rome,— I say your city,—to his wife and mother; Breaking his oath and resolution, like A twist of rotten silk; never admitting Counsel o' the war; but at his nurse's tears He whin'd and roar'd away your victory; That pages blush'd at him, and men of heart Look'd wondering each at others.
CORIOLANUS Hallod ezt, Mars?	CORIOLANUS. Hear'st thou, Mars?
AUFIDIUS Ne hídd ez istent, síró gyermek...	AUFIDIUS. Name not the god, thou boy of tears,—
CORIOLANUS Hah!	CORIOLANUS. Ha!
AUFIDIUS Egyéb sem vagy.	AUFIDIUS. No more.
CORIOLANUS Határtalan hazug, Oly naggyá tetted szívem, hogy be nem fér Keblembe. Gyermek!... Ó, rabszolga te!... Urak, bocsánat, első alkalom, hogy Pörölnöm kell. Itéljetek, komoly fők, Hogy e gaz dög hazud... Saját hite (Hisz rája vésvék vagdalásaim s e Veréseket a sírba fogja vinni), Hazugságát az is képébe dobja.	CORIOLANUS. Measureless liar, thou hast made my heart Too great for what contains it. Boy! O slave!— Pardon me, lords, 'tis the first time that ever I was forc'd to scold. Your judgments, my grave lords, Must give this cur the lie: and his own notion,— Who wears my stripes impress'd upon him; that must bear My beating to his grave,—shall join to thrust The lie unto him.
ELSŐ ÚR Békét, békét! Halljátok szavamat...	FIRST LORD. Peace, both, and hear me speak.
CORIOLANUS Szaggassatok szét, volszkok; vének, ifjak, Vagdaljatok. Gyermek! Csalárd kutya! Ha krónikátok hű, úgy benne van, hogy Mint galambokat a sas, titeket Úgy üldözélek Corioliban, Én, egymagam. Gyermek!	CORIOLANUS. Cut me to pieces, Volsces; men and lads, Stain all your edges on me.—Boy! False hound! If you have writ your annals true, 'tis there, That, like an eagle in a dove-cote, I Flutter'd your Volscians in Corioli: Alone I did it.—Boy!
AUFIDIUS Tisztelt urak, Ő vak szerencséjét fölhányja, mi Szégyentek, a hetvenkedő pimasz, Itt mindnyájunk láttára, hallatára!	AUFIDIUS. Why, noble lords, Will you be put in mind of his blind fortune, Which was your shame, by this unholy braggart, 'Fore your own eyes and ears?
ÖSSZEESKÜDTEK Haljon meg érte!	CONSPIRATORS. Let him die for't.
POLGÁROK (összevissza) Szaggassuk őt szét, most mindjárt!... Megölte fiamat... leányomat... Megölte Marcus bátyámat... Megölte apámat...	CITIZENS. Tear him to pieces, do it presently:—he killed my son; my daughter; he killed my cousin Marcus; he killed my father,—
MÁSODIK ÚR Békét... Ne gyalázkodjunk... Hó, csendesen. Nagy férfi ő, a földet átövedzi Dicsőségével. Vétkét ellenünk Törvény ítélje el. Megállj, Aufidius, Ne bántsd a békét.	SECOND LORD. Peace, ho!—no outrage;—peace! The man is noble, and his fame folds in This orb o' the earth. His last offences to us Shall have judicious hearing.—Stand, Aufidius, And trouble not the peace.
CORIOLANUS Volna csak kezemben! S hat ilyen még, s több, minden pereputtya. S velem jó kardom!	CORIOLANUS. O that I had him, With six Aufidiuses, or more, his tribe, To use my lawful sword!
AUFIDIUS Orcátlan bitang!	AUFIDIUS. Insolent villain!
ÖSSZEESKÜDTEK Öljük meg! öljük meg! Megölik Coriolanust, ki elesik s Aufidius rálép	CONSPIRATORS. Kill, kill, kill, kill, kill him! AUFIDIUS and the CONSPIRATORS draw, and kill CORIOLANUS,who falls. AUFIDIUS stands on him.
URAK Megálljatok.	LORDS. Hold, hold, hold, hold!
AUFIDIUS Tisztelt urak, halljátok szóm...	AUFIDIUS. My noble masters, hear me speak.
ELSŐ ÚR Ó, Tullus!	FIRST LORD. O Tullus,—
MÁSODIK ÚR Könyűket ejt tettedre a vitézség.	SECOND LORD. Thou hast done a deed whereat valour will weep.
HARMADIK ÚR Ne lépjetek rá. Csöndesedjetek le, Hüvelybe a kardot.	THIRD LORD. Tread not upon him.—Masters all, be quiet; Put up your swords.
AUFIDIUS Urak, ha látni fogjátok (habár e Zűrzavarban, mit szerzett, lehetetlen) A nagy veszélyt, amelyet életétől Várhattatok, még hálálkodni fogtok, Hogy végit érte. Méltóztassatok Tanácsba híni, bizonyságát adom majd, Hogy hű szolgátok voltam; és ha nem: Büntessetek bármint.	AUFIDIUS. My lords, when you shall know,—as in this rage, Provok'd by him, you cannot,—the great danger Which this man's life did owe you, you'll rejoice That he is thus cut off. Please it your honours To call me to your senate, I'll deliver Myself your loyal servant, or endure Your heaviest censure.
ELSŐ ÚR Vigyétek el Testét s gyászoljuk meg. Tekintsük úgy, mint A legnemesb holtat, kit valaha A hamvvederhez hírnök elkisért.	FIRST LORD. Bear from hence his body, And mourn you for him. Let him be regarded As the most noble corse that ever herald Did follow to his um.
MÁSODIK ÚR Saját zabolátlan természete Aufidius vádját könnyebbiti. Fordítsuk jóra.	SECOND LORD. His own impatience Takes from Aufidius a great part of blame. Let's make the best of it.
AUFIDIUS Elmúlt haragom, S bú száll reám. Emeljétek fel őt, Három legjobb vitézem; negyedik Magam leszek. Te úgy verd a dobot, Hogy gyászt beszéljen. A kopják a földre Hajoljanak. Bár e városban ő- Miatta oly sok özvegy s árva van, Kik most is veszteségöket siratják: Csak tisztelettel emlegessük őt. Segítsetek. Kiviszik Coriolanus holttestét. Gyászzene.	AUFIDIUS. My rage is gone; And I am struck with sorrow.—Take him up:— Help, three o' the chiefest soldiers; I'll be one.— Beat thou the drum, that it speak mournfully; Trail your steel pikes. Though in this city he Hath widow'd and unchilded many a one, Which to this hour bewail the injury, Yet he shall have a noble memory.— Assist. Exeunt, bearing the body of CORIOLANUS. A dead march sounded.