Az anákreoni versek

A Wikiforrásból
Az anákreoni versek
szerző: Csokonai Vitéz Mihály

     „Vad jámbusid, barátom!
Hadd zengjenek szerelmet.”
Így szóla Árkilok-nak
Anákreon szelíden.
De ő saját szülöttit
Nem engedé szerelmes
Dalokkal elpuhítni.

     E szóra öszvezajdúl
A két öreg poéta.
Közzéjek ugrik Ámor
S apróra tépi mérges
Jámbussit Árkiloknak.
Ambróziába mártja,
Szerelmivel behinti;
Liéus is, leszállván,
Máslásba megfereszti.

     Mind felszedé örömmel
Anákreon magának;
S mindjárt boros, szerelmes
Dalokra verte őket.
Énnékem is belőlök
Egy-két csomót ajánlott
Bor és szerelmetesség
Csepeg belőle, látod.