116. szonett

A Wikiforrásból
116. szonett
szerző: William Shakespeare, fordító: Győry Vilmos és Szász Károly


Hogy két hű szívet bármi elszakaszthat:
Ne hidd! A szerelem nem szerelem
Mit változás valaha megváltoztat,
A mely a hűtelenhez hűtelen.
Nem! örök pont az, mint a sarki csillag:
Fújjon vihar bár, olthatlan lobog;
Örök vezére hányt-vetett ladiknak;
Helyét kimérhet’d, árát nem szabod.
A szerelem nem rabja az időnek,
Bár sarlajától arcz-rózsája hull,
Múló hatalmát még sem érzi ő meg,
Mert az itélet-nap sem éli tul.
        Ha ál tan ez, vagy rajtam annak tűn ki:
        Sohsem irtam, sohsem szeretett senki!