Zuboly könyve
szerző: Szini Gyula
Uzsoknál tavaly tavasszal a magyar határ védelmében nagy veszteség érte a magyar irodalmat, a gránát nem kisebb embert ragadott el, mint Zubolyt. Neve életében nem tartozott a divatosan pengő nevek közé, mert Bányai Elemér - bizonyára nem benne rejlő okokból - újságírói aprómunkával fizetett meg azért, hogy kicsinyes, szűk viszonyok közé cseppent szilajan finom és harciasan kényes szellemével.
Ebből a hírlapírói munkásságából, amelyet a napi sajtó Kronosza nyelt el és amelyből csak a neve került ki mind győztesebben és mind tisztábban, barátai és tisztelői megmenteni igyekeztek egy könyvre valót. Így született meg a „Zuboly könyve”, amelyet a Budapesti Újságírók Egyesülete most adott ki. Bányai Elemér válogatott munkáinak mintegy háromszáz oldalas kötete ez, amelyből negyven-ötven oldalt a róla szóló nekrológok és életrajzi adatok foglalnak le.
Zuboly rengeteg munkásságának csak egy részével állunk szemben, de ez is elég ahhoz, hogy az iránta való érdeklődést a nagyközönség közé vigye, amelynek magának kellene sürgetnie, hogy mindazt, amit Zuboly írt, el akarja olvasni. A kötet szerkesztőjének, Mikes Lajosnak külön és önzetlen érdeme, hogy Zuboly írói képét, amennyire csak a szerkesztés művészetével lehetséges, a lehető legteljesebben, legjellemzőbben és legtöbb oldaláról mutatja be. Az életrajzi és bibliográfiai adatok is bizonyítják, hogy a könyv nemcsak kegyelettel, hanem szeretettel is készült.
A kötetbe foglalt cikkeket az a közös külsőség jellemzi, hogy aktuális témákhoz fűződnek és valami érdeklődést keltő eseményt ragadnak meg alkalmul, szóval a hírlapírói mesterségnek ezt az akaratlan, veleszületett hibáját homlokukon viselik. És ez nagy baj volna, mert nemcsak az aktuális és érdekes, amiről a mindennap emberei beszélnek vagy az újságok írnak, hanem milliószor fontosabb és jelentősebb az, ami az emberek lelkében végbemegy és aminek az író csak érzékeny elektroszkópja.
Zuboly írói pszichéjére mi sem jellemzőbb, mint hogy úgynevezett „aktuális” írásai tele vannak azokkal a finom megfigyelésekkel, sejtelmek és vajúdások közt születő gondolatokkal, amikre a kor nem mindig eszmél rá és amikre az író kell hogy rámutasson. Az aktualitás csak örvéül és ürügyéül szolgál Zuboly gondolatainak, amelyeket saját lelkének tüzén zománcozott meg és amelyek legtöbbször meg is haladják egy újságcikk érdekességének határait.
Különös műfaj ez, egyenesen a mi viszonyaink számára született meg, kriptogramm álképlet, az egynapi, kérészéletű újságcikk, amely vemhes a „sub specie aeternitatis” való írói gondolatoktól. Olyan ez, mint aki márványtömbök szoborrá való megihletésére született és kénytelen agyagfigurákat nyomkodni az ujjaival, mert így az anyag olcsóbb és hozzáférhetőbb. Hivatalos rossz szobrainkkal szemben a finom tehetségek tanagrái, ez már szimptomatikus jelenség a magyar szellemi életben.
Az íróiságon kívül még van egy nemesen jellemző tulajdonságuk a Zuboly cikkeinek és ez az alaposságuk. Olyan készültséggel, amely a szakmabeli tudóséval vetekszik és csak azért nem hivatalos tudomány, mert érdeklődésének a köre végtelen, Zuboly a tudós foliánsok közé belevitte az újságíró detektív szemét és a gondolkodó kielégíthetetlen kíváncsiságát.
Adatai, amelyekre könyvtárakban hangyaszorgalommal vadászott, a Tóth Béla polihisztori munkásságának lelkes és méltó utódjaként tüntetik föl. Első sorban magyar és budapesti az érdeklődése és ha másért nem, már csak azért volna érdemes minden kis írását kiadni, mert verejtéken szerzett tudása aranyainak mások is hasznát láthatnák.
A könyvben a Zuboly válogatott cikkein kívül is értékes anyagot találunk. Kunfi Zsigmond megkapón őszinte és nagyszerűen megírt Zuboly-jellemrajza, Ady Endre, Bölöni György, Krúdy Gyula, Mikes Lajos, Molnár Jenő, Révész Béla, Schöpflin Aladár, Szakács Andor, Szász Zoltán, Szép Ernő tanulmányai és végül Prohászka Ottokár püspök nagyszabású és érdekes gyászbeszéde teszik teljessé a Zuboly-könyvet.
Ára szeptember elsejéig, mikor a könyv magasabb áron fog könyvárusi forgalomba kerülni, öt korona és a könyv tiszta jövedelme a Budapesti Újságírók egyesületének „Zuboly emlékalap”-ját gyarapítja, mely újságírók árváinak támogatására van szánva.