Zola Emil
szerző: Ábrányi Emil
I.
AMIKOR BÖRTÖNRE ITÉLTÉK.
Csak klasszikus vers ünnepi mérete
Illik tehozzád ó nemes, ó szilárd!
Te nemzeteddel pörbe szálltál,
Hogy kiderüljön a szent igazság!
A régi és nagy Róma erénye az,
Amely te benned küzd a jogért dicsőn.
A régi elv: Legyen igazság,
Bár a világ darabokra hull is!
Itéltek. Ám jó! Börtönöd éjjelén
Az irgalom szép angyala űl veled...
Nagy könyje fénylik, mint a csillag,
És ez a fény kisugárzik onnan.
Magadra hagynak s mégse maradsz magad.
Lesz társaságod. Nincs odakint külömb.
A néma csöndben millióknak
Lelke beszél a te szellemeddel!
Nincs benne kétség: a pulya hallgatás
Javadra vált vón a sokaság előtt,
Mely ráköpött vak, bősz dühében
Esztelenűl a saját szivére...
De nem! Te szóltál! Félre, hiú babér!
Hisz a silányok tapsa utálatos...!
A szenvedőnek egy sohajját
Többre becsűlted az éljeneknél.
Buktál, de szépen... mint az a vértanú,
Kinek fejére glória száll alá,
Mert rendületlen hittel omlik
Durva bakók s buta nép elébe.
Börtönbe dobhat földi birák szava,
De trónusán, fönn, szól az örök biró:
„Te vagy, kiben kedvem telik! Jőjj
Zóla fiam...! Szivedet megáldom!”
II.
AMIKOR MEGHALT.
A szájhős még rikoltoz. De te, nagy
Igazságmondó, immár néma vagy!
A szent kéz nyugszik. Már nem tépi szét
Hamis próféták ünneplő mezét.
Nem bélyegez meg - írván szörnyü szókat -
Ál-szenteket s valódi árulókat!
A toll Szent Györgye többé sose fen
Irtó acélt. Először most pihen!
De ellenségeid most sem pihennek.
Koporsód mellé szitkozódni mennek.
Óhajtanák karóba húzni rút
Gyűlölséggel a meghalt vértanút!
E sír-gyalázó, bősz hetvenkedés
Javadra vált: nagyságod most egész!
O gúny!... A rikkancs, a bohóc, aki
Hazát szaval: mind hű és hazafi!
A vad, tudatlan, gőgös, léha vér,
Mely Berlint ordít és Szedánhoz ér...
A reklám-páthosz, a Boulanger-nóta
Sok léhütője: mind nagy patrióta!
De te, aki fölvágtad hályogát,
Mert az megy csak előre, aki lát...
Te, aki tépted durván a gyomot,
(Bölcs durvaság!) mert mindent elnyomott...
Aki erényt, igazságot papoltál:
Te a hazádnak ellensége voltál!
Ó balga nép!... Az Isten adjon néked
- Hogy nagy lehess! - még több ily ellenséget!
De addig kettős temetés legyen!
Temessék Zólát ott fönn, a hegyen.
Mi meg temessük a kezünkbe itt
Égő arcunkat... s szégyen-könnyeit!