Zellihez

Zellihez
szerző: Kazinczy Ferenc

Zellim, legelső zsengéjétől
        Érted fosztám meg a tavaszt,
Vedd, Zelli, kedvesed kezéből,
        Vedd, kérlek, forró csókkal azt!

Vedd, Zelli! lásd.miként hullattam
        Harmat gyanánt rá könnyemet,
Hogy sorsom által eltiltattam
        Körűled élnem éltemet.

S panaszlanom, hogy bánátimnak
        Most csak az ád vigasztalást,
Ha megjelenvén álmaimnak,
        Esküszöl, hogy nem kedvelsz mást.

Nézd mint serkenget új örömre
        Mindent a nyájas kikelet.
Nem engem, Zelli, én örökre
        Szivemben hordom a telet.

És nem lesz vége gyötrelmimnek,
        És nem derűl fel bánatom,
Míg majd, hogy szíve szép Zellimnek
        Örökre enyém, nem mondhatom.