Zavaros, háborus beszélgetések
szerző: Ady Endre
I.
Két kuruc beszélget
'Nagy tüzet csináltunk
Ugy-e Józsa testvér,
Hogyha most szalonád volna,
Bizony hogy süthetnél.'
"Komám eltévedtünk,
Nagy ez a sötétség
Fölgyújtottuk a világot
S nem látunk egy lépést."
'Ordasokkal élünk
Nádban, gazban, sárban,
Mi a célunk, mi a célunk.
E nagy bujdosásban?
"Hadd el komám, hadd el,
Hadd el komám, mindegy
A Mennybéli régen-régen
Erre küldött minket."
"Majd eligazitja
Hogyha jónak látja.
Addig pedig kóborogjunk
Tovább a világba."
II.
Beszélgetés a szivemmel
Bongása óta a Földnek: nem éltem:
Minden bánatom, kínom, szörnyedésem
Sötét szobákban, vörös mámorokban
Gyalázattal, megbúvón elhenyéltem.
Megvoltam én, de nem igazi magam,
Pedig nem féltem én, pedig nem féltem,
Csak éppen hogy nem féltem és nem éltem.
Hát emberségünk érte szörnyű csufság,
Mégis az Élet követeli jussát
S a meggyötört szivet föl kell emelni,
Kell hogy még lelkem régi hitek gyujtsák
Vagy egészen elbocsátom magam.
S borzalmaikat aztán tovább nyujtsák
Gyalázat, szégyen s minden háborússág.