Zöld erdőben, sík mezőben
Zöld erdőben, sík mezőben
Sétál egy kis lány,
Piros czipő van a lábán,
Jaj de gyengén jár.
Félre tekint ő magában,
Ugy megsirdogál,
Engemet is hí párjának,
El is megyek már.
Irigyeim sokan vannak,
Ugyan csoproznak;
Kigyó módra követ fújnak,
Engemet szólnak.
Hadd szóljanak, szapuljanak,
Haszontalanúl,
Engem sem hágy a jó isten
Gyámoltalanúl.