Zápor után
szerző: Radnóti Miklós
Két arcán két pipaccsal
pirúlt, hogy jődögélve jöttünk, - a rét;
s mint asszony, ki messzi emberét várja:
teli fény ült az enyhe dombon.
Majd ég dörrent, felhő repedt,
hosszúhaju zápor esett
és csattogva szerteszállt;
tócsába vert lepke hevert
s kapálgatva vizet kevert
a fulladó sok bogár.
Most szárító szél sürög
a zápornak ragyogó maradékán
és az ég arany hasadékán a nap
kibúvik s végigfut a lombon
és végigfut a fán
s a bokron is végig,
gyorsan felejt a táj
és gyorsan az ég is.
Nyár szusszan ujra a levegőre
s a gyönge fűre sziszegő fény száll.
Csönd van s előre hajlik a fűszál
és fodros hő száll szerte odafönt.
Száll a hő s a fáján
fénytől hajladoz ág;
ránktekint ravaszdi
mosollyal a száján
s csucsorít a világ.