XXXIX. Találkozunk végre mégis!

XXXIX. Találkozunk végre mégis!
szerző: Reviczky Gyula

Találkozunk végre mégis!
Örül ennek még az ég is.
Úgy ragyog rám, úgy nevet
Tiszta lánggal, mint szemed.

Sok bajomban, bánatomban,
Ködös, téli, bús napokban
Szép szemednek súgara
Világított egymaga.

Hogyha majd most belenézek,
Meneküljön az igézet,
Mely, lekötve ajkamat,
Azt mondotta: Nem szabad!

Megragadom ezt a perczet;
Megcsókollak, megölellek.
Hosszan érzett híjamat
Töltse bé egy pillanat!