XXXIV. A tavasz első napsugára

XXXIV. A tavasz első napsugára
szerző: Reviczky Gyula

A tavasz első napsugára
Bearanyozza lelkemet:
S megint megszáll a vágy utánad,
Szép alakod megint körüllebeg.

Szivembe, mint a nap a földre,
Álmok szelid napfénye süt.
Remény építi benne fészkét,
Ibolyák nyilnak benne mindenütt.

Rengő szivemből kis pacsirta:
A dal, a nap felé repül.
Mintha virág nekem virulna,
És nap nekem ragyogna egyedül

Susogjatok csak szerelemről
S a kedvesről, ki nincsen itt!
Viruljatok, ti szép virágok!
Tarkázzátok szivem vetéseit.

Köszöntse édes dal a lánykát,
Az én legszebb virágomat;
Vigyen magával röpke szárnyán
Tündérregét, sugaras álmokat.

S legyen e dal oly tiszta, mint ő;
- Fogadja kedves társaul, -
És fényes, mint a napnak első
Sugara, mely szép homlokára hull!