A lap feldolgozottságának foka

XXVII. Üzenet a távolba

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
XXVII. Üzenet a távolba
szerző: Reviczky Gyula

Miért nem öltél meg szemeddel
Midőn ez is terajtad állt?
Miért nem dúltad szívemet fel,
S nem adtál énnekem halált?...
Ölelő puha karjaidban
Kimúlnom mért nem lehetett!
Midőn szerelmes csókod' ittam,
Mért nem szivtad ki lelkemet!...
Szivem' mért nem tépted ki bátran,
Midőn zokogva rád borult!...
Nem vergődném most itt a sárban,
És nem volnék ily nyomorult!