XXIX. Bimbónak társa harmat, gyönge szellő!
szerző: Reviczky Gyula
Bimbónak társa harmat, gyönge szellő!
Kelyhébe nem süt még a nap:
De rózsa lesz belőle, nyár is eljő
S rá tarka lepkék szállanak.
S a rózsát elfogják szerelmi vágyak...
Menj férjhez! Rózsa vagy, kinyilt virág vagy!
Dalai már nem zengnek a tavasznak;
Virági, nézd, hogy' hullanak.
Ifjúkorod szép volt, örömbe' gazdag,
Ne érd pártában a nyarat.
Menj férjhez! és légy boldog; én megáldlak!
Menj férjhez! Rózsa vagy, kinyilt virág vagy!
Igaz! te mindig engemet szerettél
S én is nagyon szerettelek.
Mit ér, mit ér, enyém ha nem lehettél!
Elváltunk s mindegyik feledt.
Óh, csak feledj s ne érezz semmi vádat!
Menj férjhez! Rózsa vagy, kinyilt virág vagy!
Nem küldelek rideg zárdába téged,
Mint Hamlet szép Ophéliát.
Menj férjhez s légy anyává, erre kérlek,
Hadd éljen a világ tovább!
S vele a küzdelem s százféle bánat...
Menj férjhez! Rózsa vagy, kinyilt virág vagy!
Minek várnál?... oly gyorsan száll az óra,
S az ifjuság oly hervatag.
Szeressünk hát pillangó-, rózsa-módra,
A kit lehet, a kit szabad!
Virághullását meg ne érd a nyárnak,
Menj férjhez! Rózsa vagy, kinyilt virág vagy!