XVIII. Beh jó, hogy el tudom feledni

A Wikiforrásból
XVIII. Beh jó, hogy el tudom feledni
szerző: Reviczky Gyula

Beh jó, hogy el tudom feledni,
Ha játszottak szivemmel;
Beh jó, hogy egy szeszélyes asszony
A lábamról le nem ver.

Beh jó, hogy óriási önzés
Lakik szivembe' mélyen.
Beh jó, hogy magamat kimentem
S mást vádolok kevélyen.

Beh jó, hogy meggyilkolt szivemről
Másoknak nem beszélek.
Beh jó, hogy oly nyugodt vagyok s jót
Embertől nem remélek.

Beh jó, hogy úgy hozzá törődöm
Hivságos életemhe';
S port szórok a világ szemébe,
Mint ő az én szemembe!