XLVII. Mi lenne, hogyha összejönnénk

A Wikiforrásból
XLVII. Mi lenne, hogyha összejönnénk
szerző: Reviczky Gyula

Mi lenne, hogyha összejönnénk
Még egyszer, úgy véletlenül?
Kezet fognánk-e mosolyogva,
Avagy futnánk egymás elül?

Tünt ifjuságunk szenvedélye
Lobogva égne-é megint?
Vagy nincs varázs, uj szerelemre
Tüzelni képes szívienk'?

Szivem azt mondja: nincs! Lemondók
Vagyunk ma és türelmesek.
Te megelégszel a magánnyal,
És én, ha rólad verselek.

Meglátogatsz még álmaimban,
Csókollak és ölel karom;
De ébren aztán nevetek csak,
Hogy én ilyesmit álmodom.