Vita:Ó Éj
Információ erről a kiadásról | |
---|---|
Eredeti kiadás: | |
Forrás: | Kosztolányi Dezső:Idegen költők II. 415.oldal |
Szerkesztő(k): | Zlajos |
Feldolgozottsági szint: | Teljes szöveg |
Megjegyzések: | |
A szöveg pontosságát ellenőrizték: | Zlajos 2009. január 30., 20:08 (CET) |
Ó Éj szerző: Giosuè Carducci, fordító: Kosztolányi Dezső |
A PESTI HIRLAP KINCSESHÁZA 1927 451. oldal
Sötét palástod mélyein elillan
A bánatom, a könnyeim szelíden:
Ó Éj, csak a te édes karjaidban
Csitul el árva, békétlen szívem.
Nyugalmat adsz és tiszta-tiszta békét,
Lankadt lelkem kegyesen öntözöd.
Letéped a bús eszme régi fékét
S száguldhat az ég és a föld között.
Ó istenasszony Éj; én nem tudom mi
Hiv most aludni, feledni, nyugodni,
Haragcsititó, bú-feledtető.
Megnyugszom benned, mint a csecsemő,
Ki sirva alszik el, mindent feledvén,
Öreg nagyanyja ráncos, barna kebelén.