Vita:Ó Éj

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Információ erről a kiadásról
Eredeti kiadás:
Forrás: Kosztolányi Dezső:Idegen költők II. 415.oldal
Szerkesztő(k): Zlajos
Feldolgozottsági szint: Teljes szöveg 75%.svg
Megjegyzések:
A szöveg pontosságát ellenőrizték: Zlajos 2009. január 30., 20:08 (CET)


Ó Éj
szerző: Giosuè Carducci, fordító: Kosztolányi Dezső
A PESTI HIRLAP KINCSESHÁZA 1927 451. oldal

Sötét palástod mélyein elillan
  A bánatom, a könnyeim szelíden:
Ó Éj, csak a te édes karjaidban
  Csitul el árva, békétlen szívem.

Nyugalmat adsz és tiszta-tiszta békét,
  Lankadt lelkem kegyesen öntözöd.
Letéped a bús eszme régi fékét
  S száguldhat az ég és a föld között.

Ó istenasszony Éj; én nem tudom mi
Hiv most aludni, feledni, nyugodni,
Haragcsititó, bú-feledtető.

Megnyugszom benned, mint a csecsemő,
Ki sirva alszik el, mindent feledvén,
Öreg nagyanyja ráncos, barna kebelén.