Vis et nequitia
szerző: Csokonai Vitéz Mihály
Mihelyt a hatalmat nyert Agamemnonnak
Hálót hamis lelkű Ulissesek fonnak,
Azonnal elveszti fejét a negédes
Szívvel vádolt igaz lelkű Palamédes.
Sőt az ártatlannal tett méltatlan kínon
Várost vesztő fortélyt tud építni Sinon.
Amit ezer hajók nem tettek, - ha való -
Véghez vitte hajdan Trójánál egy faló.
Sokszor tör, sokszor ront egy hatalmas ostor,
Gyakorta követi csapását gyászos tor.
Sokat a reája törő hatalomnak
Súlyos ütései a főld alá nyomnak.
De egy okos ember az ily nyilvánságos
Erő ellen inkább lehet bátorságos.
De térdre hull a bőlcs s az erős s a bátor,
Ha az erős mellett álnok a prókátor.
Kit a megbúsúlt ég ilyek közzé vetett,
Kérjen az magának utólsó kenetet.
Néhol hiában hord Hercules dorongot,
Hacsak ravasz ember s kettős nyelv nem dong ott.
Erősek az ágyúk s egy erős bombival
Ledöntik a várat kevély bástyáival.
De az ágyúk s bombik egy szálnyit se tesznek,
Sőt magok is hamar zsákmányokká lesznek.
S imé, egy penészes invalid mellé áll,
Tüzet tesz a porra a gyújtó lyukánál,
S azonnal menydörgő hanggal a bástyának
Kemény kőszáláról mindent lerontának.