Villany

Villany szerző: Somlyó Zoltán

                 1

Mikor már minden szín elillant:
este felsrófolom a villanyt...

Tinta... toll... papír... bús sorok...
És aztán terád gondolok...

S hajnalban, mikor szegény, fáradt
szívemmel vágyódom utánad:

könnyem fut át a sok soron...
És a villanyt lesrófolom...

                  2

Ne nyújtsd ki messzire karod,
mert semmit sem találsz, s kifárad!

S a szerencse?... csak talmi kincs:
rossz vendég, ki halálig várat...

A messziség virágait
csak hagyd te tűzpirosra érni!

Csak az árnyékokat kutasd,
ha a színt akarod elérni...