Viharban
szerző: Sárközi György
Boreas harsány harsonája harsog haragosan,
Égre tömjénzik a por,
Sustorgó himnuszát az erdő mennyig ostorozza.
Nincs nyugtom: én zúgok az erdőn ezer hang zavarában,
Az ágakban én török sikítva,
Porbólvaló, porrá omoltam s négy táj felé kavarognak fehér szikráim.
Fekete zászlók dagadnak magasan, tekerő szélben,
Köztük száraz villám
Gyertyája rémlik, a folyók titokban zubognak, jeges morajjal.
Fázó madárrá lettem, kit fölvert a vész és nincs helye többé,
Szárnya felhőhöz dermed,
Lecsapva holtan csattan a vizek mozduló márványán.
Ó feszülő, ezüst zápor, fakadj ki, emelj föl engem,
Békesség villogó zápora,
Meleg zivatar, támassz föl, bontsd ki a mennynek ünneplő fényességét.
Oly könnyen, mint a füst, oly örvendve, mint az egyszerű ének,
Oly békén, mint a madár,
Szállnék a halvány szivárványok kapuin át a kitárt magasba.