Vigasztaló beszéd álmaimban

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


Vigasztaló beszéd álmaimban
szerző: Ady Endre



Halott bácsik, halott nénik
Félig-álom álmaimban
Mostanában gyakran jönnek
Kérdezgetni valamit.

Még életet le nem éltek,
S a születni meggátoltak,
Elmaradtak, sőt jövők is,
Úgyszintén kiváncsiak.

Éberen én úgyse tudnék
Kérdésükre választ adni,
Viszem őket hát keresztül
Rossz alvásom álmain.

Ha kérdik, hogy hogyan birjuk,
Döngő szívem válaszol rá
S bár fájdalmát nagyon érzi,
Mindig nagyon szívesen.

És elmondom: az embernek
Megeszűlni rossz is, jó is,
Miként mult s jövő időkben,
Épp-úgy ez-idő-szerint.

Egyik embert arra rántja,
A másikat meg emerre
Szabott sorsa és idője,
Mindakettő megszabott.

Ha ki ma él, miért bánja?
Emberként jön, emberként megy
S aki marad utolsónak,
Az tegye be a kaput.