Vidéki városok vendége

Vidéki városok vendége
szerző: Somlyó Zoltán

Nagyságos élet, hajolj le fölém,
hogy homlokodra tapasszam az ajkam.
Mint amikor a tágszemü, szomjas bölény
megakad a vad erdei gazban.

Vidéki városok vendége, szegény:
egy talpig elfáradott költő,
most egyetlen könnycseppet hullajt reád,
egy könnyet, mely egy életet elöntő.

Úgy érzem, uszályod már terhesebb,
semhogy tovább is hordjam utánad
s fáj látnom finom, fehér bokádat…

Eltörpültem. Rajtam már nem nyílhat seb!
Egy züllött zseni utolsó forintja vagyok,
mit átnyujt egy szegénynek s a szeme ragyog…