Vesztegzár a Grand Hotelben/Negyvenkettedik fejezet
| ← XLI. fejezet | Vesztegzár a Grand Hotelben szerző: Rejtő Jenő | XLIII. fejezet → |
XLII[szerkesztés]
Borzadva, zsibbadtan állt. Az alvadt vérrel belepett holttest nyitott szájjal, merev szemmel, görbült tagokkal, mint valami szörnyeteg feküdt ott, és pillanatok alatt fojtogató bűzzel telt meg a pince.
Semmivel sem törődve botorkált az ajtó felé.
- A fene ezt a sok penészes bőröndöt - kiáltotta egy hang. - Zárd le a raktárt.
A vasajtó becsapódott. A retesz lehullott. Félix úgy érezte, hogy elájul. Egy nagy szekrényládát felállított, és erről elérte az ablakot. Nem törődött semmivel. Kimászott a szabad levegőre. Szerencséjére az alkonyodó kertben zuhogott az eső, és senki sem látta. Három lépést futott. A legközelebbi ablakon benézett. A mosókonyha! Ez jó! Gyorsan beugrott. Ágy és asztal is volt itt. A vesztegzár idejére berendezték Dzsildának. Az asztalon egy kis neszesszer. Lopta a nő, vagy itt felejtette valaki?
Kimerülten, lihegve ült le. Két kezébe szorította a fejét. Mi történt?
Villiersnét megölték. Világosan látszott egy iszonyú vágás a torkán. - Ki ölte meg? Doddy! A dzsigoló! A szicíliai özvegy mesélte a papnak, hogy Villiersné Doddy után jött. Houldné nem más, mint a másik asszony, aki otthagyta a férjét. Elder a nevét is megmondta: Arthur Cocklinné. Doddy el akar ma szökni az asszony ékszereivel. Villiersné súlyos akadályt jelentett Doddy tervei számára, tehát a dzsigoló megölte a szerkesztő feleségét, ládába rejtette, és egyszerűen leküldte ide a raktárba. Ma este elmegy Marjorie ékszereivel, és vége az ügynek...
Szóljon Eldernek? Nem! Ő is a mosókonyha levezető csatornáján keresztül akarja elszöktetni Maudot. Ha elfogják, és megemlíti, hogy merre akart szökni, akkor ide őrt állítanak...
Fusson az a gazember! Hiszen Maudról van szó.
Fusson ez a férfi bestia, és verje meg az Isten...
Lassan megnyugodott. Odament a lefolyó végződéséhez. Gömbölyű, ráccsal fedett csatornanyílás volt itt. Egy ember éppen hogy elfért benne. Vaslétra vezetett a mélybe.
Most elsősorban is borotválkozik. Visszament az asztalhoz. Talán a neszesszerben van tükör. A nyitott neszesszerből megállapíthatta, hogy abban valóban volt tükör, de eltört vagy kivették. Ehelyett tele volt kisebb tárgyakkal, amelyek feltűnés nélkül lophatók szórakozott vendégek szobáiból: teknősbékafésű, varrókészlet, pudrié...
Becsukta a kis fekete táskát. Nem baj. Tükör nélkül sem lehetetlen. Már keresgélni kezdett a zsebeiben, mert nem találta a borotvát, amikor hangokat hallott.
Gyorsan az ágy alá. Hiába. Ez most már mindig így lesz. Ágy alatt, világítóudvarban vagy szekrényben. Úgy megszokta, hogy nehéz lesz másképp. Dzsilda jött be. Dúdolt, és egy kosár ruhát tett le. Felcsavarta a villanyt, mert már sötétedett.
- Te! Dzsilda! - kiáltotta valaki. - Gyere gyorsan!
- Mi történt?
- Halott vendéget találtak a poggyászraktárban!
- Ó!
Kirohant. Martin és a boy megtalálták a halottat, amikor visszajöttek egy kokszkályhával a poggyászraktárba. Munkások, szolgák állták iszonyodva körül a tetemet.
- Senki se menjen közel! - kiáltotta Martin fontoskodva - lábnyomok lehetnek a helyszínen!
A néger boy, aki Elderért ment, lihegve jelentette:
- Már itt vannak!
Jött a rendőri bizottság. A tisztek, a kapitány, Elder és Markheit.
- Tudtam - mondta a főfelügyelő bólogatva. - Villiersné.
Azután megkezdődött a vizsgálat. Egy félórával később letartóztatták Vangold terménykereskedőt, miután maga is elismerte, hogy az elvágott nyakú tetem mellett talált "Sidney Crick" felírású gyöngyház nyelű borotva az ő tulajdona.