Vesztegzár a Grand Hotelben/Negyvenedik fejezet

← XXXIX. fejezet

Vesztegzár a Grand Hotelben szerző: Rejtő Jenő

XLI. fejezet →

XL

Félix éjszaki bolyongása eléggé megviselte Dickman kapitány uniformisát. Hajnalban csendesedett csak el annyira a szálló, hogy a fiatalember a csigalépcső felé merészkedett. A kapitány ruháját mindenesetre illik visszavinni. Pillanatnyilag a szuterénban volt még.
A fene...
A csigalépcső alján egy félvér nő ült egy londinerrel. Félhalkan beszélnek.
- Hiigyjél Máártiin... A fiatalember üzent a főpincérrel, hogy jööjjek... És mondta, hogy iingei nem jól vasalom... Széép ember, gyeerekarcaa van, de neekem csak te...
- Mit akart tőled?
- Te mondtáál, Máártiin, hogy feleségül megyünk veled, ha lesz ezer forint, és csiinálunk nagy üzeem... Te uccáán ciipőt tisztiitsz, én leszek egy gőzös mosó...
- Ha nem sietsz, kapsz még kettőt.
- A fiatalember, a gyönyörű arccal, mondott: ad ezer forint. Ha én segítek őneki kijuutni a veszettzárból... Engedeem őtt keresztül a moósókonyháából, a lefolyó véégén, nagy rácsból csatornáán... Holnap este... tí í zkor.
- Akkor ez ölte meg a vendéget.
A lány szelíden mondta.
- Háát megölt... biiztosan kellett szeegényneek. Majd jön máásik vendég, de mi ezer fóórintból megyünk misszióra feleséégnek egymástól...
- De te! Ha ezt megtudják, tíz évet kaphatsz!
- Nem megtudjáák, Mártiin.... fogsz látni... Fiiatalembeer széép és okos, fehér bőőre, fekete, hosszú szemöldöke...
- Gyilkos.
- Az is előfordul...
- Most menni kell. Csak azt mondom; vigyázz!... És engem ne márts be, ha baj lesz...
Csókok cuppannak. Azután Martin felmegy, a nő visszavonul a mosókonyhába és dúdol.
Félix is indul. Az emeletre. Most visszaviszi Dickman ruháját. De mit vesz fel? Távolabb, a kazánháznál egy biztonsági lámpa fénylett kéken... Néhány zsíros overallt látott meg. Az egyiket felvette. Egy széttiport vászoncipőt is talált... Így... És most gyerünk...
Visszavitte Dickman ruháját. A kapitány tisztítás céljából akasztotta ki. Ezzel szemben olyan lett, mintha egy éjszaka alatt elhordták volna.
Most Maudhoz!... Óvatosan osont a lépcsőn, aztán a folyosón... A fordulónál kikukkantott...
Ijedten hőkölt vissza.
Maud szobája előtt egy rendőrposzt állt!
Tudta nyomban, hogy miről van szó. Letartóztatták! Megfordult, és végigsietett a folyosón. Nagyon határozottan, minden óvatosság nélkül felment az első emeletre, és kopogtatott egy ajtón.
- Tessék.
Belépett. Elder pizsamában ült az asztalnál, és teát főzött.
- Letartóztattad? - kérdezte Félix.
- Csak őrizetbe vettem.
- Amikor ma éjjel őszintén elmondtam neked mindent, akkor azt ígérted, hogy nem veszed tudomásul.
- A leány önként vallott a kapitány előtt. Nem tehettem mást. Igyál teát.
Félix szomorúan kavargatta a forró italt.
- A füzetet nem találtad meg?
- Nem. A ruhát levitték az irodából a mosodába, és amikor megnéztem, nem volt már benne semmi. Valaki megelőzött.
- Nem lehet segíteni a leányon?
- Van remény. Én bízom.
- Ide hallgass, Elder, te iskolatársam voltál és barátom. Ma is az vagy. Egy pillanatig sem haragudtam rád, amikor vigyáztál rám, mint valami rabra, elloptad a ruhámat, hogy pizsamában kellett szökni. Talán igazad volt, amikor így teljesítetted az apám rendelkezését. Nem haragudtam rád. De ha ezt a leányt nem tekinted kivételnek ha szigorúan ragaszkodni fogsz a kötelesség parancsához...- Abbahagyta. - Én nagyon léha fiú voltam. - Kezdte újra. - Ez most más. Szeretem a leányt, és elveszem feleségül. Ha kell, a büntetésének kitöltése után. Ott fogom várni a kapuban, amikor szabadul...
- Kitűnő leány...
- De talán nem muszáj. Ide hallgass: nekem itt most már bujkálni kell végig.
- Sajnos. Előbb kellett volna rád találni. Semmiféle alibid sincs.
- Így van. De hát ezen már nem lehet segíteni. Majd bujkálok... Az is lehet, hogy meg fogok szökni, és a leányt magammal viszem.
Rövid szünet következett.
- Most én mondok neked valamit, Félix. Azt nem említetted az imént, hogy én ott álltam Weltewredenben; egy tönkrement ügyvéd, és te felsegélyeztél, behoztál a rendőrséghez. Sohasem fogom ezt elfelejteni neked. De ha szökést kísérelsz meg Borckman kisasszonnyal, én résen leszek, elfoglak mindkettőtöket, és teljesítem azt amit a rendőri becsületem megkövetel. Azután majd beadom a lemondásomat, mert ezzel mint gentleman tartozom. Neked és magamnak, miután neked köszönhetek mindent.
Félix felállt.
- Megértelek.
- Bízzál bennem és az igazságban. Nincs elveszve semmi. Légy türelemmel.
- Nem hiszek neked. Szervusz.
És ment. Nem is használta ki az alkalmat, hogy Eldernél megborotválkozzék, pedig fél arcán már ijesztően terebélyes szőrzet nőtt. Egyenesen a leány szobájához sietett.
- Mit akar? - kérdezte a rendőr, kissé álmélkodva a félig szőrös, overallos emberen.
- Talán nem lehet bemenni? - mondta hangosan Félix. - A melegvíz-csapot szerelem. Letelefonáltak.
A rendőr kopogott, és kinyitotta az ajtót. Félix a küszöbre állt, hogy Maud lássa.
- Ide kell a szerelő? - kérdezte a poszt.
- Igen - felelte Maud. - Én kértem.
- Hát csak siessen - mondta Félixnek a rendőr, és utat nyitott, hogy a szerelő bemehessen, azután szalutált, és visszalépett a folyosóra.
Miután az ajtó becsukódott, Maudhoz sietett, és megcsókolta a kezét.
- A füzet? - kérdezte a leány.
- Elveszett... eltűnt. Nincs sok idő, Maud, röviden: szedje össze egy neszesszerbe a legszükségesebb holmikat. Legyen minden pillanatban készen arra, hogy szökünk.
- Nem!
- Hallgasson!
Szinte gorombán beszéltek, és Félix magához rántotta a leányt. Erősen átölelte.
- Elszökik velem, Maud. Amerikába megyünk. Ha innen kijutunk, akkor bármelyik kikötőből játszva továbbmehetünk.
- Nem akarok... több... áldozatot - védekezett kevés meggyőződéssel, és egészen a férfihoz simult.
- Szeretem, Maud. Semmi más nem fontos! Szeretem, és akár elszökik, akár nem, osztozni fogok mindabban, ami magával történik...
Közben már szinte összeért a szájuk...