Vesztegzár a Grand Hotelben/Harminchetedik fejezet
| ← XXXVI. fejezet | Vesztegzár a Grand Hotelben szerző: Rejtő Jenő | XXXVIII. fejezet → |
XXXVII[szerkesztés]
- Nem tud... érte menni?... - suttogta a leány.
- Elvitték a ruhát az irodába... A kabátban volt a füzet...
A leány vállat vont, és lehullajtotta csüggedten a két kezét.
- Akkor hát... vége. Ma éjjel tizenkét órakor eljön a füzetért Borckman... És ha nem lesz itt a küszöbön... holnapra megvalósítja a bosszúját... és mindenki... az apám... a fivérem...
Félix elkeseredetten erőszakolta ötletét.
- Egyet tehetünk csak... A füzet helyett levelet helyezünk el, megírja Borckmannak, hogy egy kabátban van a jegyzet, amit elvittek a 102-es szobából... Én pedig lemegyek most az irodába...
- Nem! Nem szabad tovább kockáztatnia értem a saját becsületét. Itt gyilkoltak! És nincs alibije...
- Nézze, Maud, én eddig nagyon léhán fogtam fel az életet... Most napok alatt minden más lett... Ezt nagyrészt maga idézte elő. Nem fontos a saját becsületem, ha a magáé veszélyben van. Kitartunk egymás mellett, bármi történjen...
- Ó... hátha maga komolyan...
Magához szorította a leányt.
- Most már nincs egyedül ebben a harcban, Maud... Szeretném, ha ezt olyan komolyan venné, ahogy érzem... Írjon néhány sort annak az embernek, és tegye a küszöbre... Én megyek.
...És gyorsan kisurrant az ajtón.