Vesztegzár a Grand Hotelben/Harminchatodik fejezet
| ← XXXV. fejezet | Vesztegzár a Grand Hotelben szerző: Rejtő Jenő | XXXVII. fejezet → |
XXXVI[szerkesztés]
Tizenegy óra lehetett, Maud még olvasott, mikor kopogtak.
- Tessék.
Egy ijesztő hölgy lépett be a szobába. Különös, kávészínű blúzban volt, sötét taft alsószoknyában, lakkcipőben, és fél arcát mértani pontossággal elhatárolva, teljesen belepte a szőr.
- Pszt... Át kell öltöznöm... Ruhát hoztam... - Egy csomag volt nála, amiből egy kard állt ki.
Maud először kezével a száját szorította, hogy ne nevessen hangosan.
- Jellemző - mondta Félix keserűen. - Ön e drámai helyzetben kikacag.
- Honnan jön?
- Lehet azt tudni?...
Eltűnt a fürdőszobában, és nyomban visszatért Dickman sorhajókapitány egyenruhájában. A nadrág bokán, a kabát csuklón felül ért, és az első mozdulatnál lepattant egy vállrózsája.
- Most borotválkoznom kell - mondta zordan, mert a "Sidney Crick" felírású gyöngyház nyelű pengét, a szappant és a főkulcsot gondosan megőrizte.
- Borzasztó így, fél szakállal.
- Tisztában voltam vele, amikor idejöttem, hogy jobb lenne meghalni. Szeretnék tetszeni magának, és erre viszontlát, mint egy mesebeli félig nyúzott bakkecskét...
És egyszerűen magához húzta a leányt.
- Maud... enyhíti a szomorúságát, ha azt mondom, hogy mindent tudok magáról... És mégis szeretem?
A leány szomorúan, de ellenkezés nélkül állt előtte, és lehajtotta a fejét.
- Jólesik... amit mond... És talán, ha máskor... Eh... úgyis mindegy.
- Ide hallgasson, Maud... Amerikában eltűnhet a herceggel együtt, és ha eltűnnének, én is jönnék...
- Késő. Nekem mindenképpen befellegzett, akár Decker feljelentése, akár Borckman leleplezése miatt... Legfeljebb néhány ember megmenekülhet az én becsületem árán... Adja ide, kérem, a füzetet.
- A... fü... zet...
Maud ijedten nézett a férfi rémült arcába.
- Mi van... a füzettel?!
- A... 102-esben... ottmaradt... a szolgaruhámban... a zsebében volt... és levitték...