Vad szirttetőn állunk

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


Vad szirttetőn állunk
szerző: Ady Endre



Vad szirttetőn mi ketten
Állunk árván, meredten,
Állunk összetapadtan,
Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:
Egy ingás és zuhanunk.

Véres hús-kapcsok óvnak,
Amíg összefonódnak:
Kékes, reszkető ajkunk.
Míg csókolsz, nincsen szavunk,
Ha megszólalsz zuhanunk.