Váratlan vendég

Váratlan vendég szerző: Charles Baudelaire, fordító: Babits Mihály

Atyját virrasztva és látva már Harpagon,
hogy a fehér ajak a halál kínja közt ráng:
"Van elég, úgy hiszem - mondja álmatagon -
   fenn a padláson régi deszkánk."

"Széppé formált az Úr - selypíti Célimène -
és a szivem se rossz, magától értetőleg!"
A szíve! (ily szivek, mint sonka ha kemény,
   az örök tűzön újra főnek!)

A zsurnaliszta, vak gőggel fáklyázva, szól
a szegényhez, akit lelki sötétbe fojtott:
"Hol a földi bajok Egyengetője, szólj,
   ki a Szépet teremti, s boldog?"

A vak kéjenc szivét legjobban értem én,
ki ásít éj-napon, s fejét a falba csapva
sír tehetetlenül: "Rátérek az erény
   utjára: holnap lesz a napja!"

Az óra halk szava pedig így szól: "Hamar
megérett a bünös! Intettem balga testét.
Az ember vak, süket s törékeny, mint a fal,
   ha férgek fogai kikezdték!"

S aztán jő Valaki, akit mind tagadott
s gúnyos gőggel beszél: "Szentségtartómból éppen
elég sok fekete ostyát áldoztatok
   a vidám fekete misékben!

Meghitt templomaim lettetek, únt szivek
s titkon tolongtatok farom csókjára rondán.
Ismerjetek ma rá Sátánra, hogy nevet,
   mint a világ, győzve, gorombán!

Azt hittétek talán, leálcázott csalók,
hogy a Mester eszén túl lehet járni tudni?
S díj nektek majd a gaz játékból dupla lóg:
   gazdagnak lenni s mennybe jutni?

Kell hogy a vén vadászt fizesse préda dús,
aki sokáig ült s ki nem mozdult a lesbűl;
viszlek ma hát velem, megúnt társai bús
   munkámnak, a sürűn keresztül,

viszlek a néma föld, a szirtel sűrüjén
keresztül s ős tömeg hamvain testeteknek
egy palotába, mely nagy mint én, és kemény,
   s egyetlen kőből született meg,

a Bűnből született, s kemény és nem mozog,
s amelyben gőgön ül, kínom és diadalmam!"
- Ekközt egy fennülő Angyal ajkán azok
   dicsőségéről zeng a dallam,

akiknek szíve így szól: "Áldott ostorod,
Uram! a Szenvedés magasztal áldva téged!
Szivünkkel könnyedén játszik erős karod,
   de végtelen a Bölcseséged!"

S az égi Trombita oly édesen kiált
szent ünnepestjein az örökös szüretnek,
hogy tőle mindazok szivében, kiket áld,
   mennyei mámorok születnek.