Uj tömjén ég

Uj tömjén ég szerző: Somlyó Zoltán

Uj tömjén ég a régi füstölőbe
s a füstfelhőkben te szállsz: szép Szimóna!
A te arcoddal bezárul szemem,
te: minden asszonynak asszonya!

Szines betükkel lángol a szivemben
Szimóna: neved! Sátorod leszek!
Eső elől, szikkasztó naptól bújva,
halálodig megvetve vár az ágyad.

A férfiak, kik szépséged csudálják,
mind testvéreim,, mind-mind szent barátom.
Ölelni fogom őket s hálaadásra
közös templomba fogok menni vélük.

És egy kenyérbül fogok vélük enni
és bort iszunk majd, neved énekelve.
S a földön, melyet lábaid tipornak,
elhintem majd a béke hűs homokját.

Mert ott, ahol te jársz, a csend virágzik,
fényed melegje borul minden szóra.
Az örök béke és az örök áldás -
örök életem te, szép Szimóna...