Ugy jő naprul napra bánat
Ugy jő naprul napra bánat e fejemre,
Nagy fájdalom szállott bánatos szivemre.
Ha e nap elnyugszik, ez elmém bujdoszik,
Hosszu tenger éjjen szoha el nem nyugszik.
Ha nekem isz volna egy iró diákom,
Iró diákomval levelet iratnék.
Bizott emberemtül bátyámhoz küldeném,
Bátyámnak házához, apám udvarába.
Irom levelemet nagy szetét tömleczbe,
Kérem isztenemet nagy alázatoszan.
Hogy ha még valaha hazámba vihetne,
Az én isztenemnek uj fogadást tennék.
Az ő szent házába mindennap elmennék,
Nyomorult rabokért szivbül könyörögnék.