Tizennyolcévesek zsoltára

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tizennyolcévesek zsoltára
szerző: Sárközi György
Nyugat, 1917. 15. szám

Árkolt szemünket ím lesütjük,
Forró fejünket mellre ütjük
Fiuk, lányok,
Tizennyolcéves kis pogányok.

Térdeplünk, - hószín, tiszta márvány
Talapzatán a szűzi Bálvány
Fénylik, éget
És besüti a mindenséget.

Ő a legfőbb, mert neve nincsen,
Se nő, se férfi, mert neme sincsen,
Földi fenség,
Fenséges földi meztelenség.

Szent dadogással őt imádjuk,
De sose látjuk, sose látjuk:
Látni vétek.
«Ne nézzétek, nem a tiétek.»

S szemünket két kézzel befogjuk,
A legnagyobb kínt mosolyogjuk,
Rázza, rázza
Testünket a vágy néma láza.

Ha egyszer vérbe futna elménk
S egymást mindnyájan átölelnénk!
Fiuk! lányok!
Tizennyolcéves kis pogányok!