Tisza partján van egy hajó kikötve
Tisza partján van egy hajó kikötve,
Abba fekszik az én Bandim megölve,
Gyertek lányok, öltöztessük biborba,
Temessük el a nefelejcsbokorba.
Tisza árját bús könyeim nevelik,
Mert szemeim kedves Bandim nem lelik,
Széles ország Magyarország, de benne
Nincs ki olly szép, nincs ki olly karcsú lenne.
Debreczenben magyar hiten születtem,
Bánatomban apácza nem lehettem,
De elmegyek a pusztákra egyedül,
Velem hordom réz gyürűjét kincsemül.
Jő a deák kérve tőlem szerelmet,
De nem talál bús szememben kegyelmet,
Jő a kalmár debreczeni vásárra,
De nem vonja könyes szemem magára.
Csalfa deák, csalfa kálmár! menjetek,
Mint a lepke, csapongó szerelmetek,
Minden vásár, minden város újat ad;
Régi hűség, régi szép szó elmarad.