Tisza partján nem jó lefeküdni
Tisza partján nem jó lefeküdni,
Mert az árvíz ki szokott önteni,
A babámat el találja vinni,
Keservesen meg fogom siratni.
Apró fának apró a virága,
Kedves babám piros két orczája.
Meghervasztom én azt nem sokára,
Piros pünköst második napjára.
Házad előtt volt az elesésem,
Elejtettem sárga nyelű késem,
Késem után az arany gyürűmet,
Jaj de szánom kedves szeretőmet.
Gyenge harmat neveli a buzát,
Édes anya neveli a lányát,
De idővel más viseli gondját,
De idővel más viseli gondját.