A lap feldolgozottságának foka

Themistocles

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Themistocles
szerző: Kazinczy Ferenc

Üss, csak szólani hagyj! mond – hív és nagy vala. Bántó
    Honja ellen nem költ – hív vala, nem vala nagy.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A szerkesztő, Balassi József megjegyzése:
    Ez az epigramma homályos, érthetetlen. De csak azoknak, kik a történetet nem tudják. S mi nem homályos, mi nem érthetetlen az ilyeneknek! — A történet ez: A salamisi nagy napon a görögök vezérei tanácsot tartottak, mint kelljen a hazát a Xerxes rettentő ereje ellen megtartani. Themistocles is elmondá a maga vélekedését. Az nem lele javalást. Azonban Themistocles, a ki érzette, hogy ez legyen a legalkalmasb mód Xerxesnek megfelelni, a tanácslástól el nem állott. A spártai vezér, látván, hogy az ellenkező vélekedéseknek nem enged, pálczát fogott reá, de Themistocles azért meg nem szűnt állítását vitatni: üss, de hallgasd a mit mondok, kiálta. — Ugyanez a Themistocles a hálátlan haza üldözései elől egyedül Xerxesnél talált védelmet. A barbarus azt hitte, hogy a megbántatott Themistocles kész leszen magáért boszút állani az ő seregeivel, s csalódott reményében. — Themistocles készebb volt mérget inni, mint istentelen kezeket emelni anyjára, a hazára. — A ki ezt megolvasta, megérti az epigrammát. „A ki hazája szeretete miatt kész botot szenvedni, hív is, nagy is: a ki a bántó haza ellen fegyvert nem ránt, az hív, de nem nagy — mert az, a ki nem akar istentelen lenni, nem nagy, hanem csak jó. Nagy-e az, a ki anyját meg nem öli?” (Bajza és Schedel kiadásának jegyzete.)