A lap feldolgozottságának foka

Terjed a kökényfa ága

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← Megemésztett engem a búNépdalok és mondák (3. kötet)
szerző: Erdélyi János
Terjed a kökényfa ága
Zavaros a Tisza vize nyárba →

Terjed a kökényfa ága,
Keservesen sír az árva,
Bár csak isten adta volna,
Hogy egy árva se lett volna.

Végig mentem a kő hidon,
Szembe jött rám az én hugom,
Nem a hugom: a galambom,
Kinek orczáját csókolom.

Én istenem, hogy tud élni,
Melly madár nem tud repülni,
Az a legény házasodni,
Ki csak most tauul szeretni.

Ez az utcza tekervényes,
Mi nálunk a lányok kényes,
Nappal a legényt megszólja,
Estve pedig megcsókolja.

Én istenem, add meg nekem,
Szabad világomat érnem,
Hozd fel a régi napomat,
Add vissza a galambomat.

                                                  Tiszahát.