A lap feldolgozottságának foka

Tünemény (William Wordsworth)

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tünemény
szerző: William Wordsworth, fordító: Babits Mihály

Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy tünemény,
kit azért küldött életem,
hogy egy perc dísze ő legyen.
Szeme mint alkony csillaga;
s az alkony hozzá a haja:
csak ennyi benne az ami
nem májusi és hajnali.
Vidám kép,édes könnyüség:
meglep, megállit és kisért.

De többször látva: látomány
volt ő, és mégis földi lány.
Lépése szűzi és szabad.
Házias minden mozdulat.
Alakja nyájas, tiszta fény.
Nyomában emlék éa remény
kelt: mivel ő sem állt a szív
mindennapi és primitív
éhei, kis búk, örömök,
csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött.

Azóta híven nézem őt
s lesem élete ütemét.
Lelket lélekző drága lény:
utitárs a Halál felé.
Szilárd ész, gyengéd akarat,
szivós erő halk báj alatt.

Valódi asszony, jó, s igaz,
intés, parancs, derű, vigasz.
Asszony, és mégis valami
fényt érzek ami angyali…