Téli háború
Szivárványokról álmodom a hóban
s hazámból várok délibábokat.
Mimóza sárgul ott. Gazella ugrál.
Oly szép a háború. Ha süt a nap.
Meggémberedve fázunk a lovakkal.
Sokunk lábát levágták, töviben.
Csizmástól. A szem üveggé meredt gömb.
Jó annak, aki hó alatt pihen.
Mi koldusok. Ruhánk az csupa rongy már.
A jég az kő s a kő, akár a jég.
Szédülve tekereg a kósza ösvény.
Szegény ebek, mászunk a holdba még.
Mint a bogyóhéj, úgy reped a bőrünk,
kardunkra vér hull, nyirkos, csurranó.
Kürtök rivallnak tompa gyötrelemben.
Jaj, szebb a dal és a fuvolaszó.
Hogy visszatérek-e, hiában kérdem.
Egy tigris áll meg az utunk előtt.
Csóválja farkát, fogát vicsorítja.
és dörgedelmesen a völgybe bőg.
Egy szívet nékünk! Megfagy a madár is.
Jöjjön valaki. Egy vörös szivet!
Havas fenyőkön károgunk a vérben,
a vér ködében s hangunk elijed.
Ó ég! Ó isten! Jöjj s égess el engem,
küldj téli orkánt, vagy halálba űzz -
egy villámot merev-bús homlokomba,
hadd szálljak föl, mint fényes, tiszta tűz.