Téli éj (Carducci)

Téli éj szerző: Giosuè Carducci, fordító: Sárközi György

Tovább, tovább. Az alkony már erőtlen,
a partot sima hó fedi ragyogva
s a láb alatt puhán ropog; előttem
sóhajom gőzöl ködbe gomolyodva.

Rohan a hold a nagy, hólepte csöndben
dermedt felhők között és egy mogorva
fenyő tört ágait a levegőben
torz árnyakat rajzolva szertedobja

csupa halálravágyó gondolatként.
Végy körül, ó tél, megdermesztve végre
kinjaim, melyek itt benn háborognak;

és mint hajótörött a mélyből, akként
merülj föl, gondolat s kiálts az égre:
ó éj, ó tél, mit tesznek lenn a holtak?