Szonett (Shakespeare)
PESTI HIRLAP NAPTÁRA 1913 126. oldal
Ha krónikájában letünt koroknak
Találó s szép leírást olvasok,
A melyben régi mesterek dalolnak
Holt nők bájáról, mely most is ragyog.
Daluknak tárgya szépség, ugy találom,
S a kéz, a láb. az ajkak és szemek -
A mit a régi toll fest mindenáron,
Tebenned én most mindent föllelek.
Igy hát jövendölés magasztalásuk,
S mit jósszemekkel láttak, versbe szedték,
Hogy benned azt valóra váltva lássuk.
De hozzád méltóképpen nem tehették!
Mi is előtted megcsodált virágunk,
Bámulva bár, de néma ajkkal állunk.