Szonett (Shakespeare)

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← 105. szonettSzonett
szerző: William Shakespeare, fordító: Zoltán Vilmos
107. szonett →
PESTI HIRLAP NAPTÁRA 1913 126. oldal

Ha krónikájában letünt koroknak
Találó s szép leírást olvasok,
A melyben régi mesterek dalolnak
Holt nők bájáról, mely most is ragyog.

Daluknak tárgya szépség, ugy találom,
S a kéz, a láb. az ajkak és szemek -
A mit a régi toll fest mindenáron,
Tebenned én most mindent föllelek.

Igy hát jövendölés magasztalásuk,
S mit jósszemekkel láttak, versbe szedték,
Hogy benned azt valóra váltva lássuk.

De hozzád méltóképpen nem tehették!
Mi is előtted megcsodált virágunk,
Bámulva bár, de néma ajkkal állunk.